Bárka, 2004 (12. évfolyam, 2-6. szám)
2004 / 2. szám - Schein Gábor: (panaszénekek)
Schein Gábor Schein Gábor (panaszénekek) hideg és néma ez a föld, nem terem rajta semmi, az ásó félrebicsaklik, kifordul, vad csak néha járja, nem ígér, de megtart, sok időt éltem le itt, szüntelen gyötrelem őrölt, mégsem keresem, ami rejtve van, bár sose laktam volna más hazát, bár sose láttam volna más partokat. * ajándékuk lehetne farkasköröm, vagy száraz galambtoll is akár, az sem sértene úgy, mint hogy jelekkel tudtomra adják, várjak türelemmel, gondjuk lesz rám, míg mások, ifjak is, boldog csillagok szülöttei, kétlovas szekerüket hajtják, nekem veszteg kell ülnöm, bárkám horgonyra fűzve, és várnom, hogy a barátok megbocsássák régi napjaim. * a szerelem lopva mögém oson, szekerét összezúzó rossz kocsist csinál belőlem, fáj, ha kedvesem szép combjára, lián derekára gondolok, fáj, ha nevetését, mint csiszolt kavicsot, gurulni hallom. * „hegedűm sírássá változék, sípom a jajgatás szavává”, így beszéltek régen a költők, én nem beszélek így, jobban szeretem már a hosszú sétákat, a délutáni alvást. 3