Béke és Szabadság, 1952 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1952-11-30 / 48. szám

mint Palkovics Katalin. A még fel nem szabadult népek érthettek a szóból: a békés, az alkotó munka országaiban mindenki a maga mesterségét tartja a legszebbnek. Parragi György fejezte ki az egész kongresszus izzó gyűlöletét a titoista emberrablók és azok belgrádi főnökei és washingtoni felbujtói iránt. Az olimpiai küldöttek népszerű kék egyenruhájában Gyenge Valéria mint béke-küldött lépett a mikrofon elé. Kötve hiszem, hogy Helsinkiben, az uszoda rajtkövén nagyobb volt a lámpaláza, mint most a szószéken. Parragi szavait egészíti ki harcos kiáltása: Helsinkiben is megmutattuk a világnak, hogy nem a félénkek könyörögnek békéért, hanem az erősek csavarják ki a gyilkos fegyvert a támadók kezéből. Vannak felszólalók, akik első két szavukkal beveszik a hallgatók szívét. A mi harmadik békekongresszusunkat az jellemezte, hogy egyre több és több volt az ilyen felszólaló, egyre forróbb és közvetlenebb, egyre bensőségesebb és egyre harcosabb lett (mi tudjuk, hogy ez nem ellentmondás!) a tanácskozás. Itt van például Tollas Sándorné. Ha visszatérnek a küldöttek falujukba, üzemükbe, iskolájukba, vagy lakóházukba s megkérdik tőlük: milyen volt? — akkor gondolkoznak kicsit és elmondják ennek az egyszerű debreceni asszonynak az életét, úgy, ahogy tőle hallották. Tollasné a nyomor mélységeiből emelkedett ki. A múltban Debrecen legszegényebb negyedében, a »tégilaverésben élt. Milyen érzékletesen tudjakifejezni a múlt és a jelen közti különbséget! Akkoriban a Debrecenbe vezető ötkilométeres utat állandóan belepték a rongyos munkanélküliek. Most nem látni itt embert, autóbuszon jár mindenki. Azt mondják, a számok nem kifejezőek. Tollasné is mondott négy számot. 1946-ban az egykori téglaverő, a mai Rákositelep, salakos járdát kapott. 1948-ban jóvízű csapos kutakat, 1951-ben új köves utat, 1952-ben új, köves járdát. Köröskörül a padokban az emberek megint egymásra néznek. Figyelnek is Tollasné szavaira, egymás fülébe is suttognak valamit. Azt mondják el egymásnak, hogy az ő falujuk, az ő negyedük mi mindent kapott 46-ban, 48-ban, 51-ben, 52-ben. József Attila üzenete Külön szívembe zárom Torlasnét, mert végül József Attila emlékét idézi fel. Egy békeharcos társa megírta neki, hogy tizenhat évvel ezelőtt együtt dolgozott, azaz dolgozott volna József Attilával. »És József Attila azt mondta neki, hogyha ez a rothadt világ megszűnik, lesz egy új világ, a munkások, a dolgozók világa és erre a világra nagyon vigyázzatok, nehogy a rothadás kikezdje.« Az a taps, amely szinte elnyomta az ön szavait, kedves Tollas Sándorné, válasz volt a mi József Attilánk emlékének. Péter János református püspök, a nemzetközi békemozgalom első sorában küzd. A Béke Világtanács tagja. Szép példázatát sok küldött fogja idézni: ha vérszomjas farkascsorda támad egy falura, nem nézik a farkasok, kinek mi a vallása, s ezért, aki nem akarja, hogy magát, gyermekeit felfalják, puskát, baltát ragad a farkasok ellen. Értjük a példát, ismerjük a béke farkasait. »Aki tölgyfát ültet« Dél felé jár az idő. Nemcsak sűrűsödnek, rövidülnek is a felszólalások. A küldöttek érzik, hogy mások is el akarják mondani azt, ami a szívükön fekszik, azt, amit százak és ezrek rájuk bíztak. Az Országos Béketanács egyik munkatársa nagy sürgése-forgása közben odasúgja: 414 küldött jelentkezett felszólalásra! Most egymásután három nő lép a szószékre. Energikusarcú, merész tekintetű aszony az első, mikor megmondja kicsoda, egyszerre felzúg a taps, nem a nevére, amit most mindannyian meg jegyzőnk, hasága között. Egy régi orosz közmondást idéz: aki tölgyfát ültet, az hosszú időre rendezkedik be. »A mi tölgyfánk munkások ezreinek békeakaratát tükrözi vissza, a mi tölgyfánk, a mi Sztálinvárosunk, ■ hitünk a tartós békében.« Fiatal leány a másik nőküldött, Blidár Róza ipari tanuló. »Két éve még csak takarítottam, meg főzögettem, a múlt héten egymagam megesztergáltam egy menetes tengelyt«, — mondja. Még sok mindent akar esztergálni, ezért hozza az ipari tanulók békeüzenetét A harmadik aszonyt az egész ország ismeri: Bulla Elma ez, a Néphadsereg Színházának művésznője. Vannak köztünk már néhányan, akik kissé belefáradtak a sok figyelésbe, jegyzésbe. A színésznő zengő hangjára, a békére vágyó asszony forró szívedobbanására most újra felcsillannak a szemek. Azt mondja Bulla, nehezére esik beszélni, saját gondolatait kifejezni, mert annyiszor tolmácsolta mások szavait. De azután elmondja, mit érez valahányszor átmegy a hidakon, hogyan élvezi újra meg újra a villamost, az autóbuszt, mert emlékszik, amikor a Sziget-utcából ■naponta, gyalogolt a Belvárosi Színházba, saját szavaiból is lángoló hőfokon tör elő az élmény és az érzelem ereje. Lehet ezt még fokozni? Az ember azt hinné, nem, ám Bulla Elma befejezésül a saját szavait megtoldja Jiri Marek csehszlovák író híres elbeszélésének, »Egy anya beszél« befejező szavaival. És ekkor hangja sokolt, mint a szenvedő anyáké, fenyegetően dübörög és bíztatóan ígér, s íme, az író és a színész nagyszerű találkozásának pillanataiban nem resteljük, hogy szemünk egyszerre könnybe lábad és kezünk ökölbeszorul . Kodály békedala Ahogy a művésznő az előadás hevében széttárta karjait, a fájdalmas koreai anyákra gondoltunk és most, amikor Han Hjo Szon követ a koreai nép üdvözletét tolmácsolja, a hős koreai harcosokat és "a testvérnép biztos győzelmét ünnepeljük éljeneinkkel és tapsainkkal. Szívünkben a harag lángjait gyermekeink vrtják el. Négyes sorrokban vonulnak be az oldalbejáraton, a fehéringes, pirosnyakkendős úttörőlányok, a Marcibányi-téri iskola 200 tagú úttörő kórusa ez. Felállnak az emelvény mindkét oldalán és felcsendül Kodály Zoltán új békedala: »Ez a föld, ez a nép békét vár...« Ünnepélyes percek ezek. A kislányok fehér virágkoszorújában ott áll maga a dal költője, nemzetünk büszkesége,korunk egyik legnagyobb zeneszerzője, Kodály Zoltán. Lehet-e nagyobb dicsőség alkotó hanem a foglalkozására: Wolf Johanna, Sztálinváros és a Sztálin Vasmű főmérnöke. Nagyszerű feladat ez, és a főmérnök-asszony nem istitkolja büszkeségét, úgylátszik, a mi alkotómunkánk párt hoza még a mérnökökből is költőket farag. Ez a kemény és tántoríthatatlan műszaki ember is köl- Péter Jáno«. • Jővé válik itt a béke híveinek so ! Gyenge Valéria Wolf Johanna Blidár Róza Bulla Elma Han Hjo Szán Ez a föld, ez a nép békét, vár . . . Kodály Zoltán új békedalát énekli a Marcibányi téri iskola 200 tagú úttörő énekkara (Ivátli Károly fHv.j 10 (Magyar Fotóterv ) .