Bécsi Napló, 2005 (26. évfolyam, 1-6. szám)
2005-03-01 / 2. szám
12 BÉCSI NAPLÓ 2005* március-április „A KÉPZŐMŰVÉSZETEK RAJONGÓJA” Júliusban Magyarországon jártam. Ilyenkor mindig számtalan könyv kerül a kezembe. Olyanok is, amelyekre már régóta vadásztam, és olyanok is, amelyekre nem számítottam, mert nem tudtam róluk, vagy mert egészen újak. Ez utóbbiak közé tartozik Kabdebó Tamás „Róma szolgáló leánya” című könyve. Persze minden könyvet szeretnék elolvasni, ami érdekel, de ez lehetetlen. Nem csak azért, mert túl sok minden érdekel, hanem mert sajnos alig van időm könyvolvasásra. Ennek a könyvnek azonban szerencséje volt, mert sikerült elolvasnom. (Utólag kiderült, hogy nekem volt szerencsém, de hát így jár az ember a jó könyvekkel, ha elolvassa őket.) A dolog úgy kezdődött, hogy Debrecenbe utaztam Budapestről, vonaton. Az út enyhén szólva egyhangú, és nem tudom Petőfi megírta volna e azt a bizonyos verset („Mit nekem, ti zordon Kárpátoknak...”), ha így, vonatról nézve ismeri meg az Alföldet. Az ilyesmi viszont könyvolvasásra rendkívül kedvező dolog. Igen ám, de velem szemben egy hölgy ült, aki Írországból jött, hogy Debrecenben töltsön három és fél órát. Csevegés közben a könyvet a kezemben tartottam és időként tettem is egy-egy, a könyvre vonatkozó megjegyzést, többek között, hogy írója is Írországban él. Rettenetesen kifakult angol tudásomnak (ami ráadásul sohasem ragyogott) jót tett a beszélgetés, a könyvolvasásnak nem. Sokáig haboztam, megkérdeztem-e, mit lehet Debrecenben három és fél óra alatt csinálni? A hölgy lehetett volna valamilyen művész, aki ott lép fel. De hétköznap délután? Hiszen magyarul se tud és egyáltalán nem tűnt énekesnek! Valami nagy vállalat szuper intézője? Milyen kapcsolata lehet Debrecennek Írországgal? Vagy valami terrorszervezet agitátora, aki Debrecenben keres segítséget Észak-Írország katolizálásához? Pont Debrecenben? (Mik nem jutnak manapság az ember eszébe.) Végül megkérdeztem: A Riverdance-együttes idén novemberben Debrecenbe is ellátogat, és a hölgy az ottani föllépés útját egyengeti. Igen, igen, tudom, hogy nem erről akartam beszélni, hanem Róma szolgálólányáról, aki Barta Margit és 1940-ben született Székesfehérváron. Néhány napja fölhívtam Kabdebó Tamást Írországban, hogy gratuláljak a jól sikerült könyvhöz. Valahogy úgy képzeltem, egy ilyen könyv megírásához feltétlenül rá kell egy részletesen vezetett naplóra bukkanni, de a dolog még így is gyanús volt: a tortálét annyira élethű, helyesebben „megtörténtszerű”, hogy ilyet szerintem még egy nagyon-nagyon szószátyár napló nyomán sem lehet megírni, ha csak a szerző nem áll közeli kapcsolatban a történet főszereplőjével, azaz a „szolgálólánnyal”. De nem így van! Az egész regény, elejétől végig, kitalált esemény! Amikor ezt megtudtam, a könyv (utólag) még jobban megtetszett, és ha lenne időm, a legszívesebben azonnal belekezdenék az újraolvasásába. Távol álljon tőlem a könyv agyondicsérésének szándéka. Egyrészt, az ízlések különbözők. Másrészt, túl jó kritika után, túl nagy az elvárás, és regálg legyen a talpán, „aki” annak megfelel! Szóval regényről van szó. Barta Margit 1956-ban elhagyja az országot és Angliába kerül. Gyerekkora óta rajong a művészettörténetért és azt tanulja, ahol lehet, annak él, ahol lehet. A regény ka dolgot tár elénk. Az egyik Barta Margit élete 1956-tól 2000-ig. A másik Róma művészeti kincsei: Michelangelo művei, Rafael munkái, Bernini remekei (és még rengeteg más). A két fonál elválaszthatatlanul fonódik egybe. A nő, mint mondom, annyira nem tűnik megalkotott regényalaknak, hogy néha azon gondolkoztam, elkérem a címét. A műremekek felsorolása és bemutatása pedig annyira hozzátartozik az eseményekhez, miután a főhősnő Rómában turistacsoportok vezetésével foglalkozik, hogy az olvasó azt is teljes egészében megtartált tárykért fogadja el. Ebben persze nagy szerepe van annak, hogy még a turistacsoportok egyes tagjai is élethű részletességgel rajzolódnak ki, és nem tűnnek vázlatos papíralakoknak, szükséges, de nem részletezett statisztáknak. Kinek ajánlom a könyvet és kinek nem. A könyv, mint regény, élvezetes és nekem tetszett. Mai divatszóval az ilyen könyvet olvasmányosnak szokták mondani. Ugyanakkor néha kicsit rosszul érzi magát az ember olvasásakor, ha művészettörténetileg (különösen Rómával kapcsolatban) annyira képzetlen, mint én. A könyvben rengeteg dátum, név, alkotás és a művészek (és másmindenki) kapcsolataira vonatkozó adat támad az olvasóra. Ez (helyenként) egy kicsit fárasztó, és ebből a szemszögből nézve hátránya a könyvek. Más szempontból nézve viszont, ez a hátrány előnnyé válik, mert kiderül, hogy a jó reguly mellett részletes úti vezetőt tartunk a kezünkben, főleg Róma (de nem csak) és a képzőművészetek (de nem csak) tekintetében. Mindemellett sietek megjegyezni, hogy nem egy regénynek álcázott útikönyvről van szó, hanem egy életregényről, amely akár úti vezetőnek is beillik. Minden jó könyv olvasásakor kedvet kap az ember más könyvek elolvasásához. Ebben a könyvben utalás található Stendhal római naplójára, amit sajnos nem ismerek. Nem tudom mi történik, ha valaki hosszabb időt tölt Rómában. Valószínűleg regényt ír és bemutatja az ottani csodákat, mint ahogy Kabdebó Tamás is tette. Én csak hat napot töltöttem ott (1958- ban, húsvétkor) és nem tudtam, hova kapkodjam a fejem a sok megnéznivalótól. Pedig engem nem is annyira a “modern” (alig pár száz éves) templomok érdekeltek és a bennük található, hanem az ami régi, nagyon régi. Persze megbámultam a gyönyörű, fehér márványszobrokat (mint egykori kőfaragó, a munkát is “éreztem” bennük) és a csodálatot nem csorbította Michelangelo állítólagos mondása, mely szerint a szobrászat egyszerű dolog: a kőben “benne van” a szobor, a fölösleget csak le kell faragni róla! Hát igen, a festő előtt, az üres felületen nincs “rajta” a kép, azt bizony rá kell festeni! A márványnál még éreztem a munkát, de a Pantheon sima gránitoszlopait nézegetve elállt a lélegzetem! Azt a munkát elképzelni se tudtam - és ma se tudom - fémkarbid szerszámok és gépek nélkül! Ja igen. Kinek ajánlom a könyvet? Annak, aki meg akar ismerkedni egy 1956-ban „nyugatra szakadt” hazánkfia, azaz lánya, hányatott, de változatos életével, még akkor is, ha az illető nem láezik, de valójában százszor is megtalálható. Annak, aki el akar látogatni Rómába. Annak, aki kedvet akar kapni Róma megismeréséhez. Annak, aki már amúgy is rengeteg ismerettel rendelkezik a képzőművészeti alkotások és a művészettörténet terén, mert ebben a könyvben sok olyasmit fedezhet föl, amit eddig nem tudott. (Kíváncsi lennék rá, Stendhal említett írása van-e ennyire részletesen tájékoztató?) Kinek nem ajánlom a könyvet? Annak, aki a cím mögött egy római örömlány pajzán történetét sejti. (De tévedés ne essék, az emberi kapcsolatok nem állnak meg a történetben az ágy előtt). Annak, akinek nincs ideje odafigyelve olvasni. Annak sem ajánlom a könyvet, aki a címlap után ítélve, a címlapon belül, valami szent életű apáca gyötredelmeire véllelni. Azaz, mégiscsak mindenkinek ajánlom, hiszen hányszor akadunk egy könyvben, amelyben egészen másra számítottunk, olyasvalamire, amiért végülis hálásak vagyunk az írójának és saját magunknak, azért hogy elolvastuk... Gyimóthy Gábor Kabdebó Tamás: Róma szolgáló leánya, 121 hungarus kiadó, 1470 HUF, 222 oldal, zsebkönyv méret Egy elfeledett diplomata és tettei Szent-Iványi Domokos és a Magyar Függetlenségi Mozgalom A XX. századi magyar történelem 1930-as, 1940-es évekbeli történései a viszonylagos alapos kutatások ellenére is tartogatnak még feltárásra érdemes dolgokat. Ilyen például a második világháború időszakának egyik alig ismert szerveződése, a Magyar Függetlenségi Mozgalom. E mozgalom, amely a nevében megfogalmazottaknak megfelelően a magyar függetlenségért, önállóságért igyekezett tenni, illetve a háborúból szeretett volna segíteni kivezetni az országot, kevés hivatalos figyelmet és elismerést kapott az eltelt közel hat évtized során. Róla, vele kapcsolatban főleg külföldön jelentek meg kisebb publikációk, többnyire emlékezések. A közelmúltban Török Bálint - a jelzett korszak, illetve mozgalmak, események elkötelezett kutatója vállalkozott arra, hogy Szent-Iványi Domokos, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter életútjának felvázolásával együtt szóljon ezen kísérletről (is). Munkája alapvetően Szent-Iványi Domokos kéziratban fellelhető hatalmas kéziratára, pontosabban kézirataira épül és a témához köthető emlékezésekre, feldolgozásokra alapoz. Levéltári források csak kis számban kerültek feldolgozásra, hiszen a mozgalom történetéről egykoron jelentős mennyiségű iratanyag nem keletkezett és a megmaradt, ahhoz köthető anyagok többsége is még lappang valahol. Ennek természetesen oka van, mégpedig alapos. Az ország német megszállását (1944. március 19.) követően a magyar kormányszervek, hivatalok, a Magyar Királyi Honvéd vezérkar főnöke ügyosztályai, de számos más hivatal és intézmény is megsemmisítette azon iratait, amelyek kompromittálóak lehettek(volna) a nyugati szövetséges hatalmak felé tett különböző magyar kísérletekre, illetve az abban közreműködő személyekre. Szent-Iványi Domokos ezen kísérleteknek részese, egyik szervezője volt. A fiatal kora ellenére is tapasztalt diplomata számos történés cselekvő részese, szervezője volt. Mint egykoron Teleki Pál támogatottja és elképzeléseinek ismerője igyekezett megtenni mindent azért, hogy Magyarország a második világháború küzdelemiből a lehető legkisebb veszteséggel kerüljön ki. Az ő és társai kísérletei azonban nem sok eredménnyel jártak. Tetteiket nem értékelték, működésük a feledés homályába veszett. Hogy miért? Mert 1945-ben, illetve azt követően a Magyar Függetlenségi Mozgalom tagjai, pontosabban döntő többségük a Független Kisgazda-, Földmunkás-, és Polgári Párt soraiban igyekezett politizálni, illetve ezen párt szakértői gárdáját alkották. E párt azonban 1947-re gyakorlatilag elveszítette lehetőségeit és vezetőit is. Tagjai, munkatársai közül csak a kollaborációra hajlók kaptak még némi lehetőséget a magyar politikában, ami inkább az egyéni egzisztenciális problémáktól mentes életet, mint a politikai életben való érdemi munkát jelentette a számukra. Szent-Iványi Domokos ezt nem vállalta. Ő visszahúzódva élt és dolgozott. Olyan kéziratot készített el a magyar külpolitikáról, amely hosszú éveken keresztül a magyar történészek tucatjainak szolgált- és szolgál részben még ma is- forrásul. Elveszett forrásokat pótol a kézirat és a szerző, Szent-Iványi Domokos, mint a téma értője, a korszak megélője, bizonyos történések formálója alapos és hiteles képet fest a két világháború közti időszakról. Szent-Iványi Domokos 1944 szeptemberében tagja lett a Moszkvába induló fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére összeállított delegációnak és a moszkvai tárgyalások után is szakértője az ott létrejött Moszkvai Magyar Bizottságnak. Voltak akik azt feltételezték, hogy talán még a jövendő Magyarországnak is a külügyminisztere lehet, de nem lett az. Ma már közismert és „büntetlenül” le is írható, hogy az ú.n. Ideiglenes Nemzeti Kormány nem Debrecenben, hanem Moszkvában alakult meg. A Szovjetunió politikusai döntöttek az összetételéről. Debrecen csak a történelmi helyszín, ahol a sebtében összetoborzott Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai csak „bólintottak”. E bólintások határozták meg a későbbiekben is Magyarország sorsát, melynek másként remélt alakulásáért sokat tett Szent-Iványi Domokos, de nem eleget ahhoz, hogy 1990 előtt már egy független, demokratikus Magyarország létezhessen. S ez nem az ő hibája! Az utókor csak tisztelettel és megbecsüléssel emlékezhet az egykori diplomatára, köztisztviselőre, akinek a működését ma már, barátai jóvoltából, emléktábla is idézi egykori lakóházának (Budapest , Kecskeméti utca 6. sz.) falán. Török Bálint könyve amint említettem nem csak Szent-Iványi Domokosról, de a Magyar Függetlenségi Mozgalomról is szól, amelynek a története e könyvet leszámítva- alig feldolgozott és amelynek a feltárása fontos lenne a magyar múlt megismerésének a szempontjából. Fontos lenne a mozgalom helyének pontos meghatározása a XX. Századi történelmünkben, objektíven és kritikusan bemutatva annak működését, mert ebben a kötetben érződik néha a heroizálás és bizonyos történések, személyek téves, pontatlan megítélése. Lehet, hogy ez a feladat is Török Bálintra vár még? Török Bálint: Farkas esz meg, medve esz meg... Szent-Iványi Domokos és a Magyar Függetlenségi Mozgalom. Basel-Budapest, 2004. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 268 oldal Szakály Sándor OFFENLEGUNG Az 1982-ben életbe lépett osztrák sajtótörvény értelmében az alábbi nyilatkozatot tesszük közzé: Offenlegung gemäß § 25 des Mediengesetzes: Medieninhaber: Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich, A-1010 Wien, Schwedenplatz 2/I/8. Unternehmensgegenstand: Interessenvertretung der Österreicher ungarischer Sprach- und Kulturzugehörigkeit. Vorstand: Dr. Ernő Deák (Präsident), István Radda (Generalsekretär), János Kántás (Kassier). Beteiligung: 100 %. Grundlegende Richtung: Pluralistisch - demokratische Meinungsbildung der Ungarn, Wahrung einer mit Österreich verbundenen Indentität des Volkstums. ÚJ KÖNYVEK ADRIÁNYI Gábor: A Vatikán keleti politikája és Magyarország, 1939-1958, Kairosz, Budapest 2004,160 old.; FÜR Lajos: “Ne bántsd a magyart" - Bartók és Kodály történelemszemlélete. Kairosz, Budapest 2004,188 old.; GÖMÖRI György: Erdélyi merítések (esszék, tanulmányok) Komp-Press, Kolozsvár 2004, 266 old.; KÁTI Sándor: Úton, útfélen. Versek. Bitor Kiadó, (h.n.) 2004,83 old.; KIBÉDI VARGA Áron: Oldás (versek), Kalligram, Pozsony 2004,96 old.; KOVÁCS István: Kézmozdulat a szürkületben. Versek. Magyar Napló, Budapest 107 old.; MONOSZLÓY Dezső: A halottak szigetén (vál. Elbeszélések) Nap, Dunaszerdahely 2004,164. old.; SÁRÁNDI József: A rendszerdöntögető. Kortörténeti adalékok. Emlékirat. Barbaricum Könyvműhely, Karcag 2005, 395 old; STIRLING György: Megalázott nemzedékek. Szerző kiadása (h.n.) 2005, 399 old.; VAJAY Szabolcs: Egy ember ment át a hídon veres zekében. Regény, Háttér, Budapest 2004; VÁRALJAI CSOCSÁNY Jenő: A Magyar monarchia és az európai reneszánsz (Tanulmányok), Kráter Műhely, Pomáz 2004; VITÉZ György: Végjáték (válogatott versek), Kortárs, Budapest 2004,144 old.; ZELTNER Ernő: Sándor Márai. Ein Leben in Bildern. Piper, München-Zürich 2005,238 old. BÉCSI NAPLÓ AZ AUSZTRIAI MAGYAROK LAPJA Kiadja az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége Levelezési cím: A-1011 Wien, Postfach 358. Web: www.fkkk.hu/becsinaplo Tel./Fax: 00 43 1 532 60 49 Zweimonatsblatt der Ungarn in Österreich. Eigentümer, Herausgeber, Hersteller und Verleger: Zentralverband Ungarischer Vereine u. Organisationen in Österreich. A-1010 Wien, Sehwedenplatz 2/1/8. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Borbándi Gyula (München), Gömöri György (Cambbridge), K. Lengyel Zsolt (München), Monoszlóy Dezső (Bécs), Pomogáts Béla (Budapest), Sárközi Mátyás (London), Sulyok Vince (Oslo), Szabó A. Ferenc (Budapest), Szakály Sándor (Budapest). SZERKESZTŐSÉG: Benyák Mária, Böröndi Lajos, S. Csorna János, Deák Ernő (főszerkesztő), Kántás János, Radics Éva, Szemerédi Tibor, Varga Sándor. GRAFIKAI SZERKESZTŐ: Uzsák Zoltán GAZDASÁGI INTÉZŐ: Deák Sonja BANKKONTO: 004-46793, BLZ: 20111, Erste Bank der oesterreichischen Sparkussen AG., Hauptanstalt A-1010 Wien, Graben 21. ELŐFIZETÉS egy évre: Ausztriában 9 Euro, Magyarországon 700,- Ft, Németországban és a többi EU-államokban 13,60 Euro, vagy annak megfelelő összeg: Svájcban 22,- Str. Amerikában, Kanadában, Dél-Amerikában és Ausztráliában (légipostával) 22,- US dollár (24,40 Euro). TERJESZTŐINK: Amerikában: Szakács Ervin, 1041 Capri Isles Bus. #228, Venice, FL 34292. Tel.: 941 483 4465 Angliában: Hungarian Book Agency, PO.B 1956, Durham DHJ 26A. Hollandiában: Dr. Piri Zoltán. Croeselaan 254, NL- 3521 CL Utrecht. E-mail: pirizoltan@hotmail.com Kanadában: Pannónia Books Ltd., 472 Bloor St. W. 2nd floor, Toronto, Ontario M5S 1X8. Magyarországon: Librotrade Kft., H-1656, P O. B. 126, H-1173, Budapest, Pesti út 237. Bank folyószámla: KHB Rt. 10402166-21638181-00000000” Németországban: ANTON-Verlag, Szutrély Beatrix, Grünewalder Str. 55, D-42657 Solingen, Stadtsparkasse Solingen, BLZ 342 50000, Kt 515 8886. Svájcban: Laczkó Zsuzsanna Éva, Höglerstr. 53, CH-R600 Dübendorf. Bank folyószámla: Züricher Kantonalbank 8600 Dübendorf, Konto: 1140- 0043.177 Svédországban: Szöllősi Antal, S-12724 Skarholmen, Box 176. Postagiro Nr.: 756987-4. Névvel vagy betűjellel megjelent cikkekért szerzőik felelnek és nem feltétlenül fejezik ki a szerkesztőség véleményét. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung Lapunkat támogatja az Illyés Közalapítvány Druck: ALWA & DEIL Druckerei Ges. m. h. H. A-1140 Wien, Sturzgasse la