Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 2005 (138. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám
35 éves a Magyar Olajipari Múzeum MOIM ETO: 069.1+069.2+069.611 2004. szeptember 27-én volt 35 éve, hogy megnyitotta kapuit Zalaegerszegen a magyar szénhidrogénipar szakmatörténeti emlékeinek gyűjtésére, megőrzésére és bemutatására létrehozott szakmúzeum, a Dunántúli Olajipari Múzeum, a Magyar Olajipari Múzeum elődje. A cikk a megalakulás óta eltelt időszak történéseiről, a múzeum gyűjteményeinek gyarapodásáról és a szakmai hagyományok ápolásában betöltött szerepéről ad rövid áttekintést. A hazai műszaki és ipari emlékek védelme Az ipari emlékek gyűjtésére, belőlük muzeális gyűjtemény kialakítására vonatkozó első tervek Európában a XVIII. században születtek meg. Magyarországon már a Nemzeti Múzeum megalakulásakor kiadott 1808. évi 18. tc. tartalmazta egy technológiai osztály létesítésének igényét. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Kossuth Lajos is az Iparegyesület létrehozása (1841) után. Segítették a gondolatkör kibontását a XIX. században megrendezett iparmű-kiállítások is. 1889. szeptember 15-én megnyílt a Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum, de nem vált a mai értelemben vett múzeummá. A XX. század eleji törekvések csak később, 1935- ben realizálódhattak a Magyar Műszaki Múzeum megalakulásával. A gazdag gyűjtemény azonban 1939- ben Kassára került, majd a háborút követően végleg elveszett országunk számára. A műszaki emlékek összegyűjtésének és múzeummá szervezésének gondolata azonban tovább élt. Számos ipari és múzeumi szakember munkálkodott azon, hogy az iparági szakmúzeumok létrejöhessenek. Hazánkban 1955-1970 között alakult meg a legtöbb szakmúzeum. Az Ipari Minisztérium 1982-ben miniszteri utasításban rendelkezett az ipari emlékek megőrzéséről, begyűjtéséről és védettség alá helyezéséről. Magyarországon csaknem kilencven muzeális intézmény (kisebb-nagyobb múzeumok, kiállítóhelyek, gyűjtemények) végzi felelősséggel a műszaki múlt emlékeinek megőrzését, ápolását. Ebből a működő, országos gyűjtőkörű, műszaki jellegű iparági szakmúzeum (műszaki múzeum) 15. A zalaegerszegi Magyar Olajipari Múzeum a magyar szakmúzeumi hálózat egyik kiemelkedő intézménye. Meghatározó szerepet tölt be a szénhidrogén-bányászat - kitermelés, szállítás és feldolgozás, valamint a víz hévízfeltárás és -hasznosítás - ipartörténeti emlékeinek gyűjtésében, őrzésében, bemutatásában. A Magyar Olajipari Múzeum létrejötte A Magyar Olajipari Múzeum előfutárának tekinthető a Sopronban működő Központi Bányászati Múzeum kiállítása („Magyar kőolajbányászat története”) és a Műszaki Egyetem Olajtermelési Tanszékének eszközgyűjteménye, de a MOIM mégsem ezekből nőtt ki. A magyar olajtörténeti múzeum létrehozásának kérdésével az iparág vezetősége komolyabban az 1960-as évek közepén kezdett foglalkozni. Alapos előkészítő munka, iparági intézmények és magánszemélyek lelkes közreműködésének eredményeként 1969. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt a MOIM elődje, a Dunántúli Olajipari Múzeum Zalaegerszegen, a Göcseji Falumúzeum szomszédságában. A múzeum 1971. március 26-a óta országos gyűjtőkörű Magyar Olajipari Múzeum néven működik. A csaknem 4 hektáros szabadtéri kiállítóhelyen és 450 m2 belső téren az olajipart három fő témakörre osztottan mutatja be: geológiai kutatás, szénhidrogén-bányászat és -feldolgozás - makettek, képek, dokumentumok és egykor működő eszközök, berendezések segítségével. Ma már működőképes modelleket, berendezéseket is bemutat. A MOIM látja el a magyarországi szénhidrogénipar és vízbányászat műszaki emlékeinek védelmével a szakágazat tárgyi, írásos és egyéb anyagainak gyűjtését, tudományos feldolgozását és kiállításokon való bemutatását. A múzeum gyűjteményei A MOIM 9 gyűjtemény és számos egyéb anyag kezeléséről, megőrzéséről gondoskodik. Főbb gyűjtőkörei: DALLOS JEREMCNÉ okleveles gépészmérnök, környezetvédelmi szakmérnök, OMBKE-tag Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám 25