Barátság, 2005 (12. évfolyam, 5-6. szám)
2005 / 5. szám - Vári Fábián László: Ruszin népballada
gáról, Fedor Popusnyák író, költő, régész, néprajzos, fordító, Rakovszky János görög katolikus lelkész, pedagógus-tankönyvíró, egyházi lapszerkesztő, művelődésszervező tevékenységéről. A vértanú halált halt Romzsa Tódor püspökre, Pavel Cibere jogász, politikus, diplomatára (akit „ruszin Wallenbergnek" is neveztek, mert kémkedés, szovjetellenes agitáció és reakciós szervezkedés koholt vádja miatt, a sztálini lágerekben töltött kilenc esztendőt) szintén tartalmas írással emlékeznek. A kalendárium utolsó három egysége szépirodalmi válogatás klasszikus és mai prózaírók, költők, újságírók valamint diákok műveiből. A zömében ruszin nyelvű, így a kisebbség öntudatát, nyelvi képességeit feltétlenül fejlesztő szövegek számos, az együttélés értékeit felmutató vonatkozást tartalmaznak. Emellett a ruszinok máig élő finngarus tudatát bizonyítandó, három nagyobb tanulmányt és több verset magyarul is megtalálunk a kötetben. Hallatlanul tanulságos a Balutyánszky Péter homonnai parókus javainak összeírása alapján készült „Szókészleti vizsgálatok a XVIII. századi ruszin irodalmi nyelv köréből" című dolgozat Udvari István tollából éppúgy, mint Bajza Endre összefoglalója Beszkid Sándor - Kárpátalja egykori alkormányzója - tevékenységéről, s mint Boniszlávszky Tibor írása Kobulej Emil zenetudósról. A szépirodalmi rész értékes darabjai I. Benedek Andrásnak a szülőföldhöz kötődő költeményei és Vári Fábián László ruszin népballada-fordítása. A színes műmellékletben a kárpátaljai vagy onnan elszármazott képzőművészek: Fedor, Ivan és Andrij Manajlo, Boksay József, Erdélyi Adalbert, Andrij Kocka, Marton Béla, Tiberij Sztasko, Soltész Zoltán, Medveczky Miklós, Medveczky-Luták Edit, Kassai Antal, Volodimir Mikita, Elizaveta Bedzir-Kremnicka, Pavel Bedzir, Jurij Here, Vaszil Gabda, Fedinec Atanáz-Fruci, Oleg Garagonics, Ivan Nko, Öcsi Szemán, Ernészt Kontratovics, Puskás László, Gavrilo Guk, Szabó László, Petki Sándor, Vaszilij Szkakandij és Anton Sepa műveinek reprodukcióiban gyönyörködhetünk. Dicséret illeti tehát az almanach összeállítóit: Ljavinyecz Antal professzort, a felelős szerkesztőt és dr. Ljavinyecz Mariann főszerkesztőt - akik számos cikk szerzői is -, továbbá a művészeti szerkesztőt, Manajló Andrást és a műszaki szerkesztőt, dr. Ljavinyecz Sztyepánt. A kezük alól kikerült 2005. évi ruszin kalendárium fényesen igazolja Stumpf Benedek András öt évvel ezelőtti megállapítását, miszerint: „a ruszin nép létezik, amennyiben annak definiálja magát. A reformkor végéig tartó, majd századunkban az ellenérdekelt politika ellenére is újra megerősödő nyelv- és kultúrateremtő kísérletek, amelyek közel fél évszázados terror után ma újra tetten érhetőek, ezt a szándékot igazolják." Adja Isten, hogy e miénkhez hasonlóan, sok határral szétszabdalt nemzet önazonossága tovább terebélyesedjen! dr. Székely András Bertalan Búsul Pintye egymagában, a vármegye fogdájában, levelét csak körmölgeti, apjujának ezt üzeni. - Kedves apám, ha megszánnál, száz arannyal kiválthatnál. - Inkább fiamnak se mondtak, minthogy érted annyit adjak! Búsul Pintye egymagában, a vármegye fogdájában, levelét csak körmölgeti, jó anyjának azt üzeni: - Kedves anyám, ha megszánnál, száz arannyal kiválthatnál. - Inkább fiamnak se mondtak, minthogy érted annyit adjak! Ruszin népballada A börtönből kiváltott szerető Rusul Pintye egymagában, a vármegye fogdájában, levelét csak körmölgeti, babájának ezt üzeni: - Hallod, Ánca, ha megszánnál, száz arannyal kiválthatnál. Ánca rendben leszámolta, a rabságból kiváltotta. Asszonyaként elkísérte, fiacskát szült esztendőre. Pályás fiacskáját nézi, és így énekelget neki. - Tente, tente kis bubácska, ne hasonlíts az apádra, mert én inkább felaprítlak, hegyes karóra aggatlak. Nótáját még el sem végzi, Pintye az ablakban nézi. - Fújjad, Anca, amint fújtad, mikor a fiam ringattad! - Tente, tente, kicsi babám, pont olyan vagy, mint az apád! Csurgatott mézben füröszitek, fehér selyembe göngyöllek. - Hazudsz, asszony, nem ezt fújtad, mikor a bölcsőt ringattad! Hisz az ablak előtt álltam, jól hallottam, mindent láttam! Hagyd most, Ánca, a gyermeket, vedd fel legszebb öltözeted, tedd fiamat a zengőbe, s gyere velem az erdőbe. Esteledni kezdett éppen, megálltak egy irtás szélen, s mire a nap lehanyatlott, Áncának is feje hullott. Vári Fábián László fordítása 4761