Bányavidéki Új Szó, 1990. július-december (2. évfolyam, 56-108. szám)

1990-07-03 / 56. szám

MEGYEI HÍ­D RAM­ÁROS DEMOKRATIKUS LAP II. évfolyam 56. szám 1990. július 3., kedd 4 oldal ára 2 lej Tőkés László Nagybányán Tőkés László, a temesvári hős, a szikra, amely lángra lobbantotta a de­cemberi forradalmat, végre megyeköz­pontunkba, Nagybányára is ellátoga­tott. Jó érzés­ volt kezet szorítani az­zal az emberrel, aki a zsarnokság lét-, érzelem- és lélekbéklyózó napjaiban páratlan bátorságról téve tanúságot ki mert állni a tűrhetetlenség h­atáráig feszült gonoszság, igazságtalanság el­len és életét, családja sorsát kockáz­­tatva elindította azt a lavinát, amely Kelet-Európának ezen a szögletén is mi­vatott lett volna történelmi igazsá­­tenni. A forradalom lezajlott, és amint Tőkés László szavai, tettei ta­núsítják, a világ nem váltott át új ütemre egyetlen éjszaka alatt. A tűz, amit a temesvári szikra gyújtott még nem aludt ki, perzsel, éget, hol ma­gasra csapva sztrájkok, tüntetések for­májában, hol az avar alatt kúszva, mindaddig, amíg végleg meg nem va­lósul a közelmúltban a diktatúrákba nyom ürítős milliók szabadságálma. Tőkés László fáradtnak, megviselt­nek látszott a nagybányai látogatása idején is. Hisz köztudott, hogy a for­radalom e rendkívüli hősét sem várta készen a megérdemelt babérkoszorú. Azóta is állandóan a világot járja, hogy ahol lehet társakat, barátokat, segítséget szerezzen annak az ügynek, amit diplomáciai nyelven emberi jo­gokként emlegetnek, s amely minden demokratikus országban egyaránt megillet mindenkit, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszél, milyen etnikumhoz tartozik. Ezt hangsúlyozta ki Tökész László a nagybányai talál­kozón is, amelyen a helyi RMDSZ és a nemzeti kisebbségek képviselői, va­lamint a sajtó munkatársai voltak je­len. Beszéde első részében elmondta, hogy már korábbról voltak kapcsola­tai Nagybányával, Írisz egykori meny­asszonya, majd felesége játszott a he­lyi műkedvelő színjátszó együttesben és a jelenlevők közül Pacsa L­ászlóhoz, Kiss Kornélhoz és másokhoz korábbi ismeretség fűzi. — Természetes is, hogy itt vagyok, meg furcsa is — fogalmazta meg — mert püspökként kerültem vissza és egészen más helyzetben, nehezen tu­dom beleélni magam abba a szerep­körbe, amely távol állt az én harcaim természetétől és jellegétől. . . De hát az a jó, ha a szerepeket nem örököl­jük, hanem magunk alakítjuk ki. Úgy vélem, hogy mindenekelőtt önmagunk­kal illene elbeszélgetnünk, úgymond párbeszédet folytatnunk. Elvileg any­­nyit bocsátanék előre, hogy gyakor­latilag kétféle magatartásról beszélhe­tünk — különben erről volt szó a me­gyei egyházi gyűlésen is, amelyen részt vettem. Leegyszerűsítve a két­ KLACSIVIANYI SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon) Egy város polgármesterének lenni nem kis feladat. Egy forradalom után betölteni ezt a tisztséget még nehezebb. A régi, súlyos gondok meg­oldását mindenki máról-holnapra sze­retné. Ez viszont lehetetlen. A problé­mák megoldása sok türelmet és időt igényel. Mindenki a saját nehézségeit tartja a legsúlyosabbnak. Csak oda­figyelve mások gondjaira jövünk sok­szor arra rá, hogy még súlyosabb problémáik vannak mint nekünk.­­ Én végighallgattam szinte 40 em­­­­ber problémáit és nehezen tudnám eldönteni, kinek nagyobbak a gond­jai. Nálam sokkal nehezebb helyzetben van Andone b­an. Nagybánya polgár­­mestere, ak­i hetenkénti fogadónapján súlyosabbnál súlyosabb gondokkal ta­­­­lálkozik, és mivel ő is csak egy em- i­ber, nincs hatalmában mindent meg­­t­oldani. De ahol tud segít. " Őszintén bevallom, meglepett az a " problémakör, amivel a város lakosai a polgármesterhez fordultak. Ugyanis ,én mindig azt hangoztattam, hogy a­­­letűnt diktatúra talán egyetlen pozi­tív vonása az volt, hogy sok lakást épített és abban a tévhitben éltem, hogy nálunk nem nagyon van lakás­­probléma. Végighallgatva a lakosokat, meg­győződtem arról, hogy Nagybánya sú­lyos lakásgondokkal küzd. Amint azt a polgármester elmondta, több mint 9 400 lakáskérvény szerepel a városi nyilvántartásban és sajnos csak igen kevés igénylést tudnak kielégíteni. Kiragadok néhány esetet azok közül, amelyekkel a polgármester fogadó­napján megismerkedtem. Fiatal nő lép be, ismerősként be­szélget a polgármesterrel. Meglep mi­kor hallom, hogy 5 gyerek édesanyja. Felháborodottan mondja, hogy igen, megkapta a lakáskiutalást, de micsoda dolog az, hogy a Hatvanban kapjon lakást ? Mit csináljon az öt gyerek­kel, hisz a negyedben se iskola, se napközi mini sajno­s igaz, de aki • * », n számirá nem a negyedet nézi, hanem elfogadja a lakást). Fenyege­tőzve megy ki, hogy majd megpróbál­ja „feljebb“. Töpörödött öregasszony a követke­ző. Nem panaszkodik, de senkije sincs, akihez fordulhatna. 70 éves, még eljár lépcsőházakat takarítani. A Hatvanban lakik, van egy garzonla­kása, de a környéken lakó cigányok­ állandóan zaklatják. Többször feltör­ték a lakását, ki szokták tépni kezé­ből a vásárolt élelmiszereket, volt eset rá, hogy bántalmazták is. Szeret­ne elköltözni a negyedből, ezért jött a polgármesterhez. A polgármester semmit sem ígér, de utána fog nézni a problémának. A néninek ez is elég. Hogy valaki meg­hallgatta gondjait és azt mondta, hogy megpróbál segíteni. Mikor a néni ki­megy, a polgármester felhívja telefo­non a rendőrséget. Kérdezi, hogy mi a helyzet az Alecsandri negyedbe ígért rendőrposzttal. A beszélgetésből azt is megtudom, hogy 100 cigánycsalád kitelepítését tervezik a negyedből, olyan családokét, akik nem fizetik a közköltségeket és tönkreteszik a laká­sokat. Vajon tényleg meg tudja ezt valósítani a nagybányai polgármes­ter ? Örvendetes lenne. A kihallgatás folytatódik. Fiatal lány kér lakást, 10-en laknak két szo­bában. Idős beteg házaspár a negye­dik emeletről szeretne elköltözni. Tü­dőbeteg feleségét és gyermekét féltő férj kér lakást a mostani penészes la­kás helyett. Testvére lakásába beköl­tözött férfi kéri a kiutalást a lakás­ra. . . Ez így megy egész álló nap. A polgármester hallgatja a gondokat, el­hiszi azt is, hogy mindenki a saját problémáját tekinti a legsúlyosabb­nak. Délután fél háromkor a polgármes­ter ajtaja előtt még mindig állnak. Azt hiszem, későig el fog húzódni a kihallgatás. Sajnos a gondok nem ol­dódnak meg egy-egy fogadónapon. SOLTZ ANNA Egy polgármester . *t««ÍMfll •««!•«« **«•« 91« «>11 LAPUNK • • I TART­ALMÁBÓL: | * • : • FESZÜ­LTSÉG15K A SZER- • : számgépgyarban - • JELEZZÉK, SZÍVESEN SEGI- 5­­­TÜNK I : • SZERVEZŐDIK A CSERKÉSZ- • ! MOZGALOM : ; • sportvilag ■ ; • TV-MŰSOR Z ** A román állampolgárokat érintő új vámrendelkezések A román kormány határozatot fogadott el azokról az új vámrendel­­kezésekről, amelyek a külföldre utazó román állampolgárokat érintik. A szabályozások egyaránt vonatkoznak a hazai és külföldi honpolgárok által személyesen kivitt javakra és a postai küldeményekre. Az új rendelkezések értelmében a turisták szigorúan személyes haszná­lati tárgyaikon, javaikon túlmenően —­ melyek vámmentesek — évente egy alkalommal 5 000 lej értékig ter­je­dően vihetnek külföldre anyagi ja­vakat, melyekért vámilletéket kell fizetniük. Azok a turisták, akik éven­te többször utaznak külföldre, vámm­entesen 500 lej értékig vihetnek ki anyagi javakat, az ezen felül újabb 500 lej értékig kivitt javakért pedig vámilletéket fizetnek. A vám­illetékkel importált azonos anyagi javak maximális értékét a kormány határozata 50 000 lejben áll­apította meg. Ezen az értéken felül csak a külkereskedelemre vonatkozó törvényes előírások betartásával le­het árut importálni. Kiskereskedők, tehát figyelem ! Petre Roman miniszterelnök bemutatja a Parlamentnek új kormánya tagjait Csütörtökön, június 28-án a Parla­ment képviselőháza és szenátusa ismét együttes ülést tartott a Román At­­haeneumban, mely alkalommal Petre Roman miniszterelnök bemutatja az új kormány tagjait. A miniszterelnök ez alkalommal előterjesztette kormányának program­nyilatkozatát is, amelyet a jelenlévő képviselők és szenátorok, a televízió jóvoltából az egész nép nagy érdeklő­déssel hallgatott. Beszédében a mi­niszterelnök rámutatott, hogy a kor­mány program­nyilatkozata a május 20-­i választásokon többséget elért po­litikai platform alapvető nézeteit és felfogását tükrözi. A miniszterelnök megítélése szerint az elkövetkező két esztendő meghatá­rozó fontosságú lesz Románia jövőjét illetően. Ennyi idő alatt kell áttérni a piacgazdálkodásra, ugyanakkor ki kell lábalni abból a nagy gazdasági krízis­ből, amelyet az ország a megdöntött diktatúrától örökölt, s mindezt úgy k­ell megtenni, hogy ne szenvedjenek a változásokat legérzékenyebben ész­lelő társadalmi rétegek. A kormánynak nem az a feladata, hogy konkrét megoldásokat adjon, er­re nem is képes, mondotta a minisz­terelnök, azonban kötelessége, hogy megszabja a távlati célkitűzéseket és megteremtse az ezek valóra váltásá­hoz szükséges törvényes keretet. A változások időtartama és hatékonysága a helyi adminisztrációs tanácsok hoz­záértésétől és hatékonyságától függ. A meg nem felelő, kompromisszu­mokra hajló vezető kádereket kor­mánydöntések alapján le kell váltani az­­elkövetkező időszakban, oly mó­don, hogy minden területen a kezde­ményezés, a bátorság, a kompetencia érvényesüljön. Figyelembe véve az adminisztrációs tanácsokra háruló fel­adatokat, a kormány megnövekedett hatalmat biztosít számukra, azonban nem vállal felelősséget a tanácsok hozzánévaértéséből fakadó károkért. A múlt rendszertől örökölt nehéz gazdasági helyzetre utalva Petre Roman miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a gazdasági krízisből csak úgy tud kilá­balni az ország, csak úgy tudja bizto­sítani, megvalósítani a társadalmi jó­létet, ha konkrét lehetőségeket teremt a mélyreható változásokat sürgető erők, a vállalkozói szellem, a szabad kezdeményezés és konkurencia, a pri­vatizáció érvényesüléséhez. A kormány szándéka az, hogy aránylag rövid időn belül olyan törvénytervezeteket vigyen a Parlament elé, amelyek a piacgazdálkodás feltételei között biz­tosítják minden kezdeményezés, vál­lalkozás szabad érvényesülését. A kormány egyik alapvető célkitű­­zése az, hogy európai szintű életszín­­vonalat biztosítson a lakosság számá­ra — mondotta beszédében Petre Ro­man miniszterelnök. Ez azonban csak fokozatosan valósítható meg. Ami a munkahetet, a szabadnapokat és az évi pihenőszabadságokat illeti, célki­­(Folytatás a 2. oldalon)

Next