Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 2000 (133. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1-2. szám

tóan élénk érdeklődést vált ki, számos érvet és ellenérvet hoz a felszínre. Nem jogszabály, de nagy - és nem csak szakmai érdeklődésre - tarthat számot a bányászati szempontból zárt te­rületek éves felülvizsgálata, ill. a területek zárt minősítésének feloldása. Az említett intézkedések nem a személyes és a kiscsoportok „rész-”, hanem „egész” érdekét tekintve a bányászat és ezáltal a társadalom túl­élésének növelését segítik.­­ A bányászati szempontból zárt terü­letek éves felülvizsgálatával, újraminősítésével és a zárt minő­sítés feloldásával kapcsolatos intézkedés valóban élénk szakmai és politikai vitát váltott ki, sőt parlamenti vizsgálóbizottság felállításának igénye is felvetődött. Kérem, fejtse ki ezzel kapcsolatos véleményét!­­ Az intézkedés szakmai és politikai aspektu­sait vizsgáljuk külön-külön, és tekintsük először a szakmai vonatkozásait. A hatályos bányatörvény szerint a bányászat joga az államot illeti. Az állam a bányászat jogát bányavállalkozónak koncessziós szerződéssel vagy hatósági engedéllyel engedheti át. A kon­cessziós szerződés előkészítése - az eddigi gya­korlat szerint - kb. 1,5-2 évet vesz igénybe, és nem helyettesíti az egyébként szükséges hatósági engedélyeket. A koncessziós szerződés előkészí­tése idő- és költségigényes, ugyanakkor nem ga­rantálja, hogy a bányavállalkozó az érintett terü­leten valóban kap jogosultságot az általa terve­zett és a szerződésbe foglalt bányászati tevékeny­ség végzésére. Ez a nemkívánatos - jogállamban megengedhetetlen - helyzet azért fordulhat elő, mert - furcsa módon - a koncessziós eljárás nem az államigazgatási eljárásra vonatkozó szabályok szerint történik, így a szakhatóságokat a hatósági engedélyezés szakaszában nem köti a korábbi előkészítő szakaszban adott - legfeljebb „baráti­nak” mondható - véleménye. A gyakorlatban előfordultak ilyen esetek, amikor is a vállalkozók jogos felháborodását az MBH úgy kísérelte meg enyhíteni, hogy számukra arra alkalmas helyen a kérdéses területtel megegyező nagyságú zárt te­rületet szabadított fel egyedi intézkedéssel. A koncessziós eljárásokkal kapcsolatos problémák kezelése érdekében meghonosodott egy másik - jogilag az előzőhöz hasonlóan „megalapozott”­­ eljárás is, amely szerint meglévő bányatelek egy esetben bővíthető volt nem koncessziós eljárás keretében zárt területen is. Az ilyen kényszerin­tézkedésekhez nem kell kommentárt fűzni. De ez nem minden. Az utóbbi években koncessziós eljárások lefolytatására alkalmas zárt területeket csak úgynevezett érzékenységi-terhelhetőségi, régióra kiterjedő - jellegét tekintve - komplex vizsgálatok alapján lehetett volna kijelölni. Ez nem így történt, de forráshiány és a vizsgálat jog­szabályi megalapozottságának hiánya miatt nem is történhetett másként. Megállapítható, hogy a jelenlegi helyzetben koncessziós eljárás útján, ill. koncessziós szerződéssel a bányavállalkozók jog­szerűen nem szerezhetnek bányászati jogosít­ványt. Az említettek miatt fordulhatott elő, hogy az elmúlt időszakban beérkezett tizenegy kon­cessziós kezdeményezésre az MBH érdemi ügy­intézés helyett türelemre intéssel válaszolt. Aki tehát a részletek ismerete nélkül a területek zárt minősítésének fenntartása mellett érvel, az - jó vagy rossz szándékától függetlenül - az érintett területek kivonását szorgalmazza a bányászati te­vékenységek hatóköréből. A koncessziós eljárá­sok felett nem járt el az idő, de a jelenlegi viszo­nyok között és kizárólag csak a kutatást és a kiter­melést célzó bányászati koncessziók esetében időlegesen nincsenek biztosítva a szükséges fel­tételek. A koncessziós eljárások jogszerűtlen­ségével és társadalmi hasznosságával kapcsolat­ban felmerült problémákon kívül nemkívánatos következményként jelentkezett a szűkösen ren­delkezésre álló - és ezért visszafogott fejlesztési lehetőségeket megengedő­­ költségvetési forin­tok produktivitást nélkülöző elköltése is. Szem­léltetésül említem meg, hogy napjainkig az összesen 61 reménybeli koncessziós területből és a vonatkozó eljárásokból mindössze 12 esetben történt tényleges szerződéskötés. A szerződéskö­tésekből egy esetben jött létre az államnak bá­nyajáradék formájában bevételt eredményező termelő tevékenység, és ez összesen 134 ezer fo­rint többletbevételt jelentett a hatósági enge­déllyel végzett termelő tevékenységgel szemben. A kiadási oldalon jelentkezik a koncesszióval fog­lalkozó főosztály működtetésére fordított, vala­mint egyéb költségeknek a koncessziós díjakkal csökkentett összege, amely becslés szerint 150 millió forint körüli érték lehet. Az említettek fe­szültségeket keltettek a vezetőségen belül, és sor került a koncessziós ügyekkel foglalkozó elnök­­helyettes főosztályvezetővé történő visszaminő­sítésére. Ez az eset lendületet adott a vezetőségen belüli nyílt szembenállásnak, és demoralizáló ha­tása kezdett hivatal szintűvé fejlődni, ugyanakkor a hivatali kereteket túllépve, a probléma kikerült a médiumok szintjére is. A megelőző gyakorlat­nak vetett véget az MBH szervezeti struktúrájá­nak átalakítása, és a zárt területek felülvizsgálatá­val és újraminősítésével kapcsolatos jogszerű ha­táskörgyakorlás során hozott intézkedés. Van olyan vélemény, mely szerint ez az intézkedés jogsértő, sajnálatos módon a véleményalkotó nem jelöli meg azt a jogszabályt és annak jogtéte­lét, amelynek semmibe vétele a jogsértés előidé­zője. A bányászati szempontból zárt területek fe­lülvizsgálatával és újraminősítésével kapcsolatos MBH-intézkedés politikai visszhangja tekinte­tében csak magánvéleményt formálhatok. Ta­pasztalatom szerint kétféle újságíró létezik: egyik a híreket közli, a másik a híreket gyártja. A hírközlőt a szolgálat, a hírgyártót a félelem és az érdek motiválja. Esetünkben a hírgyártók célté­teles tevékenysége virtuális valóságot kreált, amelynek vajmi kevés kapcsolata van a tények­kel. Ez a virtuális valóság érthető felháborodást vált ki a tényeket nem, vagy részletekben nem is­merő politikusok körében. Mindamellett, ha a tények érdeklődésre tartottak volna számot, ak­kor az érintettek a megfelelő személyektől rész­letes tájékoztatást kértek volna. Ezt - egy eset kivételével - nem tették meg. Úgy gondolom, nem lehet könnyű helyzetben az olyan megbízó, aki valótlanságok híresztelésére buzdítja ember­társait, de annak a helyzete sem irigylésre méltó, aki kénytelen ilyen méltatlan szerepet vállalni. Jelenleg nem látom, milyen módon lehetne e nehéz helyzetben lévő embertársainkon segíte­ni. Mindemellett nem feledkezhetünk meg Ulpiánusz véleményéről, mely szerint „...az em­bert tettei és szándékai minősítik”. - Úgy tudom, kedveli a vízi sportokat. Mondana erről is néhány szót? - Tagja vagyok az Alsóörsi Vitorlás Sport Klubnak, és ha tehetem, kint vagyok a vízen. Szí­vesen vitorlázom vagy esetenként horgászom is. A nyíltvízi éjjeli horgászat - közismert elnevezés­sel süllőzés - különösen erős szélben, elég spor­tosnak tűnik számomra. A versenyszerű vitorlá­zás speciális képességeket és rutint igényel, én ezekkel nem rendelkezem, de meg kell monda­nom, a verseny nem is túlzottan vonzó számom­ra. A túravitorlázás is nagy élmény, és egészséges mozgási lehetőséget biztosít. Elfogadom azt a véleményt, amely szerint az embernek nem mást kell legyőznie, hanem saját földhöz ragadt egoját a kozmikus én kiteljesedése érdekében. - Köszönöm a beszélgetést! (Az interjút készítette dr. Heim János oki. olajmérnök, oki. gazdasági mérnök, oki. szak­­közgazdász, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetség elnöki főtanácsadója) A Magyar Olajipari Múzeum 30 éve éves a Magyar Olajipari Múzeum” cí­mű rendezvénysorozattal ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját a múzeum 1999. december 10-én Zalaegerszegen. Az ün­nepi rendezvénysorozat a múzeum szabadtéri kiállítási területén kezdődött, ahol dr. Szepesi Jó­zsef a Miskolci Egyetem olajmérnöki tanszéké­nek docense röviden méltatta a múzeumnak mint olyan ipari emlékhelynek a jelentőségét, ahol emlékezni lehet szakmánk úttörőire és ál­dozataira, majd felavatta a szoborparkban az 1990-ben elhunyt dr. Alliquander Ödön oki. bá­nyamérnök mellszobrát (1. kép). A hazai olajipar első mélyfúrási szaktekintélye professzorként százakat tanított, így érthető, hogy az ünnepi eseményen a családtagokon kívül számos tanít­ványa, munkatársa is megjelent. Dr. Dank Vik­tor, a MOIM Alapítvány Kuratóriumának elnö­ke, Kudela József a MOL Rt. Felügyelő Bizottsá­gának tagja és Tóth János múzeumigazgató a múzeum létrehozásában kiemelkedő szerepet játszó elődök emléktábláját koszorúzta meg a ki­állítási csarnok falánál. A múzeum az évforduló- 1. kép. Dr. Szepesi József felavatja dr. Alliquander Ödön mellszobrát Kőolaj és Földgáz 33. (133.) évfolyam 1 -2. szám, 2000. január-február

Next