Barikád, 2014. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)

2014-12-11 / 50. szám

Örökségünk Besztercebányán is környékén „Besztercebánya elbájolóan kedves és szép bányaváros, amelynek bányáiból azonban már csak a nevében szerep­lő maradt meg. A Garam partján, a meredeken föléje könyöklő Urpin-hegy tövében nyúlik el a város, a Felvidék egyik legszebb és legrendezettebb városa.” Amikor Divald Kornél jeles művészettörténész 1925-ben lenézett a város feletti Urpin hegyről, még nem láthatta a város köré épített panelrenge­teget, hanem csak a várnegyed hívogató tornyait. Ezek a tornyok bennünket is sokszor csábítottak már megállásra, akárcsak a város körüli apró, hegyi ék­szerdobozok, mint Zólyomlipcse vagy Úrvölgy. Magához Besztercebányához manapság sokszor a magyargyűlölőként indító Marian Kotleba nevét társítja az ember, aki tavaly itt megnyerte a megyei választásokat. És való igaz, a városban több helyen is találkozni a „na slovensku po slovensky” (Szlovákiában szlovákul) matricával, de Beszterce­bányán sétálva nem igazán érezni a magyarok iránti ellenszenvet. A fent jelzett erőfitogtatás nem is igazán érthe­tő, kinek szól, hisz magyar alig él ebben a városban. És bár a helyi Bél Mátyás Egyetemnek van magyar tanszéke, az itt tanítók is többnyire a felvidéki ma­gyarság liberális szárnyát erősítik. Mondjuk, a város is inkább volt törté­nelme során német, mint magyar vagy szlovák. IV. Béla volt az, aki a tatárjárás után szász telepesek behívásával lefek­tette a város alapjait. Besztercebánya a környező hegyek érceinek köszönhe­tően hamar a Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa lett. Korábbi gótikus arculatát az 1500-as tűzvész során elvesztette, de az újjáépítés utáni belvárosi polgárházai ma is kiemel­kedő műemlékek. Divald Kornéllal TÁJEGYSÉG

Next