Béke és Szabadság, 1956. július-október (6. évfolyam, 27-42. szám)
1956-07-25 / 30. szám
Ritkán használt jelző a „gyár” szó előtt a „szép”. Gyárakra rendszerint azt mondjuk: hatalmas, füstös, kormos, grandiózus, vagy azt, hogy élüzem. A Győri Szerszámgépgyárnak is vannak ilyen jelzői: tizenháromszoros élüzem, a Minisztertanács vándorzászlajával és a felszabadulási vándorserleggel kitüntetett gyár, stb. Legjobban mégis azzal jellemezhetjük, hogy szép. Szép minden ízében. A Szerszámgépgyár legfontosabb gyártmányai: traktor-pótkocsi, szalmagyűjtő, billenő pótkocsi, Zotor hidraulikus kiemelő, agregátor, tűzhely — és megrendelés szerint különböző bérmunkákat is vállal. Az elmúlt 4—5 év alatt kezdett rohamosan fejlődni. Az építkezések évről évre nagyobb teret hódítanak el a környező, ipartelepnek nevezett városrészből. Az igazgató nem ismeretlen az újságolvasók előtt: 1949—50-ben tűnt fel Horváth Ede, többszörös sztahanovista, kiváló esztergályos. Az akkor feltűnt sztahanovisták közül sokan visszaestek az ismeretlenségbe, sokat kiemeltek képességeinek nem mindig megfelelő funkcióba. Horváth Ede egyikhez sem tartozik, őt a Győri Autógyárból emelték ki 1951-ben a Szerszámgépgyár élére. A gyár évről évre kiválóan teljesíti a tervet, milliókkal járul hozzá a nemzeti jövedelem növeléséhez. Emellett a gyár fejlesztésére, szociális intézkedésekre, egyéb beruházásokra is szokatlan mennyiségű pénzt és energiát áldoz az igazgatóság. A „Zöld szalon“ Az igazgatónak „különös” elvei vannak: amit épít, időállónak szánja. Olyanok legyenek a most épülő gyárcsarnokok, hogy húszharminc év múlva is korszerűnek számítsanak. Lássuk az igazgató elveit a gyakorlatban: A hatalmas szerszámüzem alig három éve épült. A gépek között szabályos utcácskák vonulnak, két gépsor között még több a hely. Ezeket az utcákat a sárga gránitkockás padlón fehér kövekből álló vonal jelzi. Mint a teniszpályákon. Ez a padló pedig olyan elevensárga, hogy szinte lábtörlő után kívánkozik poros cipőnk a belépés előtt És ehhez az elegáns, parkettszínű padlóhoz képzeljünk el halvány pasztellzöld gépieket, halványzöld fűtőtest-rácsokat, ugyanilyen színű ajtó-, ablakkereteket, vakító fehérre meszelt falat — és előttünk áll a szerszámüzem Az itt dolgozók „Zöld szalon”-nak nevezik. Amikor a fényképész a szokás rabjaként a padlóra akarta hajítani a cigarettavéget, a szomszéd gép tulajdonosa rászólt: " — Bocsánat, a háta mögött van a hamutartó! Csakugyan, a gépek melletti zöld szekrényken mindenütt ott a fedeles hamutálca. A csarnokban tetővilágítás van nappal, este meg a fénycsövek élnek. Lim-lom, eldobott vashulladék, forgács nemcsak a szerszámcsarnokban nincsen: az egész gyárban ismeretlen fogalom a szemét. „Kék szalon“ „Kék szalon”-nak a most épülő TMK-épületet nevezik. (Tervszerű, Megelőző Karbantartás.) A szerszámüzemhez hasonlóan hosszúkás csarnok ez is, de még annál is tágasabb, levegősebb. Vállmagasságig fehér csemtje takarja a falakat. Az ajtók, ablakok, tetőablak-keretek, gépek, emeleti irodák falai is égszínkékek. — Mindez saját erőnkből épül — büszkélkedik kalauzunk, az üzemi bizottság elnöke. — Mi terveztük, a mi pénzünk fekszik benne, külső tröszt nélkül, magunk építjük. — Nem luxus ez? — kérdezzük az ajtókilincs környékét és a párkányokat borító világoskék műbőr láttán. — Nem. A festés — ha nedvesség éri — hamar felpattogzik. Ezzel a műbőr-burkolattal, a csempézéssel elkerüljük a gyakori festés költségeit, azonkívül könnyebb tisztán tartani, meg szebb is — magyarázza kísérőnk. A jövő: a dieselesítés A TMK épületét még ebben a hónapban megnyitják. Az építkezések nagyobbik része még csak most indul. A festőüzemnek ugyan már készek a falai, de az új forgácsoló műhelyt, amelynek alapja nyolcezer négyzetméter lesz, még csak most alapozzák. A forgácsoló elkészülése után egy harmincezer négyzetméteres, hatalmas csarnok épül, Európa legkorszerűbb műhelye lesz. Kellenek az ilyen nagy csarnokok, mert a gyár eljövendő korszakát egyetlen szó jellemzi legjobban: dieselesítés — mondja az igazgató, aki végre dél felé tud szakítani egy kis időt az újságírók számára is. — Ezért örülünk, hogy jövőre gyárunk teljesen önálló lesz. Az építkezésről beszélünk, a gyár fejlődéséről. A tisztaság és a korszerűség elvein kívül van egy harmadik is: minél több anyagi támogatást a munkásoknak! A prémium összege minden gyárban a tervteljesítéstől függ. A Győri Szerszámgépgyárban az elmúlt negyedévben a prémium a fizetések 70 százaléka volt. Ha figyelembe vesszük, hogy gyárainkban általában a prémium a fizetések 35—40 százaléka, vagy még ennél is kevesebb, akkor kiderül, hogy milyen nagy szerepe van ennek a 70 százaléknak abban, hogy a munkást érdekeltté tegyék a termelésben. Ezenkívül százezrek kerülnek a munkások zsebébe különböző jutalmak címén. A szakmunkások jól keresnek. Aki figyelmeztetett bennünket a hamutartóra, Duck Róbert (két köszörűgépen dolgozik és 230 százalékot teljesít) átlagosan 1800—1900 forintot visz haza havonta. — Gondolom, a minisztériumban meg vannak elégedve a gyárral — fiatal! — legyint Horváth Ede — de még mennyire. Csak legutóbb is teljes két hónapi fizetésemet kitevő pénzbüntetésre ítéltek — „szindikalista” építkezések miatt. A minisztériumban — úgy látszik — azokat a beruházásokat, amelyek nem közvetlenül mozdítják elő a termelést — mint például a műbőr burkolatú ablakdeszkát, gránitpadlót és az otthonos kényelem egyéb eszközeit — szindikalista beruházásoknak tekintik. Tisztaság, virág — A munkások megszokták és megszerették a tisztaságot, ragaszkodnak hozzá. Elmondok egy kedves esetet. Itt, a gyárban, megkövetelem a legnagyobb tisztaságot. Jön a múltkor egy ember: neveljem meg Bözsit, a feleségét. Veszekedést sejtettem. De nem az volt: neveljem a Bözsi nénit olyan tisztaságra, mint amilyenre itt a gyárban a férjét szoktattuk. Persze, lakáskérdéstől kezdve szerszámhiányig, minden egyéb üggyel is közvetlenül hozzám fordulhatnak, hetente kétszer van fogadónapom — mondja az igazgató. — Mindenre jut ideje? — azt hittem, ezzel a kérdéssel a panaszok áradatát indítom el. A válasz: — Amire akarom, jut. Egy bizonyos: minden időm a gyáré. Meg is látszik a gyáron. Néhány egészen apró, a termelés szempontjából talán jelentéktelen újítás a gyárban. Az épületek között rengeteg virág Ha csak negyedméter széles sáv telik a járda mellett, ott fűcsík zöldéül. Szélesebb helyeken akácsor, tavaly ültetett fenyők, önálló kertészete van a gyárnak. Az utak, udvarok betonozottak. Sár, por sehol nincs. Az ebédlő előterében, a mosdókagylók mellett hosszúkás nyílások vannak a falban. Gombnyomásra meleg, száraz levegő süvít ki rajtuk, pillanatok alatt megszárítja a kezet. Az ebédlőben tükrök, muskátlik, habfehér függönyök, eszpresszószerű büfé, ruhatár. Aznap a menü gulyásleves, dióstészta és gyümölcs volt, és háromféle húsételből lehetett szabadon választani az étlap szerint étkezőknek. A rántott szelet ára 5,80 forint A hetvenágyas munkásszálló padlója olyan fényes, hogy „ott kötik a nyakkendőt” a lakók. A szobák lakályosak és tiszták, mint egy szállodában. Kuller József, a szálló gondnoka vezet bennünket. — Nehezen szokták meg a rendet a fiúk, de ma már ők figyelmeztetik a szemetelőket, lustákat. Gyakran néz be az igazgató (akit a gyárban 32 éves kora ellenére egyszerűen csak „az öregnek” vagy Edének hívnak maguk között), és ilyenkor az ágyneműtől kezdve a szekrényekig mindent megnéz. A legkisebb pókhálót is észreveszi. Oktató feliratok nélkül Dekoráció: halk, finom, ízléses. Sehol kiabáló táblák, a falat nem teszik tönkre felszegezett betűkkel. Csak a munkásszállóban és az ebédlőben láttam néhány üvegtáblát, erre volt festve a mondanivaló. A tompított, halk beszéd jellemző a munkások viselkedésére. Udvariasak, szívélyesek. Az igazgató nem tűri a káromkodást, goromba szavakat Valahány munkással beszélgettünk (magunk választottuk ki őket), mind előzékenyek, barátságosak voltak — oktató feliratok, hangzatos táblák nélkül. A gyáron kívül külön mozitermük van, 24 tagú fúvós zenekaruk, népi tánccsoportjuk és gazdag könyvtáruk. A művelődési otthon most épül. A Győri Szerszámgépgyár bemutatásának nem az a célja, hogy téves következtetésként azt vonjuk be belőle, hogy ma már mindez jellemző gyáriparunkra. Szó sincs róla. Sok gyárunk, üzemünk elmaradott, korszerűtlen, néhol a legelemibb követelményeknek sem felel meg a mosdó, szálló vagy étterem. A győriek megmutatták, hogy önnön erejükből mit lehet teremteni, milyennek kell lennie a huszadik század közepén egy gyárnak. Az önállósítás, a decentralizálás pedig alighanem még nagyobb fejlődést indít él F. Háry Márta A szerszímműhely, vagyis a »zöld szalon«. A képen jól láthatók a padló fehér vonalai, amelyek kijelölik a gépek helyét. Hátul, félemelet magasságban az Irodák vannak. Figyeljük meg a gépek, szekrénykék katonás rendjét