Bécsi Napló, 1992 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1992-01-01 / 1. szám

BÉCSI NAPLÓ HOGYAN KERÜLT SOR A SOPRONI NÉPSZAVAZÁSRA? A trianoni békeszerződésben népszavazásról egyáltalán nincsen szó. Az első világháború győztesei a magyar határokat úgy állapították meg, hogy semmilyen magyar kormány véle­ményét nem kérték ki, a magyar békedelegá­ciót csak a döntés meghozatala után hívták meg Párizsba, azt a javaslatát pedig, hogy vala­mennyi elcsatolandó területen tartsanak nem­zetközi ellenőrzés mellett népszavazást, a LIMINE elutasították. Már­pedig a magyar kormány elismerte a horvát tábor elszakadási nyilatkozatát és ennek megfelelően Horvát- Szlavonországban népszavazást nem is kért. A Wilson által hangoztatott „önrendelkezé­si jog" képmutató propagandának bizonyult, habár a látszat kedvéért az osztrákok kíván­ságára Dél-Karintiában népszavazást engedé­lyeztek a győztesek, a német békeszerződés alapján pedig népszavazást kellett tartani Schlewig-Holsteinben, Kelet-Poroszországban, Felső-Sziléziában és a Saar-medencében. A trianoni szerződésnek a diplomácia történetében az a példátlan különlegessége volt, hogy Magyarországnak még a világhá­borús szövetségese, Ausztria javára is le kellett mondania Dunántúl nyugati pereméről Sop­ron városával együtt. A határ megvonása természetesen azonos volt az osztrák béke­­szerződésben már korábban megállapított vonallal. Tény az, hogy az osztrák békedele­gáció népszavazást kért Vas, Sopron, Moson megyék németlakta részén és Pozsonyban, mire a békekonferencia meghagyta Kőszeget és Magyaróvárt Magyarországnak, Pozsonyt Csehszlovákiának ítélte és a többi nyugati peremvidéket Ausztriának adta népszavazás nélkül, túltéve magát a NE PLUS ULTRA PETITUM elvén. A bécsi antantmisszió a ma­gyar proletárdiktatúra idején arra biztatta az osztrák kormányt, hogy a megítélt területet fegyveres erővel szabja meg, amely esetben Ausztria a győztesek cobelligerense lehetett volna, miként Románia is az lett a II. világ­háború utolsó előtti évében. Az osztrák köz­vélemény ezt a furcsa döntést vegyes érzel­mekkel fogadta s eleinte a bécsi kormány is óvást emelt ellene és karintiai mintára Nyu­­gat-Magyarországot is csak népszavazás reá nézve kedvező kimenetele esetén volt haj­landó birtokba venni. Az érintett terület , a későbbi Burgen­land tartomány lakosságának hangulata meg­oszlott. A németajkúak nagyobbik fele Ausztriához húzott, egynegyede Magyaror­szághoz, a maradék ingadozott, vagy várako­zó állásponton volt. A horvátok nagyobbik fele viszont magyarbarát volt, a többi az ausztrofilek és az ingadozók közt oszlott meg. Érdekességnek számít, hogy magyarok is akadtak, akik az osztrákok mellett exponálták magukat, mint Illés József jegyző vagy dr. nemes Széll Zoltán közorvos. A huszas évek elején sem Bécs, sem Budapest nem lehetett biztos abban, hogy egy népszavazás az ő javá­ra fog eldőlni. A proletárdiktatúra exponensei az ellenfor­radalom hatalomra jutása után Dunántúl nyu­gati megyéiből Ausztriába menekültek. Báró Lehár Antal ezredes (Lehár Ferenc zeneszerző fivére) egész fehér hadosztályt volt képes fel­állítani Moson, Sopron, Vas és Zala megye te­rületén, amely nemcsak osztrák szabadcsa­patok behatolási kísérleteinek vágott elébe, de a korridor létrehozására irányuló cseh-szlo­­vák és délszláv hadműveleteknek is. A romá­nokat is megakadályozta, hogy Szombat­helyt és Sopront elfoglalják. Megkezdődött az anyazsált osztrákpárti vezetők menekülése Ausztriába. Amikor Budapest és Bécs között tárgyalások indultak meg a burgenlandi kér­désben, Renner kancellár arra az álláspontra helyezkedett, hogy RES IUDICATÁról lé­vén szó, a népszavazást elutasítja. Csehszlo­vákia még haderejét is felajánlotta Burgen­land megszállására, ami viszont az olasz kormányban keltett nyugtalanságot. A Rennert követő további osztrák kormányok viszont minden engedményt Burgenland elő­zetes átadásától tettek függővé. Egyszóval, a világháború győztesei a két volt szövetségest összeugrasztották, több-ke­vesebb rosszhiszeműséggel. Hogy utána jónak látták az osztrák—magyar határvitát diplo­máciai úton rendezni, ez a nyugat-magyaror­szági felkelésnek köszönhető. Szabadcsapa­tok megjelentek a reguláris haderő részeként a karintiai harcokban, német és lengyel fel­kelők harcoltak egymással Felső-Sziléziában, ilyeneket kezdett szervezni Lehár ezredes nyugdíjazása után Friedrich István volt mi­niszterelnök és az Erdélyből menekült Urmán­­czy Nándor nemzegyűlési képviselő is. Más részről pedig az Etel­közi Szövetség nevű tit­kos szervezet foglalkozott szabadcsapatok szervezésével. Ebben a nyugat-magyarországi akció vezetését Gömbös Gyula szolgálaton kí­vüli százados, nemzetgyűlési képviselő szerez­te meg magának, aki megnyerte a vállalkozás­nak a fehér terror történetéből ismert Prónay Pál alezredest és Héjjas Iván tartalékos főhad­nagyot is. Utóbbi bekapcsolódott a Fried­rich— Urmánczy féle akcióba is. rák 1921. augusztus 28-án 2000 fő erejű észt­csendőrség Georg Ornauer országos csendőrigazgató (ezredes) parancsnoksága alatt Kittsee/Köpcsény és Jennersdorf/Gyana­­falva között tizenegy ponton vámőrséggel együtt átlépte a történelmi határt. Másnap kellett volna bevonulniok Sopronba, a csend­őroszlopokat azonban már az első napon Ág­­falvánál, Burgóhegynél, Pinkafeld/Pinkafőnél szabadcsapatok tüzelése állította meg. Gerilla­harcok fejlődtek ki, amelyek közül legjelentő­sebb volt a szeptember 4-5. közötti Pörgö­­lény-kirchschlagi ütközet. A második ágfalvi ütközet (szeptember 8.) után az osztrák csendőrség Sopron megye nagyobb részét és Vas megyét teljesen feladta, Alsó-Ausztria és Stájerország védelmére pedig felvonult a Bun­desheer. A magyar kormány a soproni antant-tá­bornoki misszió óvására eltávolította Bali­ról a Friedrich—Urmánczy féle felkelő főha­diszállást, Gömbös Gyula azonban a Etelközi Szövetség keretében tovább működött és mint DEUS EX MACHINA jelent meg Oberwart/ Felsőőrött Prónay Pál alezredes, aki parancs­ban közölte a felkelőkkel, hogy átveszi fö­löttük a fővezérséget. Függetlenül attól, hogy Prónayt korábban „saját kérésére" a nemzeti hadseregből elbocsátották, a szabad­­csapatok elismerték a főparancsnokságát, ok­tóber 4. után pedig az Ostenburg őrnagy pro­tektorátusa alatt állott sopron-környéki fel­kelők is. Prónay az említett napon kiáltatta ki Felsőőrött Burgenland területén az önálló és független Lajtabánság államot. Ezt meg­előzően arra is volt ideje, hogy Moson megyét megszállja, mire a vasúti összeköttetés Bécs és Budapest közt átmenetileg megszakadt. A felkelők száma ekkorra elérte a három­ezret, az általuk elkövetett túlkapások nem haladták túl azt a mértéket, amelyek egy re­guláris haderő átvonulásával és tartózkodásá­val járnak, sőt még a hírhedt Héjjas-felkelők is — ausztrofil burgenlandi öregek vallomása szerint — tisztességesebben viselkedtek mint 1945-ben az orosz katonák. Arról nem is szólva, hogy olyasmire, ami Szárazajtán vagy az újvidéki meleg napok alkalmával történt, a felkelők részéről Burgenlandban nem került sor. A felkelés eredményeként előbb a csehszlo­vák, majd rövidesen rá az orosz külügyminisz­ter is hajlandó volt közvetíteni az osztrák—ma­gyar határkérdésben. A Párizsban székelő Nagykövetek Tanácsa az utóbbit fogadta el, így került sor Velencében 1921. október 13- án olyan egyezmény megkötésére, amelynek legfontosabb pontja az volt, hogy Sopron és közvetlen környéke hovatartozásáról népsza­vazás fog dönteni. Ezt Torretta márki olasz külügyminiszter mellett Schober kancellár, illetve Bethlen magyar miniszterelnök és Bánffy külügyminiszter írták alá. A közbejött második restaurációs kísérlet után, Benes nemcsak mozgósított, hanem a trónfosztás mellett a velencei egyezmény eltörlését is követelte. A nagyhatalmak fele­másan viselkedtek: ők is követelték, hogy a magyar nemzetgyűlés mondja ki a Habsburg­­család trónfosztását, de nem voltak hajlandók kötelezni a magyar kormányt a cseh és szerb mozgósítási költségek megtérítésére és leszö­gezték, hogy a velencei egyezményhez ra­gaszkodnak. Ennek az ára azonban Lajtabán­ság kiürítése volt a felkelők által, ami novem­ber 4-én meg is történt. Kormányzatuk azon­ban soha el nem köszönt és erre támaszkodva adhatta ki Prónay egy évtized múltán a „laj­­tabánsági emlékérmet". Az osztrák szövetségi haderő bevonulása Burgenlandba a soproni antant tábornoki misszió elnézése mellett igen vontatottan folyt. Az utóbbi átalakult népszavazási bizott­sággá. Csekély számú, tisztekből és legénység­ből álló törzsét december 8-án Felső-Sziléziá­ból érkezett francia és olasz század és angol AZ „EUROPA”-CLUB TEVÉKENYSÉGÉRŐL Múlt őszi műsorunkat talán kissé zsúfoltra tervez­tük. Merjük remélni, ez volt a fő ok, amiért némely­kor ,,huzatosak" voltak a széksorok. Amivel eddig is számoltunk: alapító csapatunk, későbbi törzsgár­dánk öregedőben-fogyóban. Amire viszont nem szá­mítottunk: a 80-as évek erdélyi menekültjeinek fel­tűnő távolmaradása. Keressük, keressük a magyaráza­tot, törjük fejünket az áldatlan viszony jobbításán. Múlt őszi műsorunk amilyen zsúfolt, épp olyan színes is volt. Első helyen említtessék az ’56-os forradalom em­léke előtti tisztelgésünk. Az Ausztriai Magyar Egye­sületek és Szervezetek Központi Szövetsége és a Collegium Hungaricum rendezésében, az ,,EURO­PA" -CLUB szervezésében lezajlott ünnepség védnöke HUN­KÁR DÉNES, a Magyar Köztársaság bécsi nagy­követe volt. Az egybegyűlteket dr. BALÁZS BÉLA, a CH igazgatója és dr. SMUK ANDRÁS, a Központi Szövetség, valamint klubunk főtitkára üdvözölte, ünnepi beszédet dr. KISS GY. CSABA irodalomtör­ténész mondott, a forradalmi eseményekre és a meg­torlásokra DAR­VAS IVÁN színművész, országgyűlé­si képviselő emlékezett. Közreműködött a LISZT FERENC ÉNEKKAR. Felvidéki testvéreinknek szeptember elején Bur­genlandba szerveztünk kétnapos kirándulást - a kis­martoni találkozón SZÉKELY SZABÓ ZOLTÁN szí­nész szórakoztatta a vendégeket -, melynek viszon­zásul a hónap végén mi barangolhattunk három napot Pozsonytól Kassáig és vissza. A haza három ,,tartományának” három színésze volt vendégünk egy-egy előadóest erejéig:­­ BÁNFFY GYÖRGY (Budapest) A legnagyobb magyar c. monodrámájával lépett fel a CH nagyter­mében a Széchenyi-évforduló alkalmából, - BORÁROS IMRE (Komárno-Komárom) Seress Rezső-dalokból összeállított műsorával lopott egy kis nosztalgiát neomodern lelkünkbe, - KILYÉN ILKA (Marosvásárhely) a csángó sor­sot villantotta fel dallal, verssel, prózával. KÁNYÁDI SÁNDOR és a KALÁKA együttes kö­zös fellépése a vers és a zene varázslatos ölelkezésé­vel, a CSALLÓ NÉPMŰVÉSZETI EGYÜTTES pedig a tánc harmónia-látványával kápráztatott el bennün­ket. A népi kultúráról, annak mai jelentőségéről dr. ANDRÁSFALVY BERTALAN művelődési és közoktatási miniszter tartott előadást, a magyar­gyűlöletről BODOR PÁL író, újságíró, a MUOSZ el­nöke, dr. GECSÉNYI LAJOS tudományos kutató és dr. SZÉKEL­Y ANDRÁS BERTALAN, a Miniszterta­nács kisebbségi főtanácsosa kerekasztal-értekezett­­ dr. STIER MIKLÓS, a CH tudományos igazgatója vi­tavezetésével. (A témakör pontos címe: MAGYAR­­ORSZÁG ÉS A MAGYARSÁG A SZOMSZÉD NÉPEK KÖZGONDOLKODÁSÁBAN.) A bécsi városháza címertermében rendezett Szé­­chenyi-ünnepségen klubunk hivatalos meghívott­ként vett részt. Őszi tevékenységünket a KARÁCSONYI VEN­DÉGSÉGGEl zártuk, melyen VALENTINY GÉZA pápai prelátus elmélkedett, MÁTÉ OTTILIA nép­dalokat énekelt, az APRÓ KIS-DUNA gyermek-folk­­lórcsoport betlehemezett. Itt kell megemlítenünk kisded, de remélhetőleg hasznos ötletünket: BETÁJOLÓ címmel rendszere­sen műsorfüzetet adunk ki, mely előzetest, megfelelő eligazítást nyújt az éppen soron lévő két-három ren­dezvényhez. Ady soraival záruljon beszámolónk: Adja meg az Isten Sírásaink végét, Lelkünknek teljességes, S vágyott békességét, Adja meg az Isten, Vezetőség szakasz egészítette ki. A magyar helyőrség négy nap múlva távozott Sopronból. A rend fenntartása végett helyben maradt az állam­rendőrség, amelybe beépültek az osztrák kor­mány bizalmi emberei is. Segédrendőrség is alakult, amelyben sok volt az ottani főiskolás. Habár tilos volt a propaganda, az ÖDEN­­BURGER HEIMATDIENST társadalmi szerve­zet mégis ilyen tevékenységet folytatott. Tag­jai közt a KÄRTNER HEIMATDIENST ve­zetői is aktív részt vállaltak. Erre a magyarok is észbe kaptak és ők is a propaganda tevé­kenységbe fogtak. A népszavazási területről kb. kétezer menekült tartózkodott Ausztriá­ból, főleg Bécsben, akiknek joguk volt a nép­szavazásra hazatérni. Érdekes, hogy vezetőik közt vita folyt, vajon Ausztriára vagy Magyar­­országra szavazzanak-e. Végül is Hock Jánost, a Károlyi-féle Nemzeti Tanács Bécsbe emigrált elnökét kérték fel döntőbírónak. Hock János válasza az volt, hogy más módon fejezzék­ ki hálájukat Ausztria iránt, amely nekik menedé­ket adott, szavazataikat erkölcsi megfontolás­ból adják Magyarországra. (Amikor az emig­rációból hazatért és perbe fogták, védője erre hivatkozott is.) Kedvezőtlen visszhangot keltett a népszava­zási területnek az uralkodóházhoz hű német lakosai közt a második restaurációs kísérlet kudarca és az uralkodó kiszolgáltatása az an­tantnak. Ezek egy része Magyarország helyett Ausztriára készült szavazni, vagy pedig úgy határozott, hogy a népszavazástól távol ma­rad. Nemcsak osztrák, de magyar részről is ér­keztek reklamációk a szavazók jegyzékei ellen. (Folytatás a 3. oldalon) 2 A Napló postája AKCIÓ ERDÉLYÉRT - ELSZÁMOLÁS - Lapunk 1990/1. számában közzétettük az Auszt­riai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének felhívását a romániai magyarok támo­gatására. A felhívásban ígéret történt arra, hogy az akció befejeztével közzétesszük az elszámolást. A Központi Szövetség a befolyt pénzekről és azok felhasználásáról az alábbiakban tájékoztat. Bevétel: Egyenleg: 0. Hozzá kell még tenni ehhez Demeter Valér (Bruck/Leitha) autókereskedő támogatását, aki hasz­nált kombikocsit ajándékozott Kolozsvárra és Bolza Ilona adományával együttesen lehetővé tette a tele­fon és telefax üzemeltetését a Központi Szövetség irodájában. Bécs, 1992. január 10. Az adományozóknak ezúton mond köszönetet a Vezetőség nevében: Deák Ernő, elnök Lukács Károly, pénztáros LAPZÁRTA minden páratlan hónap 5-én! TELEFAX : 505 36 78 Szt. István Egylet 15.000,- Schillin Dr. Pálfy András 10.000,- Schillin Dr. Satzger Emmerich 10.000,- Schillin Átutazó amerikai magyar 1.000,- Schillin Nagy Ludovic 1.000,— Schillin XY 838,- Schillin Gyöngyösi 1. 500,—Schilling Dr. Vajk Ludwig 500,— Schillin Deutsch Botond 400,— Schillin Szabó Zoltán 300,- Schillin Dr. Borbély Eugen 100,- Schillin összesen 39.638,- Schilling Kiadás: Temesvári Bánsági MDSZ VW-busz vételére 20.000,— Schillin Kolozsvári tv magyar adásához technikai felszerelésre 9.209,- Schillin M. D. (Kolozsvár) gyorssegély bécsi képzőművészeti tanulmányaihoz 5.000,- Schillin Sepsiszentgyörgyi Állami Színház Tamási Áron Tagozatának 1.800,— Schillin Európai Idő­­ Sepsiszentgyörgyi szerkesz­tőségének 1.500,— Schillin F. A. (Sepsiszentgyörgyi, diktafonra 1.279,—Schilling B. Z. (Bukarest), tv felszerelésre 650,— Schilling Kolozsvári tv magyar akásához kazettákra 400,— Schillin összesen 39.638,— Schilling BURGENLAND AZ OSZTRÁK POSTA- ÉS TÁVÍRDA IGAZGA­TÓSÁG 1991. november elsejei adatai szerint Bur­genlandban 83.531 rádió és 80.776 televízió előfize­tőt tartottak nyilván. • AZ OSZTRÁK MINISZTERTANÁCS 1991. de­cember 17. i határozatával ez év végéig meghosszab­bította a hadsereg egységeinek részvételét az oszt­rák-magyar határ őrizetében. Egyúttal támogatta a Magyarországgal folyó tolonc-egyezményről folyta­tott tárgyalások mielőbbi befejezését. • BÉCS, ALSÓ-AUSZTRIA éS BURGENLAND tartományok képviselői az ún. tervezési munkakö­zösség keretében megvitatták Kelet-Ausztria és a szomszédos államok közötti közlekedési összekötte­tés fejlesztésének kérdését, továbbá a Bécs—Pozsony térségében kialakuló új ipartelepekkel összefüggő problémákat. • KARL STIX burgenlandi tartomány­főnök újévi üzenetében ismételten kiemelte a közeljövő feladatai között a Fertő-tavi nemzeti park megvalósításának, a nemzetiségi gimnázium létrehozásának és a Magyar­­országgal közös regionális parlament megteremtésé­nek kérdését. • KIÁLLÍTÁS A KIVÁNDORLÁSRÓL. A részben helyreállított Güssing/németújvári vár az idén har­madszor lesz a burgenlandi tartományi kiállítás he­lye. A nagyszabású vállalkozás tárgya a tengerentúli kivándorlás lesz és súlyponttal a századfordulót ill. a XX. század elejét öleli fel. Az előzetes szerint be­mutatják a nyugat-magyarországi falusi lakosság életmódját, felfedve azokat az okokat, amik a töme­ges kivándorlást kiváltották. Hamburgból és Brémá­ból kiállítják a legismertebb kortársi gőzösök modell­jeit, amelyeknek fedélzetén jutottak Amerikába a ki­vándorlók. Kellő mennyiségű fénykép és grafikon ábrázolja élethűen a kivándorlók életmódját Amerikában. Mint ismeretes, az Egyesült Államok­ban és Kanadában több burgenlandi származású él, mint magában a tartományban. A kivándorlók ter­mészetesen nem felejtették el szülőföldjüket, erről tanúskodnak mindenekelőtt a különböző ún. ame­rikai oszlopok, kő­keresztek. A kiállítás április 25-én nyílik meg és október 26-ig lesz megtekinthető. MEGALAKULT A VAJDASÁGI CSERKÉSZSZÖVETSÉG A napokban érkezett Muzslyáról a hír, hogy 1991. nov. 16-án tartotta alakuló közgyűlését a Vajdasági Cserkészszövetség, mely az ottani ma­gyar kisebbség körében máris sikeresen működik. Három csapatban 15 őrs tapasztalgatja a cserké­szetet. Ez év február 22-én fognak az első cserké­szek ígéretet tenni. Addigra a benyújtott alap­szabály remélhetőleg megérkezik és a hatósági működési engedély is.

Next