Béke és Szabadság, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-19 / 20. szám

EGY BUDAPESTI KÁVÉHÁZ REGÉNYE A NEW YORKTÓL A HUNGÁRIÁIG A budapesti Lenin-körúton, a Rákóczi­ út közelében új, fényes kávéház és étterem nyílt meg, a Hungária. Minden új és ra­gyogó benne, de akik építették, tudatosan és kegyeletteljesen visszavarázsolták annak a régi híres kávéháznak a külsejét, amely hajdan ugyanitt létezett, s márványfalai kö­zött cifra keretet adott a századoiért ma­gyar irodalmi élet sok keserű bohémségének. A Hungária a régi New York helyén nyúlt meg. Megnéztük jól. Az óriási kávé­házi ablakok mellett még a »tizennégy ördö­gök« is ott vannak, — az a tizennégy lámpa­tartó ördögfigura, amely Karinthy Frigyes nyomán mint a szellemet csábító sok gonosz­ság szimbóluma számtalanszor szerepelt a magyar irodalomban. ,,Az előkelő világ találkozóhelye“ A régi New York ma már irodalomtörté­net Pedig nem annak indult. A polgári világ parvenü és gőgös megelégedettségének akart jelképe lenni. Amikor pontosan hatvan év előtt a New York biztosító intézet, — melytől a nevét is kapta, — felépítette a palotát és megnyitotta benne a kárvaházat, a budapesti újságok úgy ünnepelték a fényes intézményt, mintha a nyolcadik világcsoda volna. Egy korabeli német építészeti szaklap el­mondja, hogy a ház 1.140.000 aranyforintba került, ami akkor hallatlan összeg volt. Kü­lön 170.000 forintot fordítottak a kávé­ház berendezésére. Az építkezést a nagy Hausmann tervei szerint 1891-ben kezdték meg , a kávéház 1894. augusztus elsején nyi­tott. A páratlanul gazdag kőf­aragási munká­kat az­­olasz Aprilli mester irányította, Szabó Antal készítette a díszítéseket, Thék András szállította a bútort, sőt azt is megtudjuk, hogy az akkor úgy csodált, később kineve­zett, a ma már kedves hagyománynak számító túlbő aranyozást Scholz Róbert mester vé­gezte. — A világ még nem látott ehhez fogható előkelő és szép kávéházat — írja a szak­lap elragadtatással. — Csupa nemes anyag, márvány, és bronz hirdeti benne az ország jólétét Két emeletét úgy rendezték be, hogy kedvelt találkozóhelye legyen az előkelő ma­gyar világnak. ,,N­imolisták“­ét ,,pitiánerek“ Hát nem ez lett a New York­ kávéházból! Tíz év múlva már keserű és elvadult éhen­kórászok, bohémek, kártyások tanyáztak benne. És a gazdag polgárok iszonyodva el­kerülték. A »tuttisták« helyett, — mint akkor a New York nyelvén a gazdagokat nevezték, — főleg a »nimolisták« keresték föl. Az a hely lett, ahol a »pincellér”, vagy a »pinc­­nek« főleg felírásra adta a feketét a »pitiá­nereknek«, s a tulajdonos a jövőbe és a szel­lem győzelmébe vetett rendíthetetlen hité­vel évente harmincezer ki nem fizetett feke­tét kalculált be előre rendes rezsijébe. De ha a szaklap azt írta, hogy a kávéház­ban mindenki találkozni fog, aki Magyaror­szágon számít, valahogy mégis igazat mon­dott. Nem a gazdagság felkentjei gyülekez­tek ugyan benne, hanem a szellem kitaszított­jai, — igaz, néha vegyesen a szellem hajó­töröttjeivel is —, de sokszor olyanok, akik akkor még nyomorban és elkeseredésben él­tek, sajnálatosan kificamult életszemlélettel, de később a magyar irodalom, újságírás leg­nagyobb nevei közé emelkedtek. Jó Nem York irodalmi kávéhájt tesz 1910-ben a New York már legyőzte a többi irodalmi kávéházat Münnterskn­, aki az iroda­lomban számított, vagy számítani akart, ide járt sőt éjjel-nappal itt tanyázott, mint valami előretolt irodalmi őrhelyen. Ez volt az idő, amikor a pincér a New Yorkban a fekete mellé felszólítás nélkül kéziratpapírt is hozott, mert a márványaszta­lok mellett mindenki író volt és írt A ká­véház csakhamar bevonult a versekbe és a dalokba, azután számtalan regény hátterét sőt alapeszméjét alkotta. Kitenyésztette azt a bohém írótípust amely végtelenül jellemző a század elejének magyar szellemi életére, a »homo caffeticm Utterarius*-t a kávéházi írót A kávéház első igazán nagy »megzenésí­tő­je« Heltai Jenő writ Az »Utolsó bohém« tisztára a New York regénye már és a »Jaguár« is az. Kosztolányi Dezső, a »Szegény Kisgyermek Panaszaiban« elmondja, hogy a New York asztalára teszi le első megjelent kötetét s ezzel fényesen igazolja, mekkora irodalmi tekintélyre tett szert akkoriban már a kávé­ház. Gábor Andor, Szép Ernő,­­ Kacsóh Pongrác, Kiss József, Bródy Sándor, Szo­­mory Dezső és sokan mások sohasem tagad­ták meg a New Yorkot »ifjúságuk kávé­­házát«, s elmondják, hogy műveik jelentős részét itt falták. A kávéház nagy irodalmi érvénye eltar­tott a harmincas évekig, s Hunyady Sándor »Szűrve habbal« című regényének közép­­pontjában még mindig a New York áll. Hu­nyady regénye — egyes számítások szerint — a huszonhetedik magyar regény volt, amely a New Yorkról szólt De ekkor már nagyban működött a kávéház legádázabb el­lenfele is, Szabó Dezső, aki támadásaiba ta­lán még több hevet vitt be, mint a hívek a szeretetekbe, s éveken át valóságos New York-kérdést tartott felszínen a magyar iro­dalomban. Az »ébredő« írók pedig vele együtt tüntetően áttették székhelyüket a »pesti aszfaltról« és a »körúti kávéházból«, s a budai kispolgári Philadelphiába, és Nem York nyelve és a ,,halandzsa“ Az első világháború körüli időkben a New Yorknak külön nyelve volt Ma is harminc­negyven szó és szólás él még, amely itt ke­letkezett. Itt gyártotta, vagy legalább itt mutatta be először Heltai Jenő a­­mozi­­szót. Itt, a kávéház karzatán született meg Ka­rinthy és Kosztolányi szócsatáiból a ha­landzsa, a híres magyar szóbabarékos játék, s később itt dühöngött legvadabbul a ber­­kohba-játék is. Itt tanyázott az OGyOE, az Okos Gyerekek Országos Egyesülete, amely­nek furcsasága, hogy tagjai gúnyolták, vic­celték, kifigurázták a saját eszüket, é­s a valóságban tényleg okos emberek vatták. Kálmán­ Imre a Nem Yorkban m­egírta a Tatárjárás“-t S hogy a kávéház ne csak irodalmi babé­rokkal ékeskedjék, megemlíthetjük, hogy Kálmán Imre a New Yorkban írta jóformán elejétől végig a Tatárjárás operett zenéjét, azaz a zeneszerző innen indult a világhír felé. Maga mondja el emlékirataiban, hogyan dolgozott Itt, mint fiatal muzsikus minden éjjel tíztől reggel négyig, s hogyan nézett be a pincér a válla fölött a készülő zene kottái­ba, s hogyan dalolta el először életében a szerző a New York főpincérének az »Adj egy édes csókot drága kisbabá«-t — fizetés helyett. Karinthy, a New York filozófusa És ekkor eljött a New York kávéház fi­lozófusa is: Karinthy Frigyes.­­Karinthy és a New York elválaszthatatla­nok egymástól. Az író »Budapesti Emlékei«­­ben ironikusan, elkeseredett, groteszk mód­ján leírja a kávéházat és elmondja, mit je­lentett a magyar szellem számára. Dante Poklához hasonlítja, amelyben — lévén a kávéház többemeletes, — mint az Inferno gyűrűiben, különböző mélységekben ülnek az elvárhozottak. A legnagyobb bűnösök a legmélyebb pincesorsban, amit a New York nyelvén Mély Víznek neveztek. Fekete ru­hába öltözött ördögök keserű és pokolian forró Fekete Italt itatnak velük. Sokan arra vannak kárhoztatva, hogy a pokolban örökké verseket írjanak, éjjel-nappal. A legmaga­sabb szféra a Karzat, az írók szférája. Ezek büntetése, hogy kénytelenek egymást marni s egymás veséjét tartoznak kizsigerelni. Szerkesztőknek, kiadóknak, és színigazgatók­nak öltözött ravasz vén ördögök aranyakkal teli zacskókat rázogatnak a szerencsétlenek orra előtt és elcsábítják őket a becsületes élettől. Múlt is jelen­ t Karinthy ebben az utolsó képben elevenére tapint annak, hogy tulajdonképpen mit je­lentett a New York kávéház akkoriban a magyar szellemi életben. Cifra falai közé be­szorultak és bemenekültek mind, akik nem találhatták helyüket a polgári társadalom önző és ellenséges világában. Itt szigeten éltek. Gyakran bizony el is pusztultak, elkár­hoztak, de sokszor a New York Noé bárkáján utaztak fantáziájuk vitorlásán a nyomorúság vizei fölött a szebb jövő felé. Ilyenkor této­ván és esetlenül a jobbat és a becsületeseb­bet keresők menekülési folyamata volt a newyorki élet Pontosan hatvan évvel az első indulás után a réginek köntösében új kávéház nyílt meg a réginek helyén. Írók, művészek, újság­írók valószínűleg újra szívesen eljárnak majd a­­lokál­­­ba. Annál is inkább, mert a palota időközben kikerült a tőkések karmai­ból és az újságírás egyik fellegvára lett s a magyar újságok egyik központja. Igen, a palota ma az újságírók palotája. Sok nagy lap szerkesztősége működik benne. A ház­ban dolgozó újságírók és íróbarátaik pedig valószínűleg gyakran lejárnak majd a kávé­házba, de már nem céltalanul és elkeseredet­ten, mint hajdan, hanem lemennek pihenni, vagy vitázni az új életről, amelyet kiegyen­súlyozottan szolgálnak a szerkesztőségekben. Nem a beteg és kapzsi társadalom kitaszí­tottjai gyülekeznek a márványasztalok mel­lett ilyenkor, hanem az új társadalom szel­lemi építői. Éhenkórászok helyett Olyanok, akikről a régi New York nyelve azt mondta volna, hogy »beérkezettek«. Hogyne volnának beérkezettek! Hiszen az övék például az egész fényes és gazdag New York-palota is. A Hungária kávéház belseje (Ráth Károly felv.)

Next