Béke és Szabadság, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-06-23 / 25. szám

10 A szégyenfolt A régi Nemzeti Színház telkén álló bódé­sorról van szó. A Rákóczi-út és a Múzeum­­körút sarkán éktelenkedik ez a látvány pon­tosann 1908 óta. Akkor bontották le ugyanis a Nemzeti Színházat, amely azóta a Blaha Lujza-téri — egykori Népszínháznak neve­zett — színházépületbe költözött át. 1908 óta, a hirtelen és elhamarkodva végrehajtott lebontás óta tessék-lássék szükségmegoldá­sokkal toldozták-foldozták a Belvárosnak ezt a pontját. Az új Nemzeti Színházat mindig csak tervezték, de soha fel nem építették. Sem a monarchia idején, sem a Horthy­­korszak 25 éve alatt. Csúf örökségül maradt itt ez a »bokafixes« üzletsor, amely földszintes homlokzattal kendőzte a parlagon heverő telket. A felszabadulás után sem történt egyéb: folytatták az eddigi módszert, üzle­tek működtek a két forgalmas útvonalra nyíló homlokzati szárnyakon. Legutóbb új változást figyelhetünk meg a városnak ezen az építészeti szégyenfoltján. Az üzletek, köz­tük a szocialista kereskedelem számos boltja, sorra bezártak s a hely ma már teljes rom képét mutatja. A Múzeum-körúton kerek Aki ismeri, tudja, hogy Budapest egyik legszebb játszótere a Városmajorban van. Gyönyörű környezet, zajtól, forgalomtól távol, pormentes, pompás levegő, óriási fák, napos­­árnyas, hatalmas térség, tágasság, gyermek­­hinták serege, két mászógúla, három homok­­medence ... egyszóval gyerekparadicsom.-Sajnos, teljes boldogság, úgy látszik, a paradicsomiban sincs. A gyötrelmes, rabvallató padoktól elte­kintve, éppen az rontja le a játszótér jó ha­tását, amellyel megalkotói kiemelni akarták. A »meséskönyv.« A játszóteret — mint va­lami színes, képes ábécés könyv lapjai — vaslábakon álló képek veszik körül. Minden­­betűnek van egy-egy táblája, a betűhöz meg­felelő festménnyel és a festménynek meg­felelő versikével. De jaj ezek a képek és százszor jaj a versikék! Kezdő betűn lévén a hangsúly, kezdő név­elő sehol. Azt mondja a G-betű rigmusa: GALAMB SZELÍD M­ADÁR TE IS ILYEN LEGYÉL,­ MINDENKI SZERET MAJD PAJTÁS JÓSÁGODÉRT. S a másik oldalon egy általános túlten­­gésben szenvedő zsírmadár, két kis piros lábon felfúvódott fehér tömkeleg. Irtózatos. Két krokodil a következő, hosszú giliszta a farka. A vers szerint: GYÍK A KÖVÖN SÜTKÉREZIK, SZERETI A NAPOT, ROVART PUSZTÍT, HASZNOS ÁLLAT. KÁRT TESZEL, HA BÁNTOD. 10 üres üzlet kirakatai vakos­kodnak fehérre mázolt szemfedőjük mögött. A Rákóczi-úton 13 bok­­rom tátongó szemgödrét éktelenked­­nek törött üvegekkel, téglatörmelékkel, füstös falakkal, rozsdásodó detektívrácsok és tarka falragaszok kendőzése mögött. A sarki gyógyszertár, a 101-es Illatszer­­fiók, a 8518-as Édességbolt, a Vili­­ker. Vendéglátó Vállalat Kalász cukrászdája, a 109-es Cipőbolt, a 841-es falatozó és társaik egykori hajlékai várják a jobb jövőt. Amikor végleg eltűnik ez a bagolyvár és a helyhez méltó és illő ház (— lehetőleg lakóház és nem egy újabb irodapalota­­—) épül a szégyen­folt helyén 46 év múltán. Amiből közel tíz év már a mi számlánkat terheli... Legutóbb ott járva bíztató jelt tapasztal­tunk: a Fővárosi Épületbontó és Építő Vállalat emberei dolgoznak a helyszínen, s reméljük, a Fővárosi Tanács Vili. ügyosztálya nem­csak bontani, hanem építtetni is fog... K. R. De ki ne bántana ilyen gyíkot és ilyen verset. Legszívesebben egyiket csapná agyon a másikkal. S egyenesen vérfagyasztó az L-betűs. LEOPÁRD A LEGVÉRENGZŐBB AZ ÁLLATOK KÖZÖTT, ŐSERDŐBEN AKIT ELKAP VÉGE ANNAK R­ÖGTÖN. És mit tud az ittas oroszlán? Mert vérben forgó szeme és reszketeg lábai arról árul­kodnak, hogy jó pár féldeci már bent van. OROSZLÁNNAK SÖRÉNYÉVEL PUSZTAI SZÉL JÁTSZIK, AZ ÁLLATOK TANÁCSÁBÓL SOHASEM HIÁNYZIK. LAPU RAJZOLTAK a »meséskönyv« szerkesztői a c­lmetűt magyarázó táblához. (Lehet, hogy először cicára­­­indultak, de aztán úgy döntöttek, hogy az túlságosan közérthető lenne) No és az a váratlan bejelentés a papagáj rokonságéról. PAPAGÁJ SZÉP SZÍNES MADÁR BESZÉLNI IS MEGTANUL, BRAZÍLIÁBAN IS ÉL ,­S TESTVÉRE A KAKADU. Búcsúpillantást vetünk a szivárvány min­den színében pompázó égi csodára és vez­­­­érnek bevezető két sorára: ÜSTÖKÖS A LOMPOS FIARKÁT CSÓVÁLJA AZ ÉGEN... és bánatos fejünket csóválva tesszük hozzá: Naponta száz és száz gyermek fordul meg itt, a tiszta kis agyvelőbe úgy ragad a friss benyomás, mint vajba a köménymag. Nagy táj volna, ha szegénykéket ezek a képek és rigmusok életük vég­éig kísértenék... A "mesés könyv­ gondolata jó, sürgősen va­karjuk le és festessünk új képeket, új versi­kéket a lapjaira. iKisjó­ PESTEN ÉS BUDÁN LÁTTUK Galamb szelíd madár... NA­GYVENHAT ÉV UtÁN megérett a helyzet, hogy épül­jön valami a Rákóczi ál e- Múzeum­ körút sarkán, az egykori Nemzet­­b­ vnház üres telkén MIÉRT SÍR A KISLÁNY, a városmajori játszótéren? Ta­lán az bántja, hogy ilyen tolsértő kínműm­ekkel akarják őt a belük és az állatok ismeretére megtanítani a táblás meséskönyv szerzői A VÁROSMAJOÍú GYEREKEK vidim, játékos kedvét még a Játszótér táblákra festett, ízléstelen és bárgyú szövegű­­meséskönyve­ sem tudja elrontani. A cikkben idézett szövegek a tábla túlsó oldalán — egyelőre még — olvashatók (Híres Tibor felvételei)

Next