Béke és Szabadság, 1950 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1950-07-07 / 1. szám

Erősítsük békemozgalmunkat! ÍRTA: RÓNAI SÁNDOR A Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának május 31-én és június 1-én Londonban tartott ülése megállapította, hogy a stock­holmi békefelhívás forró visszhangra talált az egész világon. Hangsúlyozta a Bizottság, hogy az atombomba gyártásának és használatának meg­tiltását célzó mozgalom hatalmasan fejlődik. Nyelvi, társadalmi, vallási, vagy politikai különbségekre való tekintet nélkül eddig több mint százezer ember írta alá a stockholmi felhívást. Megállapította ugyanakkor a bizottság azt is, hogy a béke meg­védése érdekében tovább kell fo­kozni az imperialista háborús gyúj­­togatók ellen a harcot. A bizottság londoni ülése óta eltelt időben újabb hatalmas lendületet adott a békemozgalomnak a Szovjetúnió Legfelső Tanácsa egyhangú csatla­kozása a stockholmi felhíváshoz és a békealáírások gyűjtésének meg­kezdése a Szovjetúnióban. A Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi elvtárs vezetésével a magyar béke­mozgalom is jelentősen megerősö­dött. A békeívek aláírásával és a Békevédelmi Bizottságok megalakí­tásával népünk megmutatta, hogy a békéért való harcban egységesen sorakozik fel a nagy béketáborban. Olyan tömegek is csatlakoztak a bé­kemozgalomhoz, melyek eddig pasz­­szívan viselkedtek, vallásos férfiak, és nők, hadiözvegyek, középparasz­tok, kispolgári rétegek. Ezzel azonban a békéért való harcban reánk váró feladatoknak még nem tettünk eleget. A béke vé­delméért folyó küzdelmünket erősí­teni kell. Rákosi elvtárs mondotta: „A régi rend hívei nálunk is válto­zatlanul egy harmadik világháború­ban reménykednek és ezért szívó­san és lankadatlanul támogatják a nyugati imperialistákat, terjesztik a háborús pánikkeltés álhíreit és mint kémek, szabotálók cselekvően is részt vesznek ebben a küzdelemben. Ennélfogva itthon is szakadatlanul küzdeni kell ezek ellen az erők el­len és éberen kell tartani azt a szel­lemet, amely el van szánva minden eszközzel küzdeni a békéért.“ Éberen kell tartanunk ezt a szel­lemet annál­­ inkább, mert a béke elvetemült ellenségei, az amerikai imperialisták ma már az agresszió előkészítéséről a nyílt agressziós cselekedetek végrehajtásának útjára tértek. Minden becsületes, béke­szerető ember mélységes felháboro­dással ítéli el az amerikai­­imperia­listáknak és csatlósaiknak terv­szerűen előkészített fegyveres táma­dását Korea hős népe ellen és tömeggyilkos kalóz-tevékenységüket Korea területén. A háborús gyújto­gatók szemérmetlen provokációs há­borúja, a sorozatos arcátlan szer­ződésszegések, egy békés nép váro­sainak és falvainak kíméletlen bom­bázása újra és még nagyobb nyo­matékkal tudatosítja a békéért küzdő százmilliók számára, hogy ezzel a minden gazságra képes el­lenséggel szemben csak kitartó és kemény harcban védhetj­ük meg leg­drágább kincsünket, a békét. A békéért vívott harcban meg kell vizsgálnunk, hogy kik azok, akik ellenségei a békének, hol, mi­lyen területen végzik romboló mun­kájukat? Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy a béke védelméért foly­tatott harc elválaszthatatlan a kleri­kális reakció elleni harctól, de el­választhatatlan a jobboldali szociál­demokraták, a bércsalók, a kulá­­kok és a nép egyéb ellenségei ellen folytatott küzdelemtől is. Miért? Mert ezek külön-külön és együtte­sen az imperialisták háborús politi­káját szolgálják, ellenségei népünk­nek, harmadik világháborúban re­ménykednek. Embermilliók halálá­nak és szenvedésének árán, az em­ber boldogulását szolgáló javak rom­bolásán keresztül akarják hazánkat az imperialisták rabságába döntetni, akarják a földesurak és nagytőké­sek hatalmát vissszaállítani. Jellemző ebből a szempontból Csintalan Jó­zsef, diósgyőri plébános esete. Csin­talan azzal tagadta meg a békeív aláírását, hogy „amíg a földbirtokot vissza nem veszik a parasztoktól az egyház részére, addig az egyház el­lensége marad a demokráciának." Hogy a békéért vívott harc meny­nyire összefügg egyebek között a klerikális reakció elleni küzdelem­mel, arra legutóbb különösen fel­hívta az egész dolgozó magyar nép figyelmét a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése. A békebizottságoknak, a békebi­zottságok tagjainak helyileg le kell leplezni a nép ellenségeit, akik az imperialisták háborús politikáját szolgálják. Meg kell helyileg mu­tatni, hogy a klerikális reakció aknamunkája, a dolgozók gyerme­keinek továbbtanulása elleni agitá­ció, az aratás sikere elleni próbál­kozások, a rémhírterjesztés, általá­ban a népi demokráciánk elleni tá­madások miért jelentik a háborús uszítók ügyének támogatását. Min­den becsületes embert ki kell von­nunk a klerikális reakció befolyása alól és be kell kapcsolnunk a bé­kéért vívott harcba, a békebizott­­ságok munkájába. Az üzemekben rá kell mutatnunk arra, hogy a jobb­oldali szociáldemokraták tevékeny­sége hogyan segíti a halálkereske­dők terveit Ki kell terjesztenünk a békéért folytatott harcot általában a termelés frontjára. A termelés és a termelékenység emelése, az ön­költség csökkentése, az anyaggal való takarékoskodás, a munkafegye­lem megszilárdítása, a munkalelke­sedés növelése, — népi demokrá­ciánk erősítése a termelés frontján való helytállással, — a békéért ví­vott harc egyik legfontosabb for­mája. Természetesen ez nemcsak az üzemekre, hanem az aratás, cséplés és betakarítás munkájára is vonat­kozik, ahol népünk kenyerének el­lenségei, a klerikális reakció és a kulákok egyszersmind a béke ádáz ellenségei is. Békebizottságainknak az a köte­lességük, hogy minél szélesebb terü­leten végezzenek politikai felvilá­gosító munkát. Választóiknak rend­szeresen számoljanak be tevékeny­ségükről. Vonjanak be minél több dolgozó embert az egyéni agitáció szolgálatába. Hassanak oda, hogy minél több békeszerető, a néppel rokonszenvező pap álljon ki a békemozgalom céljai mellett. Töre­kedjenek arra, hogy a hazájukat, gyermeküket, népünket szerető val­lásos emberek is részt vegyenek a békemozgalomban s ne csak rokon­­szenvüket nyilvánítsák, hanem aktí­van dolgozzanak nagy céljaink eléréséért. Leplezzék le békebizottságaink az imperialisták gaztetteit, provoká­cióit Aktivizálják jó felvilágosító munkával a nőket, hadiözvegyeket, fiatalokat. Törekedjenek arra, hogy munkájuk nyomán még jobban el­szigetelődjenek a nép ellenségei, a háborús uszítók ügynökei. Kísérjék figyelemmel a békebizottságok a nemzetközi eseményeket. Tartsák napi­renden a béke biztosításáért folyó nemzetközi harc erősödését. Leplezzék le­fáradhatatlanul a háborús gyújtogató amerikai im­perialistákat, akik véres támadó háborút indítottak Korea hős népe ellen. Mutassanak rá azokra a vere­ségekre, amelyeket a brutális nyílt­­ságú amerikai agresszió már eddig is elszenvedett a koreai háborúban. Beszéljenek a béketábor hatalmas erejéről, a Szovjetunióról, a népi demokrácia országairól, a kapitalista országokban és gyarmatokon folyó nehéz, eredményes harcokról a há­borús uszítók ellen. Magyarázzák meg a dolgozóknak, minden becsüle­tes embernek, hogy a nemzetközi helyzet feszültsége, az amerikai im­perialisták eszeveszett erőfeszítései ellenére is megvan a lehetősége a béke megvédésének, mert a béke­tábor ereje már ma is nagyobb, mint a háborús uszítók ereje s mert a háborús uszítók ellen, a béketábor további megerősítéséért szívós, lan­kadatlan, eredményes harc folyik az egész világon s ennek az élén felszabadítónk, nagy barátunk, a sze­retett és bölcs Sztálin által vezetett Szovjetúnió áll. Békebizottságainkra nagy felada­tok várnak. Munkájuk nem lesz könnyű, de ez a munka rendkívül fontos. Tartsanak szoros kapcsolatot a megszervezendő megyei békeiro­dákkal és a békemozgalom országos titkárságával. Dolgozzanak együtt a tömegszervezetekkel, vegyenek részt a helyi megmozdulásokban, kultúr­­rendezvényeken. Törekedjenek arra, hogy a béke megvédéséért folytatott harcunkat hatalmas, nagy tömeg­­mozgalommá fejlesszék. Érezzék azt békebizottságaink, hogy nagy és nemes feladatuk végzése közben mindig biztosan támaszkodhatnak a Magyar Dolgozók Pártjának s for­rón szeretett vezetőnknek, Rákosi Mátyás elvtársnak útmutatására és segítségére. 3

Next