Bárka, 2005 (13. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Tandori Dezső: A Pálya utca
4 Tandori Dezső A szovjet rendszer, mely az emberek jó Érzéseire épít, vér-ravasz szó. (Nálunk a sport iránti lelkesültség, Olvasom, párját ritkítja. Ez ily nép.) Nem a népről, nem a politikáról Szoknék itt, mind aktuálisabb. Ami velem volt, s amúgy is, a „bátor” Szellemek oly racionálisak A legtöbb esetben: a célszerűt Párosítják, boros szivar-derűt kevernek öntudat-anekdotákba, Új párteszköznek ne lenne hiánya. Semmi oldalt. De nem is oldalogtam. Tisztán eszmélvén csak lábbal dadogtam, Vigyáztam, hova lépek itt, hol Egykor gyomorfojtó kudarc nyomán Már-már válni akartam bármi sorstól, Ismerjük ezt minden statisztikán, Öngyilkos nép, igen alkoholista, De most nélkülem itt akármi Lista, Egzisztencialista mód Egyéni, Amit nem lehet flaszteren lelépni, Ez vagyok. S jobb, ha ki se mozdulok, Csak zavarására bármi dolog. Igen, ezt gondoltam a Pálya utcán, Mit, „gondoltam ..! Emlékek színterén, (A slágerben „hazánk derült egén” Nekem „letűnt egén” volt, így orozván Tévedésből poéta-ihletet, Irta vaspista is, mit lehetett, Azt éltük), de a többes szám kihalt, Egzisztencialista, ott, ki dalit. Bizony, hallottam, és kevés derűre, S arra se, hogy kis húltságom elülne.