Bécsi Napló, 1980 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1980-03-01 / 1-2. szám
MÁRCIUS IDUSA BÉCSBEN Bécs,az önkényuralom központja, a császárok városa belereszketett, mikor meghallotta a szót: „Szabadság, de Bécs, a hivatalnokok, munkások és a diákok városa lelkesen visszhangozta a barokk paloták alatt, úgyhogy beleremegtek a főhercegi és császári ablakok. Metternich, Európa csendőre, 1948 január végén a császárnak címzett memorandumában a „felforgatók pártjának nevezte az erősödő népmozgalmat, és február 1-én új cenzúrarendeletet léptettek érvénybe, de az ifjúság, mintha csak a párizsi forradalom biztatására várt volna, az önkényuralom fellegvárában az uralkodók fülébe kiáltotta: „Éljen a szabadság! Bécsben a márciusi gondolat legfőbb hordozója a diákság volt. Március 12-én vasárnap gyűlést rendeztek az egyetemen és alkotmányos kormányzást, sajtó-, szólás-, tan- és vallásszabadságot, valamint Metternich lemondását követelték. Kiáltványukat két professzor vitte a császárhoz, de csak este 6-kor engedték be őket a Burgba. V. Ferdinánd megígérte, hogy tanulmányozni fogja a diákság kérését. Mikor az egyetemisták egy része megtudta, hogy a császár semmi konkrétumot nem mondott, elhatározta, hogy másnap, március 13-án,a nép felvilágosult uralkodója, a „Volkskaiser , II. József születésnapján tüntetést rendez. Az ifjúság vezérei a Tabakpfeifé-hez, azaz a Pipához címzett vendéglőben beszélték meg a teendőket, a terveket. Ez a kis kocsma volt a bécsi forradalom Pilvax Kávéháza. Ma is megvan. Központi fekvésű, csendes hely. Nem nehéz megtalálni, ott van a dómmal szemben nyíló Goldschmiedgasseban, az aranymívesek utcájában. A helység már nem a régi, a ház is új, de ugyanitt volt, ugyanezen a néven működött a „Pipa , a forradalom előkészítésének otthona. Emlékműnek, emléktáblának nyoma sincs. S bár van patinája a vendéglőnek, faburkolat, terméskövek, kovácsolt vasak adnak neki régies hangulatot, de a múlt századból alig maradt meg valami. A sarokban egy óriáspipa lóg, amolyan cégérféle. Talán ez az egyetlen tárgy a régi Tabakpfeiféből, mely még láthatta a diákurakat, amint itt összedugták fejüket 1848. március 12-nek estéjén. Másnap, József császár születésnapjának hajnalán ismeretlen tettesek virággal díszítették fel a népszerű uralkodó Nationalbibliothek (akkor még Hofbibliothek) előtt álló lovasszobrát. A császár kinyújtott bronzkezébe zászlót adtak, melyen ez a szó állt: „Pressefreiheit - sajtószabadság! Ezt mesélték egymásnak az egyetem előtt gyülekező diákok az Universitätsplatz-on, a jezsuiták kéttornyú temploma tövében. Az egyetem a múlt század végén leköltözött innét s a Ringen kapott új szállást. A tér három oldala nem sokat változott az utolsó kétszáz évben. A negyedik oldalt szegélyező épület a huszadik századból való. Ha ennek háttal állunk, csak az autók emlékeztetnek arra, hogy 1980-at és nem 1880-at vagy 1848-at írunk. Még a lámpák is a régik. Nincs itt se villanydrót, se ívlámpa karója. Az említett modern ház tetejéről reflektorok világítanak a zárt térre, de ennek is olyan a fénye, mint a Holdé. A régi egyetem barokk épülete pár éve leégett, de már kijavították; a jezsuiták templomát is nemrég renoválták, de nem kell félni a modernizálástól, itt megmarad a régi Bécs. Ilyen lehetett itt minden 1848-ban azon a márciusi reggelen is, mikor a jurátusok, filozopterek és medikusok gyülekezni kezdtek. Itt határozták el, hogy az alsóausztriai rendek székházához vonulnak és megismétlik előző napi követeléseiket. Elindultak az Egyetem térről a Backerstrassén át, ahol azóta sem történt nagy változás. Legalább 200 éves házak állnak itt. Az egyiken ez az évszám olvasható: 1712, egy másikon még rajta a régi házszám: No. 799. Ezekből az ablakokból integettek a polgárasszonyok és polgárok a kalapos, botos diákuraknak. Az utca szűk, a járókelőknek bizonyára félre kellett állniok, hogy elengedjék a többszáz főnyi csoportot. A Lugeck-nél, ahol ma Gutenberg szobra áll, kissé szélesedik az utca. A feljegyzések szerint ezen a tájon kezdték a diákok kiáltozva hirdetni, hogy mit akarnak: „Igazságot akarunk! Le az önkényuralommal! Heinrich Reschauer múltszázadi osztrák történetíró könyvében olvastam, hogy egy magyar diák kiáltotta el először: „Éljen a szabadság! Úgy mondta: „Es lebe der Freiheit!” „Es lebe die Freiheit helyett, de senki nem nevetett rajta, „lelkes brávózással fogadták . Ez már a Hohe Markton, a római Bécs évezredes falai fölött történt. Az egyetemistákhoz csatalkoztak a polytechnikusok és a Judenplatzon, az Am Hof-on át a Strauchgasseba vonultak, mely az alsóausztriai rendek házával, a Landhaus-zal szemben nyílik. „Die Studenten kommen! Jönnek a diákok! - kiáltották mindenfelől. A tüntetők pedig bementek a Landhaus udvarába. Ebben az épületben ma még mindig az alsóausztriai kormányzóság működik. A környék azóta megváltozott, de a Landhaus nem. A 19. század végén és a 20. században sok új házat építettek errefelé. Lebontották a híres Bösendorfer-hangversenytermet, melyben Liszt Ferenc többször is fellépett, s helyébe felhúzták az otromba toronyházat, a Hochhaus-t. A Landhaus és a mellette lévő házak, Széchenyi István szülőháza, a Wilczek palota és a Mollard-Palais megmaradtak. Ilyen lehetett a Landhaus udvara 132 évvel ezelőtt is. Akkoriban fejeződtek be az átépítési munkálatok, ma is végefelé jár a restaurálás. 1848-nak azonban itt sincs nyoma. Hiába keresünk emlékművet,táblát vagy szobrot. A bécsiek mintha elfeledték volna március idusát. Pedig még ott van a régi kút Neptun kicsit torz alakjával, melyre az első szónak felállt. Adolf Fischhofnak hívták. Ő is magyar volt, de legalábbis pesti születésű. Mint gyakorló orvos a bécsi klinikán működött s a zendülés hírére eljött ide. Beszédével eloszlatta a kezdődő tanácstalanságot és megindította a forradalmi folyamatot. Ebben az udvarban éljenezték meg a többi szónokot is és ide futott be egy izgatott fiatalember, papírt lobogtatva kezében: „Kossuths Rede! Kossuth beszédét hozom . Kossuth Lajos „Reménytelenség ellenére!” Korunk súlyos közösségi életkérdéseit vizsgálva, a reménytelenség érzése jellemzi világunkat, sok esetben az ifjúságot is. Találunk-e ezekre megoldásokat? Van-e lehetőségünk a további fejlődésre és az eddig elért életlehetőségek megtartására? Ezek és hasonló kérdések naponta foglalkoztatják a közvéleményt, a politikusokat és a szakembereket. Ugyanakkor a keresztény hit az emberi reménység forrása, és a keresztény egyházak felelősséget vállalnak az élet jövőjének kialakításában. Az evangélium erre hívet bennünket.Találkozónkon nagy súlyt kívánunk adni a fiatalok fórumának a kérdések megbeszélésében. Fontosabb előadások: A hiábavalóság életérzése és bölcselete. Fejlődés , optimizmus és a tudományok korlátai. A válságban lévők lélektana. A bizalom tapasztalatának jelentősége. Hogyan reménykedjünk, mint keresztények, a jövőben? A múlt tanulságainak a jelentősége a jövő számára. * GRASSMANN Ferenc a magyar nyelv hites tolmácsa, A-1010 Wien, Rosenbursenstr. 2/24. Tel. 52 90 872. JÁHN Dénes a magyar nyelv törvényszéki hites tolmácsa, A-6020 Innsbruck, Dr. Stumpf Str. 10a, fordítások elkészítését és hitelesítését vállalja. JURTH Attila törvényszéki tolmács, A-1060 Wien, Mariahilferstr. 89a, Tel. 57 14 41 és 57 14 96. JURTHNÉ KOCSÁRDI Réka, Bachelor of Arts, nyelvtanárnő angol nyelvórákat ad: A-1060 Wien, Mariahilferstr. 89a. SZÉPFALUSINÉ WANNER Martha a magyar nyelv okl. és törvényszéki tolmácsa állampolgársági, menedékjogi, rendőrségi stb. kérvények fordítását vállalja. A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15, Tel. 57 77 12. Miben reménykedtek költőink? És mindenekelőtt: a résztvevő fiatalok vitafórumai a reménység kérdéséről. Kulturális programunkon szerepel irodalmi est, ballada est, valamint modern skandináv zenei est. Kirándulást tervezünk Béthel-be, a neves Bodelschwingh intézetbe (ahol nincsen kénytelen eset”). „re* ERŐD IVÁN Ausztriában élő zeneszerzőnek nagy sikerű hangversenyt rendezett a bécsi Nemzeti könyvtár. Kompozícióinak keresztmetszetét mutatták be vonósnégyesekkel, szonátákkal, rapszódiákkal, dalokkal. Az 1970-ben írt hegedű- és zongoraszonátjának játékában maga a komponista is fellépett. A kritika kiemelte Erőd Iván muzikalitását, a kísérletező korszakból a jól hangzó zenébe való átváltásának érdemeit. Ezt bizonyította pár nappal később a bécsi Konzerthausban a második vonósnégyesének ősbemutatója is, melyet kritika és közönség egyaránt lelkesedéssel fogadott. GÖMÖRI GYÖRGY a cambridgei egyetem tanára március végén amerikai körútra indul. Előadást tart Washingtonban, Bloomingtonban, Chicagóban és Clevelandben. március 3-i pozsonyi beszédéről volt szó, melyet a bécsi forradalom „Taufrede -jének, keresztelő beszédének neveznek, mert először mondta ki hatásos formában, hogy a nép alkotmányos kormányzást és szabadságot akar. Dr. Kalázdy Móric fordította németre, és a fiatalember, aki a beszéd szövegét a Landhaus-ba hozta, szintén magyar volt, Goldner Miksa. Hangja azonban gyengének bizonyult, s ezért inkább egy tiroli fiú olvasta fel Kossuth beszédét. Úgy látszik, egész Közép-Európa képviselői itt szorongtak ezen az udvaron és együtt alkották a jövőt, melyről azt hitték, meghozza a szabadságot... Mikor a diákság a Burg felé indult, ebben a ma is szűk Herrengasse-ban olasz császári katonákkal találta magát szemközt. Itt, ahol ma a hömpölygő autóktól szinte lehetetlen átkelni az egyik oldalról a másikra, itt dördültek el a fegyverek és haltak meg a bécsi forradalom első vértanúi. Az egyetem rektora az események hatására a diákság felfegyverzését követelte. A diákok a Zeughaushoz, a régi fegyverraktárhoz vonultak és megalakították a polgári őrséget. A katonaság visszavonult a kaszárnyákba. A rend fenntartásáról az egyetemisták gondoskodtak. Akkor még megvoltak a várfalak és a felvonulási terepül szolgáló zöld övezet, a Glacis. Ma már a Körút, a Ring, van a falak és a lakatlan sáv helyén. Hiába keressük nyomát a régi kapuknak, őrhelyeknek, hidaknak, vagy az Alserglacsnak, hol Ludwig August Frankl március 13-ról 14-re virradó éjjel őrségben megírta a bécsi forradalom Nemzeti dalát, a „Die Universität című verset. Arról szól, hogy fénnyel, fegyverrel, dobszóval eljött és a fiatal szívekben felgyújtotta a szabad szó utáni régi vágyat - az egyetem, az egyetem! Mint Pesten Petőfi Nemzeti dala, itt Bécsben Frankl verse lett a szabadsajtó első terméke, melyet a Hirschfeld sehe Offizin-ben nyomtak ki és az ujjongó egyetemistáknak nyomban felolvastak. Később tizenkilencen (!) megzenésítették ezt a költeményt, köztük Franz von Suppé is. A 19. század lelkesedése azonban elhalványult, lelohadt. Ma már ezt a nevezetes verset alig lehet megtalálni, s a bécsiek nagy része nem ismeri, nem úgy mint nálunk a Talpra magyart. A múlt században azonban ez a vers egy volt a sajtószabadsággal, a „szellem napvilágával , mely pár nap múlva kigyúlt a régi Pest-Budán is. Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia 21. nagyheti találkozója Radeformwald / Wesztfália 1980. március 29 -- április 5. Jelentkezés: Pastor Rezső Koltai Medevigatan 9. S-25259 Helsingborg Schw. Erzsébet Kelemen Danneckerstr. 48a. D-7000 Stuttgart 1. -kr. Dies Academicus HUNGARICUS GENEVENSIS A független magyar értelmiség 2. genfi találkozója 1977 júniusában, a genfi egyetemen összejövetelt tartott a nyugaton élő magyar értelmiség egy csoportja. Szabó Zoltán történelemfilozófiai vitaindító konferenciáját Kende Péter, Molnár Miklós, Reszler András és Töttösy Ernő előadásai követték. A DIES egy öregdiák-találkozónak készült, de annál sokkal többet ért el. A nyugaton élő magyarság szellemi elitjének úgynevezett jobb- és baloldala találkozott és fogott kezet. BIBÓ István halálának első évfordulójára, 1980. május 10 és 11-én találkozót hirdetünk újból, egy második DIES-t: „Bibó István, a harmadik út és a következő nemzedék” címmel. Bibó személye, félreérthetetlen demokratikus felfogása, útkeresése, meg nem alkuvása, szerepe a félresikerült háború utáni demokratikus kísérlet idején, majd mint államminiszter az 56-os forradalom alatt és után mély befolyást gyakorol a következő nemzedék gondolkodásmódjára. Borsody István egyetemi tanár (Pittsburgh) elvállalta a vitaindító előadást, amelynek „Jászi, Bibó és a magyar nemzetiségi kérdés” címet adta. Mint írja, „Bibó a Kádár rezsim Jászi ügye”. Előadását vita, majd négy kerekasztal-konferencia követi egy-egy referens, ill. ko-referens bevezetésével, s több, a témában járatos résztvevővel. A négy témakör Bibó írásai alapján, de a problémák mai és jövendő vetületeivel kibővülve, a következő: 1) A magyar demokrácia kérdései és Bibó 1956-os koncepciója. 2) A keleteurópai kisállamok nyomorúsága. 3) A zsidókérdés Magyarországon. 4) A nemzetközi szervek bénultsága. A kerekasztal konferencián való részvételt elvállalták, illetve közreműködésüket kilátásba helyezték a következő személyiségek: Alföldi László (Basel), Balla Bálint (Berlin) Borbándi Gyula (München), Csillaghy József (Genf), Czettler Antal (Brugg), Fejtő Ferenc (Párizs), Fehér Ferenc (Sydney), Gosztonyi Péter (Bern), Heller Ágnes (Sydney), Jatzkó Pál (Basel), Tóth János (Genf), Bogyay Tamás (München), Karátson Endre (Párizs), Kemény István (Párizs), Kende Péter (Párizs), Kovács Andor (Basel), Kovács Imre (New York) Merényi Aladár (Genf), Méray Tibor (Párizs) Molnár Miklós (Genf), Nagy László (Genf) Novembre András (Genf), Töttösy Ernő (Brüsszel), Padányi-Gulyás Béla (Genf), Péter László (London), Reszler András (Genf) Révész László (Bern), Rosenfeld Iván (Frankfurt), Saáry Éva (Lugano), Stankovich Viktor (Párizs), Szász Béla (London), Szent-Miklósy István (New York), Tollas Tibor (München) Varga László (New York), Várdy Péter (Amszterdam). A DIES ACADEMICUS nyilvános, mindenk részt vehet rajta. A találkozó anyagilag is teljesen független. Megrendezését a résztvevői támogatása teszi lehetővé. Részvételi díj 100. svájci frank, amelyből az elhangzót előadások és hozzászólások kinyomtatását fedezzük. Szállásról mindenki maga gondoskodik. Szállodai szobák foglalását Farkas Tamná, a Natural-le-Coultre utazási irodájában kívánságra elintézi. Címe: 2, rue de la Tour, CH 1206 Geneve, Tel. 47 31 86. Homoki-Nagy István Hat év óta minden esztendőben a Szocialista Újságírók és írók Egyesületének meghívására Bécsben mutatta be Homoki-Nagy István, az állatfilmek magyar poétája, legújabb alkotását. Budapesten, egy-egy kis moziban néha látni lehetett valamelyik rég Homoki-Nagy filmet... Amerikában, azon kívül húsz európai országban állandóan vetítették a televíziók és a filmszínházak ezeket az egyedülálló természetfilmeket, amelyek nem rajzolt, hanem élő, és nem erőszakkal, hanem szeretettel idomított állatok közreműködésével készültek. Minden karácsonykor megkaptam Homoki Nagy küldeményét: néhány porcelánállatot a Zsolnay- vagy a hollóházai gyár művész termékét. Az elmúlt karácsonyon nem szaporodott gyűjteményem. Biztosan elkéset a postán, gondoltam... Azután az elkéset postán megkaptam azt a pesti újság-példányt amelyből értesültem róla, hogy Homoki-Nagy Istvánt karácsony előtt két nappal temették Egy másik magyar napilapban ezt olvastam a többi között, a róla szóló nekrológban „...költői természetfilmjeit másutt nagy lelkesedés, idehaza nagy vita fogadta. Fájdalommal figyelte ezeket a vitákat, mert filmmeséi: gyönyörködtetni, örömöt adni szánta. Amíg csak tehette, a munkához tért vissza, az állatok közé, akikkel kitűnően megértették egymást...” Utolsó, néhány hónappal ezelőtt írt levelében ezt írta: „..harminc év óta először nem készülhetett semmiféle film, pusztán egy adminisztrációs keretlegény hivatali hiúsági miatt, így aztán a tavasszal nem lesz bécs bemutató, mert nincs mit bemutatni. Ha poéta volnék, valahogy így írnék: A vén komédiás visszatekint, büszkén int és huncutul kacsint: életművemet, ám befejeztem, gyufaszálból tornyot építettem.” DIVATÁRU Férfi- és női divatcikkek, rádió, magnetofonok nagy választékban, rendkívül olcsó áron WIEN, vn. KIRCHENGASSE 18. TEL. 93 55 91. ARIKA ÓRA-ÉKSZER szaküzleteiben minden igénynek megfelelő nagy választékkal, teljes garanciával, kedvezményes áron vásárolhat WIEN, VNI, MARIAHILFERSTR. 58 és 80. TEL.: 93-14-59 és 93-02-46