Bárka, 2013 (21. évfolyam, 1-6. szám)
2013 / 5. szám - Székely Csaba: Szoclibfi Sándor: Anyád, tyúkanyó!,
Izé, ksz-ksz, gyeride, ne! Régi cseléd vagy a háznál, Mindig emberül szolgáltál, Vén vagy, mind a seggem, de a nagyegeret azér’ megbüzülöd, s akkor se haraguttál erőssen, mikor fe’rúgtalak a csűr tetejire. Ezután is jó légy, Morzsa, Kedvet ne kapj a tyúksiásra, Na. Szóval eztán se szard le a kalapács nyelit, Morzsa. Nekem ne légyé’ bütürmec, hogy jércikéket ellegessél, mer’ megsuvasztlak! Élj a tyúkkal barátságba... Anyám egyetlen jószága. Haggya békit annak a hitván szaros jércikének, mer’ édesanyám szegény... há, az esze nem komplett már, na, ez az igazság... mióta betötötte az ötvent, kicsikét megsuppant, s, na. S apám aztán... ő a másik kampion mondtál. Értetted-e? Na. Ugyejjél akkor, mer’ én nem leszek itthon. Kell menjek Magyarba’. Gyulára. Mer’ ha nem menek, Elek Tibi úgy megsapkáz, hogy durumlisztet peselek egy évig. Szocsibfi Sándor Anyád, tyúkanyó! Ej, jól alszik, tyúkanyó, kend? Kérdezem én. Jól alszik bent? Nem érzi egy kicsit gáznak, Hogy odakint ezrek fáznak? Fölmászik az etetőre - Ennyire nincs pofabőre. Fölmászik az itatóra - Mi ez, ha nem diktatúra? A mutternek visszadumál, A csibékről listát csinál, S akkor is, ha ezrek kérik, Itt marad bent ötven évig. Válogat a dohánymagban, A kiskirály semjén jobban. Pedig e ház közös vagyon, Habár mi... nem kicsit, nagyon. Ne állj már ott olyan bután, Demokrata Morzsa kutyám,