Béke és Szabadság, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-04-14 / 15. szám
színészi túlterhelés Csak arra emlékszent, hogy kerékpárt tolva jött be a színpadra a »Mélyszántás«-ban. Néhány percig tartózkodott akkor a színen Dobos Pista dülőfelelős — polgári nevén: Sinkovits Imre, akkor még III. éves főiskolai hallgató — de olyan határozott egyéniséget, ismerős, rokonszenves embert formált rövid szerepéből, hogy a nézőteret egyszeriben elöntötte a papírzizegés és a suttogás egybeolvadó moraja. A papírzizegés ilyenkor azt jelenti: Ki is lehet ez az ismeretlen fiatal színész? Keresik a nevét a színlapon... A tehetségre frissiben reagáló közönség előtt körülbelül ekkor indult el Sinkovits Imre karrierje. * A negyedik tavasz telt már el azóta. Sinkovits a főiskola elvégzése után a Nemzeti Színház tagja lett. A filmlátogatók és a rádióhallgatók megismerték. Kifejezően szép, telt, zengő, meleg baritonja van, amely nemcsak a fülnek kellemes: egyike azoknak, akik a legszebben beszélnek magyarul — ez pedig ma még Achilles-sarka színművészetünknek. Éppen ezért ezzel az adottságával sok, talentumban és művészi képességekben ma még fölötte álló színészt előz meg. Az az áprilisi nap, amelyen öltözőjében felkerestem, örökké emlékezetes marad a fiatal művész életében. Ennek a napnak reggelén született a kislánya. Az apai boldogsága mellett szinte eltörpül ugyanennek a napnak a másik, éppen nem csekély öröme: a színész fizetését 400 forinttal felemelték. A »Buborékok« című Csík”-darabban aratott nagy sikere jutalmául. * A »Mélyszántás« után, még főiskolás korában, az »Apák ifjúságáéban játszott. Lesz még jóval nagyobb sikere is annál, mégis ez a legemlékezetesebb szerepe. Itt játszott együtt Gombos Katalinnal. A kapcsolat a színpadon kívül is megmaradt, szerelemmé forrósodott és házasság lett belőle. — Higgye el, ez sem lesz rossz házasság! — mondta Major Tamás a házasodni készülő fiatal művésznek 1951 nyarán, amikor szerződést ajánlott neki a Nemzetibe. Sinkovits húzódott. Vidékre akart menni. Igaz, frissen végzett főiskolásnak megtisztelő pályakezdés az ország első színháza, ahová egyenesen hívják. Dehát évekig az volt a Nemzeti híre, hogy az a »fiatalok temetője«, ott sokáig nem lehet komolyan szóhoz jutni a »nagyok” mellett. Meg aztán, ha a fiatal színész Szolnokon, vagy Pécsett megbukik egy szerepben, gyorsan kijavíthatja a sűrűn egymásra következőkkel. És — nem utolsó szempont egy házasodás előtt álló 23 éves fiatalembernél — vidéken rögtön „nagyobb“ lesz az ember, tehát a fizetése is magasabb. Dehát a Nemzeti mégis csak Nemzeti. Sinkovits egy éjszakán át tusakodott önmagával — aztán mégis a Nemzeti mellett döntött. Hiszen a nagy rendezők és a nagy színészek árnyékában nemeseik a lámpaláz terem meg, de a tanulási lehetőség is nagyobb. Ekkoriban filmen már főszerepet kapott: a »Teljes gőzzel« mozdonyvezetőjét. Azután kisebb filmszerepek jöttek, a »Vihiar«-ban, a »Rákóczi hadnagyá«-ban, s a »Város alatt«-ban. Ez utóbbi alakítására nagyon felfigyeltek, a sajtó egyöntetűen dicsérte. A színpadon a »Warrenné mestersége« Frank-jének azért örült, mert ilyen fiatalon is már kezdték beskatulyázni, hogy csak munkás, vagy paraszt figurát tud mintázni, itt pedig végre intellektuális szerepben is bebizonyította sokoldalúságát. A »Hamlet«-ben Fortinbras volt, a »Fösvény«-ben Valér, a »Csongor és Tündé«ben az egyik ördögfióka, az »Ukrajna mezőin«-ben Alekszej traktoros. A komoly színpadi siker a múlt évad végén érkezett meg, a »Karnyóné« Lipitlottyában és a »Tévé-tevők« bamba vőlegényében. Vérbeli Csokonai-figurát formált és eredeti vásári komédiabeli alakot úgy, ahogyan Illyés megírta. Ismét bebizonyította, hogy aki hitelesen formálja a traktorost, vagy a szovjet forradalmárt, az klasszikus szerepet is épp oly realitással tud alakítani , mint ahogy jó traktorista, vagy forradalmár is csak az lehet a színpadon, aki Csokonai, vagy Shakespeare világában épp olyan otthonos. Rádiószerepeinek felsorolására már oldalakra volna szükség. Igen sok szinkronfilmben tolmácsolja a külföldi színészek hangját és nagyon szereti az összefüggő, hosszabb dokumentumfilmek felsérószövegét mondani. — Nemcsak egyszerűen összekötőszöveget akarok mondani, hanem igyekszem hangommal beleolvadni az egész film hangulatába — így fogalmazza. S így esett, hogy féléven belül nemcsak önmagát, de önmaga paródiáját is adta. Sinkovits hangját hallottuk a »Gyöngyvirágtól lombhullásig« című filmben s e hang paródiáját is ő adta elő a rádió »Borvirágtól könny hullásig« című filmkarikatúrájában. * Ebben az évadban az »Uborkafa« Szente Gézájának vérszegény figurájába próbált életet önteni, azután következett nagy szerepe Csiky Gergely »Buborékok«-jában. Rábait játssza, a darab egyik főhősét, s legtisztább karakterét. Igazi úr, a szó akkori legnemesebb értelmében, nem rangjánál, de érzelmeinek tisztaságánál, szemléletének emelkedettségénél fogva. Ennek a tiszta lelkiismeretű embernek nem az állása a fontos, hanem a munkája, s méltósága nem társadalmi helyzetéből, hanem jellemének egyenességéből táplálkozik. A közönség minden előadáson szívből jövő tapssal szólítja a függöny elé Sinkovitsot, de az ünneplés nemcsak a darab legrokonszenvesebb szereplőjének szól, akinek értékes jellemvonásai közel állnak a mi társadalmunk embereihez, hanem elsősorban a színésznek, aki ilyenné tudta növelni szerepét. Este a színházban kerestem fel Sinkovits Imrét, mert itt bizonyos lehettem abban, hogy megtalálom. Előzetes telefonmegbeszélésünk ugyanis nem sok eredményre vezetett. A színész csak lapozgatott noteszében, de ott legfeljebb a késő éjszakai órákban akad üres hely. Egyébként: színházi próba és előadás, rádiópróba és előadás, filmgyári próba és felvétel, szinkrongyári próba és felvétel, dokumentumfilmgyár — ezenkívül még tanársegéd a főiskolán. Mikor jut ideje ennek a kétszeres családapává és jónevű színésszé érett fiatalembernek arra, hogy olvasson, a gyerekével foglalkozzék? Hogy időnként színházba, moziba járjon, ami nála nem puszta szórakozás, de a mesterséghez tartozik? Tehetségét ezerfelé veszik igénybe, ő maga kissé fecsérli is, ami nem válik javára fejlődésének s legutóbb a művészek szakmai folyóiratában cikket írt a színészi túlterhelésről. Esete azonban tipikus. Sok ma a tehetséges,felkapott* színész és lehetőségeik valóban korlátlanok. * És Sinkovits, csakúgy, mint művészeink túlnyomó többsége, csaknem minden ajánlatot elfogad. Mert a visszautasításért szemrehányás jár. Mert a művészi becsvágyat a siker pillanatnyi kábulataiban gyakran nem tudják megkülönböztetni a hiúságtól. Mert szerepelni jó. Mert biztonságot adó érzés, hogy mennyi helyen kellek, mindenfelé megismerik a nevemet, szükségük van rám a kulturális intézményeknek is, a közönségnek is. Mert a sokoldalú feladatok rutint, gyakorlatot adnak. S nem utolsó sorban — valljuk be őszintén — mert pénzt lehet keresni vele, ami a színházi törzsfizetés pótlására »jól jön a háznál«. Ha megkérded, mit szeret a legjobban a sok közül, ezerszer is ezt válaszolja: »a színházat«. (Sok színészt kérdeztem már erről, mind ezt válaszolta, még a legsikeresebb filmszerepek alakítói is.) És Sinkovits, mint becsületes művész, őszintén hozzáteszi, hogy bizony ez a nagy hajsza, ez a rengeteg elfoglaltság akadályozza az igazi elmélyülést. .Nem marad elég idő és energia arra, hogy a színész színpadi szerepeit is olyan magas művészi fokra emelje, amilyennek saját lelkiismerete diktálja. (És ez több, mint amivel a közönség már megelégszik.) A „túlterhelés” legjobb ellenszere: az állandó színpadi alkotómunka, maga a Nemzeti Színház, amely mind komolyabb feladatokkal bízza meg Sinkovitsot. Legközelebb például Déry Tibor új darabjában. És nemcsak őt, hanem mindinkább a többi fiatalt is. Mert a Nemzeti Színház ma már — régóta — nem »temetője«, ellenkezőleg: bölcsője és iskolája a fiatal színészeknek. Barabás Tamás (Várkonyi László felv. — Magyar Fotó) EGY POLGÁRI JELLEM: Rábai Miklós, Csiky Gergely »Buborékok« című vígjátékában, a Nemzeti Színház színpadán A CSALÁDI HÁRMAS: apa(Sinkovits Imre), anya (Gombos Katalin) és Andris, kétéves kisfiúk EGY ALVILÁGI FIGURÁT, volt zsebmetszőt játszott Sinkovits a földalatti építéséről szóló »Város alatt« című filmben. Mellette a fiatal parasztlegényt alakító Szirtes Adám* (Bánkné felv. — Magyar Filmgyáró V.) EGY ROKOKÓ JAMPEC, a lélültő, öregasszony pénzén élősködő Lipitlotty úrfi »Az özvegy Karnyóné s az két szeteburdiak« című komédiában. Sinkovits mellett Karnyóné: Gobbi Hilda (Farkas Tamás felv. — Magyar Fotó) 17