Bányavidéki Új Szó, 1990. január-június (2. évfolyam, 5-55. szám)

1990-01-03 / 5. szám

2 1991­. január 3., szerda Megalakult a Máramaros megyei Német Lakosok Demokratikus Fóruma Mittwoch, den 27. Dezember 11*89. gründeten rumänische Bürger deut­scher Nationalität aus dem Kreis Ma­­ramurcsch das Demokratische Forum der deutschen Bevölkerung. Die Organisation schliesst sich dem Programm der Front der Nationalen Rettung an und vertritt die Interessen der rumänischen Bürger deutscher Na­tionalität aus unserem Kreis. Wir bitten unsere Landsleute an diesem Neubeginn milzuwirken ! Unsere Anschrift: FORUMUL DE­MOCRATIC AL GERMANILOR DIN JUDEŢUL MARAMUREŞ, 4800 BAIA MARE str. 23 August 8., camera 7, tel. 17301. Im Namen des provisorischen Orga­­nisationskommiitees : Adolf Alti, Ingenieur, Eduard Feld­­mann, Techniker, Marta Keserű. In­genieur, Thomas Ludmann, Physiker, Peter Felix Paulini, Geologe, Ladislau Reiser, Ingenieur, Helene Scsok, Beamtin, Jakob Sinn, Facharbeiter, Georg Szász, Ingenieur, Richard Zenk­­ner, Ingenieur. A múlt szerdán, 1989. december 27- cn Máramaros megye német nemzeti­ségű román állampolgárai megalakítot­ták a Német Lakosság Demokratikus Fórumát. A szervezel felzárkózik a a Nemzetmenlési Front programjához és a megyénkben nemet nemzetiségű román állampolgárok érdekeit képvi­seli. Kérjük honfitársainkat, működjenek közre az újrakezdésben. Címünk: FORUMUL DEMOCRATIC AL GERMANILOR DIN MARAMU­REŞ — A MARAMAROS MEGYEI NÉMETEK DEMOKRATIKUS RÓRU­­MA 4800 BAIA MARE, 23 August utca 8. szám, 7-es szoba, telefon 17301. Az ideiglenes szervező bizottság ne­vében : Alti Adolf mérnök, Feldmann Eduard technikus, Keserű Márta mér­nök, Ludmann Tamás fizikus, Paulini Peter Felix geológus, Reiser László mérnök, Scsok Helene tisztviselő, Sinn Jakab szakmunkás. Szász. György mér­nök, Zenkner Richárd mérnök. KÖLTŐN megalakult a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségé­nek helyi bizottsága, mely csatlakozik a Nemzetmentési Front programjához, a RMDSZ kiáltványához. A szervezet ideiglenes bizottságának tagjai: Bencze Lajos, Cseterki Csaba, Dienes István, Dienes Katalin, Móró Szabolcs, Sebők Irma, Sebők Katalin, Tar Béla és Var­ga Károly. A faluban is megszervezik a segély­adományok összegyűjtését: a zöldsé­get, egyéb élelmi­szerte­rm­ékeke­t a fo­gyasztási szövetkezet üzletében veszik át. Pénzadományokat Bencze Lajosnál (70.-es szám) lehet feljánlani. Eddig a református egyház koltói-katalini hívei közel 29 090 lejt fizettek be az Ember­ség számlára. Kedves pedagógus kollegák . Lapunk, a Napsugár az új szabad körülmények közt is folyamatosan megjelenik. Sőt változatosabb, szí­nesebb tartalomban, a múltbeli te­hertételek nélkül. Az Asztalos István alapította Napsugár címét nem változtatjuk meg. Az óvodásokhoz és kiskorúak­hoz szóló kis lap Szivárvány lesz, amely átvezeti a kicsinyeket a re­ménység sokszínű birodalmába és visszaadja a meglopott álmokat. NAPSUGÁR Karácsony másodnapján találkoz­tunk, Költő örömtől sugárzó lakosaival. A déli istentiszteletre gyülekezett a nép, s mi úgy láttuk, hogy az utóbbi 40 évben még nem üdvözölték egymást az emberek, idősek és fiatalok, egy­aránt ilyen szeretettel és lelkesedéssel, mint most. Kettős ünnep volt ,ez a koltóiak számára is: a szeretet, az együvétartozás és az igazi felszabadu­lás ünnepe. Koltói látogatásunk alkalmával örömmel tapasztaltuk, hogy az igazi társadalmi felszabadulás forradalmi megvalósítása a legnagyobb rendben ment végbe. Nem volt egyetlen fegyel­mezetlen, vagy rosszindulatú megnyil­vánulás sem. Ebben nagy szerepe volt a falu öntudatos és becsületes emberei­nek, a Nemzetmentési Front községi tanácsa képviselőinek: Sebők Irma óvónőnek, Varga Károly refor­mátus lelkésznek és Tar Mátyás mező­­gazdasági gépesítőnek, akik az első percektől irányították és vigyázták a falu gondoktól zaklatott napjait. —­ Örömünnepünkbe sok szomorú­ság is vegyült — mondotta Varga Ká­roly lelkész. —, amikor azt láttuk és hallottuk, hogy Temesváron és Buka­­r­estben még napok múltán is szedi ,­1­ , a­kár eltiport zsarnokság. Azonnal­ a segítségnyújtás lehetősé­geit mérlegeltük s egyöntetűen elhatá­roztuk, hogy a kétnapos ünnepi persely bevételét az 191­9 betétszámlára tesszük le. Ugyanakkor helyi adottságaink alapján nagyobb mennyiségű élelmi­szertermékkel is hozzájárulunk az or­szág különböző városaiban bajbajutott lakosság ellátásához. Egy zöldségfélé­ket átvevő pontot létesítettünk és fo­kozott mértékben járulunk hozzá a tej összegyűjtéséhez és gyors szállításá­hoz. Elhatározásunk, hogy újjászüle­tett hazánkban, Romániában a teljes jogegyenlőség alapján a román, ma­gyar, német, ukrán és más nemzetisé­günkkel vállvetve dolgozunk a zsar­nokság és terrorizmus által tönkretett ország újjáépítésén, a népi forradalom győzelmének a megvédéséért és meg­szilárdításáért. Támogatjuk a Nemze­ti Megmentési Frontot, a hadsereget és az egész nép ilyen irányú erőfeszíté­seit. Tisztában vagyunk azzal, hogy közös a sorsunk és csak együtt teremt­hetünk egy szabad és méltó életet. Tar Mátyás, a mezőgazdasági gépe­sítő állomás helyi vezetője szerint so­kat kell tenni azért, hogy az elkövet­kező időszakban a mezőgazdaság visz­­szanyerje eredeti rendeltetését s ne le­gyen a letűnt ,,új agrárforradalom“ ál­statisztikai adattára. Termeljen a ter­melő azt, amiről ő tudja, hogy megter­­mi a föld. Hogy többet adjon, az min­denkinek érdeke, de kötelezni a földet nem lehet. Bízunk benne, hogy rövi­desen új alapokra helyeződik a föld elosztása és meglévő mtsz-ek, s a ma­gángazdaságok is hatékonyabban fog­nak gazdálkodni. Bár meg bizonyos visszatartásokkal, de most már az emberek egyre bátrab­ban merik megmondani véleményeiket, évtizedes siralmaikat. Ezt tapasztaltuk Tar Endrével, az mlsz főkönyvelőjével folytatott beszélgetésünk alkalmával is. — Véleményem szerint — mondotta a főkönyvelő — a gazdaságosság, a ha­tékonyság és a méltányosság érvényre juttatása érdekében" változtatni kell a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jelenlegi összevontságán. A szövetke­zet legyen gazdaságilag önálló. Akik megtermelik a javakat, azok döntse­nek a bevételről is. Ez csak­ javítaná a dolgozók munkakedvét és hozzáállását a közössél szemben. Egymán­­­kor na­gyobb lehetőségeket kell biztosítani az egyéni gazdálkodás és kezdeményezés kibontakoztatására is. Minél hama­rabb érvényt kell adni a kétnyelvűség bevezetésének, hogy bárki bármelyik helyi hatósági szervnél saját anyanyel­vén­­adhassa­ elő mondanivalóját. Sze­retnénk látni, hogy a falu nevét jelző­táblán Kohó is van írva. A Nemzetmentési Front Szakállas köz­ségi Tanácsának koltói képviselőivel folytatott beszélgetésünk során­ kitűnt, hogy ők is tudják: az új világ megte­remtése még sok nehézséget rejteget. Ahhoz, hogy létrejöjjön az a Ro­mánia, amelyet mi saját magunk ál­modtunk meg, még többet és jobban kell dolgozni, hogy az álomból valóság legyen. Tennivaló pedig egyre több lesz Kohón is. Többek közötti sürgősen intézkedniük kell az állattenyésztő farm tevékenységének újraszervezése érdekében. A jelenlegi teleltetési sze­zonra elegendő takarmánnyal rendel­keznek, de akadozik a gondozói­ mun­kája. 2—3 ember próbál helytállni, de ez kevés. Ha kihagyásokkal végzik a fejést, az sok veszteséget okozhat. Le­csökken a tehenek tejhozama. A tejre pedig a jelenlegi helyzetben nagy szük­ség van az ország minden városában. RACZ RAUL GAZDASÁGI ÖNÁLLÓSÁGOT KÖ­LTOM A K A szeretet nem Világszerte együttérzéssel követik népünk szabadságért és demokráciáért vívott harcát. A világ népei rokonszen­­vü­ket nemcsak szavakban, hanem tet­tekben is kifejezik. — Aki gyorsan ad, kétszer ad — gondolták egy kelet-magyarországi falu lakói, akik néhány napja segélyszállít­mányt küldtek Nagybányára. Az ado­mány egy részét a felsőbányai refor­mátus gyülekezetnek ajánlották fel. — Hogyan és kiknek osztották el az adományt ? — kérdeztem Hallos And­rás felsőbányai református lelkészt. — Azt óhajtottam, hogy románok és magyarok egyaránt részesüljenek a só­­ ismer határokat­ gélyszállítmányban. Az élelmiszereket, lisztet, zsírt, burgonyát, paszulyt, hús­konzerveket és 12 láda almát a napközi otthonnak adtam át, a ruhák egy részét elvittem az öregek házába, a négy zsák gyermekholmit pedig szétosztom szegény családok gyerekeinek — tájé­koztatott a lelkész. — öröm és hála sugárzott azoknak a szemében, akik megkapták a lélek- és testm­elegítő ajándékokat. Bízom abban, hogy a megajándékozottak imába foglalják azokat az ismeretlen magyarországia­kat, akik azt vallják, hogy ak­i a sze­génynek ad, az Istennek ad. FELSŐBÁNYAI JÓZSEF BÁNYA VIDÉKI ÚJ SZÓ „Én emelt fővel szolgálok nekim. A múlt héten egyik éjjel három tár­sammal Temesvár felé utazva idéz­gettem a költővel: „Boldog vagyok, hogy épp ma élhetek, hogy a mi időnk történelme nagy próbáira engem is kiszemelt, s én emelt fővel szolgálok neki.“ S közben arra gondoltam, vajon azok közül, akiket pár nappal ezelőtt élve, sebesülten vagy holtan ott hagy­tam ebben a nagy áldozatokkal ter­helt városban, hányban tudatosodott az hogy „a mi időnk történelme nagy próbáira“ őt is kiszemelte a sors. Le­het, hogy nem gondoltak erre, de az biztos, hogy „emelt fővel szolgálták“ az igazság, a szabadság ügyét. Miért is indultunk mi négyen — Mircea, Horea, Chişu és Gábor — is­mét Temesvár felé ? Itthon, ahol a fegyverropogást csak­ a rádión, televí­zión keresztül hallhattuk, egyre in­­inkább tudatosodott bennünk: segíte­nünk kell azokon, akik nálunk jóval többet, vállaltak azért, hogy számunk­ra is biztosítsák a szabad, em­berhez méltó életet. Ezért gyűl­tünk össze mi, Nagybányán tartóz­kodó főiskolai hallgatók és rövid megbeszélésünk eredményeként eldön­töttük, hogy Temesvárnak van a je­len pillanatban a legnagyobb segítség­re szüksége. Rögtönzött gyűjtőmun­kánk eredményeként: 18 láda élelmi­szer és gyógyszer várt elszállításra. Négyen vállalkoztunk az útra, s ami­kor Temesvár utcáit jártuk, döbben­tünk rá, mekkora áldozatot hoztak és hoznak még via is eme város lakói. Vitrinek ablak és áru nélkül, golyó­szántotta utcák, terek és épületek, o­l­­vadt­ vérrel borított gyepszőnyegek, s a kórházak gyógyszerre váró sebesül­tekkel és kevés élelemmel. S a sebe­sültek egy része társunk a főiskolán, de van egy sereg náluk fiatalabb is, akik tudatosan vagy véletlenül kerül­tek a golyók útjába. Nehéz az ellátá­suk, de a segítség mindenfelől érke­zik. Az egyik szalonban banánt és na­rancsot kapnak a, gyerekeit. Meg­érkezett Nagylakon keresztül egy ha­talmas autórakomány élelem és gyógyszer. Szóba állunk az egyik­­ sérővel. Kecskemétről jött és a csot lat, megbecsülés szavai áradnak be­lőle. Számára szinte hihetetlen, hogy ekkora áldozatra, kitartásra,, hősies­ségre képes egy város. Mi is érezzük, hogy mindazzal, ami egy hét alatt eb­ben a városban történt, Temesvár a jelenkor történelmének nagy városai közé került. Rövid ott tartózkodásunk alatt elza­rándokoltunk a református templom­­hoz és parókiához. Hisz itt, a Tőkés László megvédésére gyülekezett tö­meg az egyittélő népek testvériségé­nek legszebb példáját mutatta. S ez a testvériség tükröződik a templom falára frissen festett román, magyar szövegben is : „Tőkés László, visszavárunk ! Hazafelé utaztunkban ezt az új ala­pokra helyezett oktatásunkat virultuk társaimmal. Különböző nagybányai középiskolából kerültünk az egyetem­re, de mindannyian megegyeztünk ab­ban, hogy általános műveltségünk sok kívánnivalót hagy maga után és ha autodidakta módon nem küszöbölha­jük ki azokat, legjobb esetben csa szakbarbárok lehetünk, de megelége­dett emberek nem. Hálával gondol­tam azokra a tanáraimra, akik a test­vériség gondolatát b­eleműtt­ették, s megtanítottak arra, hogy ahány nyel­­vet beszélek, annyi ember vagyok. Még Nagybányára érkezésünk előtt megvitattuk, hogy gyűjtőmunkánkat nem hagyhatjuk abba, s hogy segíte­nünk kell minden olyan harcokban sebzett városunkat, amely ezt az álta­lunk felajánlott segítséget igényli.­ ­ METZ GÁBOR egyetemi hallgató

Next