Bányavidéki Új Szó, 1991. január-június (3. évfolyam, 109-142. szám)

1991-01-08 / 109. szám

WÁRAWAROS SZEDVES DEMOKRATIKUS LAP III. (XXXIV.) évfolyam, 109. szám | 1991. január 8., kedd |________8 oldal, ára­m lej GONDOLATOK Az utolsó évtized küszöbén Nem volt túlságosan hangos, sziré­­nabúgásos, harangszós ez a Szilvesz­terünk, pedig ezelőtt egy évvel azt reméltük, hogy az akkori, december­végi változások több örömöt, több szabadságot, szeretetek megértést, boldogságot hoznak mindannyiunk otthonába. Eltelt egy év, amely csak arra volt jó, hogy hidegzuhanyt öntsön a me­­­­nyeink örömtüzére, s hamu alá kény­szerítse vágyaink, szebb," nyugodtabb, emberségesebb életbe vetett elképze­léseink parazsát. . . Tévedés ne essék, ismerve a vilá­got, egy pillanatig se vártuk, hittük, hogy itt, ebben az „Aranykorszakban“ meggyötört, porig alázott országban egyik napról a másikra felvirrad, megvalósul a Kánaán. Hisz ilyen cso­da még soha sehol nem fordult elő a földkerekségen. De azt elvártuk vol­na, hogy a változások forró pillanatai­ban tett ígéreteket maradéktalanul teljesítsék, hogy nemzetiségünktől, hitvallásunktól, politikai felfogásunk­tól függetlenül egyenlő jogú állampol­gároknak tekintsenek bennünket. De amint kiderült nem működhetnek az iskoláink, egyetemeink, amelyek nem is olyan régen még megvoltak, és ami a legrosszabb, Ipp, Szárazajta, Szájszél és más szomorú emlékű hely­ségek neve mellé ezentúl Marosvá­sárhelyt is odasorolják, odasorolhatják azok, akik nem a megegyezést, hanem az ellenségeskedést kívánják kiélezni azon népek között, akiknek az a leg­nagyobb bűnük, hogy itt születtek. Akik vállalták, hogy igazi demokrá­ciát teremtenek ebben az országban, nem lett volna szabad megengedjék a dolgok idefajulását, hisz az élet, a vér ,az végtelenül drága áldozat, legyen román, magyar vagy más nemzetisé­gű a szenvedő alany. És méginkább az, ha haszontalanul, értelmetlenül vész el. Az elmúlt év országszerte lezajló eseményei bizonyságot tettek arról,­­hogy a közel fél évszázados diktatúra­­hatásai mennyire mélyen beivódtak az emberek tudatába, és hogy milyen nehéz ezek lét- és lélekromboló kö­­vetkezményeit kivédeni. Gondoljunk csak arra, hogy sokan szerettek volna az új körülmények közt kevesebbet dolgozva nagyobb jövedelmekhez jut­ni. Az eredmény gazdasági életünk katasztrofális helyzete. Máshol meg­próbálják a kommunista terrort egy másfajta terrorral helyettesíteni, sze­met szemért, fogat fogért alapon. S akkor hova jutottunk ? Most már sen­ki előtt sem titok, hogy a kommuniz­mus és a fasizmus édes testvérek: mindkettő célja bizonyos emberkate-­góriák megalázása, megnyomorítása, megsemmisítése. Csak­ a név más, a módszer azonos. És még volt egy jelensége a decem­beri változásokat követő időszaknak. Mint az áradáskor megduzzadt folyó­ban, a társadalmi változások alkalmá­val is felkavarodik a világ, felszín­re kerül a szemét is. Többen „forra­dalmár“ mezbe bújva megpróbálták kihasználni a körülményeket. Politikai, vezetői kvalitásokat véltek magukban felfedezni és „nehéz áldozatokat“ hoz­tak céljaik elérése érdekében, most, de ha megkérdezed, mit tettek a kom­munista diktatúra idején, mélyen hall­gatnak. De nem kell ebből különösebb ügyet csinálni, a folyó törvénye, hogy letisztuljon, s reméljük lassan-lassan a mi világunkban is minden a helyé­re kerül. Elnézést kérek a kedves olvasótól, hogy a számvetés ilyenre sikeredett. Lehet, hogy más másképpen látta, látja. Demokráciánk szekere roppant ,ne­hezen halad előre. Ezt nem csak a parlamenti munkálatokra figyelve ta­pasztaljuk, de gyakran a saját bőrün­kön is közvetlenül érzékeljük. • Gazdasági tevékenységünk továbbra is csökkenő irányzatot mutat, rop­pant lassan ereszti gyökereit a­ priva­tizáció, hiányoznak a megfelelő tör­vények, hiányzik a pénz, s nincs a vi­lágban egy olyan konkrét tapasztalat, ami pontosan jelezné, hogy merre is található a számunkra legkedvezőbb fejlődési útvonal. A szomszédos volt kommunista országok a mieinkhez hasonló gondokkal birkóznak. Mezőgazdaságunk sem mentes a gondoktól. Igen sok helyen — helye­sen — felszámolták a sztálini modellen alapuló kolhozokat. Rombolni mindig könnyebb mint építeni ! De az­ új földtörvényt még nem sikerült megal­kotni. És az eredmény: országszerte, s itt Máramarosban is nagy földterü­letek hevernek megműveletlenül, par­lagon. Ha egy-két hónapon belül nem születik döntés, már az idén kevesebb kukoricánk, burgonyánk, árpánk, gyü­mölcsünk, zöldségünk­ lesz. S azt már tudjuk, hogy mit jelentenek a szabad árak, a szabad piac törvényei. Mé­lyebben kell majd a zsebbe nyúlni.­­ Olyan körülmények közt, amikor a­­ munkanélküliséggel is szembe kell­­ nézni. Ilyen körülmények közt igazán szükség van a derűlátásra A századvég utolsó évtizedének az első évébe léptünk. A közelmúltban elkezdődött rendszerváltás egy egész sor olyan erényt kell felszabadítson bennünk, amire­ ezelőtt egy két évvel még nem volt szükség. Meg kell ta­nuljunk vállalkozni, kereskedni, az árukat saját értékükön becsülni. Hoz­zá kell szoknunk kapcsolatainkban az egyenességhez, a korrektséghez, hogy megszerezzük az együttműködésekhez jelenleg annyira hiányzó bizalmat. Az igazság az, hogy a most elkez­dődütt évben elérendő sikereink nagy mértékben függnek attól, hogy mi magunk mennyire leszünk képesek az új körülmények adta lehetőségekhez alkalmazkodni. Az ember létének igazi alapot a hit és a remény ad. Ilyen meggondolásból mindenek­előtt azt kérjük a Jóistentől, hogy eb­ben az esztendőben hozzon békességet a haza minden polgára számára, ad­jon erőt, egészséget mindannyiunknak, hogy legyőzhessük az előttünk álló nehézségeket, hogy az elkövetkező ,szilveszteri számvetés minden házban a megelégedés és a boldogság jegyé­ben foganjon. KL­ACSMÁN­YI SÁN­DOR e> LÁTTUK, HALLOTTUK, OL­VASTUK « MEGKÉRDEZTÜK CSIHA TAMÁS SZENÁTORT • BRUCHSTEIN LAJOS : AZ ODÚ , A GYÓGYÍTÓ ALMA - SPORTVILÁG­­ TV-MŰSOR A KERESZTREJTVÉNY LAPUNK TARTALMÁBÓL. ÜDVÖZLET NANCYBÓL ban idegen rendszámú személygépko­csi fék­ezett a hosszúmezői vasúti őr­ház épülete előtt, ahol Vistiac Gheor­­ghe családja lakik, Franciaországból érkeztek. Jó híreket hoztak Nancy vá­rosából. Ugyanis a család egyik gye­rekét név szerint Cristinát, az elmúlt év szeptemberében Franciaországba vitték, ahol Párizsban egy bonyolult szívműtéten esett át. Az operáció öt órát tartott. Ezt követően a Nancy-i gyermekszívgyógyászati klinikára szállították, ahol a megfelelő kezelés­ben részesült. A kislány édesanyja a hála könnyeivel köszönte meg az is­meretlen­ idegeneknek a jó hírt, meg a fényképet. A franciák azt is el­mondták, hogy Cristina március hó­nap elején újból Hosszúmezőn lesz. A Nancy városi klinika egy éven ke­resztül biztosítja a gyermek megfelelő táplálékát, gyógyszert, egészségügyi ellenőrzését. Mint ahogy a fényké­pen is látható Cristina jól érzi magát és kellemesen töltötte a karácsonyi ünnepeket. A szülők, mint minden szülő alig várják gyermeküket a csa­ládi körbe. „ Cristinának nagy meglepetésben lesz része. Ugyanis Mária asszony február hónapban várja az ötödik gyerekét. Adjon az Isten sok szeren­csét, egészséges nekik ". BÁCS? MIKLÓS Kizmsz Az elmúlt napokban igen sok volt a munkaszünet. Már azt sem tudtuk, milyen nap van. Munkaszünet volt a hivatalokban, az iskolákban. Sok esetben még az RMDSZ irodája is zárva volt, mert oda csak akkor me­hetünk be, ha a szakszervezet munka­erői is jelen vannak. Ők pedig tartot­ták a hivatalos szünnapokat. Ennek ellenére az RMDSZ-tagok egy része, a vezetőség nagy része sok irányu­ te­vékenységet fejtett ki. A MADISZ se­gítségével osztályozta és árulta a most érkezett szépirodalmi és tudományos könyveket.­­ Próbálta széthordatni, a MADISZ és a cserkészek segítségé­vel, az RMDSZ tagoknak készített ka­rácsonyi­ és új évi üdvözlőlapokat. Az RMDSZ téli tevékenységének szá­mít az is, hogy megszervezte és meg­valósította a Szilveszteri kabarét. Íme: az RMDSZ nem vakációzott, él, élni akaróan dolgozott. És nem vakációzott a diákok nagy része sem. Akik tenni akartak a kö­zösségért, azok valamilyen művelődé­si csoportban tevékenykedtek. A cser­készek még igazán dolgoztak. Segítet­ték az RMDSZ munkáját azáltal, hogy versengve árulták azokat az ízlésesen előállított, RMDSZ jelvénnyel díszí­tett, kellemes .Ünnepeket-feliratú nej­­lon-tasakokat, valamint a Makara György által készített szép kivitelű karácsonyi üdvözlőlapokat, aminek árából ők is részesültek egy kisebb hányaddal, ami gazdagította soványka pénztá­rkészletüket. Ezáltal sokan örül­tek, így dolgozott össze a Cserkészel az RMDSZ-szel és a MADI­SZ-szal. És ez így szép, így szükségszerű, mert a mai Cserkész maholnap Madiszos majd RMDSZ-es lesz. Ezek mellett egy sokkal messzeme­nőbb, nagyobb horderejű cserkész­megnyilvánulás is volt és van. Ha va­laki, 1991. január 4.-én este 3/4 7 óra­kor, kint volt a nagybányai vasútállo­máson, olyan valamit tapasztalhatott, ami szívet-lelket megmozgatott. Több szülő jelenlétében, az RMDSZ képvi­seletével 10 cserkész és egy parancs­nok, kirándulási, táborozási, utazási öltözékben idegesen várta a vonat in­dulását, hogy mehessenek első, na­gyobb szabású téli táborozásuk szín­helye felé, Kézdivásárhelyre. Velük együtt örült és drukkolt megbízott pa­rancsnokuk is, aki szintén kezdő e té­ren, de teljes odaadással akarja ve­zetni a rábízott cserkészeket minden tevékenységükben. Most is velük tar­tott, hogy együtt szívják magukba a székely hegyek erőt adó levegőjét, és a boldogabb jövőt szolgáló táborozás alatt szerzett tudásukkal hozzájárul­janak hazánk felvirágoztatásához. Mentek megfigyelni és megismerni a természetet, benne az egyedül igaz, helyes törvényszerűségeket. Mentek megfigyelni és megszeretni hazánk gyönyörű tájait, azzal a céllal, hogy ifjaink IDEKÖTÖDJENEK, és ne óhajtsák a sokszor bizonytalanabb más­ tájakra való futást. 5 napig együtt lesz Erdély minden részéből összeto­­borzott cserkészek vidám, tettrekész, békében élni­ akaró csapata. Együtt sajátítanak el sok elméleti és gyakor­­lati tudást. Együtt éneklik az életked­vet adó kedves dalokat, tudván, hogy MARKÓ GÁBOR (folytatás a 7. oldalon) Élünk és remélünk

Next