Községi polgári fiúiskola, Battonya, 1938
meleg forrás szolgáltatja. Alig akartunk megválni a langyos hullámoktól, de már sietnünk kellett, várt reánk az autóbusz, ez szállított bennünket vissza Miskolcra. Beebédeltünk az ízletes, kolbászos paprikásból s víg kedéllyel siettünk az állomásra, hogy meginduljunk végcélunk: Kassa felé. 4 órakor befutott vonatunk a Felvidék fővárosába. Egy leánygimnáziumban volt a szállásunk. Innen indultunk körútunkra, a rádió-leadóba, postahivatalba, szappangyárba. Elismerhetjük, hogy a csehek szép, modern palotákat építettek itt a megszállás alatt. A látványosságok látványossága, Kassa büszkesége, a dóm volt. Hazánk legszebb temploma. A belsejét mintha csipkével vonták volna be. 12 szárnyasoltára a művészet remeke. Sírboltjában aluszsza örök álmát nagy szabadsághősünk, II. Rákóczi Ferenc, fia, anyja s két kedves embere társaságában. Álma most csendes lehet, mert nem hallja a cseh katonák lármáját. Megilletődve térdeltünk koporsójánál és megfogadtuk, hogy példáját követjük és ha kell, mi is mindent odaadunk az édes, szabad, nagy Magyarországért. Emléktárgyakkal megrakodva, de lapos zsebbel kiballagtunk az állomásra. Este búcsút intettünk a sokat szenvedett városnak. Visszafelé Szolnokon időztünk egy napot. Délután színházba, este moziba mentünk. Június 4-én, vasárnap reggel „befutott Battonyára a gyorsvonat“, mellyel 25 boldog polgárista érkezett vissza szülőfalujába. Gyönyörű emlékekkel tértünk haza. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik kirándulásunk alatt segítségünkre voltak s köszönetet mondunk kedves tanárainknak is, kiknek buzgalma lehetővé tette ezt a gyönyörű kirándulást. Áldás kisérje fáradozásaikat! Varga Sándor IV. polg. isk. tan.