Béke és Szabadság, 1956. július-október (6. évfolyam, 27-42. szám)

1956-07-25 / 30. szám

Ritkán használt jelző a „gyár” szó előtt a „szép”. Gyárakra rendszerint azt mondjuk: hatalmas, füstös, kormos, grandiózus, vagy azt, hogy élüzem. A Győri Szerszámgépgyár­nak is vannak ilyen jelzői: tizenháromszoros élüzem, a Minisztertanács vándorzászlajával és a felszabadulási vándorserleggel kitünte­tett gyár, stb. Legjobban mégis azzal jelle­mezhetjük, hogy szép. Szép minden ízében. A Szerszámgépgyár legfontosabb gyártmá­nyai: traktor-pótkocsi, szalmagyűjtő, billenő pótkocsi, Zotor hidraulikus kiemelő, agregá­­tor, tűzhely — és megrendelés szerint külön­böző bérmunkákat is vállal. Az elmúlt 4—5 év alatt kezdett rohamosan fejlődni. Az építkezések évről évre nagyobb teret hódítanak el a környező, ipartelepnek nevezett városrészből. Az igazgató nem isme­retlen az újságolvasók előtt: 1949—50-ben tűnt fel Horváth Ede, többszörös sztahanovista, ki­váló esztergályos. Az akkor feltűnt sztahano­visták közül sokan visszaestek az ismeretlen­ségbe, sokat kiemeltek képességeinek nem mindig megfelelő funkcióba. Horváth Ede egyikhez sem tartozik, őt a Győri Autógyár­ból emelték ki 1951-ben a Szerszámgépgyár élére. A gyár évről évre kiválóan teljesíti a tervet, milliókkal járul hozzá a nemzeti jöve­delem növeléséhez. Emellett a gyár fejleszté­sére, szociális intézkedésekre, egyéb beruhá­zásokra is szokatlan mennyiségű pénzt és energiát áldoz az igazgatóság. A „Zöld szalon“ Az igazgatónak „különös” elvei vannak: amit épít, időállónak szánja. Olyanok legye­nek a most épülő gyárcsarnokok, hogy húsz­harminc év múlva is korszerűnek számítsanak. Lássuk az igazgató elveit a gyakorlatban: A hatalmas szerszámüzem alig három éve épült. A gépek között szabályos utcácskák vo­nulnak, két gépsor között még több a hely. Ezeket az utcákat a sárga gránitkockás pad­lón fehér kövekből álló vonal jelzi. Mint a te­niszpályákon. Ez a padló pedig olyan eleven­sárga, hogy szinte lábtörlő után kívánkozik poros cipőnk a belépés előtt És ehhez az ele­gáns, parkettszínű padlóhoz képzeljünk el halvány pasztellzöld gépieket, halványzöld fű­tőtest-rácsokat, ugyanilyen színű ajtó-, ablak­kereteket, vakító fehérre meszelt falat — és előttünk áll a szerszámüzem Az itt dolgozók „Zöld szalon”-nak nevezik. Amikor a fényké­pész a szokás rabjaként a padlóra akarta ha­jítani a cigarettavéget, a szomszéd gép tulaj­donosa rászólt: " — Bocsánat, a háta mögött van a hamu­tartó! Csakugyan, a gépek melletti zöld szekrény­ken mindenütt ott a fedeles hamutálca. A csarnokban tetővilágítás van nappal, este meg a fénycsövek élnek. Lim-lom, eldobott vas­hulladék, forgács nemcsak a szerszámcsar­nokban nincsen: az egész gyárban ismeretlen fogalom a szemét. „Kék szalon“ „Kék szalon”-nak a most épülő TMK-épüle­­tet nevezik. (Tervszerű, Megelőző Karbantar­tás.) A szerszámüzemhez hasonlóan hosszúkás csarnok ez is, de még annál is tágasabb, leve­­gősebb. Vállmagasságig fehér csemtje takarja a falakat. Az ajtók, ablakok, tetőablak-kere­tek, gépek, emeleti irodák falai is égszínké­kek.­­ — Mindez saját erőnkből épül — büszkélke­dik kalauzunk, az üzemi bizottság elnöke. — Mi terveztük, a mi pénzünk fekszik benne, külső tröszt nélkül, magunk építjük. — Nem luxus ez? — kérdezzük az ajtóki­lincs környékét és a párkányokat borító vilá­goskék műbőr láttán. — Nem. A festés — ha nedvesség éri — ha­mar felpattogzik. Ezzel a műbőr-burkolattal, a csempézéssel elkerüljük a gyakori festés költségeit, azonkívül könnyebb tisztán tar­tani, meg szebb is — magyarázza kísérőnk. A jövő: a dieselesítés A TMK épületét még ebben a hónapban megnyitják. Az építkezések nagyobbik része még csak most indul. A festőüzemnek ugyan már készek a falai, de az új forgácsoló mű­helyt, amelynek alapja nyolcezer négyzetmé­ter lesz, még csak most alapozzák. A forgá­csoló elkészülése után egy harmincezer négy­zetméteres, hatalmas csarnok épül, Európa legkorszerűbb műhelye lesz.­­ Kellenek az ilyen nagy csarnokok, mert a gyár eljövendő korszakát egyetlen szó jel­lemzi legjobban: dieselesítés — mondja az igazgató, aki végre dél felé tud szakítani egy kis időt az újságírók számára is. — Ezért örü­lünk, hogy jövőre gyárunk teljesen önálló lesz. Az építkezésről beszélünk, a gyár fejlődésé­ről. A tisztaság és a korszerűség elvein kívül van egy harmadik is: minél több anyagi támo­gatást a munkásoknak! A prémium összege minden gyárban a tervteljesítéstől függ. A Győri Szerszámgépgyárban az elmúlt negyed­évben a prémium a fizetések 70 százaléka volt. Ha figyelembe vesszük, hogy gyáraink­ban általában a prémium a fizetések 35—40 százaléka, vagy még ennél is kevesebb, ak­kor kiderül, hogy milyen nagy szerepe van en­nek a 70 százaléknak abban, hogy a munkást érdekeltté tegyék a termelésben. Ezenkívül százezrek kerülnek a munkások zsebébe külön­böző jutalmak címén. A szakmunkások jól ke­resnek. Aki figyelmeztetett bennünket a hamu­tartóra, Duck Róbert (két köszörűgépen dol­gozik és 230 százalékot teljesít) átlagosan 1800—1900 forintot visz haza havonta. — Gondolom, a minisztériumban meg van­nak elégedve a gyárral — fi­atal! — legyint Horváth Ede — de még mennyire. Csak legutóbb is teljes két hónapi fizetésemet kitevő pénzbüntetésre ítéltek — „szindikalista” építkezések miatt. A minisztériumban — úgy látszik — azokat a beruházásokat, amelyek nem közvetlenül mozdítják elő a termelést — mint például a műbőr burkolatú ablakdeszkát, gránitpadlót és az otthonos kényelem egyéb eszközeit — szin­dikalista beruházásoknak tekintik. Tisztaság, virág — A munkások megszokták és megszerették a tisztaságot, ragaszkodnak hozzá. Elmondok egy kedves esetet. Itt, a gyárban, megkövete­lem a legnagyobb tisztaságot. Jön a múltkor egy ember: neveljem meg Bözsit, a feleségét. Veszekedést sejtettem. De nem az volt: nevel­jem a Bözsi nénit olyan tisztaságra, mint ami­lyenre itt a gyárban a férjét szoktattuk. Per­sze, lakáskérdéstől kezdve szerszámhiányig, minden egyéb üggyel is közvetlenül hozzám fordulhatnak, hetente kétszer van fogadó­napom — mondja az igazgató. — Mindenre jut ideje? — azt hittem, ezzel a kérdéssel a panaszok áradatát indítom el. A válasz: — Amire akarom, jut. Egy bizonyos: min­den időm a gyáré. Meg is látszik a gyáron. Néhány egészen apró, a termelés szempontjából talán jelen­téktelen újítás a gyárban. Az épületek között rengeteg virág Ha csak negyedméter széles sáv telik a járda mellett, ott fűcsík zöldéül. Szélesebb helyeken akácsor, tavaly ültetett fenyők, önálló kertészete van a gyárnak. Az utak, udvarok betonozottak. Sár, por sehol nincs. Az ebédlő előterében, a mosdókagylók mel­lett hosszúkás nyílások vannak a falban. Gombnyomásra meleg, száraz levegő süvít ki rajtuk, pillanatok alatt megszárítja a kezet. Az ebédlőben tükrök, muskátlik, habfehér függö­nyök, eszpresszószerű büfé, ruhatár. Aznap a­ menü gulyásleves, dióstészta és gyümölcs volt, és háromféle húsételből lehetett szabadon vá­lasztani az étlap szerint étkezőknek. A rán­tott szelet ára 5,80 forint A hetvenágyas munkásszálló padlója olyan fényes, hogy „ott kötik a nyakkendőt” a lakók. A szobák lakályosak és tiszták, mint egy szál­lodában. Kuller József, a szálló gondnoka ve­zet bennünket. — Nehezen szokták meg a rendet a fiúk, de ma már ők figyelmeztetik a szemetelőket, lus­tákat. Gyakran néz be az igazgató (akit a gyárban 32 éves kora ellenére egyszerűen csak „az öregnek” vagy Edének hívnak ma­guk között), és ilyenkor az ágyneműtől kezdve a szekrényekig mindent megnéz. A legkisebb pókhálót is észreveszi. Oktató feliratok nélkül Dekoráció: halk, finom, ízléses. Sehol kia­báló táblák, a falat nem teszik tönkre felsze­gezett betűkkel. Csak a munkásszállóban és az ebédlőben láttam néhány üvegtáblát, erre volt festve a mondanivaló. A tompított, halk beszéd jellemző a mun­kások viselkedésére. Udvariasak, szívélyesek. Az igazgató nem tűri a káromkodást, goromba szavakat Valahány munkással beszélgettünk (magunk választottuk ki őket), mind előzéke­nyek, barátságosak voltak — oktató feliratok, hangzatos táblák nélkül. A gyáron kívül külön mozitermük van, 24 tagú fúvós zenekaruk, népi tánccsoportjuk és gazdag könyvtáruk. A művelődési otthon most épül. A Győri Szerszámgépgyár bemutatásának nem az a célja, hogy téves következtetésként azt vonjuk be belőle, hogy ma már mindez jel­lemző gyáriparunkra. Szó sincs róla. Sok gyá­runk, üzemünk elmaradott, korszerűtlen, né­hol a legelemibb követelményeknek sem felel meg a mosdó, szálló vagy étterem. A győriek megmutatták, hogy önnön erejükből mit lehet teremteni, milyennek kell lennie a huszadik század közepén egy gyárnak. Az önállósítás, a decentralizálás pedig alighanem még nagyobb fejlődést indít él F. Háry Márta A szersz­ímm­űhely, vagyis a »zöld szalon«. A képen jól láthatók a padló fehér vonalai, amelyek kijelölik a gépek helyét. Hátul, félemelet magasságban az Irodák vannak. Figyeljük meg a gépek, szekrénykék katonás rendjét

Next