Bányavidéki Új Szó, 1991. január-június (3. évfolyam, 109-142. szám)
1991-01-08 / 109. szám
WÁRAWAROS SZEDVES DEMOKRATIKUS LAP III. (XXXIV.) évfolyam, 109. szám | 1991. január 8., kedd |________8 oldal, áram lej GONDOLATOK Az utolsó évtized küszöbén Nem volt túlságosan hangos, szirénabúgásos, harangszós ez a Szilveszterünk, pedig ezelőtt egy évvel azt reméltük, hogy az akkori, decembervégi változások több örömöt, több szabadságot, szeretetek megértést, boldogságot hoznak mindannyiunk otthonába. Eltelt egy év, amely csak arra volt jó, hogy hidegzuhanyt öntsön a menyeink örömtüzére, s hamu alá kényszerítse vágyaink, szebb," nyugodtabb, emberségesebb életbe vetett elképzeléseink parazsát. . . Tévedés ne essék, ismerve a világot, egy pillanatig se vártuk, hittük, hogy itt, ebben az „Aranykorszakban“ meggyötört, porig alázott országban egyik napról a másikra felvirrad, megvalósul a Kánaán. Hisz ilyen csoda még soha sehol nem fordult elő a földkerekségen. De azt elvártuk volna, hogy a változások forró pillanataiban tett ígéreteket maradéktalanul teljesítsék, hogy nemzetiségünktől, hitvallásunktól, politikai felfogásunktól függetlenül egyenlő jogú állampolgároknak tekintsenek bennünket. De amint kiderült nem működhetnek az iskoláink, egyetemeink, amelyek nem is olyan régen még megvoltak, és ami a legrosszabb, Ipp, Szárazajta, Szájszél és más szomorú emlékű helységek neve mellé ezentúl Marosvásárhelyt is odasorolják, odasorolhatják azok, akik nem a megegyezést, hanem az ellenségeskedést kívánják kiélezni azon népek között, akiknek az a legnagyobb bűnük, hogy itt születtek. Akik vállalták, hogy igazi demokráciát teremtenek ebben az országban, nem lett volna szabad megengedjék a dolgok idefajulását, hisz az élet, a vér ,az végtelenül drága áldozat, legyen román, magyar vagy más nemzetiségű a szenvedő alany. És méginkább az, ha haszontalanul, értelmetlenül vész el. Az elmúlt év országszerte lezajló eseményei bizonyságot tettek arról,hogy a közel fél évszázados diktatúrahatásai mennyire mélyen beivódtak az emberek tudatába, és hogy milyen nehéz ezek lét- és lélekromboló következményeit kivédeni. Gondoljunk csak arra, hogy sokan szerettek volna az új körülmények közt kevesebbet dolgozva nagyobb jövedelmekhez jutni. Az eredmény gazdasági életünk katasztrofális helyzete. Máshol megpróbálják a kommunista terrort egy másfajta terrorral helyettesíteni, szemet szemért, fogat fogért alapon. S akkor hova jutottunk ? Most már senki előtt sem titok, hogy a kommunizmus és a fasizmus édes testvérek: mindkettő célja bizonyos emberkate-góriák megalázása, megnyomorítása, megsemmisítése. Csak a név más, a módszer azonos. És még volt egy jelensége a decemberi változásokat követő időszaknak. Mint az áradáskor megduzzadt folyóban, a társadalmi változások alkalmával is felkavarodik a világ, felszínre kerül a szemét is. Többen „forradalmár“ mezbe bújva megpróbálták kihasználni a körülményeket. Politikai, vezetői kvalitásokat véltek magukban felfedezni és „nehéz áldozatokat“ hoztak céljaik elérése érdekében, most, de ha megkérdezed, mit tettek a kommunista diktatúra idején, mélyen hallgatnak. De nem kell ebből különösebb ügyet csinálni, a folyó törvénye, hogy letisztuljon, s reméljük lassan-lassan a mi világunkban is minden a helyére kerül. Elnézést kérek a kedves olvasótól, hogy a számvetés ilyenre sikeredett. Lehet, hogy más másképpen látta, látja. Demokráciánk szekere roppant ,nehezen halad előre. Ezt nem csak a parlamenti munkálatokra figyelve tapasztaljuk, de gyakran a saját bőrünkön is közvetlenül érzékeljük. • Gazdasági tevékenységünk továbbra is csökkenő irányzatot mutat, roppant lassan ereszti gyökereit a privatizáció, hiányoznak a megfelelő törvények, hiányzik a pénz, s nincs a világban egy olyan konkrét tapasztalat, ami pontosan jelezné, hogy merre is található a számunkra legkedvezőbb fejlődési útvonal. A szomszédos volt kommunista országok a mieinkhez hasonló gondokkal birkóznak. Mezőgazdaságunk sem mentes a gondoktól. Igen sok helyen — helyesen — felszámolták a sztálini modellen alapuló kolhozokat. Rombolni mindig könnyebb mint építeni ! De az új földtörvényt még nem sikerült megalkotni. És az eredmény: országszerte, s itt Máramarosban is nagy földterületek hevernek megműveletlenül, parlagon. Ha egy-két hónapon belül nem születik döntés, már az idén kevesebb kukoricánk, burgonyánk, árpánk, gyümölcsünk, zöldségünk lesz. S azt már tudjuk, hogy mit jelentenek a szabad árak, a szabad piac törvényei. Mélyebben kell majd a zsebbe nyúlni. Olyan körülmények közt, amikor a munkanélküliséggel is szembe kell nézni. Ilyen körülmények közt igazán szükség van a derűlátásra A századvég utolsó évtizedének az első évébe léptünk. A közelmúltban elkezdődött rendszerváltás egy egész sor olyan erényt kell felszabadítson bennünk, amire ezelőtt egy két évvel még nem volt szükség. Meg kell tanuljunk vállalkozni, kereskedni, az árukat saját értékükön becsülni. Hozzá kell szoknunk kapcsolatainkban az egyenességhez, a korrektséghez, hogy megszerezzük az együttműködésekhez jelenleg annyira hiányzó bizalmat. Az igazság az, hogy a most elkezdődütt évben elérendő sikereink nagy mértékben függnek attól, hogy mi magunk mennyire leszünk képesek az új körülmények adta lehetőségekhez alkalmazkodni. Az ember létének igazi alapot a hit és a remény ad. Ilyen meggondolásból mindenekelőtt azt kérjük a Jóistentől, hogy ebben az esztendőben hozzon békességet a haza minden polgára számára, adjon erőt, egészséget mindannyiunknak, hogy legyőzhessük az előttünk álló nehézségeket, hogy az elkövetkező ,szilveszteri számvetés minden házban a megelégedés és a boldogság jegyében foganjon. KLACSMÁNYI SÁNDOR e> LÁTTUK, HALLOTTUK, OLVASTUK « MEGKÉRDEZTÜK CSIHA TAMÁS SZENÁTORT • BRUCHSTEIN LAJOS : AZ ODÚ , A GYÓGYÍTÓ ALMA - SPORTVILÁG TV-MŰSOR A KERESZTREJTVÉNY LAPUNK TARTALMÁBÓL. ÜDVÖZLET NANCYBÓL ban idegen rendszámú személygépkocsi fékezett a hosszúmezői vasúti őrház épülete előtt, ahol Vistiac Gheorghe családja lakik, Franciaországból érkeztek. Jó híreket hoztak Nancy városából. Ugyanis a család egyik gyerekét név szerint Cristinát, az elmúlt év szeptemberében Franciaországba vitték, ahol Párizsban egy bonyolult szívműtéten esett át. Az operáció öt órát tartott. Ezt követően a Nancy-i gyermekszívgyógyászati klinikára szállították, ahol a megfelelő kezelésben részesült. A kislány édesanyja a hála könnyeivel köszönte meg az ismeretlen idegeneknek a jó hírt, meg a fényképet. A franciák azt is elmondták, hogy Cristina március hónap elején újból Hosszúmezőn lesz. A Nancy városi klinika egy éven keresztül biztosítja a gyermek megfelelő táplálékát, gyógyszert, egészségügyi ellenőrzését. Mint ahogy a fényképen is látható Cristina jól érzi magát és kellemesen töltötte a karácsonyi ünnepeket. A szülők, mint minden szülő alig várják gyermeküket a családi körbe. „ Cristinának nagy meglepetésben lesz része. Ugyanis Mária asszony február hónapban várja az ötödik gyerekét. Adjon az Isten sok szerencsét, egészséges nekik ". BÁCS? MIKLÓS Kizmsz Az elmúlt napokban igen sok volt a munkaszünet. Már azt sem tudtuk, milyen nap van. Munkaszünet volt a hivatalokban, az iskolákban. Sok esetben még az RMDSZ irodája is zárva volt, mert oda csak akkor mehetünk be, ha a szakszervezet munkaerői is jelen vannak. Ők pedig tartották a hivatalos szünnapokat. Ennek ellenére az RMDSZ-tagok egy része, a vezetőség nagy része sok irányu tevékenységet fejtett ki. A MADISZ segítségével osztályozta és árulta a most érkezett szépirodalmi és tudományos könyveket. Próbálta széthordatni, a MADISZ és a cserkészek segítségével, az RMDSZ tagoknak készített karácsonyi és új évi üdvözlőlapokat. Az RMDSZ téli tevékenységének számít az is, hogy megszervezte és megvalósította a Szilveszteri kabarét. Íme: az RMDSZ nem vakációzott, él, élni akaróan dolgozott. És nem vakációzott a diákok nagy része sem. Akik tenni akartak a közösségért, azok valamilyen művelődési csoportban tevékenykedtek. A cserkészek még igazán dolgoztak. Segítették az RMDSZ munkáját azáltal, hogy versengve árulták azokat az ízlésesen előállított, RMDSZ jelvénnyel díszített, kellemes .Ünnepeket-feliratú nejlon-tasakokat, valamint a Makara György által készített szép kivitelű karácsonyi üdvözlőlapokat, aminek árából ők is részesültek egy kisebb hányaddal, ami gazdagította soványka pénztárkészletüket. Ezáltal sokan örültek, így dolgozott össze a Cserkészel az RMDSZ-szel és a MADISZ-szal. És ez így szép, így szükségszerű, mert a mai Cserkész maholnap Madiszos majd RMDSZ-es lesz. Ezek mellett egy sokkal messzemenőbb, nagyobb horderejű cserkészmegnyilvánulás is volt és van. Ha valaki, 1991. január 4.-én este 3/4 7 órakor, kint volt a nagybányai vasútállomáson, olyan valamit tapasztalhatott, ami szívet-lelket megmozgatott. Több szülő jelenlétében, az RMDSZ képviseletével 10 cserkész és egy parancsnok, kirándulási, táborozási, utazási öltözékben idegesen várta a vonat indulását, hogy mehessenek első, nagyobb szabású téli táborozásuk színhelye felé, Kézdivásárhelyre. Velük együtt örült és drukkolt megbízott parancsnokuk is, aki szintén kezdő e téren, de teljes odaadással akarja vezetni a rábízott cserkészeket minden tevékenységükben. Most is velük tartott, hogy együtt szívják magukba a székely hegyek erőt adó levegőjét, és a boldogabb jövőt szolgáló táborozás alatt szerzett tudásukkal hozzájáruljanak hazánk felvirágoztatásához. Mentek megfigyelni és megismerni a természetet, benne az egyedül igaz, helyes törvényszerűségeket. Mentek megfigyelni és megszeretni hazánk gyönyörű tájait, azzal a céllal, hogy ifjaink IDEKÖTÖDJENEK, és ne óhajtsák a sokszor bizonytalanabb más tájakra való futást. 5 napig együtt lesz Erdély minden részéből összetoborzott cserkészek vidám, tettrekész, békében élni akaró csapata. Együtt sajátítanak el sok elméleti és gyakorlati tudást. Együtt éneklik az életkedvet adó kedves dalokat, tudván, hogy MARKÓ GÁBOR (folytatás a 7. oldalon) Élünk és remélünk