Bányászati és Kohászati Lapok - Bányászat, 1999 (132. évfolyam, 1-6. szám)
1999-09-01 / 5. szám
1950-ben a vállalatnak 20 üzemvezetősége volt és 68 üzeme. A 20 üzem vezetőségét 1950-ben 13, 1951-ben 7, majd 6 vállalattá vonták össze. Ennek során a bükkhegységi és a mátrai ásványbányákat „Mátrai Ásványbányák” néven vonták össze. A térségben 1951-ben két tőzegvállalat is volt: a keceli és a nádasladányi, valamint a csak ásványőrlésre szakosodott „ Budapesti Ásványőrlő”. A Vegyes Ásványbányászati Nemzeti Vállalat első igazgatójának Bauma Viktort nevezték ki annak ellenére, hogy bányamérnök volt. A szakmai előadást közös ebéd és baráti beszélgetés követte. Dr Kun Béla A mátraaljai szervezet életéből 50 éves Petőfibánya Petőfibánya megalapításának 50. évfordulója alkalmából a Polgármesteri Hivatal kezdeményezésére kiállítást rendeztek, ahol a helytörténeti anyagok mellett tág teret kaptak a bányászati emléktárgyak is. A nagy sikert aratott bányászattörténeti és helytörténeti kiállítást az OMBKE mátraaljai helyi szervezete és a „Lignitbányászok a bányászati hágyományokért” Alapítvány lelkes tagjai állították össze. A kiállítást a már 88 éves Ursitz József Kossuth díjas bányamérnök nyitotta meg. A helybeliekben régi személyes emlékeket ébresztett a „ Lignitbányászat régen: mélyművelés” elnevezésű tárlat, amely eredeti fotókat, bányászati emlékeket idézett fel tényszerűen. Rögtön mellette kapott helyet a „Lignitbányászat ma: külfejtés” elnevezésű tárlat. Ezen belül a kezdeti ecsédi, a jelenlegi visontai és bükkábrányi külszíni fejtések állapotát, perspektíváit szemléltető fényképek és térképek voltak megtekinthetők. A mátraaljai szénbányászathoz, a mélyműveléses és később a külszíni fejtéses lignittermeléshez Petőfibánya község neve évtizedekig szorosan kapcsolódott. A település és a bányászat sorsa összefonódott, meghatározva a szakma és az ott dolgozó emberek életét a családok megélhetését. Amikor 1940-ben a kormány a Lőrinci Erőmű megépítését határozta el, már nem volt elég a Rózsaszentmárton környéki aknák termelése, szükség volt Pernyepusztán altáró megépítésére a széntermelés növeléséhez, illetve a többi akna szenének erőműbe történő szállítására. A háborús események miatt 1944-ben a munkálatok félbemaradtak, és csak az államosított szénbányászat folytatta 1945 után a bánya és az erőmű építését. A kettős nagyberuházás munkálatainak irányítására létrehozták a Mátravidéki Erőmű- és Bányaépítési Rt-t, amelyből 1949-ben a bányarészleg kivált és megalakult a Petőfibánya Nemzeti Vállalat. A vállalat nevében már Petőfibánya szerepel, s így az iparosítással Pernyepuszta új nevet kapott A Mátraaljai Szénbányák központja 1969. szeptember 1-ig Petőfibányán volt, akkor költözött Gyöngyösre. A Gépüzem és a Vegyesüzem 1989-ig továbbra is Petőfibányán működött. A helyi bányászati szakoktatás 50 éves évfordulója alkalmából Selyp-Vörösmajorban, a Március 15 Ipari Szakmunkásképző Intézetben emlékeztek meg a nevezetes eseményről. A volt 215- ös MTH iskola a vájár- és elektrolakatos tanulók oktatását végezte a mátraaljai mélyműveléses, majd később külfejtéses bányák részére. A régi tanárok és régi diákok családias hangulatú ünnepségén Valaska József, a Mátrai Erőmű Rt elnöke kötött szalagot az iskola zászlajára. Hamza Jenő Ursitz József megnyitja a kiállítást Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 132. évfolyam, 5. szám 411