Bécsi Napló, 2007 (28. évfolyam, 1-6. szám)

2007-05-01 / 3. szám

2 Határon innen - határon túl Nemzetiségek - Asszimiláció helyett integrálódás bécsi kerekasztal (MTI, Bécs, 2007. május 6.) Kerekasztal-be­­szélgetést rendezett szombat este a Bécsi Ma­gyar Otthonban Magyarként Ausztriában? cím­mel az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szer­vezetek Központi Szövetsége az országban hosszabb-rövidebb ideje letelepedett magyar származású fiatalok részvételével. Ez volt az első alkalom, hogy a Schweden­­platzon - a folytatás reményével - ausztriai ma­gyar fiatalok jöttek össze, akik őszintén, nyíltan beszéltek magyar vagy kettős identitásukról, arról, hogyan élik meg magyarságukat, igyekez­nek fenntartani nyelvtudásukat, a magyar kul­túra ismeretét az ausztriai mindennapokban, és hogy ez a törekvésük milyen nehézségekbe üt­közik. Voltak köztük vegyes házasságokból, már Ausztriában született fiatalok, egy Kolozsvárról 6 évesen magyar szüleivel kivándorolt fiú, a 90- es évek közepe óta Ausztriában élő, ide háza­sodott hatgyermekes fiatalember és egy debre­ceni magyar szülőktől Bécsben született leány. Ami közös volt bennük és a kerekasztalra össze­gyűlt közönség nagy részében is: valamennyien a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékén tanulnak magyar nyelvet (vagy ott dolgoznak), és vala­mennyien érdeklődnek a magyar nyelv és kul­túra iránt, azon vannak, hogy megőrizzék ezt a kötődésüket. A beszélgetés egyik fő következtetése az volt, hogy a magyar identitás fenntartásához erőfe­szítésre van szükség, és azt csak közösségben lehet megélni. Kezdve a családtól, ahol magya­rul (is) kell beszélni, még ha az érdekek és elvá­rások sokszor ez ellen hatnak is. Elmondták, hogy nem egy családban a szülők tiltották a magyar beszédet, nehogy az idegen akcentus az iskolában gúny tárgya legyen, netán hátrányo­kat okozzon az érvényesülésben. Manapság vi­szont ellenkező tendencia is megfigyelhető: a harmadik generációs magyar fiatalokban feléb­red az érdeklődés gyökereik iránt, igyekeznek megismerni a magyar nyelvet és kultúrát. Álta­lános volt a meggyőződés, hogy a magyar iden­titás nélkülözhetetlen eleme az anyanyelv isme­rete és az érdeklődés a magyar nyelv és kultúra iránt. Az egyik vendég, Szakály Sándor törté­nész az ausztriai magyar fiatalok előtt álló kihí­vást így fogalmazta meg: integrálódni szüksé­ges, de asszimilálódni nem. Elhangzott, hogy a kettős kötődés “többlet érték”, ajándék a befogadó ország számára is, amit nem kell szégyellni (erre is van példa), és azt sem kell fájlalni, ha az osztrák társadalom sokukat nem fogadja el “osztráknak”, hanem továbbra is “magyarnak” tekinti. Az egyik hoz­zászóló Erhard Busek volt osztrák alkancellár, az Európai Unió délkelet-európai stabilitási egyezményének jelenlegi koordinátora egyik kijelentését idézte, mely szerint “hovatovább Európában a kisebbségek többségben lesznek”. Deák Ernő, a Központi Szövetség elnöke, a kerekasztal kezdeményezője és moderátora az­zal zárta a beszélgetést, hogy a rendezvény re­ményei szerint olyan hatást vált majd ki, mint egy vízbe dobott kő, mely egyre nagyobb körö­ket ír le, egyre több fiatalt vonz magához. Kovács Péter NAGY GÁSPÁR EMLÉKEST Görömbei András egyetemi tanár az Ausztri­ai Magyar Egyesületek és Szervezetek Közpon­ti Szövetsége és a Kaláka-klub valamint a gráci r.k. magyar egyházközség, ill. a Gráci Magyar Öregdiákok és Akadémikusok Klubja meghívá­sában május 10-én Bécsben, 11-én Grácban em­lékezett meg a nemrég elhunyt költő és barát emberi nagyságáról, és tudós szemmel értékel­te Nagy Gáspár költői örökségét. • JUBILÁL AZ ALSÓŐRI SZÍNJÁTSZÓ CSOPORT Fennállása 25. évfordulójának megünneplé­sére gazdag műsorral készült az Unterwart/Al­­sóőri Színjátszó Egyesület. A pünkösdvasárna­pi bemutatón nem csupán a helybéliek és ma­gyarok, hanem kívülről meghívott vendég­együttesek, osztrákok és horvátok is felléptek, így az Őriszigeti Néptáncegyüttes, a Felsőőri Református Ifjúsági Olvasó Egyesület Színjátszó köre, a Güttenbachi és az Ollersdorfi Színház­egyesület (férfi) kórusa valamint a TÓK - Schandorfi Tamburicazenekar. Természetesen a helybéli Alsóőri Dalárda Női kórus is felzárkó­zott a jubilálok mellé, így is kifjezésre jutva ün­nepelni együtt érdemes. • KITÜNTETÉS Joó Imola zongoraművészt 2007. március 22- én a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen a zongo­ra tanszéken végzett kiváló munkássága elisme­réseként az Egyetem arany érdemrendjével tün­tették ki. A díjat ünnepélyes keretek között az intézmény rektorhelyettese nyújtotta át. • ZEnEKARI HANGVERSENY június 22-én, este 6 órakor a Bécsi Zeneművészeti Egyete­men (1030, Anton von Webernplatz­­, a régi ál­latorvosi egyetem épületében, Haydn Saal). Közreműködnek Joó Imola növendékei, a Franz Schmidt Kammerorchestert Adolf Winkler ve­zényli. SIKERES PÁLYA Kovács Gyöngyi (szül. 1977) a Bécsi Egyetem nemzetközi üzemgazdász szakát végezte - egy tanévet a madridi Complutense Egyetemre járt. Több évi tanácsadói munkássága után 2000. óta Helsinkiben, a Svéd Közgazdasági Egyetemen (Hanken) kutató, angol és svéd nyelven logisz­tikát tanít, 2006-ban doktorált. Nemzetközi kon­ferenciákon, egyetemeken előadásokat tart (Reykjavik, Wellington, Chicago, Miami, Lissza­bon, Brisbane, London, Párizs, Stockholm, Oslo, Amsterdam, Genf, Turku, Arhus, San Diego, stb). Részt vesz a Nemzetközi Vöröske­reszt és az ENSZ humanitárius logisztikájának kutatási projektjében. Tudományos cikkei jelen­tek meg többek közt az International Journal of Physical Distribution and Logistics Management, Corporate Ownership and Control, Journal of Enterprise Information Management szakfolyóiratokban. • TÖBBEN, MINT A MONARCHIA IDEJÉN Igaz, sok minden megváltozott nagyságrend­ben is azóta, mégis figyelemre méltó, hogy míg 1910 körül 113 magyar, vagy magyar nyelvű or­vos működött Bécsben, napjainkban - bécsi In­tegrációs Alap kimutatása szerint - számuk 117. Az összesen 14 nyelvi megkülönböztetés ered­ményeként 791 azon orvosok száma, akik a né­met mellett más nyelven is meg tudják magukat értetni a betegekkel. A legnagyobb csoportot alkotják az orosz nyelvűek (121), utána követ­keznek a magyarok, majd pedig a bosnyák-szerb­­horvát nyelvűek (111). Az oroszok között öt magyar található, igaz, egyiknek - úgy látszik - csupán a neve magyar (D­r. Nagy Emília), ugyanis nem található a magyar nyelvűek között. Külön érdekességet jelent három svéd nyelvű, 01. svédül is tudó ma­gyar orvos, míg a negyediknek szintén csupán a neve magyar. A fogorvosok közül egy van, aki magyarul és héberül is beszél. BÉCSI NAPLÓ 2007* május-június TÁMOGATÁSI KÉRELEM Támogatási akciónk beindítása óta - ide értve az Őrség naptárunk révén átutalt adományokat, a Bécsi Napló 2007/ 2. számában közzétett 34.330,06 Euro összeg 2007. május 21-ig az alábbi hozzájárulásokkal növekedett: Név Adomány Dr. ALBERT Lajos 15,00 GÁBOR László 10,00 Dr. GYŐRI Vilmos 100,00 POGÁNY Géza 20,00 VASS Gyula oki. mérnök 15,00 összesen: 160,00 A támogatások eddig befolyt teljes összege 34.490,06 Euro. Hálás köszönet mindazoknak, akik támogatásukkal lehetővé teszik a Bécsi Magyar Otthon fenntartását, amely a legkülönbözőbb rendezvények, társas összejövetelek mellett egyben a „Bécsi Magyar Iskolának” is otthonul szolgál. Deák Ernő elnök, Radda István főtitkár, Kántás János pénztáros További támogatások az alábbi bankfolyószámlára utalhatók át: P.S.K., A1010 Wien, Georg Coch-Paltz 1, Bankleitzahl/Bank irányítószám 60000, Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich, kontószám 7255731, IBAN 00007255731 + 00060000 Regionális JASPERS-iroda nyílt Bécsben (MTI, Bécs, 2007. május 3.) A magyar, szlo­vák, cseh és szlovén kormányzati szervek segí­tésére új regionális irodát nyitott Bécsben az európai régiók beruházásait támogató közös program, a JASPERS-kezdeményezés, mellette saját irodáját a kezdeményezésben részt vevő Európai Befektetési Bank (EIB). A JASPERS (Joint Assistance to Support Projects in Euro­pean Regions) néven ismert kezdeményezést az Európai Bizottság és az EIB, valamint az Euró­pai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 2006- ban közösen hozta létre azzal a céllal, hogy az Európai Unió közép- és kelet-európai tagállama­inak segítséget nyújtsanak az uniós strukturá­lis és kohéziós alapok támogatására jogosult minőségi beruházások kialakításában. A bécsi a második regionális JASPERS-iroda (a Karlsplatzon működik majd), az első tavaly januárban nyílt meg. Feladata, hogy a cseh, ma­gyar, szlovák és szlovén kormányzati szerveze­teknek segítséget nyújtson olyan nagyobb be­ruházások (pl. út-, vasútfejlesztés, környezeti és energiaprojektek) előkészítésében, amelyek jo­gosultak lehetnek az uniós alapokból történő támogatásra a 2007 és 2013 közötti költségve­tési időszakban. Logisztikai megfontolásból Bécs bizonyult a legjobb választásnak, mivel a város a régió középpontjában helyezkedik el, és a négy országból könnyen megközelíthető. Dirk Ahner, az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának vezetője az iroda megnyitása alkalmából rendezett sajtóértekez­leten elmondta, hogy a négy ország a JASPERS- program révén a jelenlegi költségvetési idő­szakban 67 milliárd eurós összeghez juthat hoz­zá. Ivan Pilip, az EIB alelnöke kiemelte, hogy Ausztria és a szomszédos országok fontos cél­pontjai a bank tevékenységének, és a projek­tek között külön megemlítette a Nabucco-gáz­­vezeték tervét. Alexander Auboeck, az EBRD infrastruktúra-üzletági igazgatója elmondta: a bank tevékenységét elsősorban azokra a terü­letekre összpontosítja, amelyekben jelentős szakértelemmel rendelkezik, mint a helyi és ön­­kormányzati infrastruktúra-fejlesztés, az ener­giahatékonysággal és a megújuló energiafor­rásokkal kapcsolatos beruházások, valamint a köz- és magántőke partnersége révén megva­lósuló PPP-projektek. A Corvinus veszi át az Új Kézfogás feladatait (MTI, Budapest, 2007. április 26.) A Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. nonprofit gazdasági társasággá átalakulva látja el a külhoni magyar­ságot támogató Új Kézfogás Közalapítvány köz­hasznú feladatait - tájékoztatta a kormányszó­vivői iroda az MTI-t. A kormány új nemzetpolitikai stratégiája a hatékonyabb forrásfelhasználás érdekében együtt jár az eddigi intézményrendszer átalakí­tásával. Ennek keretében szűnt meg március elsejével az Új Kézfogás Közalapítvány. A kül­honi magyarságot támogató közalapítványok közhasznú feladatai azonban nem maradnak ellátatlanul: az Új Kézfogás Közalapítvány va­gyonkezelését és feladatait, illetve a közalapít­vány szerződéses kötelezettségeit a Corvinus Zrt. veszi át. A közhasznú feladatok átadásáról szóló meg­állapodást Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitiká­ért felelős szakállamtitkára, Benke Ákos, a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. vezér­­igazgatója és Lakó György ügyvezető igazgató írta alá. A Corvinus Zrt. várhatóan ez év második felében közhasznú társasággá alakul. Az át­alakuló szervezet foglalkozik majd a határon túli magyarság szülőföldön való boldogulását segítő támogatások közvetítésével, elsősorban a vállalkozókat érintő források tekintetében. Kiemelt szerepe lesz az európai uniós tagság­ból eredő lehetőségek és igények közvetíté­sében is. A gazdaságfejlesztési és vállalkozásösztön­zési programok tehát a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt.-hez kerültek, amelynek több­ségi tulajdonosa a Miniszterelnöki Hivatal. A Napló postája Kiegészítés Zipernovszky Kornél cikkéhez (Bécsi Napló, 2007/2. sz.) Dr. Zipernovszky Kornél a Philharmonia Hungarica-val kapcsolatos magyarországi meg­ítéléssel kapcsolatosan említi Az elhallgatott ember c. dokumentumfilmet. 2006 őszére egy másik visszaemlékezés is készült „Zenei 56 há­rom tételben“ címmel, melyet a Duna Tv készí­tett, és 2-3-szor is levetítették. (Szerző Fodor Artúr, a Rádiózenekar kürtöse, 56-ban Forra­dalmi bizottsági tag volt.) Mondanom sem kell, hogy erősen kurtítva hozták, holott volt az ere­deti, forgatott anyagban néhány „erősebb“ do­log is. Még egyszer Esterházy Jánosról (Bécsi Napló, 2007/2. sz.) Varsányi Péter István cikkében sajnálatos módon kimaradt egy fél mondat, amit ezúton helyesbítünk. A teljes szövegrész így hangzik: Jeszenák Gizella, akit a volt honvéd kapitány, Pozsony vármegye majdani főispánja 1860-ban vett nőül. Jeszenák Gizella apját, Jeszenák János bárót, Nyitra megye főispánját, a Batthyány kor­mány biztosát Haynau 1849. október 10-én Csány Lászlóval végeztette ki a pesti Újépületben. Volt egyszer egy Nemzetőr (Bécsi Napló, 2007/2. sz.) Juhász László méltatásában nagy körültekin­tése ellenére a Nemzetőr népes írógárdájában nem említette Csernohorszky Vilmos nevét, amit most pótlólag közlünk. Molnár József (München) pontosítás céljá­ból közli, hogy „az Új Látóhatár nem csupán Borbándi folyóirata volt­, hanem ketten voltak laptulajdonosok, a később bekapcsolódó Sztáray Zoltánnal hárman szerkesztették. Mindamellett a folyóirat 1989. december 31- vel szűnt meg . Molnár József a betöltött 40. évfolyammal így indokolta a tulajdonosok el­határozását: “A jubileumi év kinti teljes visszhang­­talansága, vagy olyan visszhangja, amelyet inkább se­ mint megbecsülésnek tarthattam és az otthoni tapasztalatok meggyőztek arról, hogy ennek a fo­lyóiratnak ideje lejárt, nincs értelme a további erő­feszítésnek és áldozatoknak. Ezt egészen más ok­ból Borbándi Gyula is így látja. ” Borbándi Gyula a vállalkozás feladását így indokolja: Azért, mert elfogyott az erőnk. Nem bírjuk tovább. ...túl vagyunk a hetvenen. ...Nem tudtunk olyan fiatalokat találni, akik vállalták volna a munkát, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. ” Tanuljunk egymásról! Folytatás az 1. oldalról Szlovákiában, mint annak, amit a magyar szuper­marketekben árulnak. És a magyarok sokkal tüze­sebbre fűszerezik a gulyást, mint az én nagyszerű neurológus barátom Árvában, aki a kissé híg és ma­ximum édes őrölt paprikával ízesített levest titulál­ja gulyásnak... Elnézést, gulásnak. És nem árt egy­két palack szlovák borral megörvendeztetni ma­gyarországi barátainkat, hiszen a Kis-Kárpátok Ma­gyarország történelmi borvidékei közé tartozik, nem csak a borovicska a szlovákok nemzeti itala. Bárhol fel lehet venni a fonalat. Akár a turizmus, akár a gasztronómia, akár a kultúra vonalán. Van elegendő KÖZÖS út, aminek mentén el lehetne in­dulni. Alulról kell kezdeni építkezni ott, ahol felül­ről annyi mindent elrontottak és leromboltak. Van tudomásuk Budapesten arról, hogy a Szlovák Nem­zeti Színház nagy sikerrel játssza Márai Sándor „A gyertyák csonkig égnek” darabját­­ szlovák nyel­ven? (Ne tévesszen meg senkit, hogy a műsorfüzet­ben a darab címe előtt Christopher Hampton neve áll, ugyanis az angol forgatókönyvíró alkotta meg a mű színpadi változatát.) Miért gondolják úgy a médiák mind a két országban, hogy azt érdemes elsősorban hírértékűnek venni, ami negatív képet fest a másikról? Azt is tudomásul kell venni, hogy a szlovák nép történelme, múltja még nagyon friss, fiatal, identi­tása, nemzettudata kialakulóban van. Lehet, éppen ezt megragadva kellene a közös történelemköny­vet minél hamarabb megalkotni és megjelentetni. Szükség lenne arra, hogy a szlovákok is tudatosít­sák, van mire büszkének lenni a múltjukban, és semmi kivetnivaló nincs abban, ha más népekkel közösen tettek le valamit az asztalra. Végezetül jó lenne végre kialakítani pozitívabb irányú történe­lemszemléletet, nem mindig a „szenvedésre”, az „elnyomásra” fókuszálni. Éppen a globalizáció, a posztmodern nihilizmus, céltalanság korában jó lenne valamibe kapaszkodni. Aztán gondoljunk csak bele személyes élettörténeteinkbe: nem jó dolog arra építeni úgy, hogy mindenből megkísé­reljük kihozni a legjobbat? Anna Fundárková

Next