Béke és Szabadság, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-04-22 / 17. szám
CySri levél „Feli várol runk néptli * reált“ Ha az utas leszáll Győrött, itt is — smint máshol, amerre járunk-kelünk —• “ épülő szocializmusunk hatalmas létesít- 0 jményeit látja. A Sztálin-úton mindjárt szembetűnik egy nagy építkezés: ott a [»•Vörös Csillag“ szállodánk falai növekednek. Pár lépés csak a hatemeletesinek épülő modern bérház, tovább pedig új bérházak egész sora, amelyekbe ezőszön már beköltözhetnek lakóik. Szemetsértő, csúnya folt azonban a várositanács karcsútornyú székházával szemközt, Győr város minden nagyobb rendezvényének középpontjában a győri Ruházati Bolt Vállalat központi irodájáénak kopott, alacsony, szürke épülete.Mostanában bent már rendbehozták azirodákat: a szobák ragyogó tiszták, a dolgozók megfelelő körülmények közöttvégzik munkájukat. Kint lombosodó,illatos hársfák takarják félig-meddigjótékonyan — a házat, de teljesen nem tudják eltakarni kopott vakolatú csúfságát. Mindössze néhány kiló mész, kétkőműves napi munkája kellene ahhoz, ■hogy a ház új köntöst kapjon. És mégvalami, de ez látszik a legnehezebbnek: Íj a győri Ingatlankezelő intézkedése! Horváth László népnevelő, Győri Ruházati Bolt “et te szertelen szemetelő, • aki elcsúfítod magad körül a környéket, legyen az táj, terep, lakóhely, jármű, munkahely vagy utca. Haragszom rád mert rendetlen vagy, hajigálod magad körül munkád selejtjét, létezésed salakjait, viselt dolgaid hulladékait. Ha dolgozol, csupa zűr- s zavarrá változik körülötted a terep, szétdobálod, ami már nem kell — majd takarítanak utánad, gondolod, ha ugyan gondolaz ilyesmire egyáltalában. Ha szórakozol, moziban-szinházban széttaposott pattogatott kukorica, sztaniolpapír és zizegő celofángombócok jelzik, hol ültél, te szenvedélyes és szemérmetlen szemetelő. Ha járművön utazol, menthetetlen otthagyod nyomsaidat buszon-villamoson s az már csak természetes, hogy leszállás után cyranói lenge bájjal hajigálod a földre a jegyet, mert hajigálni, szétszórni, elpöccinteni, szertehullattam, azt tudsz. És hiába írják ki a padokra: »A szemét az egész város felenetei idegélsz a , padon, napozol és negyedóra alatt már koroskórul telepíted magad megszokott szeméthulladék-miegymásaiddal... Te vagy az aki a hegyek közt undok zsíros papírok aknazárával rondítod el a gyöngyvirágok halványzöld tiszta világát te vagy az, aki... De mit folytassam. . , , . . . . Te vagy az, aki nem szereted a munkádat, a városodat, dolgozótársaidat. Mert aki a munkáját szereti, megbecsüli és tisztán tartja munkahelyét. Aki örül városa építésének, maga is hozzájárul szépítéséhez. Aki dolgozó embertársait megbecsüli, nem szemetelis piszkítja össze azt, ami közös ami mindannyiunk. Vagy te tán nem érzed annak? A magadénak? Vagy csak nem gondoltál eddig erre? Szeretném az utóbbit remélni. Mert akkor talán majd félúton megáll a kezed, amikor megint elhajítana ősi csikket, vagy villamosjegyet, vagy idénye válogatja gesztenyehajat, dinnyehajat, mindazt, amivel szemetelni szokták Szeresd, óvd, becsüld meg, tartsad tisztán, ami a tied is Ezt !• kívánja a mi illemtanunk, erre kér ma még szép szóval, de ha kell, akár a körmödre ütve is ezt követeli től.