Bárka, 2008 (16. évfolyam, 1-6. szám)
2008 / 5. szám - MŰHELY - Zalán Tibor: Magyar évad a Jókai Színházban: Első leülés Fekete Péterrel, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatójával
MŰHELY O' OCD 74 megfelelően, szélsőségeknek nem engedve, kiegyensúlyozottan szolgálja, kiszolgálja, nevelje, fejlessze, támogassa, éltesse a közönségét, működtesse, ápolja a rá bízott tárgyi és szellemi vagyont. Rám bízták tehát ezt a vagyont, és én a tulajdonos - a megye lakossága — érdekében működtetem azt. Legjobb tudásom szerint! — Nyilván a műsorpolitikát sem hagyja érintetlenül ez a minden ízében átpolitizált, és kellően elmérgesedett közéleti gyakorlat. Vagy ez lehet egy másik tészta ? — Marhaság! A műsorpolitika annak ellenére, hogy benne van a politika szó, kizárólag művészeti, közművelődési, népnevelési, társulatépítési, és gazdasági kérdés. A politikusoknak lehetnek elvárásaik, de elsősorban a szélsőségektől való távolságtartás az elvárás, ami egyébként is rendben van. Amúgy, ha értenének a műsorpolitika kialakításához, maguk csinálnák azt, és nem bíznának meg szakembert ezzel. Egyszóval, én nem tapasztalom a politika nyomását, így a felelősség is teljes egészében engem terhel a műsor „politikát” illetőleg! —Angliában végzett, nyolc évig tanult-dolgozott ott. Nem érheti az a vád, hogy nem megfelelő a képzettsége a színház vezetésére (bár, ez sem szokott manapság akadály lenni azoknál, akiket ii hatalom kinéz magának). Mégis, amikor átvette a Jókai Színházat, hát, mondjuk meg férfiasan, nem egy éppen topon lévő társulattal kezdte meg a munkát — vagy csak a színház adminisztrálta magát az elvárhatónál halványabbban. — Mielőtt átvettem a színházat, vállaltam egy rendezést azért, hogy megismerhessem a társulatot, a kiszolgáló személyzetet. Lássam a gyenge és a kiemelkedő pontokat, felmértem, hol vannak tartalékok. Jó alapokat találtam! Úgy ítéltem meg, hogy a szakmájuk iránt elkötelezett, áskálódásmentes, csapatszellemben élni képes, felelős társulatot veszek át, jelentős tartalékokkal a tarsolyban. Aztán, az igazgatóváltás körülményei, a rendőrségi vizsgálat, és a rendkívül szűkös, országos átlag alatti anyagi helyzet bizonytalanságot okozott. Össze kellett rázni a csapatot! Ez az elmúlt időszakban sikerült. — Nem hiszek a jó és rossz társulatokban. De hiszek a csapatépítésben, a jelentős egyéniségek felnövesztésében, illetve megnyerésében a csapat húz(at)ásában. Milyen játékerőt és milyen közösséget képvisel jelen formájában a színháza? Sokat változtatott? Cserélt, leváltott, kirúgott, ideédesgetett stb. jobb-rosszabb embereket? — Pedig van jó és rossz társulat. Rossz színészekből álló csapat nem lehet jó társulat. Lehet jó közösség, baráti csapat, de ahhoz, hogy kiemelkedő művészi munkát végző társulattá váljék, kiemelkedő egyéni teljesítményre is szükség van. Szerencsére Békéscsabán vannak jó színészek, így a lehetőség adott arra, hogy jó legyen a csapat, jó társulat alakuljon ki. Vannak szerepek, karakterek, amelyekre jó lenne hívni még olyan munkatársakat, akik teljessé tennék a teamet. Folyamatosan keresem a lehetőségeket, egyfolytában tárgyalok. Jövő évadra, ha az anyagi lehetőségeink engedik, bővülni szeretnénk. Hiányunk van egy „nagy anya”-karakterből, jól állunk viszont fiatal középkorú nőkből, koros érett és középkorú férfiakból. Szükségünk lesz egy fiatal hős típusú férfi-karakterre, de nem csupán a karakter, hanem a művész személyének privát tulajdonságai határozzák meg, kivel, kikkel szeretnénk hosszú távon dolgozni. Olyan személyt/személyeket keresünk, aki/akik munkájával/munkájukkal példát ad/adnak, és a csapat is befogadja őt/őket. — Nem válaszolt! Voltak cserék,’? — Lefejezett intézményt vettem át. Gazdasági vezető,igazgató, műszaki vezető, művészeti titkár, titkárságvezető nélküli intézményt. Ezekre a posztokra munkatársakat kellett hozni, vagy kinevelni. Én az utóbbi mellett döntöttem. Ma kiegyensúlyozott, stabil irányítása van a háznak. Jó együtt dolgozni közvetlen munkatársaimmal! — És művészi vonalon mi történt a múlt évadban? — Olyan színészeket, rendezőket kértem fel, hívtam meg vendégnek, akiktől a munkafolyamat során tanulhatunk, akik feltárják a tartalékainkat. — Neveit is említene? — Lázár Kati, Demény Iván, Anne Helgesen Norvégiából, Howard Lloyd Angliából, Döbrei Dénes Franciaországból. — Egyáltalán, megtapasztalta már, hogy Békéscsaba messzire van...? — Békéscsaba messze van, de nem földrajzilag, hanem a fejekben lévő előítélet-tradíciók szerint. Kisöpörjük ezt az érzést a fejekből, a lelkekből! Már odafigyelnek ránk, országszerte várakozással figyelik a változásokat, látják: felszálló ágban vagyunk) — Értékelné az elmúlt évadot? Voltak bukások? És elismerések, esetleg szakmai sikerek, kiugrások? Mit csinált rosszul az első évében, mit fog másként csinálni az elkövetkezőben ? — Nyitást hirdettünk a közönség felé. Azt mondtuk: A Jókai Színház a megye legjelentősebb kulturális művészeti intézménye kell legyen. Megszólítottuk a rokon művészeti ágakat; a komolyzenét, a táncot, a képzőművészetet, az irodalmat, a fotóművészetet társul hívtuk. Korosztályonként, társadalmi rétegenként. Célirányosan programot kínáltunk, becsaltuk a bábszínházat a színház falai közé, beavató-színházi sorozattal fogtuk meg a középiskolás réteget. A bérletes előadásainkon túl több mint 60 vendégjátékot, rendezvényt, kulturális eseményt szerveztünk, míg a korábbi években 1-2 vendégjáték volt szokásos a színházban. Idehoztuk a világból a legszínvonala