Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 1999 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1999-05-01 / 5. szám

Geotermikus Regionális Kutatóhely is a Magyar Olajipari Múzeum TÓTH JÁNOS okt. gépészmérnök, a MOIM igazgatója S­zéleskörű összefogás eredményeként 1969. szeptember 27- én nyílt meg Zalaegerszegen a Dunántúli Olajipari Múze­um. A Művelődésügyi Minisztérium 1971. március 26-i keltezésű működési engedélye már országos gyűjtőkörű Magyar Olajipari Múzeumról (MOIM) szól. A magyar olajipar ipar-, technika-, technológia-, gazdaság- és életmód-történeti emlékek gyűjtésére, tudományos feldolgozá­sára és bemutatására létesítette a múzeumot. A 3 hektáros kiállí­tási terület az 1968-ban megnyílt Göcseji Falumúzeum mellett helyezkedik el. A két múzeum egyedülálló látványosságként nép­rajzi és ipartörténeti ismereteket közvetít a látogatóknak. A mú­zeum feladata sokrétű, gyűjteményei őrzik, kiállításai bemutat­ják, kiadványai közkinccsé teszik a magyar szénhidrogénipar em­lékeit. Külön kell kiemelni az 1991 óta múzeumunkhoz tartozó Zsigmondy Vilmos Gyűjteményt, amely a vízkutatás és vízkútfúrás emlékeit mutatja be. Hasonló jellegű a Vecsésen 1995-ben létesült filiálé, ahol a kőolaj és földgáz csővezetékes szállításának eszközeit, dokumentumait tekinthetik meg az érdeklődők. Az 1991 februárjában aláírt alapító okirattal, illetve az 1991. jú­nius 24-i bírósági nyilvántartásba vétellel létrejött a Magyar Olaj­ipari Múzeum Alapítvány. A három alapító: az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet, a Budapest Bank Rt. 1991. október 1 -jétől a két előbbi ala­pító jogutódja, a MOL Rt., figyelemmel kíséri és támogatja a mú­zeum tevékenységét. A MOIM aló tagú, országos gyűjtőkörű szakmúzeumi hálózat egyik kiemelkedő intézménye. Ezt bizonyítja a szakmai munka, a tu­dományos és kutató tevékenység, az időszaki és vándorkiállítások, az állandó kiállítást évente megtekintő mintegy 30 000 látogató. A szakmúzeumok, műszaki múzeumok a hőskorban nemcsak múzeumok, hanem szakiskolák és/vagy ipari tevékenységet (minő­ségvizsgálatot, kutatást, fejlesztést stb.) folytató intézmények is voltak. A MOIM hosszú távú programjával ehhez a klasszikus mú­zeumtípushoz tér vissza. Mi indokolja, hogy a MOIM foglalkozzon a geotermikus ener­giával, a geotermikus energia hasznosításával? - A termálvíz, gyógyvíz legjelentősebb részét a kőolaj- és föld­gázbányászat céljára lemélyített - meddő vagy kimerült - kutakból nyerik. Hazánk világviszonylatban is élenjár a gyógyfürdőkre épü­lő gyógyturizmusban. - A termálvíz a jövő ígéretes - környezetbarát - energiahordo­zója. A gyógyvíz természetes hatóanyagaival a jobb életminőség elérésének fontos eszköze. - A MOIM Zsigmondy Gyűjteménye a vízkutatás és vízkútfú­rás emlékeit kutatja, gyűjti, feldolgozza és bemutatja, így e gyűjte­ményünk foglalkozik a „célzott” vízbányászattal. A MOIM a nemzeti kulturális örökséget védő feladatai részének tekinti, hogy szerény eszközeivel - a szokványos múzeumi lehetősége­ken kívül is - hozzájáruljon az energiatakarékosság, a megújuló ener­giaforrások, a földhőhasznosítás kérdéskörének mind általánosabb megismertetéséhez, gyakorlati alkalmazásának elterjesztéséhez. A Geotermikus Regionális Kutatóhely létrehozásának eddigi tapasztalatai FARKAS IVÁN okl. gépészmérnök A PHARE (Poland-Hungary Assistance for the Reconstruction of the Economy) támogatásával 1999-ben a Magyar Olajipari Múzeum­ban Zalaegerszegen, a magyar bányatörvényben meghatározott tevékenységi kört bővítve, Geotermikus Regionális Kutatóhely ki­alakítását kezdték meg. A létrehozás előzményeit, a projekt során szerzett eddigi tapasz­talatokat és a jövő évszázadba átnyúló elképzeléseket közli a szerző.­ árom évtizede a nagylengyeli kőolajmezőben az elvize­­sedés fokozódása következtében az addig szennyezés­ként kezelt rétegvíznek felszíni vízfolyásba történő el­helyezése helyett annak a rétegbe való visszajuttatása ígérkezett Kőolaj és Földgáz 32. (132.) évfolyam 5. szám, 1999. május előnyösebbnek. Az itt kitermelt kőolaj sajátosságaiból követke­zett, hogy a mező technológiai termelőrendszerének üzembe helyezésétől kezdve részletes hőmérsékletméréseket és hőtech­nikai vizsgálatokat végeztek a kútfejeknél, a kútvezetékeken és a gyűjtővezetékeken is. A hagyományos mélyszivattyúkkal és rudazatmozgatókkal kitermelt fluidum mennyisége a korábbi kisebb értékekről az elvizesedéssel a 300 mVnap érték felé tolódott el. Elemzések foly­tak a több mint 100 db üzemelő kutat magában foglaló rendszer­ben, hogy meddig gazdaságos egy-egy elvizesedő kutat üzemben tartani, milyen módon választható szét a fluidum, és a leválasztott, egyre növekvő térfogatáramú rétegvíz hogyan juttatható vissza a kijelölt rétegekbe. A nagylengyeli mező termeléstechnológiai felszíni rendsze­rének szélsőérték-vizsgálatai során született a gondolat, hogy ezzel a rendszerrel a földhőz - a geotermikus energiát - megfe-H 97

Next