Bárka, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Király Péter: A hivatalnok márciusa : Jakab István helytartótanácsi titkár '48-as naplója

KIRÁLY PÉTER A hivatalnok márciusa Jakab István helytartótanácsi titkár '48-as naplója Az 1798. október 29-én, a bihari Mezőkeresztesen született Jakab István pályája amilyen különös, annyira jellemző saját korára. Apja — református lé­tére — a nagyváradi püspökség gazdatisztje, így szinte természetes, hogy a fiú a katolikus gimnázium tanulója lesz, s nem is akármilyen. 17 éves korában a pesti egyetemre kerül, ahol egy év alatt megszerzi a bölcsészdoktorátust, majd a jogra iratkozik be. 1819-ben gyakornokként kerül az államigazgatás gépeze­tébe; előbb a királyi táblára, majd másfél év múltán a Helytartótanácsba, aminek — illetve jogutódjainak — nyugdíjazásáig alkalmazottja. A hivatali ranglétrán lassan, de biztosan emelkedik, végre 1839-ben éri el a titkári ran­got, amit naplója kezdetén is visel. Hivatali munkája közt maradandó alko­tásokat is találni. Mindenekelőtt ő végzi el a magyar közigazgatási nyelv ki­munkálását, amiért nádori dicséretet kap, 1836-tól pedig ő a magyar nyelven szerzett törvények hivatalos kiadásának előkészítője. Közigazgatási ismereteit a reformkori közéletben kamatoztatja: számos egyesület és társaság hivatalos iratait, alapszabályzatát ő készíti el. Kortársai szemében azonban nem erről, hanem társasági működéséről volt nevezetes. Próbálkozik a költészettel, első sikereit azonban nagyszerű és divatos keringőivel aratja. Amiben leginkább elemében érzi magát, az a színházművészet. Mintegy 70 drámát fordított franciából és németből (különösen szerette pl. Dumas munkásságát), s maga is mintegy 30 művet alkotott — közte az első magyar opera szövegkönyvét. Ennek alapján a Magyar Tudós Társaság levelező tagjai sorába fogadja, aminek két évig osztálytitkára is lesz. Ismeretterjesztéssel is foglalkozik, csak a Köz­hasznú Esmeretek Tárába 1000 cikket ír, de jelennek meg állategészségügyi brosúrái is. Hogy drámai munkái nem maradtak asztalfiában, azt a rengeteg súgó- és rendezői példány bizonyítja, aminek következtében vagyona is kezd­te megütni azt a szintet, amit hivatali beosztása megkövetelt. Két háza volt, az egyik a híres vízivárosi fogadó, „Fácán” (Medve u. 6.), a másik pedig a vári Szentgyörgy téren. Ez utóbbi gazdag felszerelésére maga világít rá, mikor az ostrom során szenvedett kárát ismerteti. 1848-ban a helytartótanácsi tisztviselőkar szinte teljes egészében a kiala­kuló minisztériumok kötelékébe került. A vízválasztó a főváros 1849 eleji fel­adása lett: a tisztviselők nagyobb része nem követte a kormányt Debrecenbe, hanem az újonnan felállt ideiglenes császári közigazgatásban vállalt szerepet .

Next