Béke és Szabadság, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-04-14 / 16. szám

Tizennyolcévesek Amikor 1045-ben kijöttek az óvóhelyekről, még csak tízévesek voltak. Az egyik Angyalföldön, a Jász-utcában, a másik az Ipar-utcában, a harmadik Tatabányán mélyet szippantott a szabad levegőből, kitárta karját s a napfényben úgy ölelte át az első szovjet katonát. Nyolc év alatt sok minden történt. Iskolába jártak, úttörők lettek. Sportolhattak. Tanultak az iskolában, épültek az életben. Tisztább lett a tüde­jük, erősebb a szívük, szélesebb lett a válluk, izmo­sodtak. És felszabadulásunk nyolcadik évfordulóján tizennyolc évesek lettek. Arra törekedtek, hogy az iskolában, vagy a munkapad mellett eredményt ér­jenek el. Aztán megbízást kaptak arra, hogy Brüsz­­szelben a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség labda­rúgó tornáján becsülettel állják meg a helyüket. Épülő szép hazánk fiataljai, a tizennyolcévesek forró nemzetközi sportcsatában férfiakká váltak. 1' A­­ Hág torma győztesei Tizenhat nemzet ifjúsági válogatott labdarúgói vettek részt a Belgiumban rendezett nemzetközi lab­darúgó tornán, a többi között Svájc, Írország, Török­ország, Jugoszlávia, Anglia, Ausztria, Spanyolország, Nyugat-Németország, Belgium, Franciaország, Ar­­gentína. A magyar csapat a svájciak, az írek és a törökök legyőzése után a jugoszláv­okkal került a döntőbe és azokat 2:0 arányban megverte. Ezen a mérkőzésen egy-egy pillanatra szinte fellángolt az olimpiai láz.­­A magyar csapat biztosan és fölénye­sen győzött« — így számoltak be a külföldi lapok is a világtornáról. A győzelem nem máról holnapra született meg, a fiatalok megkapták az előkészületekhez szükséges támogatást. Jó munkával, kollektív szellemben ké­szültek fel és utaztak el a nemzetközi találkozóra. Külön edzőt is kaptak. A csapat tagjaival Paczolai Károly, az egykori kispesti játékos foglalkozott, jól nevelte, képezte „fiait­“, akiket különböző egyesüle­tekből válogattak össze. Most pedig bemutatjuk a tizennyolcévesek csa­patát, az ifjúsági válogatottat. A kapus: Balogh Ist­ván (Haladás), orvostanhallgató. A három hátvéd: Rajna (Dózsa) rendőr, Környei (Tatabányai Bányász) gimnazista, Irtási Ferenc (Bp. Vasas) a műszaki egyetem hallgatója, csapatkapitány, DISZ-titkár. A két fedezet: Szabó László (Kinizsi) motorszerelő ipari tanuló, a másik, Nagymáté István (Kinizsi) géplakatos. A csatársor: Bukovi (Bástya), a Barcsay­­utcai gimnázium negyedik osztályának tanulója, Nagy Imre (Tatabányai Bányász) a tatabányai Rákosi Mátyás gimnázium tanulója, Tichy Lajos (Bp. Lokomotív) géplakatos a Nyugati­ pályaudvaron, Karácsonyi György (Ganz Vagon Vasas) a közgazda­­sági technikum tanulója, Domokos (Bp. Vasas) vas­esztergályos ipari tanuló. Tartalékok: Várhidi (Bás­tya) tanuló, Monok (Keltex) gazdasági gimnázium növendéke, Szimcsák László (III. ker. Textilfestő) géplakatos, Hajdú (Bp. Gyárépítők) géplakatos, Pál ((Csillaghegyi Vörös Lobogó) ipari tanuló. Ak­i egy gólt sem kapott A magyar ifjúsági válogatott csapat a belgiumi futballtornán egy gólt sem kapott. Balogh Istvánnak, a kapusnak nem bírtak gólt lőni, végig szemfüles volt, mint a tigris, úgy vetette magát a labdára. Minden lövést kivédett. Igaz, hogy ebben a védelem többi tagjának is része volt. Balogh István az édesanyjával lakik, kettesben a Majakovszkij­ utca 49. számú házban. Édesanyja varrónő. A fia orvosnak készül. Mosolygósképű fiú, szélesvállú a kapus, a magyar labdarúgó sport jövő reménysége, a leendő Grosits. — Amikor a svájci, majd az ír mérkőzésen túl­jutottunk — mondja —, már mindannyian éreztük, hogy a végső győzelmet is megszerezhetjük. Arra gondoltunk, mennyi áldozattal járt a mi előkészíté­sünk, s a nép államának támogatását csak az első hely megszerzésével hálálhatjuk meg. A »bevehetetlen vár«, a gólnélküli kapus el­mondta, hogy pár évvel ezelőtt a Liszt Ferenc­ téren kezdett futballozni. Egyszer betörték az egyik ház ablakát. A házfelügyelő nagy patáliát csapott akkor. Most ő is kijött a pályaudvarra, a fogadtatásra és megveregette Balogh vállát: »Nem baj, hogy betört az ablak. Megérte.« — Hogy áll a tanulmányaival? — Közepesen. De mindent elkövetek, hogy fo­kozatosan feljavuljak. Sebészorvos szeretnék lenni. Most közbeszól a mama: — Pista, míg távol voltál hazulról, ki volt füg­gesztve a neved a kapu alatt. Választójogot kaptál... A ugy­­AI nenfije Tichy Lajos középcsatárt játszott a jugoszlávok elleni döntő mérkőzésen. A Jász­ utca 102. szám alatti ház udvarában körülveszik őt a »srácok«. Belepirul az arca az izgalomtól, amikor elmeséli a belgiumi napokat és megmagyarázza, hogyan lőtte a gólt. Ami­kor ugyanis 1:0-ra vezettünk a jugoszlávok ellen, Tichy a kifutó kapust is kicselezte és úgy lőtte be a második gólunkat. Ezt nevezték el Brüsszelben a nagy gólnak. Meg is mutatja pajtásainak, milyen volt a gól. — Hű, a mindenit! — mondja az egyik »kor­társ«. Aztán Tichy folytatja: — Jól megfigyeltünk mindent Brüsszelben. Szépek a házak, tiszták az utcák, fényesek a kiraka­tok, de a dolgozóknak nincs pénzük vásárlásra és rendkívül sok a munkanélküli. Egyik leglelkesebb szurkolónk volt Vanderborgh békeharcos. Ez a belga fiatalember nem kapott sehol sem állást. Az volt a bűne, hogy Brüsszel utcáin békeplakátokat ra­gasztott... Most a munkájáról beszél. Géplakatos. Olyan munkás szeretne lenni, amilyen Hézer Ferenc szta­hanovista. Apja na Bukovi Gábor volt a jobbszélső. A Barcsay­ utcai gimnázium növendéke. Bukovi Mártonnak, a Bástya edzőjének, az egykori nagy válogatott labdarúgónak a fia. Hatéves kora óta futballozik. Az apa tanítgatta fiát a labdarúgás fortélyaira s az alma nem esett messze a fájától... A kis Bukovi azok közé tartozik, akik a futball világtornán is a szellemes játékstílust képviselték. Technikus akar lenni. — Nagyon örültem, hogy ennek a kollektívának tagja lehettem — mondja, ma­jd hozzáteszi: — Min­denütt úgy figyeltek és néztek bennünket, mint a szocializmust építő ország fiataljait. Igyekeztünk is méltónak lenni megbízatásunkhoz. Hol van a régi, elkopott mondás: fiatalság, bo­londság ... A mi fiataljaink férfiak. Pataky Károly A KÜZDELEM­ NYOMAIT viselik magukon, de arcukon már a győzelem öröme ragyog. Ez a felvétel közvetlenül a brüsszeli győzelem után készült a tizennyolcévesek csapatáról. Balról jobbra az álló sor: Környei, Nagy, Tichy, Szamcsáik, Szabó, Bukovi, Rajna. Előttük: Pál, Karácsonyi, Irtási, Balogh, Nagymáté .ÍGY LŐTTEM A NAGY GÓLT A JUGOSZLÁVOKNAK« — magyarázza Tichy Lajos a Jász utcai fiúknak APA ÉS FIA. A labdakezelés technika fut­tatatja Bukov! I., Bukovi II.-nek A GÓLNÉLKÜLI MAGYAR KAPUS - írta a brüsszeli sportlap. Ezt a mon­datot mutatja az újságban büszkén Balogh István az édesanyjának (Magyar Fotó — Faragó felv.)

Next