Béke és Szabadság, 1956. július-október (6. évfolyam, 27-42. szám)
1956-09-12 / 37. szám
Bit ÖTÉVES TERV 'vv^ydUrj cUkrf? Ielnézést kérek, kedves B. J., hogy ily módon térek vissza -is arra a beszélgetésünkre, amelyet nemrégiben Szeged melléki községében folytattunk, ön ugyanis, mint faluja közéletének egyik tényezője, oly frappáns fogalmazásban képviselt egy politikai téveszmét, hogy nincs szívem lemondani a nyilvános válaszadásról. Hogy is mondta? »A termelőszövetkezeti csoport, meg a termelési társulás olyan, mint a szalonnabőr az egérfogón. Aki belekap, nem sokáig rágódik rajta, egyszerre azt veszi észre, hogy fogvatartja a szövetkezet. Méghozzá már nem is a csoport — mert abban nemigen időznek többet egy esztendőnél — hanem a fejlett termelőszövetkezet.« Az ember nevetne a hasonlaton, ha nem lenne a belőle áradó ravaszkodás oly lehangoló. Szövetkezeti csoport, mint csalétek, termelőszövetkezet, mint a parasztnak állított csapda? Ugyan mi lehet az ilyen hasonlat alkotójának legbensőbb véleménye a szövetkezésről? Határozottan állítom: nem hisz benne, kényszerű rossznak tartja. Olyan célnak, amelyet valami »magasabb szempontból« kell megvalósítani, nem a parasztság érdekében, hanem a parasztság ellenére. Különben miért kellene csalétket vetni, kelepcét állítani? Hiszen a jó ügy, a nép javát szolgáló ügy zászlaja alá nem kelepcével és csalétekkel, hanem igaz, emberi szóval lehet híveket toborozni. Talán nyelvbotlásról van szó, vagy éppen a kedélyes hasonlat kedvéért elkövetett könnyelműségről? Nem hinném, hiszen a megjegyzés a társulások ideiglenességéről, a bennük »időzés« egyéves felső határáról nagyon is alapos átgondoltságra vall. Ön csak amolyan előszobának szánta az alacsonyabb fokú társulási formákat, amelyekből nyomban tovább kell menni a »lakás belsejébe«, azaz a fejlettebb termelőszövetkezetbe. De mi történik, tisztelt B. J., ha az illető paraszt nem akar »tovább menni«, ha jól érzi magát akár évekig a különféle társulásokban? Talán kitalálunk valami újabb »csalétket«? Mondjuk az adóprést —ami nem is olyan új — és azzal »segítjük« a fejlettebb forma felé? Szó nem férhet hozzá, hogy a szövetkezésnek, helyesebben a szövetkeztetésnek ezt az értelmezését nem ön találta ki. Éveken át élt fent is az a tévhit, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében a meggyőzés és az egyéni érdekeltség »taktikai« manőverekkel helyettesíthető. Bizonyára sokan emlékeznek még a bicegő hasonlatokra, amelyekkel egyesek sokáig biztatást adtak a szövetkezés »enyhé nyomással■» történő siettetésére. Még élénken emlékezünk a párhuzamra, hogy miként a szülői parancsra megkötött frigyekből kitűnő és harmonikus — egészséges gyermekeket gyümölcsöző — házasságok lettek, akként lesznek boldogokká és virágzókká a hasonló »frigyekből« létrejött szövetkezetek. És most mégsem ez a legfontosabb e jelenségek megítélésénél. Ami volt, azt persze nem könnyű elfelejteni, de ami ebből a »volt«-ból ma is tovább él, az fenyegetése a mának és holnapunknak. Még akkor is, ha ezt a múltbéli szemléletet kisebb állású és kisebb tekintélyű helyi vezetők személyesítik meg. — Kérdezem: mivé válik az önkéntesség és fokozatosság eszméje az ilyen — bármilyen jó szándékú — vezető mindennapi politikai munkájában? Hogyan tudja majd megértetni a falu dolgozóival, hogy a termelőszövetkezeti csoport és a termelési társulás nem azért kell, hogy jelenthesse feletteseinek: újabb öt vagy tíz százalékkal nőtt a szocialista szektor aránya falujában, hanem azért, hogy a parasztság nagyobb jövedelemhez, az ország több és olcsóbb élelmiszerhez jusson? Hogyan lehet ilyenfajta szemlélettel végre meggyökereztetni a falu közgondolkodásában, hogy ezentúl tiszteletben tartjuk a dolgozó parasztság szabad és önkéntes döntési jogát a gazdálkodás szövetkezeti, vagy egyéni formájának megválasztásához? És hogyan lehet ilyen szemlélettel kibontakoztatni a parasztok egyéni kezdeményezését, találékonyságát új, számukra leginkább testhezálló termelési, beszerző és értékesítési társas formák teremtéséhez? ■ A beszélgetés, amelyet önnel folytattam, kedves B. J., végül Z. is azzal a reménnyel töltött el, hogy a jövőben nem »csalétekkel«, hanem érvekkel segíti a szövetkezeti mozgalom erősödését. Mégis megírtam ezt, mert nem tudok mindenkivel beszélni, aki hasonlóan gondolkodik, mint ön. Nem vitázhatok személyesen mindenkivel, aki a szövetkezés fokozatosságát — a paraszti magánérdeknek ezt a helyes és okos összeegyeztetését a társas gazdálkodással — valamiféle politikai trükknek tekinti. Ezúton viszont hozzájuk is szólhatok. Felhívhatom figyelmüket arra, hogy országunk, közéletünk minden rendű, rangú tisztségviselőjének nagyon komolyan kell vennie a szövetkezés önkéntességének és fokozatosságának elvét és ezen túl: a júliusi határozat sorsát. Mert valójában erről van szó. A szövetkezés eszméjét és gyakorlatát megtisztítani a nyílt és burkolt kényszer, a rászedés és a jogos taktikának vélt szédelgés minden, múltban lerakódott salakjától — ez a júliusi határozat betűjének és szellemének egyik parancsa. Nem szabad egy percnyi időt sem elvesztenünk abban a jogos törekvésünkben, hogy ezt a történelmi határozatot és a belőle áradó új politikai közszellemet mindenütt és mindenkor olyanok képviseljék, akik képesek nemcsak megérteni, hanem teljes odaadással valóra is váltani azt. Épül a televíziós adóállomás a Szabadsághegyen. Az adóállomás összesen tizenkét emelet magas lesz (Petrovics fdy. — MTI) Új magyar hajók. Felső képünkön a Balaton nevű új tengerjáró hajónk próbaútjára indul a Dunán. — Alsó kép: a Sirály, az alumíniumból épített új motorcsónak már a Duna budapesti szarkaszám teljesít járőrszolgálatot (Tormai és Kuáka felv. — MTI) Újkomló egyik impozáns épületea közelmúltban készült Béke Szálló (MTI felv.)