Baranyai Művelődés, 1984 (1-3. szám)

1984 / 2-3. szám

PÉTER ANNA: ADALÉKOK A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ OPERATÁRSULATÁNAK 25 ÉVES TÖRTÉNETÉHEZ „ ... a honoráriumok messze elmaradnak a fővárosiak mögött.. Pécs gazdag zenei múltjának fontos része az az operakultusz, mely már a XIX. század elejétől nyomonkövethető. Az ideérkező magyar és német társulatok, akik Mozart, Bellini, Rossini operáit játszották, tudták, hogy itt európai szinten képzett muzsikusokat találnak, akiknek segítségével a zenekar biztosítható. A több­nemzetiségű város muzikális lakói zsúfolásig megtöltötték a pécsi szálakat, a kibé­relt Hattyú-termet, az Elefántos ház nagytermét vagy az egykori pálos­ kolostor ebédlőjét. Az operaelőadások biztos kasszasikert jelentettek. A Mária utcai első pécsi kőszínház is sok emlékezetes operaelőadás színhelye volt. Ennek a korszak­nak ellenpéldája a századforduló operettre épülő színházi világa, amikor a színigaz­gatók évadonként 1-2 operaelőadásnál többet nem állítottak ki. (Ez konkrétan 2-3 előadási napot jelentett.) A pécsiek, akik pl. 1897-ben saját énekes szólistákkal, kórussal és zenekarral elő tudták adni Verdi Requiemjét - nehezen viselték ezt a helyzetet. Születtek is különféle ötletek a megoldásra, pl. az, hogy a nagyobb vidéki színházakban „operanövendékek és fiatalabb erők” szerezzenek állandó gyakorla­tot. Próbálkoztak azzal, hogy néhány nagyobb vidéki város operajátékait központi­lag szubvencionálják. Az erőfeszítések a világháborús években gyengültek, a kön­­­nyű, szórakoztató műfajok uralkodtak a színpadokon. Komor Vilmos így írt 1933- ban a Pécsi Színházi Élet c. lapban: „Egyes színigazgatók úgy próbálják megoldani az egyre sürgető igény kielégí­tését, hogy vendégjátékot szerveznek, lehozzák az Operaház teljes apparátusát né­hány előadásra. Ez csak pénzkérdés.” Hozzáteszi azt is, hogy szerinte az általa lét­rehozott operastaggione-rendszer alkalmasabb a vidék operaigényének kielégítésére. A staggionék kétségtelenül pótlást jelentettek, de - Horváth Mihály szavaival - időnként „kínosan gyengécskék voltak”. A pécsi operajátszás néhány különleges eseménye is megszületett ennek ellenpontjaként: Horváth Mihály irányításával előadták Gounod: Faust, Mozart: Színigazgató és Verdi: Tosca c. operáját. A Pécsi Nemzeti Színház (továbbiakban PNSZ) operatagozata 1959-ben jöhe­tett létre. A Muzsika c. folyóirat a zenei szempontokat véve figyelembe, a követ­kező régi adottságokat sorolja fel a megalakulás indokaként: élvonalbeli szimfo­nikus zenekar és nívós kóruskultúra, az utánpótlást biztosító Pécsi Zeneművészeti Szakiskola, és a zsúfolt koncertsorozatok lelkes közönsége ... Felteszi a kérdést: vajon kényszerházasság lesz-e a lehetőségekből? Támo­gatja-e egymást a zene és a dráma, amelynek kettőssége vagy szintézise állandó problémája az operajátszásnak. A hatvanas évek általános prosperitást mutattak az ország művészetében, kul­turális életében és a pécsi színháznak különlegesen termékeny idejét jelentették. 65

Next