Barikád, 2016. július-szeptember (8. évfolyam, 27-39. szám)
2016-09-22 / 38. szám
SZABADTÉR Népszavazási dilemma Szavazni vagy nem szavazni, az itt a kérdés. Nem tagadom, hogy hetek óta dilemma gyötör az úgynevezett kvótaellenes népszavazás kapcsán. Ha pusztán érzelmi szempontból közelítem meg, nem kérdés, hogy a NEM-szavazat a határozott álláspontom. Nem akarnám, hogy bárki is a fejünk felett előírhassa bevándorlók kötelező betelepítését. Amiben azonban bizonytalan vagyok, hogy van-e értelme ennek a népszavazásnak, és valójában miről szól, kinek az érdekeit szolgálja? Tudta? Csak Líbiából közel egymillió bevándorló akar Európába jönni. A párizsi merényletet bevándorlók követték el. A bevándorlási válság kezdete óta ugrásszerűen emelkedik a nők elleni zaklatások száma Európában. A bevándorlási válság kezdete óta Európában több mint 300-an haltak meg terrortámadásban. Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni. Tavaly másfélmillió illegális bevándorló érkezett Európába. Ezeket a feliratokat nyomta buzdításként hetekig az arcunkba a kormány. Pro és kontra vélemények születtek, hogy a kampány állításai mennyire igazak vagy sem. De az már nem lehet vita tárgya, hogy a bevándorlás kérdése nem oldódott meg, és újabb hullámokra számíthat Európa. Ha a kormány által feltett népszavazási kérdés szempontjából vizsgálom meg az óriásplakátok állításait, akkor már magyarázatra szorul, hogy pontosan miről is szavazunk. Mert a referendum NEM-es győzelme és eredményessége sem fogja megállítani a bevándorlást, nem fogja megállítani a Líbiából Európába jönni akaró egymillió bevándorlót, nem fogja megakadályozni az újabb terrorcselekményeket, nem fog megszűnni a nők elleni erőszak és nem fog eltűnni a már Európában bóklászó másfél millió bevándorló. Mindezen jelenségekre nem válasz a kormány népszavazási kezdeményezése. Ami pedig a kötelező betelepítési kvótát illeti, nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg nincs reális lehetősége. Sokatmondó, hogy Orbán Viktor két legnagyobb kvótaellenes szövetségese, Robert Fico és Bohuslav Sobotka a szeptember 16-i pozsonyi EU-csúcs után úgy vélekedtek: az Európai Unióba érkező menekültek kötelező kvóták szerinti elosztásának terve politikailag már halott. Persze a magyar kormány továbbra is érvelhet amellett, hogy a kötelező kvótát elutasító népszavazási eredményt a jövőben is meg lehet majd lobogtatni Brüsszel előtt, ha bármikor ismét kvótázni akarnának. Hiszen garancia nincs arra, hogy ne lehetne így. Ugyanakkor a népszavazás kvótaellenes eredménye sem garancia semmire sem, csupán hivatkozási alapnak felel meg, és a jövőben is inkább a kvótaellenes tagországok összefogása kaphat nagyobb hangsúlyt. Van egy másik aspektusa a népszavazásnak, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Magyar Idők számolt be arról, hogy a Fidesz kihelyezett frakcióülésén Orbán Viktor elismerte, elsősorban a migrációnak, és a bevándorlás elleni propagandának köszönhető a kormánypártok megerősödése. Mást valóban nem is tudnak felmutatni. Az oktatásban és az egészségügyben kudarcot vallottak, a munkahelyteremtés csak statisztikai adatok játékán alapul, egy következő országgyűlési választási kampányt nem tudnak eget rengető kormányzati sikerekre felépíteni. A kormány csupán egyvalamiben volt eredményes, hogy a sajátjait mocskosul gazdaggá tegye. A bevándorlás témája pedig hatékony belpolitikai elterelő eszközzé vált. Ne azt találgassák az emberek, hogy ki a bánat az a Habony Árpád, ne arról kérdezősködjenek, hogy a büdös francba gazdagodott meg ilyen gyorsan az a Mészáros Lőrinc. Ne amiatt dühöngjenek, hogy Orbán Viktor veje, Tiborcz István legalább három generációra telepakolta a családi kasszát. Ne arról pletykálkodjanak, hogy akkor most Rogán Antal mennyi lóvét kapott, vagy nem kapott csúcsbűnözőktől. Nem arról van szó, hogy a bevándorlás egy nem létező probléma, ahogy a balliberális oldalon próbálják lekicsinyelni, de a kormány jól láthatóan felhasználja és táplálja a fenyegetettség érzését, leplezve saját nyomorult bűneit és alkalmatlanságát. Ezért van olyan rossz szájízem ettől a népszavazástól, mert a szívem NEM-et súg, az eszem azonban azt mondja, hogy be akarnak csapni. Ahmed, Gamal és a barátaik pedig erről mit sem tudva elindulnak, hogy valahol Európában telepedjenek le... Nótin Tamás | barikád 2016. szeptember 22.^