Béke és Szabadság, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-04-14 / 16. szám
Tizennyolcévesek Amikor 1045-ben kijöttek az óvóhelyekről, még csak tízévesek voltak. Az egyik Angyalföldön, a Jász-utcában, a másik az Ipar-utcában, a harmadik Tatabányán mélyet szippantott a szabad levegőből, kitárta karját s a napfényben úgy ölelte át az első szovjet katonát. Nyolc év alatt sok minden történt. Iskolába jártak, úttörők lettek. Sportolhattak. Tanultak az iskolában, épültek az életben. Tisztább lett a tüdejük, erősebb a szívük, szélesebb lett a válluk, izmosodtak. És felszabadulásunk nyolcadik évfordulóján tizennyolc évesek lettek. Arra törekedtek, hogy az iskolában, vagy a munkapad mellett eredményt érjenek el. Aztán megbízást kaptak arra, hogy Brüszszelben a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség labdarúgó tornáján becsülettel állják meg a helyüket. Épülő szép hazánk fiataljai, a tizennyolcévesek forró nemzetközi sportcsatában férfiakká váltak. 1' A Hág torma győztesei Tizenhat nemzet ifjúsági válogatott labdarúgói vettek részt a Belgiumban rendezett nemzetközi labdarúgó tornán, a többi között Svájc, Írország, Törökország, Jugoszlávia, Anglia, Ausztria, Spanyolország, Nyugat-Németország, Belgium, Franciaország, Argentína. A magyar csapat a svájciak, az írek és a törökök legyőzése után a jugoszlávokkal került a döntőbe és azokat 2:0 arányban megverte. Ezen a mérkőzésen egy-egy pillanatra szinte fellángolt az olimpiai láz.A magyar csapat biztosan és fölényesen győzött« — így számoltak be a külföldi lapok is a világtornáról. A győzelem nem máról holnapra született meg, a fiatalok megkapták az előkészületekhez szükséges támogatást. Jó munkával, kollektív szellemben készültek fel és utaztak el a nemzetközi találkozóra. Külön edzőt is kaptak. A csapat tagjaival Paczolai Károly, az egykori kispesti játékos foglalkozott, jól nevelte, képezte „fiait“, akiket különböző egyesületekből válogattak össze. Most pedig bemutatjuk a tizennyolcévesek csapatát, az ifjúsági válogatottat. A kapus: Balogh István (Haladás), orvostanhallgató. A három hátvéd: Rajna (Dózsa) rendőr, Környei (Tatabányai Bányász) gimnazista, Irtási Ferenc (Bp. Vasas) a műszaki egyetem hallgatója, csapatkapitány, DISZ-titkár. A két fedezet: Szabó László (Kinizsi) motorszerelő ipari tanuló, a másik, Nagymáté István (Kinizsi) géplakatos. A csatársor: Bukovi (Bástya), a Barcsayutcai gimnázium negyedik osztályának tanulója, Nagy Imre (Tatabányai Bányász) a tatabányai Rákosi Mátyás gimnázium tanulója, Tichy Lajos (Bp. Lokomotív) géplakatos a Nyugati pályaudvaron, Karácsonyi György (Ganz Vagon Vasas) a közgazdasági technikum tanulója, Domokos (Bp. Vasas) vasesztergályos ipari tanuló. Tartalékok: Várhidi (Bástya) tanuló, Monok (Keltex) gazdasági gimnázium növendéke, Szimcsák László (III. ker. Textilfestő) géplakatos, Hajdú (Bp. Gyárépítők) géplakatos, Pál ((Csillaghegyi Vörös Lobogó) ipari tanuló. Aki egy gólt sem kapott A magyar ifjúsági válogatott csapat a belgiumi futballtornán egy gólt sem kapott. Balogh Istvánnak, a kapusnak nem bírtak gólt lőni, végig szemfüles volt, mint a tigris, úgy vetette magát a labdára. Minden lövést kivédett. Igaz, hogy ebben a védelem többi tagjának is része volt. Balogh István az édesanyjával lakik, kettesben a Majakovszkij utca 49. számú házban. Édesanyja varrónő. A fia orvosnak készül. Mosolygósképű fiú, szélesvállú a kapus, a magyar labdarúgó sport jövő reménysége, a leendő Grosits. — Amikor a svájci, majd az ír mérkőzésen túljutottunk — mondja —, már mindannyian éreztük, hogy a végső győzelmet is megszerezhetjük. Arra gondoltunk, mennyi áldozattal járt a mi előkészítésünk, s a nép államának támogatását csak az első hely megszerzésével hálálhatjuk meg. A »bevehetetlen vár«, a gólnélküli kapus elmondta, hogy pár évvel ezelőtt a Liszt Ferenc téren kezdett futballozni. Egyszer betörték az egyik ház ablakát. A házfelügyelő nagy patáliát csapott akkor. Most ő is kijött a pályaudvarra, a fogadtatásra és megveregette Balogh vállát: »Nem baj, hogy betört az ablak. Megérte.« — Hogy áll a tanulmányaival? — Közepesen. De mindent elkövetek, hogy fokozatosan feljavuljak. Sebészorvos szeretnék lenni. Most közbeszól a mama: — Pista, míg távol voltál hazulról, ki volt függesztve a neved a kapu alatt. Választójogot kaptál... A ugyAI nenfije Tichy Lajos középcsatárt játszott a jugoszlávok elleni döntő mérkőzésen. A Jász utca 102. szám alatti ház udvarában körülveszik őt a »srácok«. Belepirul az arca az izgalomtól, amikor elmeséli a belgiumi napokat és megmagyarázza, hogyan lőtte a gólt. Amikor ugyanis 1:0-ra vezettünk a jugoszlávok ellen, Tichy a kifutó kapust is kicselezte és úgy lőtte be a második gólunkat. Ezt nevezték el Brüsszelben a nagy gólnak. Meg is mutatja pajtásainak, milyen volt a gól. — Hű, a mindenit! — mondja az egyik »kortárs«. Aztán Tichy folytatja: — Jól megfigyeltünk mindent Brüsszelben. Szépek a házak, tiszták az utcák, fényesek a kirakatok, de a dolgozóknak nincs pénzük vásárlásra és rendkívül sok a munkanélküli. Egyik leglelkesebb szurkolónk volt Vanderborgh békeharcos. Ez a belga fiatalember nem kapott sehol sem állást. Az volt a bűne, hogy Brüsszel utcáin békeplakátokat ragasztott... Most a munkájáról beszél. Géplakatos. Olyan munkás szeretne lenni, amilyen Hézer Ferenc sztahanovista. Apja na Bukovi Gábor volt a jobbszélső. A Barcsay utcai gimnázium növendéke. Bukovi Mártonnak, a Bástya edzőjének, az egykori nagy válogatott labdarúgónak a fia. Hatéves kora óta futballozik. Az apa tanítgatta fiát a labdarúgás fortélyaira s az alma nem esett messze a fájától... A kis Bukovi azok közé tartozik, akik a futball világtornán is a szellemes játékstílust képviselték. Technikus akar lenni. — Nagyon örültem, hogy ennek a kollektívának tagja lehettem — mondja, majd hozzáteszi: — Mindenütt úgy figyeltek és néztek bennünket, mint a szocializmust építő ország fiataljait. Igyekeztünk is méltónak lenni megbízatásunkhoz. Hol van a régi, elkopott mondás: fiatalság, bolondság ... A mi fiataljaink férfiak. Pataky Károly A KÜZDELEM NYOMAIT viselik magukon, de arcukon már a győzelem öröme ragyog. Ez a felvétel közvetlenül a brüsszeli győzelem után készült a tizennyolcévesek csapatáról. Balról jobbra az álló sor: Környei, Nagy, Tichy, Szamcsáik, Szabó, Bukovi, Rajna. Előttük: Pál, Karácsonyi, Irtási, Balogh, Nagymáté .ÍGY LŐTTEM A NAGY GÓLT A JUGOSZLÁVOKNAK« — magyarázza Tichy Lajos a Jász utcai fiúknak APA ÉS FIA. A labdakezelés technika futtatatja Bukov! I., Bukovi II.-nek A GÓLNÉLKÜLI MAGYAR KAPUS - írta a brüsszeli sportlap. Ezt a mondatot mutatja az újságban büszkén Balogh István az édesanyjának (Magyar Fotó — Faragó felv.)