Béke és Szabadság, 1950 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1950-07-07 / 1. szám
Erősítsük békemozgalmunkat! ÍRTA: RÓNAI SÁNDOR A Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának május 31-én és június 1-én Londonban tartott ülése megállapította, hogy a stockholmi békefelhívás forró visszhangra talált az egész világon. Hangsúlyozta a Bizottság, hogy az atombomba gyártásának és használatának megtiltását célzó mozgalom hatalmasan fejlődik. Nyelvi, társadalmi, vallási, vagy politikai különbségekre való tekintet nélkül eddig több mint százezer ember írta alá a stockholmi felhívást. Megállapította ugyanakkor a bizottság azt is, hogy a béke megvédése érdekében tovább kell fokozni az imperialista háborús gyújtogatók ellen a harcot. A bizottság londoni ülése óta eltelt időben újabb hatalmas lendületet adott a békemozgalomnak a Szovjetúnió Legfelső Tanácsa egyhangú csatlakozása a stockholmi felhíváshoz és a békealáírások gyűjtésének megkezdése a Szovjetúnióban. A Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi elvtárs vezetésével a magyar békemozgalom is jelentősen megerősödött. A békeívek aláírásával és a Békevédelmi Bizottságok megalakításával népünk megmutatta, hogy a békéért való harcban egységesen sorakozik fel a nagy béketáborban. Olyan tömegek is csatlakoztak a békemozgalomhoz, melyek eddig paszszívan viselkedtek, vallásos férfiak, és nők, hadiözvegyek, középparasztok, kispolgári rétegek. Ezzel azonban a békéért való harcban reánk váró feladatoknak még nem tettünk eleget. A béke védelméért folyó küzdelmünket erősíteni kell. Rákosi elvtárs mondotta: „A régi rend hívei nálunk is változatlanul egy harmadik világháborúban reménykednek és ezért szívósan és lankadatlanul támogatják a nyugati imperialistákat, terjesztik a háborús pánikkeltés álhíreit és mint kémek, szabotálók cselekvően is részt vesznek ebben a küzdelemben. Ennélfogva itthon is szakadatlanul küzdeni kell ezek ellen az erők ellen és éberen kell tartani azt a szellemet, amely el van szánva minden eszközzel küzdeni a békéért.“ Éberen kell tartanunk ezt a szellemet annál inkább, mert a béke elvetemült ellenségei, az amerikai imperialisták ma már az agresszió előkészítéséről a nyílt agressziós cselekedetek végrehajtásának útjára tértek. Minden becsületes, békeszerető ember mélységes felháborodással ítéli el az amerikaiimperialistáknak és csatlósaiknak tervszerűen előkészített fegyveres támadását Korea hős népe ellen és tömeggyilkos kalóz-tevékenységüket Korea területén. A háborús gyújtogatók szemérmetlen provokációs háborúja, a sorozatos arcátlan szerződésszegések, egy békés nép városainak és falvainak kíméletlen bombázása újra és még nagyobb nyomatékkal tudatosítja a békéért küzdő százmilliók számára, hogy ezzel a minden gazságra képes ellenséggel szemben csak kitartó és kemény harcban védhetjük meg legdrágább kincsünket, a békét. A békéért vívott harcban meg kell vizsgálnunk, hogy kik azok, akik ellenségei a békének, hol, milyen területen végzik romboló munkájukat? Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy a béke védelméért folytatott harc elválaszthatatlan a klerikális reakció elleni harctól, de elválaszthatatlan a jobboldali szociáldemokraták, a bércsalók, a kulákok és a nép egyéb ellenségei ellen folytatott küzdelemtől is. Miért? Mert ezek külön-külön és együttesen az imperialisták háborús politikáját szolgálják, ellenségei népünknek, harmadik világháborúban reménykednek. Embermilliók halálának és szenvedésének árán, az ember boldogulását szolgáló javak rombolásán keresztül akarják hazánkat az imperialisták rabságába döntetni, akarják a földesurak és nagytőkések hatalmát vissszaállítani. Jellemző ebből a szempontból Csintalan József, diósgyőri plébános esete. Csintalan azzal tagadta meg a békeív aláírását, hogy „amíg a földbirtokot vissza nem veszik a parasztoktól az egyház részére, addig az egyház ellensége marad a demokráciának." Hogy a békéért vívott harc menynyire összefügg egyebek között a klerikális reakció elleni küzdelemmel, arra legutóbb különösen felhívta az egész dolgozó magyar nép figyelmét a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése. A békebizottságoknak, a békebizottságok tagjainak helyileg le kell leplezni a nép ellenségeit, akik az imperialisták háborús politikáját szolgálják. Meg kell helyileg mutatni, hogy a klerikális reakció aknamunkája, a dolgozók gyermekeinek továbbtanulása elleni agitáció, az aratás sikere elleni próbálkozások, a rémhírterjesztés, általában a népi demokráciánk elleni támadások miért jelentik a háborús uszítók ügyének támogatását. Minden becsületes embert ki kell vonnunk a klerikális reakció befolyása alól és be kell kapcsolnunk a békéért vívott harcba, a békebizottságok munkájába. Az üzemekben rá kell mutatnunk arra, hogy a jobboldali szociáldemokraták tevékenysége hogyan segíti a halálkereskedők terveit Ki kell terjesztenünk a békéért folytatott harcot általában a termelés frontjára. A termelés és a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, az anyaggal való takarékoskodás, a munkafegyelem megszilárdítása, a munkalelkesedés növelése, — népi demokráciánk erősítése a termelés frontján való helytállással, — a békéért vívott harc egyik legfontosabb formája. Természetesen ez nemcsak az üzemekre, hanem az aratás, cséplés és betakarítás munkájára is vonatkozik, ahol népünk kenyerének ellenségei, a klerikális reakció és a kulákok egyszersmind a béke ádáz ellenségei is. Békebizottságainknak az a kötelességük, hogy minél szélesebb területen végezzenek politikai felvilágosító munkát. Választóiknak rendszeresen számoljanak be tevékenységükről. Vonjanak be minél több dolgozó embert az egyéni agitáció szolgálatába. Hassanak oda, hogy minél több békeszerető, a néppel rokonszenvező pap álljon ki a békemozgalom céljai mellett. Törekedjenek arra, hogy a hazájukat, gyermeküket, népünket szerető vallásos emberek is részt vegyenek a békemozgalomban s ne csak rokonszenvüket nyilvánítsák, hanem aktívan dolgozzanak nagy céljaink eléréséért. Leplezzék le békebizottságaink az imperialisták gaztetteit, provokációit Aktivizálják jó felvilágosító munkával a nőket, hadiözvegyeket, fiatalokat. Törekedjenek arra, hogy munkájuk nyomán még jobban elszigetelődjenek a nép ellenségei, a háborús uszítók ügynökei. Kísérjék figyelemmel a békebizottságok a nemzetközi eseményeket. Tartsák napirenden a béke biztosításáért folyó nemzetközi harc erősödését. Leplezzék lefáradhatatlanul a háborús gyújtogató amerikai imperialistákat, akik véres támadó háborút indítottak Korea hős népe ellen. Mutassanak rá azokra a vereségekre, amelyeket a brutális nyíltságú amerikai agresszió már eddig is elszenvedett a koreai háborúban. Beszéljenek a béketábor hatalmas erejéről, a Szovjetunióról, a népi demokrácia országairól, a kapitalista országokban és gyarmatokon folyó nehéz, eredményes harcokról a háborús uszítók ellen. Magyarázzák meg a dolgozóknak, minden becsületes embernek, hogy a nemzetközi helyzet feszültsége, az amerikai imperialisták eszeveszett erőfeszítései ellenére is megvan a lehetősége a béke megvédésének, mert a béketábor ereje már ma is nagyobb, mint a háborús uszítók ereje s mert a háborús uszítók ellen, a béketábor további megerősítéséért szívós, lankadatlan, eredményes harc folyik az egész világon s ennek az élén felszabadítónk, nagy barátunk, a szeretett és bölcs Sztálin által vezetett Szovjetúnió áll. Békebizottságainkra nagy feladatok várnak. Munkájuk nem lesz könnyű, de ez a munka rendkívül fontos. Tartsanak szoros kapcsolatot a megszervezendő megyei békeirodákkal és a békemozgalom országos titkárságával. Dolgozzanak együtt a tömegszervezetekkel, vegyenek részt a helyi megmozdulásokban, kultúrrendezvényeken. Törekedjenek arra, hogy a béke megvédéséért folytatott harcunkat hatalmas, nagy tömegmozgalommá fejlesszék. Érezzék azt békebizottságaink, hogy nagy és nemes feladatuk végzése közben mindig biztosan támaszkodhatnak a Magyar Dolgozók Pártjának s forrón szeretett vezetőnknek, Rákosi Mátyás elvtársnak útmutatására és segítségére. 3