Béke és Szabadság, 1952 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1952-07-27 / 30. szám
FELRAGYOG A SZOCIALIZMUS CSILLAGA A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG FELETT 1945 júliusában a Berlin melletti Potsdamban állapodtak meg a második világháborúban szövetséges nagyhatalmak, a legyőzött Németország jövőjében . 1952 júliusában a Német Szocialista Egységpárt értekezlete egyhangú határozatot fogadott el a szocializmus felépítéséről a Német Demokratikus Köztársaságban. Egykori tudósítók beszámolói szerint 1945 nyarán a potsdami kastély volt az egyetlen viszonylag épen maradt nagyobb középület egész Berlin területén — ma félmillió német vonult fel az új Sztálin- Allén, melyhez hasonlóan szép utca sohasem volt Berlinben. Ki hitte volna akkor, hogy alig hét év alatt a kiégett, romokban heverő »elátkozott város« helyén új, nagy szocialista ország fővárosa épül. Hogy a földig rombolt Lipcsében, Drezdában, Hallében ismét virágzó ipari és kulturálisközpontok nőnek, ahol százezrek fogadják ujjongva a szocializmus hajnalhasadását. Annak a népnek milliói lépnek most a szocializmus útjára, melyet a legmélyebbre taszított a fasizmus, melyet egy évszázadig gyötörtek és gyaláztak a Bismarckok, a Hohenzollern-császárok meg Hitlerek. A német nép öntudatra ébredése , felemelkedése a kommunizmus eszméjének, a párt történelemformáló, embernevelő erejének nagy győzelme. Világraszóló bizonyítéka, hogy korunkban már semAmikor 1945-ben felvirradt az első tavasz az Oderán, a második világháború utolsó s legvéresebb csatáira induló szovjet hősök elszántságát megsokszorozta a tudat, hogy nemcsak a hitlerista fenevad elpusztításáért, hanem egy pusztulás szélére sodort nép újjászületéséért is harcolnak. A győzelem vörös lobogója, melyet a Reichstag ormára tűztek, nem a hódítás, hanem a felszabadítás hirdetője volt. A Nagy Októberi Forradalom fiai, uráli vasöntők, ukrajnai parasztok, száz csatában megedződött hősök, felszabadító hivatásuk teljesítésével az emberiség történetének egyik fejezetét zárták le s egy új korszak távlatait nyitották meg. A népek szabadságának győztes vörös zászlaját Németországban is a nemzet legjobb fiai ragadták kezükbe, s ma több mint húszmillió ember sorakozik fel mögöttük a szocializmus útján járó legfiatalabb államban, a szocialista társadalom építéséért. Voltak, akik nem ezt a sorsot szánták a német népnek. Egy angol nemes, Lord Vansittart, meg Morgenthau amerikai bankár már 1945-ben nyíltan azt hirdette, hogy a németeket kikell irtani miféle önkény, galádság, sem Hitler, sem a Wall Street, sem a Gestapo, sem az FBI, sem Aua föld színéről. Egyre sűrűbben prédikálták iparmágnások, üzletemberek, államférfiak Angliában meg az USA-ba®, hogy a németek »nem képesek modern államalkotásra«, sohasem valósíthatják meg a demokráciát, egyszóval fejlődésképtelenek, s miközben így ítélkeztek Európa egyik legrégibb népéről, félszemmel bányáira, földjére sandítottak. Mert az már »logikus«, hogy annak a nemzetnek, amely »alacsonyabbrendű«, nem képes önálló állam alkotására, nem lehetnek üzemei, birtokai, saját sorsa, jövője, csak másokért, »a felsőbbrendűekért« verejtékezhet. Becsuana-földet, Nicaraguát akartak teremteni Európa közepén. Lincs-sheriffek, alvilági gengszterek és »nemes lordok«, az erkölcs és emberiesség nevében örök szolgaságra, rabságra akarták ítélni Goethe és Schiller, Mozart és Beethoven, Bebel és Liebknecht népét. Visszájára akarták fordítani Hitler fajelméletét, s a bélyeget, melyet annyi véráldozat árán, alig tépett le a hős szovjet nép a szláv, mongol, latin, zsidó »alsóbbrendűek« millióiról, az angolszász urak most a németek homlokára akarták sütni. schwitz, sem Kocsedo nem állíthatja meg a szocializmus útján haladó népeket. Az első tavasz az Oderái A SOLAI VÖLGYZAROGÁT, a Német Demokratikus Köztársaság első nagy békeműve . A KELETI KOHÓKOBINÁT, az országukat építő szabad német munkások óriási alkotása hirdeti, hogy a német népben törhetetlenül él a béke és az egység iránti vágy