Béke és Szabadság, 1956. július-október (6. évfolyam, 27-42. szám)

1956-09-26 / 39. szám

KÉPES KRÓNIKA TÁRSASJÁTÉK - FELNŐTTEKNEK A RÁDIÓBAN. Budapest és al­német Görlitz városa közén folyt 3 szellem­i torna, amelyet Budapest 4:2 arányban megnyert 1PS+nJ10n/^afCí­ 1tHKár0r,y,­ egyik­ szerzője,­­felveszi a jutalmat a rádió munkat­­ársától. (Keleti Éva, felv. ( MTI) — Jobboldali kép: Magyarországi venndégszerep- MSre !!&Mix 8 JUGOSZLÁV LADO NÉPI MŰVÉSZEGYÜTTES. Ez a felvétel a Mecsekben készült az együttes két tagjáról (Dénes László felv.) A POZSONYI NEMZETI SZÍNHÁZ OPERATÁRSULATA két napon át a budapesti Erkel Színházban vendégszerepelt. Páska Jolán virággal köszönti az egyik pozsonyi énekesnőt, Margitai Cseszanit (Tormai Andor felv. — MTI) — Jobboldali kép: ERWIN EWER, A NYUGATNÉMET BÉKETANÁCS ELNÖKE, a Béke-Világtanács tagja hazzánkban tartózkodott és sajtófogadáson számolt be a nyugat-németországi béke­­mozgalom fejlődéséről (Kováts Ferenc felv. — MTI) KIAJANKÓ BORit nevű­, a nlepm­ö­vészlét mestere egykori mezőkövesdi lakóházát matyó tájházzá avatták. Képünkön Klajankó Mari, az elhunyt Bori néni húga, az utolsó simításokat végzi a nénje tiszteletére állított emléktáblán (Bereth Ferenc felv. — MTI) — Jobboldali kép: Megkezdődött a tanév, megrendezték az idei első GÓLYA BÁLT a Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában (Körösi Ida felv. — MTI) ■* TÉRKÉPÉSZETI KIÁLLÍTÁST rendeztek Budapesten, a Magyar Állami Földmérési Szervezet megalakulásának 100. évfordulója alkalmából. Képünkön hazánk dombor­művű térképét nézik fás kiállítás látogatói (Jármai Béla felv. ( MTI) Cinkocea vM ko­tmutfusttUtsd SS?­ den megjegyzés mélyén ott lappang az újító, megnyugtató megoldás, íme: Kitűnő közönségszolgálat a színházi autóbuszok rendszere. Az embert ott várja előadás után a hosszú kocsisor és az indító-ellenőr, aki száz és ezer utast eligazít: ez a 2-es, ez az 5-ös, ott áll az 1-es,­­ és így tovább. Az utasok fel-leszállnak, keresgélnek, át- meg átszáll­nak, az ellenőr és kalauzai fennszóval hirdetik a kocsiszámot, amely oly sajnálatosan hiányzik a kocsikról. Nem lehetne akár egy karton­táblát kitenni az ablakokba? Rögtön megszűnne a kapkodás, keresgé­lés, kiabálás ... Sok külföldi vendég fordul meg Buda­pesten. Tőlük hallottuk az alábbi három megjegyzést. 1. Miért írják ki egyes belvárosi üzletek, hogy ott 4—5—6 nyelven is beszélnek, de ha rá kerül a sor, senki sem tud a külföldi vevővel beszélni?! 2. Nem egészen értik látogatóink, miért II. osztályú üzem az opera és a színházak büféje? És ha már az — nyilván az ártarifát jelzi a tábla —, miért kell a kultúra első osztályú hajlékaiban oly feltűnően hirdetni a szendvicsek és egyebek másod­­osztályú árát? 3. Végül: nem lehetne a fővárosi rendőrök közt több nyelvet beszélőket találni, akik megfelelő karszalagokkal állnának a forgalmasabb helyeken és segítenék eligazodni a­­hozzájuk forduló külföldi vendégeket? “Új Harmónia — nagyobb élvezete — hirdeti a Magyar Dohány­ipar. Az ízléses celofáncsomagolású cigaretta valóban jött, látott és győzött. Aztán, pár hét múlva — elromlott. Nedves, nehezen ég, s régi hívei újra a régi papírcsomagolást keresik baráti trafikok pultja al­ján ... Egy kis szárítással, parányi technológiai figyelemmel segíthet­nének Lágymányoson, hogy a régi ár mellett a régi­­minőséget is él­vezhessék a Harmónia hű törzs-fogyasztói. Bélyeggyűjtők figyelmébe! Érdekes bélyeg szerepel a szeptember 25-én forgalomba került­­Olimpia 1956-x­ sorozatban. Az egyforintos érték piros és barna okker színekben labdarúgó-jelenetet ábrázol. Fut­ballistáink nem mehetnek ki az ausztráliai olimpiászra... így hát csak bélyegeken küldhetjük ki őket Melbourne-be méregpiros színben. —rt— $&e*Ueu*&u 79-ét* t*U Ha&áu* ,?oss,u^ Termel.?.szö­­wt’’------w vet­kezet­ben néhány percre összegyűltek az emberek. Mindenki ott volt. Aztán felállt va­laki közülük és így kezdett beszélni: -Ma van Kossuth Lajosnak, szö­vetkezetünk névadójának születésnapja. Az ércbe vésett betűknél is maradandóbban őrzi a nép emlékezete..........Csak éppen a napilapok feledkeztek meg róla.« (A Béke és Szabadság sem emlékezett meg. A szerk.) Vajon miért? A magyar rádiót — amelynek Kossuth Lajos a névadója — megkérdeztük. Az illetékes osztály egyik munkatársa így válaszolt: »Nem kerek évforduló és mostanában sok az évforduló. Nincs módunkban valamennyiről megemlékezni.« Az újságokat nem kérdeztük meg. Nem tudjuk, mit válaszoltak volna. Azt nem tételez­zük fel, hogy megfeledkeztek Kossuth Lajos születésnapjáról. Hiszen igen furcsa lenne, hogy a kabaiak emlékezete őrzi és az újságíróké nem. Talán hiányzik az évforduló-naptárakból? Be kell írni! Az új­ságok minden nap történelmet írnak. Az esztendőnek vannak olyan napjai, amikor összecsendül a jelen és a múlt. Szeptember 19. Kossuth Lajos születésnapja ilyen nap. (éry-tóth) A duvati útontést Vétünk! SFff* “áSISUSL kell felemelni a gyermekjegyek árát. Ezek az árak 5 fillérekben vég­ződnek s az utas-százezrek a megmondhatói, hogy a 15 filléres autó­busz-gyermekjegy az eseteknek csaknem száz százalékában 80 fillérbe kerül. Mert bármennyire is legszebb s legművészibb pénzérméje nép­­köztársaságunknak a kedves ötfilléres, a kalauztáskában nem fordul elő, nincs forgalomban . Így a jegy ára régóta és közmegnyugvásra, vita nélkül 75 fillér helyett 80 fillérre kerekítődik fel. Hasonló az eset a villamosnál. Mivel pedig ez így van, nincs értelme fenntartani azt az üres fikciót, tartalmatlan formalizmust, hogy a jegy ára hetvenöt, amikor az élet gyakorlata, a valóság mást mutat. Ezért rendezzük hát mielőbb ezt a kérdést is, zárjuk be a fikció és az igazság közt kinyílt olló két szárát, hiszen semmi szükségünk ércfedezet nélküli frázi­sokra, amikor a kényszerítő valóság egészen más. Legalizáljuk sürgő­sen ezt a fekete ártarifát s zárkózzunk fel a tények és az igazság mellé az autóbuszon, villamoson is. Persze, lehetne úgy is, hogy 70 fillér lenne a gyermekjegy... (dr.) A Badacsonyt udy miudiy BoutifiU Tht teles tény, ellentétben azzal a néhány héttel korábban megjelent re­ménykeltő cikkünkkel, amely szerint nem fogy tovább ez a gyönyörű hegy. Bár a cikk állításai megfelelnek a valóságnak, címe mégis félre­vezető volt, mert igaz ugyan, hogy a Balaton felé néző oldalt nem bá­nyásszák tovább, sőt: feltöltik a sérült helyeket a túlsó oldalról kiter­melt földdel — ez azonban csupán a balatonpart összképét javítja, de még mindig nem vet véget annak a lelketlenségnnek, amely pusztulásra kívánja ítélni a Badacsonyt. Bernáth Aurélnak — aki a Magyar Nem­zetben megrótt bennünket — lényegében tehát igaza volt. A Badacsony páratlan szépségű bazalttömbjeit továbbra is csilléken hordják el. Most a tördemici oldalon fejtik a követ, s — mint az Építésügyi Miniszté­riumban mondják — eszük ágában sincs ezt abbahagyni. A Badacsony további pusztításának csak a Minisztertanács vethet véget. A Termé­szetvédelmi Tanács mindeddig nem foglalt állást a Badacsony-vitába­n. A Földtani Intézet közölte a minisztériummal, hogy más hegyekben — bár kevésbé jól megközelíthető helyeken — ugyanolyan jó bazaltot találtak. Reméljük, valamennyi illetékes belátja most már, hogy a Badacsony esztétikai és idegenforgalmi értéke sokszorosan meghaladja a bazaltkő gyakorlati értékét és sikerül végre megmenteni hazánk egyik legszebb hegyvidékét. i. e.

Next