Béke és Szabadság, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-14 / 15. szám

színészi túlterhelés Csak arra emlékszent, hogy kerékpárt tolva jött be a színpadra a »Mélyszántás«-ban. Néhány percig tartózkodott akkor a színen Dobos Pista dülőfelelős — polgári nevén: Sinkovits Imre, akkor még III. éves főiskolai hallgató — de olyan határozott egyéniséget, ismerős, rokonszenves embert formált rövid szerepéből, hogy a nézőteret egyszeriben el­öntötte a papírzizegés és a suttogás egybe­olvadó moraja. A papírzizegés ilyenkor azt jelenti: Ki is lehet ez az ismeretlen fiatal színész? Keresik a nevét a színlapon... A tehetségre frissiben reagáló közönség előtt körülbelül ekkor indult el Sinkovits Imre karrierje. * A negyedik tavasz telt már el azóta. Sin­kovits a főiskola elvégzése után a Nemzeti Színház tagja lett. A filmlátogatók és a rádióhallgatók megismerték. Kifejezően szép, telt, zengő, meleg baritonja van, amely nem­csak a fülnek kellemes: egyike azoknak, akik a legszebben beszélnek magyarul — ez pe­dig ma még Achilles-sarka színművészetünk­nek. Éppen ezért ezzel az adottságával sok, talentumban és művészi képességekben ma még fölötte álló színészt előz meg. Az az áprilisi nap, amelyen öltözőjében fel­kerestem, örökké emlékezetes marad a fiatal művész életében. Ennek a napnak reggelén született a kislánya. Az apai boldogsága mel­lett szinte eltörpül ugyanennek a napnak a másik, éppen nem csekély öröme: a színész fizetését 400 forinttal felemelték. A »Buboré­kok« című C­sí­k”-darabban aratott nagy sikere jutalmául. * A »Mélyszántás« után, még főiskolás korá­ban, az »­Apák ifjúságáéban játszott. Lesz még jóval nagyobb sikere is annál, mégis ez a legemlékezetesebb szerepe. Itt játszott együtt Gombos Katalinnal. A kapcsolat a színpadon kívül is megmaradt, szerelemmé forrósodott és házasság lett belőle. — Higgye el, ez sem lesz rossz házasság! — mondta Major Tamás a házasodni készülő fiatal művésznek 1951 nyarán, amikor szer­ződést ajánlott neki a Nemzetibe. Sinkovits húzódott. Vidékre akart menni. Igaz, frissen végzett főiskolásnak megtisztelő pályakezdés az ország első színháza, ahová egyenesen hívják. Dehát évekig az volt a Nemzeti híre, hogy az a »fiatalok temetője«, ott sokáig nem lehet komolyan szóhoz jutni a »nagyok” mellett. Meg aztán, ha a fiatal színész Szol­nokon, vagy Pécsett megbukik egy szerepben, gyorsan kijavíthatja a sűrűn egymásra kö­vetkezőkkel. És — nem utolsó szempont egy házasodás előtt álló 23 éves fiatalembernél — vidéken rögtön „nagyobb“ lesz az ember, te­hát a fizetése is magasabb. Dehát a Nemzeti mégis csak Nemzeti. Sin­kovits egy éjszakán át tusakodott önmagával — aztán mégis a Nemzeti mellett döntött. Hi­szen a nagy rendezők és a nagy színészek ár­nyékában nemeseik a lámpaláz terem meg, de a tanulási lehetőség is nagyobb. Ekkoriban filmen már főszerepet kapott: a »Teljes gőzzel« mozdonyvezetőjét. Azután ki­sebb filmszerepek jöttek, a »Vihiar«-ban, a »Rá­kóczi hadnagyá«-ban, s a »Város alatt«-ban. Ez utóbbi alakítására nagyon felfigyeltek, a sajtó egyöntetűen dicsérte. A színpadon a »Warrenné mestersége« Frank-jének azért örült, mert ilyen fiatalon is már kezdték be­skatulyázni, hogy csak munkás, vagy paraszt figurát tud mintázni, itt pedig végre intellek­tuális szerepben is bebizonyította sokoldalú­ságát. A »Hamlet«-ben Fortinbras volt, a »Fösvény«-ben Valér, a »Csongor és Tündé«­­ben az egyik ördögfióka, az »Ukrajna me­zőin«-ben Alekszej traktoros. A komoly színpadi siker a múlt évad vé­gén érkezett meg, a »Karnyóné« Lipitlottyá­­ban és a »Tévé-tevők« bamba vőlegényében. Vérbeli Csokonai-figurát formált és eredeti vásári komédiabeli alakot úgy, ahogyan Illyés megírta. Ismét bebizonyította, hogy aki hite­lesen formálja a traktorost, vagy a szovjet forradalmárt, az klasszikus szerepet is épp oly realitással tud alakítani , mint ahogy jó traktorista, vagy forradalmár is csak az lehet a színpadon, aki Csokonai, vagy Shakespeare világában épp olyan otthonos. Rádiószerepeinek felsorolására már olda­lakra volna szükség. Igen sok szinkronfilm­­ben tolmácsolja a külföldi színészek hangját és nagyon szereti az összefüggő, hosszabb do­­kumentumfilmek felsérószövegét mondani. — Nemcsak egyszerűen összekötőszöveget akarok mondani, hanem igyekszem hangom­mal beleolvadni az egész film hangulatába — így fogalmazza. S így esett, hogy féléven be­lül nemcsak önmagát, de­­ önmaga paródiá­ját is adta. Sinkovits hangját hallottuk a »Gyöngyvirágtól lombhullásig« című filmben s e hang paródiáját is ő adta elő a rádió »Bor­virágtól könny hullásig« című filmkarikatúrá­jában. * Ebben az évadban az »Uborkafa« Szente Gé­zájának vérszegény figurájába próbált életet önteni, azután következett nagy szerepe Csiky Gergely »Buborékok«-jában. Rábait játssza, a darab egyik főhősét, s legtisztább karakte­rét. Igazi úr, a szó akkori legnemesebb értel­mében, nem rangjánál, de érzelmeinek tisztasá­gánál, szemléletének emelkedettségénél fogva. Ennek a tiszta lelkiismeretű embernek nem az állása a fontos, hanem a munkája, s mél­tósága nem társadalmi helyzetéből, hanem jellemének egyenességéből táplálkozik. A kö­zönség minden előadáson szívből jövő tapssal szólítja a függöny elé Sinkovitsot, de az ün­neplés nemcsak a darab legrokonszenvesebb szereplőjének szól, akinek értékes jellemvo­násai közel állnak a mi társadalmunk embe­reihez, hanem elsősorban a színésznek, aki ilyenné tudta növelni szerepét. Este a színházban kerestem fel Sinkovits Imrét, mert itt bizonyos lehettem abban, hogy megtalálom. Előzetes telefonmegbeszélésünk ugyanis nem sok eredményre vezetett. A szí­nész csak lapozgatott noteszében, de ott leg­feljebb a késő éjszakai órákban akad üres hely. Egyébként: színházi próba és előadás, rádiópróba és előadás, filmgyári próba és felvétel, szinkrongyári próba és felvétel, do­kumentumfilmgyár — ezenkívül még tanárse­géd a főiskolán. Mikor jut ideje ennek a két­szeres családapává és jónevű színésszé érett fiatalembernek arra, hogy olvasson, a gyere­kével foglalkozzék? Hogy időnként színházba, moziba járjon, ami nála nem puszta szórako­zás, de a mesterséghez tartozik? Tehetségét ezerfelé veszik igénybe, ő maga kissé fecsérli is, ami nem válik javára fejlő­désének s legutóbb a művészek szakmai fo­lyóiratában cikket írt a színészi túlterhelés­ről. Esete azonban tipikus. Sok ma a tehetsé­ges,­­felkapott* színész és lehetőségeik való­ban korlátlanok. * És Sinkovits, csakúgy, mint művészeink túl­nyomó többsége, csaknem minden ajánlatot el­fogad. Mert a visszautasításért szemrehányás jár. Mert a művészi becsvágyat a siker pil­lanatnyi kábulataiban gyakran nem tudják megkülönböztetni a hiúságtól. Mert szerepelni jó. Mert biztonságot adó érzés, hogy mennyi helyen kellek, mindenfelé megismerik a ne­vemet, szükségük van rám a kulturális intéz­ményeknek is, a közönségnek is­. Mert a sok­oldalú feladatok rutint, gyakorlatot adnak. S nem utolsó sorban — valljuk be őszintén — mert pénzt lehet keresni vele, ami a színházi törzsfizetés pótlására »jól jön a háznál«. Ha megkérded, mit szeret a legjobban a sok közül, ezerszer is ezt válaszolja: »a színházat«. (Sok színészt kérdeztem már erről, mind ezt válaszolta, még a legsikeresebb filmszerepek alakítói is.) És Sinkovits, mint becsületes mű­vész, őszintén hozzáteszi, hogy bizony ez a nagy hajsza, ez a rengeteg elfoglaltság akadá­lyozza az igazi elmélyülést. .Nem marad elég idő és energia arra, hogy a színész színpadi szerepeit is olyan magas művészi fokra emelje, amilyennek saját lelkiismerete diktálja. (És ez több, mint amivel a közönség már meg­elégszik.) A „túlterhelés” legjobb ellenszere: az ál­landó színpadi alkotómunka, maga a Nemzeti Színház, amely mind komolyabb feladatokkal bízza meg Sinkovitsot. Legközelebb például Déry Tibor új darabjában. És nemcsak őt, ha­nem mindinkább a többi fiatalt is. Mert a Nemzeti Színház ma már — régóta — nem »temetője«, ellenkezőleg: bölcsője és iskolája a fiatal színészeknek. Barabás Tamás (Várkonyi László felv. — Magyar Fotó) EGY POLGÁRI JELLEM: Rábai Miklós, Csiky Ger­gely »Buborékok« című vígjátékában, a Nemzeti Színház színpadán A CSALÁDI HÁRMAS: apa­(Sinkovits Imre), anya (Gombos Katalin) és Andris, kétéves kisfiúk EGY ALVILÁGI FIGURÁT, volt zsebmetszőt játszott Sinkovits a földalatti építéséről szóló »Város alatt« című filmben. Mellette a fiatal parasztlegényt alakító Szirtes Adám* (Bánkné felv. — Magyar Filmgyáró V.) EGY ROKOKÓ JAMPEC, a lélültő, öregasszony pénzén élősködő Lipitlotty úrfi »Az özvegy Karnyóné s az két szeteburdiak« című komédiában. Sinkovits mellett Karnyóné: Gobbi Hilda (Farkas Tamás felv. — Magyar Fotó) 17

Next