Bárka, 2009 (17. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 1. szám - Tőzsér Árpád: A Jó és az Igaz - Tőzsér Árpád: Tao
Tőzsér Árpád A Jó és az Igaz Lebeg két arc valami űrben, a Jó és az Igaz, vajh melyik kié? Térítők közé konyhakés csap, s amelyik felsóhajt, az a Diké. Az egyik arcon a tulajdonjog, a másikon út, ősi rejtelmekkel. A soha szeretve hitelével a férj lenyugszik, a feleség felkel. Hosszú utamon feladatom egy volt (magam szabtam): a verset, a remény e talányos talpszögét besuszterolni a szorongás klumpájába. Most elképzelem utamat nálam nélkül. Hogyan lesz, mikor már önmagam utókoraként sem létezem, az utánam jövők pedig, „értéktelen literátusként”, a lexikonok harmadkorába utalnak, s akár a moszatok a fekete kambriumban, lesüllyedek a nemlét legalsóbb rétegeibe. Az út üres, de működését abba sohasem hagyja, s nem mindegy: velem vagy nálam nélkül üres. A kereszteződésekben menekülő gyermekkor, felnőtt mimikri, fogyasztó káosz, egy kamion éppen eltűnik a sarokház mögött, s hirtelen minden volt-nincs, eltakarja a magasság sarka. Leborotválnak a földről, mint szőrt az Isten képéről, bozontot a terek öléről, s marad utánam a nálam nélkül üres út, a szabadság kietlen, zörgő hüvelye. Tao 4