Bányavidéki Új Szó, 1990. július-december (2. évfolyam, 56-108. szám)
1990-07-03 / 56. szám
MEGYEI HÍD RAMÁROS DEMOKRATIKUS LAP II. évfolyam 56. szám 1990. július 3., kedd 4 oldal ára 2 lej Tőkés László Nagybányán Tőkés László, a temesvári hős, a szikra, amely lángra lobbantotta a decemberi forradalmat, végre megyeközpontunkba, Nagybányára is ellátogatott. Jó érzés volt kezet szorítani azzal az emberrel, aki a zsarnokság lét-, érzelem- és lélekbéklyózó napjaiban páratlan bátorságról téve tanúságot ki mert állni a tűrhetetlenség határáig feszült gonoszság, igazságtalanság ellen és életét, családja sorsát kockáztatva elindította azt a lavinát, amely Kelet-Európának ezen a szögletén is mivatott lett volna történelmi igazsátenni. A forradalom lezajlott, és amint Tőkés László szavai, tettei tanúsítják, a világ nem váltott át új ütemre egyetlen éjszaka alatt. A tűz, amit a temesvári szikra gyújtott még nem aludt ki, perzsel, éget, hol magasra csapva sztrájkok, tüntetések formájában, hol az avar alatt kúszva, mindaddig, amíg végleg meg nem valósul a közelmúltban a diktatúrákba nyom ürítős milliók szabadságálma. Tőkés László fáradtnak, megviseltnek látszott a nagybányai látogatása idején is. Hisz köztudott, hogy a forradalom e rendkívüli hősét sem várta készen a megérdemelt babérkoszorú. Azóta is állandóan a világot járja, hogy ahol lehet társakat, barátokat, segítséget szerezzen annak az ügynek, amit diplomáciai nyelven emberi jogokként emlegetnek, s amely minden demokratikus országban egyaránt megillet mindenkit, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszél, milyen etnikumhoz tartozik. Ezt hangsúlyozta ki Tökész László a nagybányai találkozón is, amelyen a helyi RMDSZ és a nemzeti kisebbségek képviselői, valamint a sajtó munkatársai voltak jelen. Beszéde első részében elmondta, hogy már korábbról voltak kapcsolatai Nagybányával, Írisz egykori menyasszonya, majd felesége játszott a helyi műkedvelő színjátszó együttesben és a jelenlevők közül Pacsa Lászlóhoz, Kiss Kornélhoz és másokhoz korábbi ismeretség fűzi. — Természetes is, hogy itt vagyok, meg furcsa is — fogalmazta meg — mert püspökként kerültem vissza és egészen más helyzetben, nehezen tudom beleélni magam abba a szerepkörbe, amely távol állt az én harcaim természetétől és jellegétől. . . De hát az a jó, ha a szerepeket nem örököljük, hanem magunk alakítjuk ki. Úgy vélem, hogy mindenekelőtt önmagunkkal illene elbeszélgetnünk, úgymond párbeszédet folytatnunk. Elvileg anynyit bocsátanék előre, hogy gyakorlatilag kétféle magatartásról beszélhetünk — különben erről volt szó a megyei egyházi gyűlésen is, amelyen részt vettem. Leegyszerűsítve a két KLACSIVIANYI SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon) Egy város polgármesterének lenni nem kis feladat. Egy forradalom után betölteni ezt a tisztséget még nehezebb. A régi, súlyos gondok megoldását mindenki máról-holnapra szeretné. Ez viszont lehetetlen. A problémák megoldása sok türelmet és időt igényel. Mindenki a saját nehézségeit tartja a legsúlyosabbnak. Csak odafigyelve mások gondjaira jövünk sokszor arra rá, hogy még súlyosabb problémáik vannak mint nekünk. Én végighallgattam szinte 40 ember problémáit és nehezen tudnám eldönteni, kinek nagyobbak a gondjai. Nálam sokkal nehezebb helyzetben van Andone ban. Nagybánya polgármestere, aki hetenkénti fogadónapján súlyosabbnál súlyosabb gondokkal találkozik, és mivel ő is csak egy em- iber, nincs hatalmában mindent megtoldani. De ahol tud segít. " Őszintén bevallom, meglepett az a " problémakör, amivel a város lakosai a polgármesterhez fordultak. Ugyanis ,én mindig azt hangoztattam, hogy aletűnt diktatúra talán egyetlen pozitív vonása az volt, hogy sok lakást épített és abban a tévhitben éltem, hogy nálunk nem nagyon van lakásprobléma. Végighallgatva a lakosokat, meggyőződtem arról, hogy Nagybánya súlyos lakásgondokkal küzd. Amint azt a polgármester elmondta, több mint 9 400 lakáskérvény szerepel a városi nyilvántartásban és sajnos csak igen kevés igénylést tudnak kielégíteni. Kiragadok néhány esetet azok közül, amelyekkel a polgármester fogadónapján megismerkedtem. Fiatal nő lép be, ismerősként beszélget a polgármesterrel. Meglep mikor hallom, hogy 5 gyerek édesanyja. Felháborodottan mondja, hogy igen, megkapta a lakáskiutalást, de micsoda dolog az, hogy a Hatvanban kapjon lakást ? Mit csináljon az öt gyerekkel, hisz a negyedben se iskola, se napközi mini sajnos igaz, de aki • * », n számirá nem a negyedet nézi, hanem elfogadja a lakást). Fenyegetőzve megy ki, hogy majd megpróbálja „feljebb“. Töpörödött öregasszony a következő. Nem panaszkodik, de senkije sincs, akihez fordulhatna. 70 éves, még eljár lépcsőházakat takarítani. A Hatvanban lakik, van egy garzonlakása, de a környéken lakó cigányok állandóan zaklatják. Többször feltörték a lakását, ki szokták tépni kezéből a vásárolt élelmiszereket, volt eset rá, hogy bántalmazták is. Szeretne elköltözni a negyedből, ezért jött a polgármesterhez. A polgármester semmit sem ígér, de utána fog nézni a problémának. A néninek ez is elég. Hogy valaki meghallgatta gondjait és azt mondta, hogy megpróbál segíteni. Mikor a néni kimegy, a polgármester felhívja telefonon a rendőrséget. Kérdezi, hogy mi a helyzet az Alecsandri negyedbe ígért rendőrposzttal. A beszélgetésből azt is megtudom, hogy 100 cigánycsalád kitelepítését tervezik a negyedből, olyan családokét, akik nem fizetik a közköltségeket és tönkreteszik a lakásokat. Vajon tényleg meg tudja ezt valósítani a nagybányai polgármester ? Örvendetes lenne. A kihallgatás folytatódik. Fiatal lány kér lakást, 10-en laknak két szobában. Idős beteg házaspár a negyedik emeletről szeretne elköltözni. Tüdőbeteg feleségét és gyermekét féltő férj kér lakást a mostani penészes lakás helyett. Testvére lakásába beköltözött férfi kéri a kiutalást a lakásra. . . Ez így megy egész álló nap. A polgármester hallgatja a gondokat, elhiszi azt is, hogy mindenki a saját problémáját tekinti a legsúlyosabbnak. Délután fél háromkor a polgármester ajtaja előtt még mindig állnak. Azt hiszem, későig el fog húzódni a kihallgatás. Sajnos a gondok nem oldódnak meg egy-egy fogadónapon. SOLTZ ANNA Egy polgármester . *t««ÍMfll •««!•«« **«•« 91« «>11 LAPUNK • • I TARTALMÁBÓL: | * • : • FESZÜLTSÉG15K A SZER- • : számgépgyarban - • JELEZZÉK, SZÍVESEN SEGI- 5TÜNK I : • SZERVEZŐDIK A CSERKÉSZ- • ! MOZGALOM : ; • sportvilag ■ ; • TV-MŰSOR Z ** A román állampolgárokat érintő új vámrendelkezések A román kormány határozatot fogadott el azokról az új vámrendelkezésekről, amelyek a külföldre utazó román állampolgárokat érintik. A szabályozások egyaránt vonatkoznak a hazai és külföldi honpolgárok által személyesen kivitt javakra és a postai küldeményekre. Az új rendelkezések értelmében a turisták szigorúan személyes használati tárgyaikon, javaikon túlmenően — melyek vámmentesek — évente egy alkalommal 5 000 lej értékig terjedően vihetnek külföldre anyagi javakat, melyekért vámilletéket kell fizetniük. Azok a turisták, akik évente többször utaznak külföldre, vámmentesen 500 lej értékig vihetnek ki anyagi javakat, az ezen felül újabb 500 lej értékig kivitt javakért pedig vámilletéket fizetnek. A vámilletékkel importált azonos anyagi javak maximális értékét a kormány határozata 50 000 lejben állapította meg. Ezen az értéken felül csak a külkereskedelemre vonatkozó törvényes előírások betartásával lehet árut importálni. Kiskereskedők, tehát figyelem ! Petre Roman miniszterelnök bemutatja a Parlamentnek új kormánya tagjait Csütörtökön, június 28-án a Parlament képviselőháza és szenátusa ismét együttes ülést tartott a Román Athaeneumban, mely alkalommal Petre Roman miniszterelnök bemutatja az új kormány tagjait. A miniszterelnök ez alkalommal előterjesztette kormányának programnyilatkozatát is, amelyet a jelenlévő képviselők és szenátorok, a televízió jóvoltából az egész nép nagy érdeklődéssel hallgatott. Beszédében a miniszterelnök rámutatott, hogy a kormány programnyilatkozata a május 20-i választásokon többséget elért politikai platform alapvető nézeteit és felfogását tükrözi. A miniszterelnök megítélése szerint az elkövetkező két esztendő meghatározó fontosságú lesz Románia jövőjét illetően. Ennyi idő alatt kell áttérni a piacgazdálkodásra, ugyanakkor ki kell lábalni abból a nagy gazdasági krízisből, amelyet az ország a megdöntött diktatúrától örökölt, s mindezt úgy kell megtenni, hogy ne szenvedjenek a változásokat legérzékenyebben észlelő társadalmi rétegek. A kormánynak nem az a feladata, hogy konkrét megoldásokat adjon, erre nem is képes, mondotta a miniszterelnök, azonban kötelessége, hogy megszabja a távlati célkitűzéseket és megteremtse az ezek valóra váltásához szükséges törvényes keretet. A változások időtartama és hatékonysága a helyi adminisztrációs tanácsok hozzáértésétől és hatékonyságától függ. A meg nem felelő, kompromisszumokra hajló vezető kádereket kormánydöntések alapján le kell váltani azelkövetkező időszakban, oly módon, hogy minden területen a kezdeményezés, a bátorság, a kompetencia érvényesüljön. Figyelembe véve az adminisztrációs tanácsokra háruló feladatokat, a kormány megnövekedett hatalmat biztosít számukra, azonban nem vállal felelősséget a tanácsok hozzánévaértéséből fakadó károkért. A múlt rendszertől örökölt nehéz gazdasági helyzetre utalva Petre Roman miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a gazdasági krízisből csak úgy tud kilábalni az ország, csak úgy tudja biztosítani, megvalósítani a társadalmi jólétet, ha konkrét lehetőségeket teremt a mélyreható változásokat sürgető erők, a vállalkozói szellem, a szabad kezdeményezés és konkurencia, a privatizáció érvényesüléséhez. A kormány szándéka az, hogy aránylag rövid időn belül olyan törvénytervezeteket vigyen a Parlament elé, amelyek a piacgazdálkodás feltételei között biztosítják minden kezdeményezés, vállalkozás szabad érvényesülését. A kormány egyik alapvető célkitűzése az, hogy európai szintű életszínvonalat biztosítson a lakosság számára — mondotta beszédében Petre Roman miniszterelnök. Ez azonban csak fokozatosan valósítható meg. Ami a munkahetet, a szabadnapokat és az évi pihenőszabadságokat illeti, célki(Folytatás a 2. oldalon)