Községi polgári fiúiskola, Battonya, 1934
Mit csináljunk hosszú és véletlen szünetek idején! (A szülők figyelmébe.) A régi tanítási módszerek a régi időkkel együtt letűntek. Ma már nincs egyetlen tanerő sem ebben a csonka hazában, aki ötletszerűen adná elő anyagát. Törvény, tanterv és jóváhagyott tanmenet szabják meg munkájának minden óráját. Meg vagyok győződve, hogy a termopülés árulás sem okozott nagyobb elkeseredést a hős hellén védőkben, mint amekkorát egy lelkes tanerő érez akkor, ha vis maior, vagy egyéb, rajta kívül eső ok félbenhagyatja munkáját, zavarja szigorúan előírt tanítási rendjét. Mindenki tudja, hogy a tanerő köteles előadandó anyagát a rendelkezésére eső időhöz mérten felosztani és megfelelő módszertani s egyéb segítő eszközök felhasználásával úgy előadni, hogy alkalmas és elegendő ismétlések után az anyag a tanuló sajátjává legyen. Ennek, a tanerő által évről-évre megszerkesztendő műnek „tanmenet“ a neve. A tanító tanmenetét (tanmeneteit) állandóan maga előtt tartja. A tanító igen jól tudja, hogy egy jól megszerkesztett tanmenet valóságos őrangyalként vezeti őt a tanéven keresztül, s ha hozzá ragaszkodik, egyetlen pillanatnyi kétsége sem leend az iránt, hogy anyagát minden kellemetlenebb zökkenő, vagy akadály nélkül elvégzi s így kötelességét híven teljesíti. Vannak azonban előre nem látható s hozzá kiszámíthatlanul hosszú szünetek is. Nem olyanok mint a karácsonyi vagy húsvéti szünnapok, amelyeket a tanmenetet szerkesztő tanerő mindig számításba vesz. Ilyenek elsősorban azok a szünnapok, amelyeket a ragályok kényszerítenek az iskolákra. Ezek közül is a náthaláz (influenza) már-már szinte rendszeres, de annál kellemetlenebb vendégünk, majd minden tél idején. Küzdenünk kell ellene. Először is, mivel az influenza a legragadósabb betegségek közé tartozik, amennyire csak lehet, előzzük meg. Hallgassunk az orvosra.