Bányászati és Kohászati Lapok - Bányászat, 1999 (132. évfolyam, 1-6. szám)

1999-09-01 / 5. szám

1950-ben a vállalatnak 20 üzemvezetősége volt és 68 üzeme. A 20 üzem vezetőségét 1950-ben 13, 1951-ben 7, majd 6 vállalattá vonták össze. Ennek során a bükkhegységi és a mátrai ásvány­bányákat „Mátrai Ásványbányák” néven vonták össze. A térségben 1951-ben két tőzegvállalat is volt: a keceli és a nádasladányi, valamint a csak ásványőrlésre szakosodott „ Budapesti Ásványőr­lő”. A Vegyes Ásványbányászati Nemzeti Válla­lat első igazgatójának Bauma Viktort nevezték ki annak ellenére, hogy bányamérnök volt. A szakmai előadást közös ebéd és baráti be­szélgetés követte. Dr Kun Béla A mátraaljai szervezet életéből 50 éves Petőfibánya Petőfibánya megalapításának 50. évfordulója alkalmából a Polgármesteri Hivatal kezdemé­nyezésére kiállítást rendeztek, ahol a helytörté­neti anyagok mellett tág teret kaptak a bányásza­ti emléktárgyak is. A nagy sikert aratott bányá­szattörténeti és helytörténeti kiállítást az OMBKE mátraaljai helyi szervezete és a „Lignit­bányászok a bányászati há­gyományokért” Alapít­vány lelkes tagjai állították össze. A kiállítást a már 88 éves Ursitz József Kossuth díjas bánya­mérnök nyitotta meg. A helybeliekben régi személyes emlékeket ébresztett a „ Lignitbányászat régen: mélyműve­lés” elnevezésű tárlat, amely eredeti fotókat, bá­nyászati emlékeket idézett fel tényszerűen. Rög­tön mellette kapott helyet a „Lignitbányászat ma: külfejtés” elnevezésű tárlat. Ezen belül a kezdeti ecsédi, a jelenlegi visontai és bükkábrányi külszíni fejtések állapotát, perspektíváit szemlél­tető fényképek és térképek voltak megtekinthe­tők. A mátraaljai szénbányászathoz, a mélyműve­­léses és később a külszíni fejtéses lignittermelés­hez Petőfibánya község neve évtizedekig szoro­san kapcsolódott. A település és a bányászat sorsa összefonódott, meghatározva a szakma és az ott dolgozó emberek életét a családok megélheté­sét. Amikor 1940-ben a kormány a Lőrinci Erő­mű megépítését határozta el, már nem volt elég a Rózsaszentmárton környéki aknák termelése, szükség volt Pernyepusztán altáró megépítésére a széntermelés növeléséhez, illetve a többi akna szenének erőműbe történő szállítására. A hábo­rús események miatt 1944-ben a munkálatok fél­bemaradtak, és csak az államosított szénbányá­szat folytatta 1945 után a bánya és az erőmű épí­tését. A kettős nagyberuházás munkálatainak irá­nyítására létrehozták a Mátravidéki Erőmű- és Bányaépítési Rt-t, amelyből 1949-ben a bánya­részleg kivált és megalakult a Petőfibánya Nemze­ti Vállalat. A vállalat nevében már Petőfibánya szerepel, s így az iparosítással Pernyepuszta új ne­vet kapott A Mátraaljai Szénbányák központja 1969. szeptember 1-ig Petőfibányán volt, akkor költö­zött Gyöngyösre. A Gépüzem és a Vegyesüzem 1989-ig továbbra is Petőfibányán működött. A helyi bányászati szakoktatás 50 éves évfor­dulója alkalmából Selyp-Vörösmajorban, a Márci­us 15 Ipari Szakmunkásképző Intézetben emlé­keztek meg a nevezetes eseményről. A volt 215- ös MTH iskola a vájár- és elektrolakatos tanulók oktatását végezte a mátraaljai mélyműveléses­, majd később külfejtéses bányák részére. A régi tanárok és régi diákok családias han­gulatú ünnepségén Valaska József, a Mátrai Erő­mű Rt elnöke kötött szalagot az iskola zászlajá­ra. Hamza Jenő Ursitz József megnyitja a kiállítást Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 132. évfolyam, 5. szám 411

Next