Bécsi Napló, 2007 (28. évfolyam, 1-6. szám)
2007-07-01 / 4. szám
2007. Július-augusztus BÉCSI NAPLÓ A SZÉKELY AUTONÓMIA-TÖREKVÉSEKRŐL 1. Erdély az autonómiák földje Az autonómiák földje volt közel nyolcszáz év óta, amióta II. András királyunk kiadta az Andreanumot (1224), a világon elsőnek - még 500 év múlva sem volt hasonló sehol a nagyvilágban - úgymond privilégiumokat biztosított az itt élő szászoknak, s - ugyancsak 1224-ben - a székelyeknek s besenyőknek is. S a privilégium mai szóval autonómiának értelmezhető. Többletjogokat adott azzal a szándékkal, hogy minden nép találja meg a közös hazában az ő hazáját is. A szászok szabadon építhették városaikat, váraikat, illetve falvaikat, melyekbe az akkor még többséget alkotó magyarságnak sem volt joga beköltözni. Mert az az ő földjük volt! Ennek köszönhetően a szászság 800 éven keresztül sajátos színezetű kultúrát teremtett Erdély földjén, s a székelység ugyancsak nyolcszáz éven át őrizte kiváltságait, “autonómiáját”. Rendi, azaz nemes nemzet voltunk, nem tartoztunk jobbágyi kötelezettségeket teljesíteni. Akárcsak a szászok vagy - miután jóval később ők is határőrök lettek - a besztercei és naszódi, a fogarasi vagy Szörényi, valamint a máramarosi románok is. A határok őrzésével tartoztunk, megvédeni a hazát, fenntartani a betolakodó ellenségeket. S amikor veszély fenyegette vérünkön szerzett jogainkat, újra és újra kinyilatkoztattuk az igényünket rá. Harcoltunk értük! Ezt tettük 1506-ban és 1848. október 16-án, amikor “a székely nemzet régi szabadságának a visszaszerzésére”, nemzeti gyűlésre, követeléseik kinyilatkoztatására, jogaik megfogalmazására mentek eleink Agyagfalvára. 1568-ban a Tordai országgyűlés kimondta a világon ugyancsak elsőnek a Lelkiismeret Szabadságát. “Mert a hit Istennek ajándéka”, mindenki szabadon választhatja, vallhatja meg a hitét. Franciaországban még két évszázaddal később is máglyára küldenek albigenseket, protestánsokat a hitük megvallásáért, nálunk szabadon élik meg a hitüket a katolikusok, reformátusok és evangélikusok, unitáriusok, az ortodox, majd az unitus görögkeleti egyház román hívei. Iskolákat állítanak fel maguk a fejedelmek szabad alattvalóiknak (így a románoknak is Bethlen Gábor felesége, Lorántffy Zsuzsanna)! Ezekben a kollégiumokban virágzik a kultúra! A székely gyerekek tömegesen mennek a székelyudvarhelyi kollégiumba, a nagyenyedi kollégiumba, a kolozsvári kollégiumokba, az evangélikus szászok Brassóba, Szebenbe, Besztercére, román gyerekek Fogarasra, Balázsfalvára, Lugosra. Amikor a Kárpátokon túl, a román fejedelemségekben csak majd 200 évvel később jönnek létre az első közép- és felsőfokú iskolák, itt már kultúra van, itt már kollégiumaik vannak a román fiataloknak. Itt születnek meg az első román nyelvű írások, nyomtatványok, itt fordítják le és jelentetik meg a magyar fejedelmek idején - a Bibliát (1582 Szászvárosban az Ószövetség). Nem hiába olyan drága ez a föld - joggal, mondjuk ki a románságnak is! 2. És mégis: “magyarnak számkivetve” Mert 1919 után visszafele kezdett forogni a történelem kereke. Az 1918. december 1-jén Gyulafehérváron összeült nemzetgyűlésen - melyet szabadon tarthatott meg a románság - még kinyilatkoztatják: teljes egyenjogúságot, önkormányzatot, független, autonóm ügyvitelt, kormányzást, iskolákat biztosítanak “majd” a magyarságnak. A pár hónappal később Kolozsvárra meghirdetett akaratnyilvánítónak tervezett magyar nemzetgyűlés megtartását már megakadályozzák, az azon megjelenteket letartóztatják, a szervezőre, Apáthy Istvánra halálos ítéletet mondanak ki “hazaárulás” vádjával. S még ha Apáthyt nem is végezték ki, figyelmeztetésként hatott mégis a lépés: itt nincs magyar jog! Ne is gondoljanak a magyarok egyenjogúságra. Azt teszik, amit mi, az akkori és későbbi román hatalom, megengedünk nekik. És ez így van máig, így volt a két világháború között, és így van 1945 és 1989 után is. Alkotmányba foglalták: Románia nemzetállam, tehát a magyarság “alkotmányon kívülinek” számít. Nyolcvan éve, a mai napig folyik az erőszakos betelepítés. Pedig: “Egy nemzeti kisebbség lakta terület demográfiai összetételét tilos szántszándékkal ennek a kisebbségnek a rovására megváltoztatni. Folyik a gazdasági elnyomás, javaink elorzása illetve felvásárlása, a magyar oktatás megszüntetése-sorvasztása, nyelvünk üldözése vagy másodrangú, “megtűrt” nyelvként való kezelése. A magyar kultúra lefejezése. Nincs magyar állami egyetemünk. Létrejöttét a legfortélyosabb eszközökkel akadályozzák meg s ennek következtében a magyar tudományosság kibontakozását már csírájában elfojtja a hatalom. Joggal érzi úgy az egész erdélyi magyarság, s ezen belül a székelység, hogy csúszik ki lába alól a haza földje, másodrangú polgárként kell élnie szülőföldjén. A kisebbségi jogok védelmére hozott európai egyezményeket aláírja a román hatalmi gépezet, de már aláírása pillanatában tudja, hogy egyetlen szavát sem fogja betartani. S miközben más népek - baszkok, dél-tiroli osztrákok, katalánok, frízek, gagauzok, belgiumi németek, ferrer szigetiek, grönlandiak, finnországi svédek, koszovói albánok, korzikaiak s más népek - a véráldozatoktól sem visszarettenő, többnyire sikeres harcot vívtak, illetve vívnak nemzeti jogaik biztosításáért, aközben rajtunk a tétlenség, tehetetlenség vett erőt, s a sorvadás, beolvadás és elvándorlás szinte visszafordíthatatlan méreteket öltött. Célpont lettünk, elszórványosításra, majd felszámolásra kiszemeltek, szülőföldünktől, javainktól megfosztásra ítéltek. Ezért kellett eljönnie a cselekvésnek. 3. Felerősödő autonómia-küzdelmeink 2003 februárjában Tőkés László a Szatmári ún. Láncos templomban indítja el azt a harcot, melynek eredményeként Székely Nemzeti Tanács, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jönnek létre, melyek egyértelmű, kinyilatkoztatott célja: a Székelyföldnek, a már csak egyetlen tömbnek területi, Erdély többi része szórványmagyarságának pedig kulturális és önkormányzati autonómia biztosítása. A részben egységes, mégis a majdnem Szlovénia nagyságú, még ma is majdnem 80%-ban magyarok lakta Székelyföld speciális helyzetére való tekintettel párhuzamosan működő Székely- illetve Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsok küzdelme folyamatosan tart. Sajnálatos tény: „érdekvédő szervezetünk”, az RMDSZ nem azonosította magát ezekkel a törekvésekkel. Az SZNT munkáját viszont felpörgette Románia közelgő Európai Uniós csatlakozása. Még ez előtt (2007. január) kell kiharcolnunk, megteremtenünk a magunk autonómiáját, így volt a cél. A mostani magyar kormányok sem álltak nemzetközi szinten a székelység és a romániai magyarság küzdelme mellé, bátorítva ezzel a román hatalom elutasító politikáját.3. Népszavazási kezdeményezéseinket fokozatosan megvétózták a prefektusok, s törvénytelennek minősítették a bíróságok. Dr. Csapó Józsefnek - az SZNT első, alapító elnökének - a munkájaként Autonómia Statútumot nyújtottunk be, melyet a román parlament szabálytalanul és teljesen törvényellenesen semmibe vett, még tárgyalásra sem bocsátotta, s így a csatlakozás előtt kivívandó autonómia vágyálma megvalósulatlan maradt. Ennek ellenére a harc folyt és folyik tovább. Székely Nagy- és Nemzetgyűléseink voltak, melyeken a közösség hitet tett autonómiaigényünk mellett. Ki akarva lépni a helybenjárásból, az SZNT tavaly ősszel újabb lépésre szánta el magát. Meghirdette a hatalom által törvénytelennek minősített népszavazások lebonyolítását. Sorra jöttek a székek: Bardóc- és Miklósvárszék, Gyergyó-, Sepsi, majd Orbaiszék, Udvarhelyszék, Csík- és utolsónak Marosszék, mely épp napjainkban kezdte el a maga véleménynyilvánítását. Nem könnyű a helyzet, minden támogatás nélkül, önkéntesek révén mozgó urnákkal járni a településeket, bekopogtatni minden családhoz. A munka a gáncsoskodók, hatalmi megfélemlítések ellenére még folyik, de már az eddigiek eredménye mondhatni impozáns. A szavazatát leadó mintegy 160.000 ember 98%-a igennel válaszolt a feltett kérdésre: “Ön, mint... lakosa akarja-e, hogy a Székelyföld Autonóm státust kapjon, és települése, ahol él, ahhoz tartozzék?” Tehát a harc folyik, jelenleg is valahol, valamelyik maros- vagy udvarhelyszéki településen járják a jobb jövő megteremtésének a lehetőségében bízó emberek a házakat, urnák állnak a faluvagy városközpontokban, ott, ahol a hatalom nem akadályozza meg ezt, s minden reményünk megvan arra, hogy a tervezett 250.000-nyi szavazat, ami a felnőtt székelyföldi magyar lakosság körülbelül felét ölelné fel, össze fog gyűlni, és letehetjük az Idő Asztalára annak bizonyságaként, hogy sorsunkon változtatni akarunk. De ehhez nem elég csak a mi akaratunk, kell az anyaország és a nemzetközi erők segítsége is. Jelenleg harcunkat erőteljesen támogatják a dél-tiroli és katalán Uniós küldöttek, s mindenképp fájó, hogy a magyarok csak alig-alig... Kovászna, 2007. július 11. Gazda József 1 Az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2101-es ajánlása 2 az 1153-as és 2101-es ajánlások, az Európai nyelvek chartája, Kisebbségi keretegyezmény stb. 3 Nem árt itt megemlíteni: Dél Tirol autonómiája is csak úgy született meg, hogy az Anyaország, Ausztria védőstátust vállalt a kisebbségi sorsba került osztrák nemzettársai küzdelme mellett Kétfejű sárkány Neves erdélyi magyarok fellépése a BBTE ügyében JÓ HÍR GENFRŐL (MTI, Bukarest, 2007. június 14.) A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemről (BBTE) elbocsátott két magyar oktató visszahelyezésének, illetve a többnyelvű feliratok kifüggesztésének kezdeményezését kérték az Európai Parlament Petíciós Bizottságától neves erdélyi magyar akadémikusok, oktatók és ifjúsági szervezetek. A dokumentumot a hét elején iktatták az európai törvényhozás említett szakbizottságánál - közölte az MTI-vel Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke. Őt és Hantz Péter adjunktust tavaly decemberben zárta ki a BBTE oktatói testületéből az egyetem szenátusa, miután Hantz megpróbált magyar nyelvű táblákat elhelyezni az intézményt befogadó több épületben. Az aláírók között a két fiatal elbocsátott oktató mellett olyan neves erdélyi akadémikusok is szerepelnek, mint Benkő Samu, Brassai Zoltán, Csetri Elek, Demény Lajos, Egyed Ákos, Forray Ferenc, Gábos Zoltán, Gyenge Csaba, Jakó Zsigmond, Kolumbán József, Maros Dezső, Nagy-Tóth Ferenc, Németh Sándor, Péter Mihály, Toró Tibor és Uray Zoltán. A listán Kányádi Sándor költő, valamint Pozsony Ferenc, Sógor Csilla és Tánczos Vilmos egyetemi tanárok neve is olvasható. A beadványt aláírta még a budapesti székhelyű Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete, a Csíkszeredából irányított Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), és a Kolozsvárról vezetett Magyar Ifjúsági Tanács (MIT). A MIÉRT és a MIT a két legnagyobb romániai magyar ifjúsági ernyőszervezet. Emlékeztetnek arra, hogy Románia mintegy 21 millió állampolgárából 1,5 millió magyar nemzetiségű, s bár a magyarok Románia lakosságának 6,6 százalékát teszik ki, a felsőoktatásban tanulóknak csak 4,4 százaléka magyar, és csak 1,6 százalékuk tanulhat anyanyelvén. Rámutatnak: a kolozsvári BBTE 1959-ben jött létre a korábban önálló román tanítási nyelvű Babes Egyetem és a magyar Bolyai Tudományegyetem összevonása nyomán. Ma a legtöbb romániai magyar diákot befogadó BBTE magát multikulturális intézményként határozza meg - írják -, ehhez képest a vezetősége akadályozza a magyar nyelv hivatalos használatát az egyetemi adminisztrációban, akárcsak a magyar tagozat fokozottabb önállóságát biztosító magyar tannyelvű karok beindítását. Hozzáteszik: jelenleg Romániában nincsen önálló, államilag finanszírozott magyar oktatási nyelvű egyetem. Felelevenítik: a magyar oktatók többször is kérték a többnyelvű (magyar és német) feliratok kifüggesztését, a táblákért küzdő két adjunktust pedig elbocsátották. Azt igénylik az EP petíciós bizottságától, hogy ténymegállapítás céljából szervezzen általános meghallgatást, és az eset kivizsgálására küldjön képviselőket a helyszínre. Szorgalmazzák, hogy az említett szakbizottság kérje ki az Európai Parlament Kulturális és Oktatási, illetve Állampolgári Jogi, Bélés Igazságügyi Bizottságainak véleményét is. Emellett azt is javasolják, hogy a petíciós bizottság kezdeményezze a BBTE rektoránál a jogtalanul elbocsátott oktatók visszahelyezését, illetve a többnyelvű feliratok kifüggesztését. 2007. július 9. és 16. között zajlott le Csíkszeredában a Régi zene Fesztivál. Ezúttal a XVII. és XVIII. századi német barokk művek jelentették a zenei csemegét, de az érdeklődők akár gregoriánt is hallgathattak a Schola Gregoriana Monostoriensis előadásában. A Genfi Magyar Értesítő 2007. július 7-i számában részletes beszámolóban tájékoztat az ötvenedik évfordulóval kapcsolatos rendezvényekről valamint a Genfi Magyar Egyesület május 7-én megtartott tisztújító közgyűléséről. Ez csakis jó hír, hiszen megtudható, hogy a nevezett egyesület a múlt évbeni halálozások ellenére még mindig 205 tagot számlál, és egyben Svájc egyik leghatékonyabban működő egyesületévé nőtte ki magát. Ennek ellenére mint általános jelenséget állapítják meg: „A másodgenerációs magyarok továbbra is szinte megmagyarázhatatlan érdektelenséget mutatnak a magyar közösségi munkában való részvétel iránt." Minden elismerést megérdemel viszont az 1956 ötvenedik évfordulójával kapcsolatosan kifejtett tevékenység, amibe neves svájci és magyarországi személyiségeket vontak be. A pénztári beszámoló szerint a megemlékezések költségét 30.000 frankra irányozták elő, ezzel szemben a rendezvények összköltsége 33.000 frankot tett ki. Ezt az összeget a rendezőbizottság tagjai személyenként több mit ezer frank hozzájárulással teremtették elő. A Genfi Magyar Egyesületnek egyik büszkesége a Szabó Zoltán által létesített és magántulajdonát képező Genfi Magyar Könyvtár; fontos feladatot lát el a 98. számot megélt Genfi Magyar Értesítő. A 15 év után leköszönő elnök, Cseh Zsigmond magánéletében történt tragikus változások ellenére sem vonult vissza, hiszen továbbra is vállalta az Értesítő szerkesztőjének szerepét. Az említett okokból magyarázható, hogy az újonnan megválasztott vezetőség tagjai jobbára az előzőből kerültek ki, így Kiss- Borlase Egon új elnök megelőzően a pénztáros szerepét töltötte be. 7 A többnyelvűség jövője Európában A többnyelvűség Európa fejlődésének egyik feltétele, ezért, egyes nyelvek mások rovására történő túlértékelése helyett, célszerűbb a kultúrák közötti párbeszéd kialakítása - hangoztatták a XI. Nemzetközi Kisebbségi Nyelvi Konferencia résztvevői július 5-én Pécsett. A kétnapos rendezvényre mintegy harminc országból érkezett kétszázötven nyelvész, jogász, szociológus, politológus és történész kutató egyetértett abban is, hogy fel kell ismerni: a nyelvi tolerancia és a nyelvek fejlesztése a demokrácia alapértéke. Önmagunkat pusztítjuk el, ha hagyjuk meghalni a kisebbségi nyelveket. A világon jelenleg hatezer közösség nyelvét tartják számon, de becslések szerint néhány évtized múlva számuk a felére csökken - mondta a Pécsi Tudományegyetem Nemzetközi és Európai Jogi Tanszékének vezetője Szalayné Sándor Erzsébet, aki a konferencia egyik fő szervezője. Kis Máért lesz Szlovákiában (Magyar Hírlap 2007. június 9-) Lanyhul a határon túli magyar közösségek iránti magyarországi figyelem Csáky Pál és Markó Béla szerint. A szlovákiai MKP és a romániai RMDSZ elnöke Bukarestben találkoztak. A két politikus szerint a hazai viták oly mértékben lekötik a magyar pártok és intézmények energiáját, hogy ez befelé fordulást, a magyar külpolitika hatékonyságának jelentős csökkenését okozza. Csáky Pál bejelentette, hogy a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának következő ülését, az úgynevezett kis Máértet szeptember 1-jén, a szlovákiai Révkomáromban tartják. Ezen a fórumon megtárgyalják a határon túli magyar közösségeket befogadó egyes országok európai uniós tagsága és a Schengen-övezethez való, 2008. január 1-jei magyar csatlakozás után várható új helyzetet. Az előzetes bejelentéstől eltérően időközben változás állt elő. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) mint vendéglátó az értekezletet Sturovo Párkányba hirdette meg. (Szerk.)