Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 2010 (143. évfolyam, 1-6. szám)
2010 / 2. szám
Szemelvények kohászatunk múltjából A Garam Gömör vármegyéhez tartozó felső szakasza mentén létesült hámoroknak már a 16. századból vannak írásos nyomai. A Besztercebányai Kamara sokáig tiltotta itt a hámorok létesítését, mivel ezek a rhónici kincstári vasmű versenytársai lehettek. Pohorellán legálisan 1783- ban kezdett működni egy mássá (kisebb nagyolvasztó) és két hámor. 1792-ben Sturman Márton (a Murányi Unió későbbi létrehozója) hat társával, valamint gr. Koháry Ferencnek, a murányi uradalom földesurának bevonásával részvénytársaságot alapított, és a Sumjáchoz tartozó Vereken felépítettek egy faszenes nagyolvasztót, és két frisstüzes hámort is működtettek. A hat év múlva csődbe ment Létesítményt Koháry magához váltotta, 1807- ben megvette a pohorellai telep kétharmad részét is, és uradalmi vasműként működtette őket. Polomkán 1821-ben helyeztek üzembe frisstüzes hámort. Koháry Ferenc 1826-ban bekövetkezett halálával a családnak magva szakadt. Lányát Ferdinánd szász-coburg-gothai herceg vette feleségül, így a Koháry-uradalmak Ferdinándra szálltak, aki magyar honfiúsítást kapott. A hercegi vasgyár a következő évtizedekben több telephellyel bővült, és az ország egyik jelentős kohászati vállalatává fejlődött. 1834-ben Felsősváborkán (Ferdinandstal, Nándorvölgy, ma Val'kovna) lemezhengersort telepítettek, amelyet vízikerék hajtott. Ez volt - a rhónici után - a második legkorábbi lemezhengermű Magyarországon. Öt évre rá épült meg az előbbitől nem messze egy faszenes nagyolvasztó és ércelőkészítő (Ferdinandshütte, Nándorhuta). A herceg vasbányái a Gölnic völgyében (Dobsina, Hollópatak) és a Szirk melletti Vas-hegyen voltak. Nándorhután később vasöntödét is létesítettek kupola- és lángkemencével; többek között kéreghengereket öntöttek a hengersorok részére. A pohorellai nagyolvasztót megszüntették. Megvásárolták viszont a Szepes vármegyében fekvő sztracenai nagyolvasztót és a káposztafalvi (Firabusice) frissítőművet. Bérelték a dobsinai felső kohót és frissítőművet (1858-1869), valamint a podhorai nagyolvasztót (1868-1877). Zlatnón frissítőmű, durva- és középsor létesült. A lebontott pohorellai kohó helyén 1847-ben kavarókemencéket és rúdhengerművet hoztak létre. Ezt a telepet Ferdinánd fiáról - aki négy év múlva apjától megörökölte a hitbizományt - Ágosthuzának nevezték el, később hivatalos neve Pohorellavasgyár lett. A hercegi bányák és vasművek központja is itt volt, kastéllyal egyetemben. 1853-ban Alsósvábalkán lemezhengerművet helyeztek üzembe. A 19. sz. közepén a hercegi vasművek összesen mintegy évi 45001 nyersvasat termeltek, ehhez a felső-garami nagyolvasztók 2800 tonnával járultak hozzá. A kb. 3001 öntvényen felüli részt acéllá alakítva lemezzé és rúddá dolgozták fel. 1880 után a korszerűtlenné, feleslegessé vált telephelyeket megszüntették. Először a vereskői nagyolvasztó, majd Zlatnón, Nándorvölgyben és Alsósváborkán a hengermű, továbbá a káposztafalvi frissítőmű állt le. 1893-ban a nándorhutai, 1901-ben pedig a nyolc évvel korábban vásárolt vörösvágási nagyolvasztó üzemét szüntették meg. Ezt követően csak Sztracenán gyártottak nyersvasat, ahol 1854 óta már két nagyolvasztó működött. A zlatnói felső hámort tűzállótégla-gyárrá alakították át. A megmaradt üzemrészekben korszerűsítést végeztek. Ágosthután megszüntették a frissítést, Nándorhután martinkemencéket építettek és hengerművet létesítettek. Polomkán lemezhengersort helyeztek üzembe. Ezt a telephelyet Lujzahutának nevezték el az 1881 óta hitbizomány-tulajdonos Fülöp herceg feleségéről. Az 1904-ben megépült Breznóbánya-Vereskő vasútvonal gyökeres változást hozott a szállításban, melyet eddig lovas kocsival, télen szánon végeztek. A hercegi vasgyár évi termelése a 20. sz. elején 6 kt nyersvas, 7 kt acél és 12 kt hengerelt termék volt. 1912 végén a hitbizomány eladta bányáit és vasipari telepeit a Coburg Fülöp herceg-féle Bánya- és Kohóművek Rt.-nek. A részvénytársasághoz tartozó üzemek működését éppen a hercegi vasgyár fennállásának századik évében, 1926-ban szüntették meg. Források: Schréder Gy.: A Coburg hercegi bányaösszlet vasércbányáinak és vasgyárainak rövid történelmi ismertetése. BKL, 1913.17. sz., Edvi Illés A. (szerk.): A magyar korona országainak gyáripara az 1906. évben. II. k. 1. rész. Vasipar. Bp. 1911., Heckenast G.: A magyarországi vaskohászat története a feudalizmus korában. Bp. 1991. Frissítőüzem és hengermű a pohorellai Ágostházán (Vasárnapi Újság, 1861) Pohorella (Koháryháza, szlovákul Pohorelá)