Baranyai Művelődés, 1984 (1-3. szám)
1984 / 2-3. szám
PÉTER ANNA: ADALÉKOK A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ OPERATÁRSULATÁNAK 25 ÉVES TÖRTÉNETÉHEZ „ ... a honoráriumok messze elmaradnak a fővárosiak mögött.. Pécs gazdag zenei múltjának fontos része az az operakultusz, mely már a XIX. század elejétől nyomonkövethető. Az ideérkező magyar és német társulatok, akik Mozart, Bellini, Rossini operáit játszották, tudták, hogy itt európai szinten képzett muzsikusokat találnak, akiknek segítségével a zenekar biztosítható. A többnemzetiségű város muzikális lakói zsúfolásig megtöltötték a pécsi szálakat, a kibérelt Hattyú-termet, az Elefántos ház nagytermét vagy az egykori pálos kolostor ebédlőjét. Az operaelőadások biztos kasszasikert jelentettek. A Mária utcai első pécsi kőszínház is sok emlékezetes operaelőadás színhelye volt. Ennek a korszaknak ellenpéldája a századforduló operettre épülő színházi világa, amikor a színigazgatók évadonként 1-2 operaelőadásnál többet nem állítottak ki. (Ez konkrétan 2-3 előadási napot jelentett.) A pécsiek, akik pl. 1897-ben saját énekes szólistákkal, kórussal és zenekarral elő tudták adni Verdi Requiemjét - nehezen viselték ezt a helyzetet. Születtek is különféle ötletek a megoldásra, pl. az, hogy a nagyobb vidéki színházakban „operanövendékek és fiatalabb erők” szerezzenek állandó gyakorlatot. Próbálkoztak azzal, hogy néhány nagyobb vidéki város operajátékait központilag szubvencionálják. Az erőfeszítések a világháborús években gyengültek, a könnyű, szórakoztató műfajok uralkodtak a színpadokon. Komor Vilmos így írt 1933- ban a Pécsi Színházi Élet c. lapban: „Egyes színigazgatók úgy próbálják megoldani az egyre sürgető igény kielégítését, hogy vendégjátékot szerveznek, lehozzák az Operaház teljes apparátusát néhány előadásra. Ez csak pénzkérdés.” Hozzáteszi azt is, hogy szerinte az általa létrehozott operastaggione-rendszer alkalmasabb a vidék operaigényének kielégítésére. A staggionék kétségtelenül pótlást jelentettek, de - Horváth Mihály szavaival - időnként „kínosan gyengécskék voltak”. A pécsi operajátszás néhány különleges eseménye is megszületett ennek ellenpontjaként: Horváth Mihály irányításával előadták Gounod: Faust, Mozart: Színigazgató és Verdi: Tosca c. operáját. A Pécsi Nemzeti Színház (továbbiakban PNSZ) operatagozata 1959-ben jöhetett létre. A Muzsika c. folyóirat a zenei szempontokat véve figyelembe, a következő régi adottságokat sorolja fel a megalakulás indokaként: élvonalbeli szimfonikus zenekar és nívós kóruskultúra, az utánpótlást biztosító Pécsi Zeneművészeti Szakiskola, és a zsúfolt koncertsorozatok lelkes közönsége ... Felteszi a kérdést: vajon kényszerházasság lesz-e a lehetőségekből? Támogatja-e egymást a zene és a dráma, amelynek kettőssége vagy szintézise állandó problémája az operajátszásnak. A hatvanas évek általános prosperitást mutattak az ország művészetében, kulturális életében és a pécsi színháznak különlegesen termékeny idejét jelentették. 65