Barikád, 2014. július-szeptember (6. évfolyam, 27-39. szám)
2014-08-28 / 35. szám
A magyar történelem fekete napja (1. rész) Minden valódi történelemmel bíró nemzetnek megvan a maga „fekete napja", amikor egy olyan súlyos, tragikus eseményt élt át, mely negatívan befolyásolta későbbi történelmét. A magyar história ilyen fekete napja augusztus 29-e. Erre a napra, talán a sors különös játéka folytán, három végzetes esemény jutott nemzetünk életétében, mindössze 20 év leforgása alatt. Ezek az események sajnos már-már visszafordíthatatlan sorscsapásként alakították országunk életét. 1521, 1526, 1541. Három év, három csapás. Ráadásul az egyik csapás szerves következménye volt a következő. De mi is történt eme három esztendő ugyanazon napján? Magyarországon Mátyás halálát követően jelentősen veszített erejéből az uralkodói hatalom. A bárók feltételei komolyan megkötötték a királyi címet viselő Jagelló-dinasztia kezét, ráadásul 1516-ban II. Lajos személyében egy 10 éves gyermek foglalta el Szent István egykori trónját. A gyermek helyett egy főurakból, nemesekből és egyházi vezetőkből álló tanács intézte az ország ügyeit, természetesen a legtöbb esetben saját érdekeinek megfelelően. Szerencsénkre azonban a folyamatosan erősödő Török Birodalom három évtizedig megkímélte Magyarországot, mivel az oszmánok más problémákkal, és más irányba történő terjeszkedéssel voltak elfoglalva. Ennek köszönhetően folyamatosan megújították a még Mátyás idején a törökkel megkötött 5 évre szóló békét. Ezt a kedvező helyzetet tette semmissé egy felelőtlen döntés. 1520-ban az Oszmán Birodalom élére a fiatal és roppant agilis Szulejmán került, aki elődeihez hasonlóan elküldte követeit Budára, hogy a már említett békét meghosszabbítsák. Azonban a magyar vezetés döntése nyomán a követeket tömlöcbe vetették, megsértve ezzel a szultánt. Bár ma már valószínűsíthető, hogy Szulejmán szerette volna támadását minden körülmények között megindítania országunk ellen, a magyar lépés jó ürügyet szolgáltatott ehhez. Az ellenséges magyar lépésnek semmilyen ésszerű magyarázata nem volt, főleg annak tükrében, hogy milyen katasztrofális képet mutatott az ország katonai helyzete. Állandó zsoldos hadsereg a bevételek visszaesése következtében gyakorlatilag nem létezett, és a déli végvárrendszer is siralmas állapotokat mutatott. Ez alól sajnos nem volt kivétel Nándorfehérvár, Magyarország kapuja sem. A gyenge katonai háttér mellett a külpolitikai helyzet sem kedvezett hazánknak, mely következtében nem számíthattunk érdemleges külső segítségre. A magyar diplomácia sem állt a helyzet magaslatán. Ugyanis teljesen téves információk jutottak el az udvarhoz, emiatt csak június közepére ébredtek rá a döntéshozók (amikorra a szultán már 1000 kilométert megtett csapataival Isztambulból), hogy török támadás fenyegeti hazánkat. A török támadás elsődleges célpontja Nándorfehérvár volt, hiszen mindenki tisztán látta az erőd jelentőségét. A várat már 1456-ban is megkísérelték bevenni a törökök, de akkor a jól megerősített erődítmény, a megfelelő és jól felkészült katonaság, valamint a zseniális hadvezér, Hunyadi János jelenléte meghiúsította a törekvéseket. 1521-ben a helyzet azonban elkeserítő volt. A vár nem rendelkezett jelentős tüzérséggel, mivel azt Szapolyai János erdélyi vajda egy sikertelen hadjáratában elveszítette, és mindössze 700 (!) katona várta az ostromot. A török seregek több irányba indították meg támadásukat a déli országrész ellen, és Nándorfehérvár ostromát július elején kezdte meg Hüszrev szendrői bég. Ezalatt egy másik török sereg bevette a Nándorfehérvár után következő második legfontosabb erődöt, Szabácsot, melyet a magyar udvar bevehetetlennek tartott. A vár megszerzésénél jelen volt maga Szulejmán szultán is. A fiatal magyar uralkodó csak Szabács elestének hírére kezdte meg az előkészületeket, mely nagyon lassan zajlott. Azt a felvetést is el kellett vetni, mely az 1456-os ostromnál már bevált, hogy a dunai hadihajókon kívülről kéne utánpótlással segíteni a várat. Sajnos ugyanis 1521-re a flotta pénz hiányában már hosszú évek óta nem létezett. Nándorfehérvár helyzetét tovább nehezítette, hogy július utolsó napjára Szulejmán is megérkezett seregével a vár alá, melylyel kezdetét vette egy sokkal intenzívebb ostrom. A vár védői a mai napig méltatlanul elfelejtett hősiességgel folytatták teljesen reménytelen ellenállásukat. A katonák egyedülálló módon 66 (!) napig tartották Magyarország kapuját, de augusztus 27- én akna segítségével a törökök felrobbantottak egy kulcsfontosságú tornyot, mellyel lehetetlenné vált mindennemű védekezés, így augusztus 29-én, az „első fekete napon” a vár védői megadták magukat. Mindössze 72 hős katona élt már ekkor, akiknek szabad elvonulást ígért a török. (Folytatjuk...) Tanár úr I. Szulejmán szultán MAGÁNÓRA barikád 2014. augusztus 28. 1