Béke és Szabadság, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1955-12-21 / 51. szám

6 KODÁLY ZOLTÁN SZÜLETÉSE NAPJÁN W~~9V hét óta országszerte Ko­­­dályt énekelnek a gyere­­kek. Kodály Zoltán 73. születése napját nemcsak a hang­versenytermekben ünnepelték, ha­nem minden iskolában és minden óvodában is. A felköszöntők sora már napokkal előbb megkezdő­dött, de a legbensőségesebb, leg­­meghatóbb alighanem december 16-án, a születésnap délutánján hangzott el. Száznál több apró gyerek özönlött be a Kútvölgyi úti kórház kapuján (a fele a Lórántffy Zsuzsanna úti Zenei Általános Iskola növendéke, a másik fele a Kim Ir Szenről el­nevezett koreai iskola kórusának a tagja). Csendesen suhanó lépé­sekkel vonultak a földszinti ebédlő nagytermébe. Kodály Zol­tán ugyanis több mint egy év óta beteg feleségét — Emma asszonyt, az új magyar zenetörténet jól­ismert és szeretett-tisztelt alakját — ápolja, ott él vele, ott dolgo­zik mellette, ott alkotta új nagy művét, a »Zrínyi szózatáét is. Ünnepi áhítat fénye csillant a gyerekek szemében, amikor nagy­szerű énektanárnőjük, Bors Irma vezetésével felsorakoztak Kodály Zoltán előtt. Elsőnek a koreai gye­rekek ajkán csendült fel a dal. Kodály »Nagyszalontai köszöntő­­­jét énekelték. Egy kicsit idegen­szerű kiejtéssel, de annál megille­­tődöttebben törték a magyar szót, a mai napra alkalmazott szöveget: »... annyi áldás száll­jon mesterünk fejére ...« Később Han Can Kum, VIII-os kislány lépett elő és megköszönte Kodály Zoltánnak, hogy megtanította őket a magyar dal szeretetére. »­Szeret­nék sok szépet mondani, de nem tudok — mondta elérzékenyülten. — Nem azért, mert kevéssé tudok magyarul, hanem mert sírás foj­togatja torkomat.« Havas Pisti I. osztályos formás kis beszédet vá­gott ki, aztán Palotás Sándor, a Zenei Általános Iskola legkisebb­je virágot nyújtott át. A »hangverseny« mindezek után kezdődött csak meg. Koreai és magyar gyerekek Kodály két­­szólamú énekeiből adtak elő és a Zenei Általános Iskola elsősei Bors Irma öthangú kánonját éne­kelték: »Születésed napján e kis kánon hangján kívánjuk, hogy élj sokáig, Zoltán.« Utána minden­féle produkciók következtek. Egy tehetséges kisfiú, Borza Tibor például szolmizálva énekelte a »Psalmus Hungaricus*« fő témáját, a zsoltár dallamát. Kodály Zol­tán külön is foglalkozott a gye­rekkel, a hatnyolcados ütemezésre tanította. Az ebédlőben még ünnepeltek a gyerekek, a kórház előcsarnoká­ban pedig már a városmajori álta­lános iskola énekkara sorakozott fel. Sprengerné Somló Aranka ki­váló énektanárnő (Kodály egykori növendéke) vezényelte őket, ami­kor Kodály Zoltán megjelent kö­zöttük. Szállt, szállt az ének, Ko­dály kórusköltészete beragyogta a szokatlan környezetet. Még fent a betegszobában is folytatódott az ünneplés, a híres Vendel utcai gyerekek közül két tanítóképzős és három általános iskolabeli éne­kelt Andor Ilona tanárnő művészi vezetésével Kodály Zoltánéknak. Kint esett az eső és szitált a köd. Az ünneplés után a sok-sok gyerek kilépett a kapun és to­vább dúdolt. Magával vitte ennek a szép napnak az emlékét és an­nak az érzésnek a megerősödését: jó úton vagyunk ahhoz, hogy »a zene mindenkié« legyen. Gách Marianne KODÁLY ZOLTÁNT a Zenei Általános Iskola növendékei az ének után virággal üdvözlik. A középen Havas Pisti elsőosztályos, az ünnepség szónoka (baloldali kép), Han Can Kum koreai kislány Iskolatársai nevében köszönti Kodály Zoltánt (jobboldali kép) KODÁLY „ÖTFOKÚ ZENE* című füzetének egyik gyakorlatát szolmizálva éneklik és ritmust tapsolnak hozzá a Zenei Általános Iskola elsősei (Ráth Károly felvételei)

Next