Bányászati és Kohászati Lapok - Kohászat, 2015 (148. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 5. szám

A jóvátétel súlyos terheket ró az államháztartásra, azonban éppen ezeknek a nagyarányú munkáknak a keretében lehet az ország elavult, tönkretett iparát korszerűsíteni és továbbfejleszteni... Mivel a javasolt vasmű létesítése a távolabbi jövő szempontjából egy messze tekintő gazdasági program­nak részét képezi, tisztelettel kérem megfontolás tárgyává tenni egy olyan rendelkezés kiadását, amely az elő­munkálatokon már lényegesen túlju­tott, 1943. évi vasmű­terv megvalósítá­sának kérdését újra tárgyalás alá vétetné. ” Ezzel egy időben, szeptember 6-án Kismarty Lóránd gépészmérnök a Magyar Gyáriparosok Országos Szö­vetségében tartott előadásában - táv­latra készített acélmérleg alapján - mutat rá, hogy új vasmű építése indo­kolt. Az alapos indokok ellenére a nehéz időkben nem születhetett gyor­san döntés. 1945 decemberében létrejött a széles hatáskörű Gazdasági Főtanács és a nagy fontosságú Jóvátételi Hi­vatal. Ez utóbbi feladata lett a jóvátétel teljesítésének megszervezése, a ren­delések kiadása és a szállítmányok ellenőrzése. Tény, hogy a Szovjetunió részére a jóvátételt több mint 80%-ban fémek és gépi berendezések szállítá­sával kellett teljesítenünk. A vaskohá­szat az újjáépítésben és a jóvátétel tel­jesítésében egyaránt a közvetlen szál­lításokkal és a gyáripar acéligényének biztosításával nem alaptalanul a fő­szerepet kapta. 2. levél 1947. november 15-én, a Mohá­cson létesítendő kokszolómű, fémmű és vasgyár létjogosultsága tárgyában Sebestyén János, a Kohászati Köz­pont Műszaki Főosztályának vezetője, feljegyzést írt Vas Zoltán miniszternek (2. levél). Levelében egy kokszolómű építésének fontosságát emeli ki, és utal a vasműépítés óriási tőkeszük­ségletére. Láthatóan ekkor még nem dőlt el, hogy egyáltalán sor kerül-e vasmű építésére. Időközben azért folytak előkészüle­tek, hazai szakemberek az építendő vasmű termékösszetételére, technoló­giájára tervjavaslatot készítettek. Megjegyezhető, hogy a tervek nem voltak „messze tekintőek”, kivéve Tetmayer Alfrédnek a vegyes helyett az egyprofilú lemezkombinátra és a hengerműre irányuló javaslatát. A termékprofillal és a vasműtele­pítés helyszínének kijelölésével kap­csolatosan idézünk Sebestyén János (1. ábra) 1996-ban írt visszaemlékezé­séből: „A magyar iparügyi kormányzatot már a II. világháború előtt foglalkoztat­ta, hogy a modernizálódó acélfelhasz­nálás és a hazai acélipari termelés belső arányai között nyílik az olló, mert gyorsan növekszik a lapos áruk ará­nya. Az állami acélipar ezért foglalko­zott új acéllemezgyár gondolatával. Az elképzelés a háború után a vaskohá­szat újjáépítésével kapcsolatosan ismét feléledt, mégpedig igencsak ala­pos okkal, mert akkorra már az acél­szükségletnek több mint felét a lapos áruk tették ki. Az új vasmű telepítési helye tekin­tetében - miután azt évekig tartó ala­pos vizsgálat előzte meg - általánosan elfogadott vélemény volt, hogy a mo­hácsi terület nem több lehetőségből az optimális, hanem az egyetlen megfele­lő. A megkívánt feltételek (nevezete­sen, hogy a Duna mentén, jó talaj­adottságú helyen, Budapesttől leg­alább 100 km távolságra feküdjön és a tervezett kapacitás kiépítésére, ké­sőbb bővítésére legyen alkalmas) mindegyikét kielégíti. ” A Magyar Dolgozók Pártjának Politikai Bizottsága 1949. január 20-i ülésén, az ötéves terv alapvető kérdé­sei keretében (az ötödik napirendi pontban) foglalkozott az új vasmű épí­tésével, és határozott annak Mohá­cson történő megépítéséről. A'szac Кслгтш тгИЯЗвШ «naialis B*/ea. Budapest, 1947. n«f«*i»r 15. Du 2o1vAb alaisst**- urnok « Hohdoeaa liiaaltand» kokasolóaS, témmü.­­• T**gyárr látjegeneltaág B tárgyiban. ■ 1. ábra. Sebestyén János (1911-2001) n n«m « ■ 4 «agyar pabáslpaj­­aaa kalló «annyiaégu Taaároaal, annál kwíibbá ■«*­­(lUM kdkaaaal p a» randalkaalk. HWkbl hiányra komoly akadálya aa er­­aaág raita raaláaa f«)lM4i4n«k 4a agyúttal kisiolgáltat­ja «atwaaddal gasdasági «»kánjának ta. i kokaabláoy ««rákként а4« t*«o tokát a kríni­­kua baja aarmt as agyatsMa aurípai kobáa latnak. 4 káráéi aáiat«« aaarlat aaak aa, hogy St­bat ár aulra faaaáll­a «ág a •albea «árt nagy т»»а*вк* áglat, ami aa aj танке látaattánát is Waltol­­ja 4a aaaly a jugoeilár 4roak relatia kaaalaága alatt Mohác­aot praáaaa­­ttaálja telephelyül. Ha aa na a áll f*aa, akkor aaa kall a kokatoldnak aaa a fáaaUnl saat а аааайта 1­5» пекаре «о lódat« 4a Koháca Helyett Pest kSaal4ban látnaUjra a koksaolásait kalatkaaatt gaaaaiuiyla4g keitságaa tárraaaUk nélkül aaolgálhatja­­ aagfalaló káatelaaltáat faltátala.aa a lírára« gáaal látását.­­ та aaa 4а fáaMl látást t4aa «okkal Utkb­áa bisonytalanabb alí faltátal­­ka a kitett, tákaasztkságlata óriást ás a faotlak folytán ваш la Sszpoeol* ható a kokaaolóatí «agyon la­vargóaaa aagoldandó térdét áh«*. MiffY»! OrutQOt Levéltár­a MaaaUl F*«5*» www.emlokenet.hu 4 VASKOHÁSZAT

Next