Bécsi Napló, 2005 (26. évfolyam, 1-6. szám)

2005-03-01 / 2. szám

12 BÉCSI NAPLÓ 2005* március-április „A KÉPZŐMŰVÉSZETEK RAJONGÓJA” Júliusban Magyarországon jártam. Ilyenkor mindig számtalan könyv kerül a kezembe. Olyanok is, ame­lyekre már régóta vadásztam, és olyanok is, amelyek­re nem számítottam, mert nem tudtam róluk, vagy mert egészen újak. Ez utóbbiak közé tartozik Kabdebó Tamás „Róma szolgáló leánya” című könyve. Persze min­den könyvet szeretnék elolvasni, ami érdekel, de ez le­hetetlen. Nem csak azért, mert túl sok minden érdekel, hanem mert sajnos alig van időm könyvolvasásra. Ennek a könyvnek azonban szerencséje volt, mert sikerült elolvasnom. (Utólag kiderült, hogy nekem volt szerencsém, de hát így jár az ember a jó könyvekkel, ha elolvassa őket.) A dolog úgy kezdődött, hogy Deb­recenbe utaztam Budapestről, vonaton. Az út enyhén szól­va egyhangú, és nem tudom Petőfi megírta volna e azt a bizonyos verset („Mit nekem, ti zordon Kárpátoknak...”), ha így, vonatról nézve ismeri meg az Alföldet. Az ilyesmi viszont könyvolvasásra rendkívül kedvező dolog. Igen ám, de velem szemben egy hölgy ült, aki Íror­szágból jött, hogy Debrecenben töltsön három és fél órát. Csevegés közben a könyvet a kezemben tartot­tam és időként tettem is egy-egy, a könyvre vonatkozó megjegyzést, többek között, hogy írója is Írországban él. Rettenetesen kifakult angol tudásomnak (ami rá­adásul sohasem ragyogott) jót tett a beszélgetés, a könyvolvasásnak nem. Sokáig haboztam, megkérdeztem-e, mit lehet Deb­recenben három és fél óra alatt csinálni? A hölgy lehe­tett volna valamilyen művész, aki ott lép fel. De hét­köznap délután? Hiszen magyarul se tud és egyáltalán nem tűnt énekesnek! Valami nagy vállalat szuper inté­zője? Milyen kapcsolata lehet Debrecennek Írország­gal? Vagy valami terrorszervezet agitátora, aki Debre­cenben keres segítséget Észak-Írország katolizálásá­­hoz? Pont Debrecenben? (Mik nem jutnak manapság az ember eszébe.) Végül megkérdeztem: A Riverdance-együttes idén novemberben Debrecenbe is ellátogat, és a hölgy az ottani föllépés útját egyengeti. Igen, igen, tudom, hogy nem erről akartam beszél­ni, hanem Róma szolgálólányáról, aki Barta Margit és 1940-ben született Székesfehérváron. Néhány napja fölhívtam Kabdebó Tamást Írország­ban, hogy gratuláljak a jól sikerült könyvhöz. Valahogy úgy képzeltem, egy ilyen könyv megírásához feltétlenül rá kell egy részletesen vezetett naplóra bukkanni, de a dolog még így is gyanús volt: a tortálét annyira élethű, helyesebben „megtörténtszerű”, hogy ilyet szerintem még egy nagyon-nagyon szószátyár napló nyomán sem lehet megírni, ha csak a szerző nem áll közeli kapcsolat­ban a történet főszereplőjével, azaz a „szolgálólánnyal”. De nem így van! Az egész regény, elejétől végig, kita­lált esemény! Amikor ezt megtudtam, a könyv (utólag) még jobban megtetszett, és ha lenne időm, a legszívesebben azon­nal belekezdenék az újraolvasásába. Távol álljon tőlem a könyv agyondicsérésének szándéka. Egyrészt, az ízlé­sek különbözők. Másrészt, túl jó kritika után, túl nagy az elvárás, és regálg legyen a talpán, „aki” annak megfelel! Szóval regényről van szó. Barta Margit 1956-ban el­hagyja az országot és Angliába kerül. Gyerekkora óta rajong a művészettörténetért és azt tanulja, ahol lehet, annak él, ahol lehet. A regény ka dolgot tár elénk. Az egyik Barta Margit élete 1956-tól 2000-ig. A másik Róma művészeti kincsei: Michelangelo művei, Rafael munkái, Bernini remekei (és még rengeteg más). A két fonál elválaszthatatlanul fonódik egybe. A nő, mint mondom, annyira nem tűnik megalkotott regényalak­nak, hogy néha azon gondolkoztam, elkérem a címét. A műremekek felsorolása és bemutatása pedig annyi­ra hozzátartozik az eseményekhez, miután a főhősnő Rómában turistacsoportok vezetésével foglalkozik, hogy az olvasó azt is teljes egészében megtartált tárykért fo­gadja el. Ebben persze nagy szerepe van annak, hogy még a turistacsoportok egyes tagjai is élethű részletes­­séggel rajzolódnak ki, és nem tűnnek vázlatos papírala­koknak, szükséges, de nem részletezett statisztáknak. Kinek ajánlom a könyvet és kinek nem. A könyv, mint regény, élvezetes és nekem tetszett. Mai divatszó­val az ilyen könyvet olvasmányosnak szokták monda­ni. Ugyanakkor néha kicsit rosszul érzi magát az em­ber olvasásakor, ha művészettörténetileg (különösen Rómával kapcsolatban) annyira képzetlen, mint én. A könyvben rengeteg dátum, név, alkotás és a művészek (és másmindenki) kapcsolataira vonatkozó adat támad az olvasóra. Ez (helyenként) egy kicsit fárasztó, és eb­ből a szemszögből nézve hátránya a könyvek. Más szempontból nézve viszont, ez a hátrány előnnyé válik, mert kiderül, hogy a jó reguly mellett részletes úti veze­tőt tartunk a kezünkben, főleg Róma (de nem csak) és a képzőművészetek (de nem csak) tekintetében. Mindemellett sietek megjegyezni, hogy nem egy re­génynek álcázott útikönyvről van szó, hanem egy élet­regényről, amely akár úti vezetőnek is beillik. Minden jó könyv olvasásakor kedvet kap az ember más könyvek elolvasásához. Ebben a könyvben uta­lás található Stendhal római naplójára, amit sajnos nem ismerek. Nem tudom mi történik, ha valaki hosszabb időt tölt Rómában. Valószínűleg regényt ír és bemutatja az ottani csodákat, mint ahogy Kabdebó Tamás is tette. Én csak hat napot töltöttem ott (1958- ban, húsvétkor) és nem tudtam, hova kapkodjam a fe­jem a sok megnéznivalótól. Pedig engem nem is annyi­ra a “modern” (alig pár száz éves) templomok érdekel­tek és a bennük található, hanem az ami régi, nagyon régi. Persze megbámultam a gyönyörű, fehér márvány­­szobrokat (mint egykori kőfaragó, a munkát is “érez­tem” bennük) és a csodálatot nem csorbította Miche­langelo állítólagos mondása, mely szerint a szobrászat egyszerű dolog: a kőben “benne van” a szobor, a fölös­leget csak le kell faragni róla! Hát igen, a festő előtt, az üres felületen nincs “rajta” a kép, azt bizony rá kell fes­teni! A márványnál még éreztem a munkát, de a Pantheon sima gránitoszlopait nézegetve elállt a léleg­zetem! Azt a munkát elképzelni se tudtam - és ma se tudom - fémkarbid szerszámok és gépek nélkül! Ja igen. Kinek ajánlom a könyvet? Annak, aki meg akar ismerkedni egy 1956-ban „nyu­gatra szakadt” hazánkfia, azaz lánya, hányatott, de változatos életével, még akkor is, ha az illető nem láe­­zik, de valójában százszor is megtalálható. Annak, aki el akar látogatni Rómába. Annak, aki kedvet akar kapni Róma megismeréséhez. Annak, aki már amúgy is rengeteg ismerettel rendelkezik a kép­zőművészeti alkotások és a művészettörténet terén, mert ebben a könyvben sok olyasmit fedezhet föl, amit eddig nem tudott. (Kíváncsi lennék rá, Stendhal emlí­tett írása van-e ennyire részletesen tájékoztató?) Kinek nem ajánlom a könyvet? Annak, aki a cím mögött egy római örömlány pajzán történetét sejti. (De tévedés ne essék, az emberi kapcso­latok nem állnak meg a történetben az ágy előtt). Annak, akinek nincs ideje odafigyelve olvasni. Annak sem ajánlom a könyvet, aki a címlap után ítél­ve, a címlapon belül, valami szent életű apáca gyötre­­delmeire vél­lelni. Azaz, mégiscsak mindenkinek ajánlom, hiszen hány­szor akadunk egy könyvben, amelyben egészen más­ra számítottunk, olyas­valamire, amiért végülis hálá­sak vagyunk az írójának­­ és saját magunknak, azért hogy elolvastuk... Gyimóthy Gábor Kabdebó Tamás: Róma szolgáló leánya, 121 hungarus kiadó, 1470 HUF, 222 oldal, zsebkönyv méret Egy elfeledett diplomata és tettei Szent-Iványi Domokos és a Magyar Függetlenségi Mozgalom A XX. századi magyar történelem 1930-as, 1940-es évekbeli történései a viszonylagos ala­pos kutatások ellenére is tartogatnak még fel­tárásra érdemes dolgokat. Ilyen például a má­sodik világháború időszakának egyik alig ismert szerveződése, a Magyar Függetlenségi Mozgalom. E mozgalom, amely a nevében megfogalmazot­taknak megfelelően a magyar függetlenségért, önállóságért igyekezett tenni, illetve a háború­ból szeretett volna segíteni kivezetni az orszá­got, kevés hivatalos figyelmet és elismerést ka­pott az eltelt közel hat évtized során. Róla, vele kapcsolatban főleg külföldön jelentek meg ki­sebb publikációk, többnyire emlékezések. A közelmúltban Török Bálint - a jelzett kor­szak, illetve mozgalmak, események elkötelezett kutatója­­ vállalkozott arra, hogy Szent-Iványi Domokos, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter életútjának felvázolásával együtt szól­jon ezen kísérletről (is). Munkája alapvetően Szent-Iványi Domokos kéziratban fellelhető hatalmas kéziratára, pon­tosabban kézirataira épül és a témához köthető emlékezésekre, feldolgozásokra alapoz. Levél­tári források csak kis számban kerültek feldol­gozásra, hiszen a mozgalom történetéről egy­koron jelentős mennyiségű iratanyag nem ke­letkezett és a megmaradt, ahhoz köthető anya­gok többsége is még lappang valahol. Ennek természetesen oka van, mégpedig alapos. Az or­szág német megszállását (1944. március 19.) kö­vetően a magyar kormányszervek, hivatalok, a Magyar Királyi Honvéd vezérkar főnöke ügyosz­tályai, de számos más hivatal és intézmény is megsemmisítette azon iratait, amelyek kompro­­mittálóak lehettek(volna) a nyugati szövetséges hatalmak felé tett különböző magyar kísérletek­re, illetve az abban közreműködő személyekre. Szent-Iványi Domokos ezen kísérleteknek ré­szese, egyik szervezője volt. A fiatal kora elle­nére is tapasztalt diplomata számos történés cselekvő részese, szervezője volt. Mint egyko­ron Teleki Pál támogatottja és elképzeléseinek ismerője igyekezett megtenni mindent azért, hogy Magyarország a második világháború küz­­delemiből a lehető legkisebb veszteséggel ke­rüljön ki. Az ő és társai kísérletei azonban nem sok eredménnyel jártak. Tetteiket nem értékel­ték, működésük a feledés homályába veszett. Hogy miért? Mert 1945-ben, illetve azt követő­en a Magyar Függetlenségi Mozgalom tagjai, pontosabban döntő többségük a Független Kis­gazda-, Földmunkás-, és Polgári Párt soraiban igyekezett politizálni, illetve ezen párt szakér­tői gárdáját alkották. E párt azonban 1947-re gyakorlatilag elveszítette lehetőségeit és veze­tőit is. Tagjai, munkatársai közül csak a kolla­­borációra hajlók kaptak még némi lehetőséget a magyar politikában, ami inkább az egyéni eg­zisztenciális problémáktól mentes életet, mint a politikai életben való érdemi munkát jelen­tette a számukra. Szent-Iványi Domokos ezt nem vállalta. Ő visszahúzódva élt és dolgozott. Olyan kéziratot készített el a magyar külpolitikáról, amely hosszú éveken keresztül a magyar törté­nészek tucatjainak szolgált- és szolgál részben még ma is- forrásul. Elveszett forrásokat pótol a kézirat és a szerző, Szent-Iványi Domokos, mint a téma értője, a korszak megélője, bizonyos tör­ténések formálója alapos és hiteles képet fest a két világháború közti időszakról. Szent-Iványi Domokos 1944 szeptemberében tagja lett a Moszkvába induló fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére összeállított delegá­ciónak és a moszkvai tárgyalások után is szak­értője az ott létrejött Moszkvai Magyar Bizott­ságnak. Voltak akik azt feltételezték, hogy ta­lán még a jövendő Magyarországnak is a kül­ügyminisztere lehet, de nem lett az. Ma már közismert és „büntetlenül” le is írha­tó, hogy az ú.n. Ideiglenes Nemzeti Kormány nem Debrecenben, hanem Moszkvában alakult meg. A Szovjetunió politikusai döntöttek az összetételéről. Debrecen csak a történelmi hely­szín, ahol a sebtében összetoborzott Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai csak „bólintottak”. E bó­­lintások határozták meg a későbbiekben is Ma­gyarország sorsát, melynek másként remélt ala­kulásáért sokat tett Szent-Iványi Domokos, de nem eleget ahhoz, hogy 1990 előtt már egy füg­getlen, demokratikus Magyarország létezhes­sen. S ez nem az ő hibája! Az utókor csak tisztelettel és megbecsüléssel emlékezhet az egykori diplomatára, köztisztvi­selőre, akinek a működését ma már, barátai jó­voltából, emléktábla is idézi egykori lakóházá­nak (Budapest , Kecskeméti utca 6. sz.) falán. Török Bálint könyve amint említettem nem csak Szent-Iványi Domokosról, de a Magyar Függetlenségi Mozgalomról is szól, amelynek a története­ e könyvet leszámítva- alig feldolgo­zott és amelynek a feltárása fontos lenne a magyar múlt megismerésének a szempontjából. Fontos lenne a mozgalom helyének pontos meg­határozása a XX. Századi történelmünkben, objektíven és kritikusan bemutatva annak mű­ködését, mert ebben a kötetben érződik néha a heroizálás és bizonyos történések, személyek téves, pontatlan megítélése. Lehet, hogy ez a feladat is Török Bálintra vár még? Török Bálint: Farkas esz meg, medve esz meg... Szent-Iványi Domokos és a Magyar Függetlenségi Mozgalom. Basel-Budapest, 2004. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 268 oldal Szakály Sándor OFFENLEGUNG Az 1982-ben életbe lépett osztrák sajtótörvény értelmében az alábbi nyilatkozatot tesszük közzé: Offenlegung gemäß § 25 des Mediengesetzes: Medieninhaber: Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich, A-1010 Wien, Schwedenplatz 2/I/8. Unternehmensgegenstand: Interessenvertretung der Österreicher ungarischer Sprach- und Kulturzugehörigkeit. Vorstand: Dr. Ernő Deák (Präsident), István Radda (Generalsekretär), János Kántás (Kassier). Beteiligung: 100 %. Grundlegende Richtung: Pluralistisch - demokratische Meinungsbildung der Ungarn, Wahrung einer mit Österreich verbundenen Indentität des Volkstums. ÚJ KÖNYVEK ADRIÁNYI Gábor: A Vatikán keleti politikája és Ma­gyarország, 1939-1958, Kairosz, Budapest 2004,160 old.; FÜR Lajos: “Ne bántsd a magyart" - Bartók és Ko­dály történelemszemlélete. Kairosz, Budapest 2004,188 old.; GÖMÖRI György: Erdélyi merítések (esszék, tanul­mányok) Komp-Press, Kolozsvár 2004, 266 old.; KÁTI Sándor: Úton, útfélen. Versek. Bitor Kiadó, (h.n.) 2004,83 old.; KIBÉDI VARGA Áron: Oldás (versek), Kalligram, Po­zsony 2004,96 old.; KOVÁCS István: Kézmozdulat a szürkületben. Ver­sek. Magyar Napló, Budapest 107 old.; MONOSZLÓY Dezső: A halottak szigetén (vál. Elbe­szélések) Nap, Dunaszerdahely 2004,164. old.; SÁRÁNDI József: A rendszerdöntögető. Kortörténeti adalékok. Emlékirat. Barbaricum Könyvműhely, Karcag 2005, 395 old; STIRLING György: Megalázott nemzedékek. Szerző kiadása (h.n.) 2005, 399 old.; VAJAY Szabolcs: Egy ember ment át a hídon veres zekében. Regény, Háttér, Budapest 2004; VÁRALJAI CSOCSÁNY Jenő: A Magyar monarchia és az európai reneszánsz (Tanulmányok), Kráter Mű­hely, Pomáz 2004; VITÉZ György: Végjáték (válogatott versek), Kortárs, Budapest 2004,144 old.; ZELTNER Ernő: Sándor Márai. Ein Leben in Bildern. Piper, München-Zürich 2005,238 old. BÉCSI NAPLÓ AZ AUSZTRIAI MAGYAROK LAPJA Kiadja az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége Levelezési cím: A-1011 Wien, Postfach 358. Web: www.fkkk.hu/becsinaplo Tel./Fax: 00 43 1 532 60 49 Zweimonatsblatt der Ungarn in Österreich. Eigentümer, Herausgeber, Hersteller und Verleger: Zentralverband Ungarischer Vereine u. Organisationen in Österreich. A-1010 Wien, Sehwedenplatz 2/1/8. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Borbándi Gyula (München), Gömöri György (Cambbridge), K. Lengyel Zsolt (München), Monoszlóy Dezső (Bécs), Pomogáts Béla (Buda­pest), Sárközi Mátyás (London), Sulyok Vince (Oslo), Szabó A. Ferenc (Budapest), Szakály Sándor (Budapest). SZERKESZTŐSÉG: Benyák Mária, Böröndi Lajos, S. Csorna János, Deák Ernő (főszerkesztő), Kántás János, Radics Éva, Szemerédi Tibor, Varga Sándor. GRAFIKAI SZERKESZTŐ: Uzsák Zoltán GAZDASÁGI INTÉZŐ: Deák Sonja BANKKONTO: 004-46793, BLZ: 20111, Erste Bank der oesterreichischen Sparkussen AG., Hauptanstalt A-1010 Wien, Graben 21. ELŐFIZETÉS egy évre: Ausztriában 9 Euro, Magyarországon 700,- Ft, Németországban és a többi EU-államokban 13,60 Euro, vagy annak megfelelő összeg: Svájcban 22,- Str. Amerikában, Kanadában, Dél-Amerikában és Ausztráliában (légipostával) 22,- US dollár (24,40 Euro). TERJESZTŐINK: Amerikában: Szakács Ervin, 1041 Capri Isles Bus. #228, Venice, FL 34292. Tel.: 941 483 4465 Angliában: Hungarian Book Agency, PO.B 1956, Durham DHJ 26A. Hollandiában: Dr. Piri Zoltán. Croeselaan 254, NL- 3521 CL Utrecht. E-mail: pirizoltan@hotmail.com Kanadában: Pannónia Books Ltd., 472 Bloor St. W. 2nd floor, Toronto, Ontario M5S 1X8. Magyarországon: Librotrade Kft., H-1656, P O. B. 126, H-1173, Budapest, Pesti út 237. Bank folyó­számla: KHB Rt. 10402166-21638181-00000000” Németországban: ANTON-Verlag, Szutrély Beatrix, Grünewalder Str. 55, D-42657 Solingen, Stadtspar­kasse Solingen, BLZ 342 50000, Kt 515 8886. Svájcban: Laczkó Zsuzsanna Éva, Höglerstr. 53, CH-R600 Dübendorf. Bank folyószámla: Züricher Kantonalbank 8600 Dübendorf, Konto: 1140- 0043.177 Svédországban: Szöllősi Antal, S-127­24 Skarholmen, Box 176. Postagiro Nr.: 756987-4. Névvel vagy betűjellel megjelent cikkekért szerzőik felelnek és nem feltétlenül fejezik ki a szerkesztőség véleményét. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung Lapunkat támogatja az Illyés Közalapítvány Druck: ALWA & DEIL Druckerei Ges. m. h. H. A-1140 Wien, Sturzgasse la

Next