Bárka, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Sarusi Mihály: Petőfi: más
SARUSI MIHÁLY Petőfi: más Petőfi, mint másság-vitéz. Más-segh(nyaló)-levente. Naná, majd bolondgombát eszik! Petőfi meg a másság. Sándor 1998-ban... Midőn a Forradalom másfélszázados! Ő maga: 175 esztendős Lehetne. Másságh. ’48, más! Valami más volt. Másságban utazván. Hogy úgy mondjam (mert így látom): Tikegyelmetek a különbséget keresik, mi magunk az azonosságot vesszük észre. Nagyságtok arra feni a fogát, amiben elüt a másikától! Mi nem, minket az izgat, amiben egyek lehetünk. Ha Te valami füstösre bukkansz, azonnal az jut eszedbe: né, a más! Én meg megint mást (őt, azaz a romát), mi magunk egy cigányleányra bukkanva (egy szemvillanás alatt) csakis azt keressük, ami közös lehet! Ami összeköthet, hogy ne mondjam, mi jut a másság helyett az azonosságot firtató ókonzervatív honfi eszébe, amikor észreveszi (azon mód) a cigányleány helyességét (miegyebét)! Ha meg házas vagy s a latorkodástól óvakodol, hát a kedvessége, okossága, miegyebe (egyebe) után kutakodól... — Tiszteld a mássát! Sándor az Istennek se, amikor ilyen kirekesztően nyilatkozott a zugkölteményében: ...Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer... Ahelyett, hogy lelkendezni nem fogott volna: — Végre valaki, aki más! Ki vállalja, hogy másképpen gondolja, mint Kossuth, Széchenyi, Vasvári, meg az az egész negyvennyolcas — meg márciusi — banda! Hogy más! Ma más. Ha más.