Béke és Szabadság, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-05-19 / 20. szám
EGY BUDAPESTI KÁVÉHÁZ REGÉNYE A NEW YORKTÓL A HUNGÁRIÁIG A budapesti Lenin-körúton, a Rákóczi út közelében új, fényes kávéház és étterem nyílt meg, a Hungária. Minden új és ragyogó benne, de akik építették, tudatosan és kegyeletteljesen visszavarázsolták annak a régi híres kávéháznak a külsejét, amely hajdan ugyanitt létezett, s márványfalai között cifra keretet adott a századoiért magyar irodalmi élet sok keserű bohémségének. A Hungária a régi New York helyén nyúlt meg. Megnéztük jól. Az óriási kávéházi ablakok mellett még a »tizennégy ördögök« is ott vannak, — az a tizennégy lámpatartó ördögfigura, amely Karinthy Frigyes nyomán mint a szellemet csábító sok gonoszság szimbóluma számtalanszor szerepelt a magyar irodalomban. ,,Az előkelő világ találkozóhelye“ A régi New York ma már irodalomtörténet Pedig nem annak indult. A polgári világ parvenü és gőgös megelégedettségének akart jelképe lenni. Amikor pontosan hatvan év előtt a New York biztosító intézet, — melytől a nevét is kapta, — felépítette a palotát és megnyitotta benne a kárvaházat, a budapesti újságok úgy ünnepelték a fényes intézményt, mintha a nyolcadik világcsoda volna. Egy korabeli német építészeti szaklap elmondja, hogy a ház 1.140.000 aranyforintba került, ami akkor hallatlan összeg volt. Külön 170.000 forintot fordítottak a kávéház berendezésére. Az építkezést a nagy Hausmann tervei szerint 1891-ben kezdték meg , a kávéház 1894. augusztus elsején nyitott. A páratlanul gazdag kőfaragási munkákat azolasz Aprilli mester irányította, Szabó Antal készítette a díszítéseket, Thék András szállította a bútort, sőt azt is megtudjuk, hogy az akkor úgy csodált, később kinevezett, a ma már kedves hagyománynak számító túlbő aranyozást Scholz Róbert mester végezte. — A világ még nem látott ehhez fogható előkelő és szép kávéházat — írja a szaklap elragadtatással. — Csupa nemes anyag, márvány, és bronz hirdeti benne az ország jólétét Két emeletét úgy rendezték be, hogy kedvelt találkozóhelye legyen az előkelő magyar világnak. ,,Nimolisták“ét ,,pitiánerek“ Hát nem ez lett a New York kávéházból! Tíz év múlva már keserű és elvadult éhenkórászok, bohémek, kártyások tanyáztak benne. És a gazdag polgárok iszonyodva elkerülték. A »tuttisták« helyett, — mint akkor a New York nyelvén a gazdagokat nevezték, — főleg a »nimolisták« keresték föl. Az a hely lett, ahol a »pincellér”, vagy a »pincnek« főleg felírásra adta a feketét a »pitiánereknek«, s a tulajdonos a jövőbe és a szellem győzelmébe vetett rendíthetetlen hitével évente harmincezer ki nem fizetett feketét kalculált be előre rendes rezsijébe. De ha a szaklap azt írta, hogy a kávéházban mindenki találkozni fog, aki Magyarországon számít, valahogy mégis igazat mondott. Nem a gazdagság felkentjei gyülekeztek ugyan benne, hanem a szellem kitaszítottjai, — igaz, néha vegyesen a szellem hajótöröttjeivel is —, de sokszor olyanok, akik akkor még nyomorban és elkeseredésben éltek, sajnálatosan kificamult életszemlélettel, de később a magyar irodalom, újságírás legnagyobb nevei közé emelkedtek. Jó Nem York irodalmi kávéhájt tesz 1910-ben a New York már legyőzte a többi irodalmi kávéházat Münnterskn, aki az irodalomban számított, vagy számítani akart, ide járt sőt éjjel-nappal itt tanyázott, mint valami előretolt irodalmi őrhelyen. Ez volt az idő, amikor a pincér a New Yorkban a fekete mellé felszólítás nélkül kéziratpapírt is hozott, mert a márványasztalok mellett mindenki író volt és írt A kávéház csakhamar bevonult a versekbe és a dalokba, azután számtalan regény hátterét sőt alapeszméjét alkotta. Kitenyésztette azt a bohém írótípust amely végtelenül jellemző a század elejének magyar szellemi életére, a »homo caffeticm Utterarius*-t a kávéházi írót A kávéház első igazán nagy »megzenésítője« Heltai Jenő writ Az »Utolsó bohém« tisztára a New York regénye már és a »Jaguár« is az. Kosztolányi Dezső, a »Szegény Kisgyermek Panaszaiban« elmondja, hogy a New York asztalára teszi le első megjelent kötetét s ezzel fényesen igazolja, mekkora irodalmi tekintélyre tett szert akkoriban már a kávéház. Gábor Andor, Szép Ernő, Kacsóh Pongrác, Kiss József, Bródy Sándor, Szomory Dezső és sokan mások sohasem tagadták meg a New Yorkot »ifjúságuk kávéházát«, s elmondják, hogy műveik jelentős részét itt falták. A kávéház nagy irodalmi érvénye eltartott a harmincas évekig, s Hunyady Sándor »Szűrve habbal« című regényének középpontjában még mindig a New York áll. Hunyady regénye — egyes számítások szerint — a huszonhetedik magyar regény volt, amely a New Yorkról szólt De ekkor már nagyban működött a kávéház legádázabb ellenfele is, Szabó Dezső, aki támadásaiba talán még több hevet vitt be, mint a hívek a szeretetekbe, s éveken át valóságos New York-kérdést tartott felszínen a magyar irodalomban. Az »ébredő« írók pedig vele együtt tüntetően áttették székhelyüket a »pesti aszfaltról« és a »körúti kávéházból«, s a budai kispolgári Philadelphiába, és Nem York nyelve és a ,,halandzsa“ Az első világháború körüli időkben a New Yorknak külön nyelve volt Ma is harmincnegyven szó és szólás él még, amely itt keletkezett. Itt gyártotta, vagy legalább itt mutatta be először Heltai Jenő amoziszót. Itt, a kávéház karzatán született meg Karinthy és Kosztolányi szócsatáiból a halandzsa, a híres magyar szóbabarékos játék, s később itt dühöngött legvadabbul a berkohba-játék is. Itt tanyázott az OGyOE, az Okos Gyerekek Országos Egyesülete, amelynek furcsasága, hogy tagjai gúnyolták, viccelték, kifigurázták a saját eszüket, és a valóságban tényleg okos emberek vatták. Kálmán Imre a Nem Yorkban megírta a Tatárjárás“-t S hogy a kávéház ne csak irodalmi babérokkal ékeskedjék, megemlíthetjük, hogy Kálmán Imre a New Yorkban írta jóformán elejétől végig a Tatárjárás operett zenéjét, azaz a zeneszerző innen indult a világhír felé. Maga mondja el emlékirataiban, hogyan dolgozott Itt, mint fiatal muzsikus minden éjjel tíztől reggel négyig, s hogyan nézett be a pincér a válla fölött a készülő zene kottáiba, s hogyan dalolta el először életében a szerző a New York főpincérének az »Adj egy édes csókot drága kisbabá«-t — fizetés helyett. Karinthy, a New York filozófusa És ekkor eljött a New York kávéház filozófusa is: Karinthy Frigyes.Karinthy és a New York elválaszthatatlanok egymástól. Az író »Budapesti Emlékei«ben ironikusan, elkeseredett, groteszk módján leírja a kávéházat és elmondja, mit jelentett a magyar szellem számára. Dante Poklához hasonlítja, amelyben — lévén a kávéház többemeletes, — mint az Inferno gyűrűiben, különböző mélységekben ülnek az elvárhozottak. A legnagyobb bűnösök a legmélyebb pincesorsban, amit a New York nyelvén Mély Víznek neveztek. Fekete ruhába öltözött ördögök keserű és pokolian forró Fekete Italt itatnak velük. Sokan arra vannak kárhoztatva, hogy a pokolban örökké verseket írjanak, éjjel-nappal. A legmagasabb szféra a Karzat, az írók szférája. Ezek büntetése, hogy kénytelenek egymást marni s egymás veséjét tartoznak kizsigerelni. Szerkesztőknek, kiadóknak, és színigazgatóknak öltözött ravasz vén ördögök aranyakkal teli zacskókat rázogatnak a szerencsétlenek orra előtt és elcsábítják őket a becsületes élettől. Múlt is jelen t Karinthy ebben az utolsó képben elevenére tapint annak, hogy tulajdonképpen mit jelentett a New York kávéház akkoriban a magyar szellemi életben. Cifra falai közé beszorultak és bemenekültek mind, akik nem találhatták helyüket a polgári társadalom önző és ellenséges világában. Itt szigeten éltek. Gyakran bizony el is pusztultak, elkárhoztak, de sokszor a New York Noé bárkáján utaztak fantáziájuk vitorlásán a nyomorúság vizei fölött a szebb jövő felé. Ilyenkor tétován és esetlenül a jobbat és a becsületesebbet keresők menekülési folyamata volt a newyorki élet Pontosan hatvan évvel az első indulás után a réginek köntösében új kávéház nyílt meg a réginek helyén. Írók, művészek, újságírók valószínűleg újra szívesen eljárnak majd alokálba. Annál is inkább, mert a palota időközben kikerült a tőkések karmaiból és az újságírás egyik fellegvára lett s a magyar újságok egyik központja. Igen, a palota ma az újságírók palotája. Sok nagy lap szerkesztősége működik benne. A házban dolgozó újságírók és íróbarátaik pedig valószínűleg gyakran lejárnak majd a kávéházba, de már nem céltalanul és elkeseredetten, mint hajdan, hanem lemennek pihenni, vagy vitázni az új életről, amelyet kiegyensúlyozottan szolgálnak a szerkesztőségekben. Nem a beteg és kapzsi társadalom kitaszítottjai gyülekeznek a márványasztalok mellett ilyenkor, hanem az új társadalom szellemi építői. Éhenkórászok helyett Olyanok, akikről a régi New York nyelve azt mondta volna, hogy »beérkezettek«. Hogyne volnának beérkezettek! Hiszen az övék például az egész fényes és gazdag New York-palota is. A Hungária kávéház belseje (Ráth Károly felv.)