Bárka, 2009 (17. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 4. szám - Végh Attila: Petőfi, mezzotinto, hidegtű: Muzsay Ákosnak
VÉGH ATTILA (Budapest, 1962) - Nagymaros ► VÉGH ATTILA Petőfi, mezzotinto, hidegtű Muzsnay Ákosnak Nézem Petőfit a falon, aranykeretben áll, mezzotinto-hidegtű technika, időtépte, maszatos emberalak szürke ingben, a szív helyén sötét robaj, rontott vázlat. A mezzotinto borzolást jelent, vastag rézlemez kell hozzá, az alaptónus mindig sötét, ha világost szeretnénk, lehántjuk éles fogazatú acélkéssel, addig borzolva az anyagot, míg a simaságok eltűnnek. Petőfi aranykerete ablak. Kinézek rajta, és látom, hogy a kerten át jön a költő talpig felborzolva, mögötte borong az égi mezzotinta, eső hidegtűje csapkod. Petőfi egy idegen ház felé ballag, talán szállást keres, hűvösödik, talán csak megtetszett neki az aranyablakos porta. Jön felém, elkenődött arccal, a tisztaszoba ablakából lesem, nem bírta kivárni, míg megrajzolják, sose bírt nyugton maradni, nekieredt, arca kiömlött tinta, nem éri utol az isten hidegtűje. 10