Bécsi Napló, 2002 (23. évfolyam, 1-6. szám)
2002-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ XXIII. ÉVFOLYAM I. SZÁM 2002. JANUÁR-FEBRUÁR MEGJELENIK KÉTHAVONTA ÁRA: € 1,45 (20,- OS) Erscheinungsort Wien P.b.b. • 027032898 MN VERLAGSPOSTAMT 1010 WIEN PETER JORDAN LESZ-E ÚJ HELYNÉVTÁBLA-DÖNTÖGETÉS KARINTIÁBAN? Az osztrák Alkotmánybíróság 2001. december 13-i végzése és ezt követően Jörg Haider Karintia tartományfőnökének kijelentései óta, miszerint ezt a végzést nem ismeri el és minden politikai eszközzel küzdeni fog ellene, a karintiai kétnyelvű helynévtáblák és ezen túl a karintiai szlovén népcsoport jogainak kérdése ismét virulenssé vált, és uralja az osztrák belpolitikát. Mi a vita lényege? Ausztriában az 1991-es népszámlálás adatai alapján (a 2001-es népszámlálás idevonatkozó adatai még nem jelentek meg) környezetében 29 595 horvát, 20 191 szlovén, 19 638 magyar, 9 822 cseh, és 1 015 szlovák nyelvet használó (Umgangssprache) osztrák állampolgár élt. A roma és a lengyel nyelvet használók mellett, akiket nem tüntet fel külön a statisztika. A megnevezettek azok az őshonos etnikai csoportok (népcsoportok), akikre vonatkozik az osztrák népcsoportjog. Mivel az utolsó évtizedek osztrák népszámlálásainál csak a környezetben használt nyelv és nem az etnikai hovatartozás szerepelt a kérdőíveken, a megadott számok csak közvetve adnak felvilágosítást ezen etnikai csoportok tényleges nagyságáról. A népcsoportok képviseleti szervezeteinek saját becslése szerint ez a szám a szlovéneknél kb. 50 000, a horvátoknál 40-50 000, a magyaroknál 20-30 000, a romáknál és a cseheknél külön-külön 10-20 000, a lengyeleknél 10 000 körül és a szlovákoknál 5-10 000 között van. Ezen őshonos csoportoknál jóval nagyobb azoknak a 60-as évek óta Ausztriába költözött, nagyrészt szerb és török származású vendégmunkásoknak a száma, akiknek egy része időközben felvette az osztrák állampolgárságot, de még azoknak a száma is, akik (hivatalosan) származási országaik állampolgárai maradtak, meghaladja a 340 000-t (szerbek, bosnyákok, macedónok) ill. a 130 000 (törökök). A karintiai szlovének az alpesi szlávok utódai, akik a 7. századtól kezdődően a Keleti Alpok és a Nyugat-Pannóniai medence, beleértve az egész mai Karintia és Stájerország nagy részét lakták. Településterületüket a 9. századtól bajor telepesek szállták meg. A 13. századtól, városok és mezővárosok alapításával létrejött a szociális rétegződés: a német elem uralkodóvá vált a polgárságnál, míg a később szlovéneknek nevezett szlávok alkották a falvak és tanyák népességét. Ez végül is helyi elkülönüléshez vezetett, mely a 15. században Karintiában világos nyelvhatár kialakulását eredményezte. Szláv tájnyelvet ettől kezdve már csak Karintia délkeleti részében beszéltek. Az iparosítás és az idegenforgalom a 19. század második felétől azután ott is elősegítette az etnikai és nyelvi beolvadást, az 5 %-os arányt, így ez mégis csak aránylag zárt vegyes nyelvű terület. Azonban nemcsak a mai településterületen, de egész Karintiában majdnem minden földrajzi helynek létezik szlovén nyelvű elnevezése. Stájerországban a mai szlovén településterület néhány, a szlovén határ menti helységre korlátozódik. A horvátok megtelepedése Burgenlandban, mely 1921-ig Nyugat-Magyarország része volt, a 16. századra vezethető vissza. Földesuraik a törökök által veszélyeztetett török-horvát határvidéket kiürítették, és Nyugat-Magyarország azon részein telepítették le őket, melyek a török háborúk során elnéptelenedtek. Ott magyar és német új telepesekkel közösen mozaikszerű településrendszert képezve illeszkedtek be a magyar államba. Magyarok már a 11. században éltek a mai Burgenland területén, mint a magyar királyság nyugati határainak védelmére letelepített határőrök. A török háborúk után, a 16. században a horvátokkal és németekkel együtt történt újrabetelepítés is. Az I. világháború végéig mint az államalkotó nép egy része, a mai Burgenland területének Ausztriához csatolása után számuk néhány szigetszerű maradvánnyá zsugorodott. Ebből a településtörténetből és településszerkezetből részben megérthető, hogy az etnikai kisebbség és a többségi népesség közötti viszony Burgenlandban a horvátok ill. magyarok esetében nagyjából miért súrlódásmentes, míg a karintiai szlovének esetében állandóan kiújuló politikai problémát jelent. A horvátokkal és magyarokkal szemben a karintiai szlovénok még mindig nagyobb, összefüggő területen élnek, de annak határain túl is nyomatékosan alakították a kultúrát és a kultúrkörnyezetet, és persze legelső letelepülőknek tekintik magukat, akikre a később jövő betelepülők rájuk rétegződtek, majd utóbb társadalmilag fölébük helyezkedtek. Ebben a helyzetben ma főleg az sérti őket, hogy a német ajkúak a tartomány egyedüli uraiként viselkednek, mint a múltban, bizonyos magasabbrendűségi érzést juttatnak kifejezésre a „falusi” szlovénekkel szemben, és a közös kultúrteljesítmény szlovén hányadát alig értékelik, sőt, a szlovénséget gyakorta idegen testnek tekintik. Jugoszláviának mind az első, mind a második világháború utáni Karintia egyes részeinek megszállására és elcsatolására tett kísérlete ugyancsak hozzájárult az interetnikus viszony tartós megterheléséhez. Ez a német ajkú karintiaiak körében védekező-elutasító beállítottságot váltott ki, mely újra és újra felszínre tör, mint a szlovén irredentizmustól és a tartomány felosztásától tartó karintiai ősfélelem. Folytatás a 4. oldalon EGYMÁSRAUTALTSÁG KÉNYSZERE AZ OSZTRÁK KORMÁNYBAN Egymásnak háttal helyezkedik el a jelenlegi osztrák koalíciós kormány két pártja, mégis meglepetésként hatna, ha az ismétlődő nézeteltéréseknek válás lenne a vége. Nem árt emlékeztetni Dr. Wolfgang Schüssel ismételt kijelentésére, hogy Dr. Jörg Haider nem kormányképes, ezért nem jöhet szóba vele társulás. Aztán sikerült a fából vaskarikát varázsolni, igaz, ezt a szemfényvesztést Haider hajtotta végre azzal a bár érthető és biztosan kellőképpen méltányolt gesztussal, hogy egyrészt átengedte Schüsselnek a kormányrudat, másrészt lemondott a kormányban való szerepvállalásról. A fekete-kék kormánypáros elismerésre méltó módon vívta meg az Európai Unióval szemben csatáit, mert lám, alig fél évvel később, 2000 szeptemberében már feloldották a kilátásba helyezett „tilalmakat", és ezzel minden veszély elhárult, legalábbis külpolitikailag. Belpolitikailag legnagyobb sikernek könyvelhető el az ellenzék elcsitulása és a médiának bár kritikus, de végsőfokon mégis türelmes hozzáállása. A dialektika értelmében azonban minden megszüli a maga ellentétpárját, így az érezhető szélcsendben egyre nyugtalanabbá váló „klagenfurti sárkány" fortyanásai inkább hallhatóvá váltak, amiknek hangbéli felfokozásáról ő persze személyesen gondoskodott. Jörg Haidernek nem esete a nyugodtság, kiegyensúlyozottság, de főként az állandóság, ezért nincs abban semmi rendkívüli, ha időközönként beleharsog a látszólagos nyugalomba. Leghűségesebb párthívei természetesen engedelmesen követik a mestert, ez pedig egyenesen a kormányzás légkörének kellő zavarását idézheti elő. Wolfgang Schüssel szövetségi kancellár látszólag megedződött, különös tekintettel arra, hogy végre a prímás szerepét játszhatja a bandában, ennek érdekében aztán le is nyelt sok mindent, mindazonáltal koalíciós társával szemben kellőképpen éreztette és érezteti, hogy zöldfülű hozzá képest. Most aztán - úgy látszik - betelt a pohár: a Szabadságpárt volt elnöke Dél-Karintia elszlovénesítésének veszélyét kiáltva az osztrák félbe az Alkotmánybíróság végzését elutasítva (I. Peter Jordan cikkét) egyenesen ezen intézmény törvényességét kérdőjelezte meg. A kirobbant vita tárgya háromnapos csodaként szorult háttérbe az Alkotmánybíróság elmarasztalása miatt, mert egyszeriben a demokrácia építménye látszott vészesen mozgásba jönni. Az osztrák közvélemény még meg sem emésztette ezt a zavaró jelenséget, máris következett az újabb akció: népszavazás a temelini atomerőmű üzembe helyezése ellen, amit a Szabadságpárt a legnagyobb példányszámú Kronen Zeitunggal karöltve folytatott le. A vállalkozásnak különösen azáltal támadt mellékíze, hogy a Szabadságpárt azután ill. annak ellenére kezdeményezte a népszavazást, miután az osztrák és a cseh kormány Temelinről EU-közvetítéssel megállapodást kötött egymással. (A helyzet fonákságára jellemzően ez év elején Ausztria ugyanakkor atomenergia által előállított áram szolgáltatásáról kötött szerződést szomszédos államokkal, köztük Magyarországgal). A népszavazás kimeneteleként több mint 915 ezer - a Szabadságpártot megrészegítő - aláírás kényszerítően hat, tehát a cseh atomerőmű üzembe helyezése esetén az osztrák kormánynak meg kell vétóznia Csehország felvételét az Európai Unióba. Amennyiben ez nem így lesz, a Szabadságpárt mint kormánytárs hitelét veszíti az aláírók előtt. Nos, így sétált saját kelepcéjébe a Szabadságpárt. Mindazonáltal Schüssel szövetségi kancellár ezzel kapcsolatosan a koalíciós megállapodás szíven szúrását említette, amire Susanne Riess-Passer alkancellár -feltehetően haideri sugallatra - úgy válaszolt: ha a Néppárt új választásokat akar, ám legyen. Bármennnyire megmosolyogni való is ez a politikai hancúrozás, nem szabad elfelejteni, a választópolgároknak a politikától való ódzkodása még inkább növekszik. Külpolitikailag pedig Ausztria nem kelti kellő komolyságú és felkészültségű politikai partner benyomását. Minden jel arra utal tehát, hogy minél előbb nyújtja be a két kormánypárt a válópert, annál jobb. Ezen a ponton azonban a nézetbeli ellentétek ellenére a mérleg nyelveként jelentkezik az egymásrautaltság kérdése, amely mindkét pártnak létérdeke. Feltételezhető ugyanis, hogy a korábbi vörös-fekete koalíció visszatérése esetén Dr. Wolfgang Schüssel kancellárkodása véget ér, sőt, még kormánytagként is alig képzelhető el. A szabadságpártiak fenegyerekekként nem számolnak ugyan a saját megégésükkel, azonban mégis ők lennének a válás fő vesztesei, éspedig azért, mert egyrészt a legutóbbi parlamenti választásoknak számukra nagyon elkényeztető csúcsáról mindenféleképpen lecsúsznának, a Néppárton kívül meg aligha képzelhető el politikai erő, amely szövetségre lépne velük. Ezáltal a kormányzásból önhibájukból kiszorulva a parlamentben ellenzékként duzzoghatnának mindenkire, amikor pedig csak saját magukra öltögethetnék nyelvüket. Kormányzás állami szinten elképzelhetetlen ésszerűség nélkül. Még ha tele van is a világtörténelem ellenkező példákkal, tudni kell, hogy az észellenes politizálás előbb-utóbb zsákutcába vezet. Jörg Haider 2000 elején megmutatta, hogy képes ésszerűen is politizálni. Amennyiben a józan ész győz, marad helyén a jelenlegi kormány, mert mindkét félnek ez elemi érdeke. Amennyiben visszalép, ismét a régi mederben folyik a kormányzás, pedig éppen ennek az ellenkezőjére szavazott a választók többsége 1999 őszén. Ausztriára nézve egyik helyzet sem biztató, habár az Európai Közösség biztosan gondoskodni fog arról, hogy az alpesi köztársaság ne zuhanjon szakadékba. Mindamellet Ausztriában nagyfokú a stabilitás, amit még a polgároknak a változásokra való restsége is erősít. Nem kell tehát félteni lakóit, ők azért mindenkor, minden helyzetben fellelik magukat, meglelik szerencséjüket. PANNONICUS FOGYATKOZÓ FELVIDÉKI MAGYARSÁG Közzétették a 2001. évi szlovákiai népszámlálás eredményeit Múlt év október 30-án tették közzé a májusi szlovákiai népszámlálás hivatalos eredményeit. Ezek alapján a felvidéki magyarság lélekszáma a legutóbbi 1991-es népszámlálás óta drámaian csökkent, 567.296-ról 520.528-ra. Tehát 2001- ben 46.768-al kevesebben vallották magukat a magyar nemzethez tartozónak mint az 1991-es népszámlálás alkalmával. Drámai csökkenésről egyrészt azért beszélhetünk mert 1950-től, a tíz évenként megtartott csehszlovákiai népszámlálások szerint minden alkalommal számbeli növekedést mutatott a felvidéki magyarság. Másrészt az ország, Szlovákia lakossága a mostani népszámlálás szerint is növekedett. A magyarság lélekszámának ilyen, viszonylag nagyarányú, közel 10 százalékos csökkenése tehát váratlanul érte a nemzet sorsát figyelemmel kísérő polgárokat. Mielőtt azonban a szakembert kérdeznénk az okokról, tekintsük át a népszámlálási adatok egy részletét. A fenti táblázathoz szükséges megjegyezni, hogy az egyéb nemzetiségűek kategóriájába beszámítottuk az ismeretlen nemzetiségű személyeket is, valamint azokat akik több nemzetiséghez tartozónak tüntették fel magukat. Sőt a 2001-es népszámlálás alkalmával voltak olyanok is akik fiktív módon választottak nemzetiséget (eszkimó, indián stb ). Természetesen ezek is az ismeretlen kategóriába kerültek. Eltérően a nyugat-európai és a magyarországi fejlődéstől, Szlovákia lakossága az ötvenes évektől kezdve állandó szaporulatot mutatott. A születések száma és az elhalálozási ráta közötti különbség mintegy évi 25 ezer fős természetes szaporulatot jelentett. Ez a tendencia 1995-ben tört meg. Azóta csökken Szlovákia lakosságának természetes szaporulata - tudtuk meg Gyurgyík László felvidéki szociológustól, aki a tudomány szintjén foglalkozik a szlovákiai magyarság demográfiai fejlődésével. A (cseh)szlovákiai népszámlálások magyarságra vonatkozó adatait a Magyar mérleg (Kalligram Könyvkiadó, Pozsony 1994) c. monográfiájában foglalta össze. A természetes szaporulat a szlovákiai magyarságnál mindig alacsonyabb volt az országos értéknél, ennek és más tényezőknek tudható be, hogy magyarság arányszáma az 1961-es népszámlálás óta folytonosan csökkent. A mostani 2001 -es népszámlálásnál pedig először csökkent 10 százalék alá. A természetes szaporulat a szlovákiai magyarságnál 1995-ben fordult a visszájára. Ez azt jelentette, hogy nem szaporulatról, hanem fogyásról kell beszélnünk. Ekkor 500 fővel volt több az elhalálozás mint a születések száma a szlovákiai magyarok körében. Ezt a tudomány az ún. második demográfiai átmenetnek nevezi. Az előrejelzések szerint ez a fordulat a szlovák lakosság körében 2005-re várható - tette hozzá Gyurgyík László, aki szerint ez a negatív szaporulat az egyik oka a magyarság számbeli csökkenésének. A másik okot a szociológus a nemzetiségi lét kemény realitása (a magyarsággal szembeni állandó bizalmatlanság, asszimilációs nyomás, hátrányos megkülönböztetés szinte az élet minden területén) mellett az összeírási ívben látja. A népszámlálás biztosította ugyan az anonimitást, mivel az összeírási íven nem kellett a nevet és a lakcímet feltüntetni, de ez teret adott bizonyos adatok elhallgatására, vagy komolytalan válaszokra, így fordulhatott elő, hogy több mint 50 ezer volt az ismeretlen nemzetiségűek száma. Feltételezhető, hogy ezek között voltak ingadozók, vagy olyan kettős kötődésűek akik magyar eredetük mellett eljutottak a többségi nemzetbe való asszimilálódás valamilyen fokára. Erről a kategóriáról pontosabb, illetve behatárolhatóbb adatokat a népszámlálás további , részletesebb adatainak a közzététele után lehet majd meg-tudni. Ugyancsak pontosabban lehet majd kimutatni a magyarság számbeli veszteségeinek az okait a községsoros adatok feldolgozását követően- fejezte be válaszait a szociológus Gyurgyík László. VARGA SÁNDOR Szlovákia népessége és nemzetiségi megoszlása _________Szlovák % Magyar % Német % Cseh % Egyéb % Összes_____ 1980 4.317.008 86,49 559.490 11,21 2.918 0,06 57.197 1,15 54.555 1,10 4.991.168 1991 4.519.328 85,69 567.296 10,76 5.414 0,10 52.884 1,00 129.413 2,46 5.274.335 2001 4.614.854 85,79 520.528 9,68 5.405 0,10 44.620 0,83 194.048 3,61 5.379.455