Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 2002 (135. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1-2. szám
110 éves az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület A 2002. év a bányász-kohász szakma számára több szempontból jelent évfordulót. Évfordulója van a Selmecbányai Akadémiának, a Bányászati és Kohászati Lapoknak és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek. Mária Terézia 240 éve, 1762. október 22-én írta alá azt a jegyzőkönyvet, mely új típusú bányászati-kohászati akadémia Selmecbányán történő felállításáról rendelkezik, a bécsi udvari kamara 1735. június 22-i leiratával szabályozott Selmecbányai tanintézet működésének mintegy folytatásaként. Az Akadémia műszaki vezetésre és műszaki fejlesztésre is alkalmas szakemberek képzését tűzte ki célul. Az új típusú tanintézet felállítását az indokolta, hogy a 18. század közepén egyre világosabbá vált: a bányászatban és a kohászatban nem lehet már a megszokott, évszázadok óta alig változtatott módon gazdaságosan termelni. A bányászati-kohászati tudományoknak olyan feladatokat kellett megoldania, amelyeknek nem voltak előzményei a műszaki és természettudomány területén. Meg kellett teremteni az elmélet és a gyakorlat egységére épített oktatási rendszert, az intézményeivel együtt. A selmeci tanintézet azért jelentős, mert - habár alapítása szerint második a világon - a legrégibb életképesnek bizonyult, s ma is élő bányászati-kohászati mérnökképző, egyben számos műszaki felsőoktatási intézmény alapja. Több ma is működő egyetem és főiskola büszkén vallja elődjének, ősének a Selmecbányai Akadémiát. A Selmecbányáról elszármazott egyetemek, főiskolák és karok ez év szeptemberében Selmecbányán fogják ünnepelni nagy múltú Alma Materünk évfordulóját. Felkérem egyesületünk tagságát, hogy évtizedek óta ápolt hagyományainkhoz híven, méltó módon vegyen részt e jelentős megemlékezésen és találkozón. A bányász, kohász, erdész szakemberek Selmecről eredeztetett összetartozásuk jeleként - immáron hagyományt teremtve - rendszeres szakmai találkozót tartanak. Telkibánya, Tapolca, Tatabánya után, idén május 24-26-án Sopron - a trianoni diktátum után a Selmecről áttelepülő bányász-kohász-erdész karoknak otthont nyújtó és a magyarság melletti helytállásának elismeréseként a „Civitas fidelissima” címet viselő város vállalta a házigazda szerepét. E rendezvényre egyesületünk tagjait szeretettel várjuk. Ebben az évben jelenik meg a Pech Antal által alapított Bányászati és Kohászati Lapok 135. évfolyama. Ez a rendszeren megjelenő folyóirat az ország különféle területein élő és dolgozó egyesületi tagjaink számára ma is összetartó kapocs. Tagságunk több jelét adta, hogy ragaszkodik e laphoz. Az OMBKE vezetősége ezért különös gondot fordít arra, hogy ezt a mondhatni patinás múltú folyóiratot egyesületünk tagjai továbbra is kézhez kapják, és folyamatosan tájékozódhassanak belőle egyesületünk, szakmáink eseményeiről, társaink sorsáról. Idén egyesületünk is jubileumot ünnepel. Elődeink Selmecbányán 110 éve alapították meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet. A 19. század közepétől, de főleg a kiegyezés után Selmecbányán, ahol a bányászati-kohászati tudományok művelői közül a legtöbben éltek, többször felmerült egy, a bányász és kohász szakmát átölelő országos szakmai tudományos egyesület alapításának gondolata. Kerpely Antal a BKL 1880. 16-17. számában erről így írt: Jól szervezett testület lenne, mely működése által a kormány és a nagyközönség tiszteletét kivívni képes, döntő vagy legalább módosító befolyást gyakorolhat mindazon közigazgatási vagy nemzetközi intézkedésekre, melyek a testület által képviselt iparágakra vonatkoznak. ...Bányászatunk, vas- és fémkohászatunk egészen más lábon állna, ha érdekei fölött őrködő oly egyesülettel dicsekedhetnénk. Egyesüljünk tehát, hogy az OMBKE elnöke DR. TOLNAY LAJOS Kőolaj és Földgáz 35. (135.] évfolyam 1-2. szám, 2002. január-február