Béke és Szabadság, 1956. július-október (6. évfolyam, 27-42. szám)
1956-08-01 / 31. szám
FEHÉREGYHÁZÁN a füzesben, a kukoricásban előrenyomulva végezték a bekerítést. Az „Ispán-forrásnál“ ölték meg a költőt A kutatást végzők a terepmunka során végigjátszották a jelenetet, hogy megállapítsák a pontos helyet, ahol a lován menekülő katonaorvos utoljára látta Petőfit. ...A kaptatónál történt a bekerítés, amelyen az orvos keresztüljutott, míg Petőfi Sándor a körön belül maradt. A menekülő Petőfi, miután már sarkában volt az ellenség, letért az országútról, hogy a kukoricásban megbújva igyekezzék tovább. A régi leírások többször említik, hogy a »szökőkútnál« látták utoljára Petőfit. Sipos Sándor közhuszár is itt látta. A mostani kutatások során kiderült, hogy ez a »szökőkút“ azonos a jelenlegi »Ispán-forrás«-sal, amely felett most beton kút áll. Régebben ebből a forrásból karvastagságú víz ömlött, de ereje csökkent és már csak szivárog. Ez a hely az országúttól — ahol Lengyel szeme elől eltűnt — mintegy 20—30 méternyire fekszik. Közvetlenül a harc után Heydte osztrák ezredes, összekötőtiszt végigjárta a terepet. Az országút és a »szökőkút« között — amint ezt emlékirataiban írja — civilruhás férfi holttestét látta. A holttest arccal lefelé feküdt, lábszárán fekete nadrág, inge, cipője lehúzva. Mellette véres iratokat, spárgára fűzött kitüntetéseket talált. Az iratok tartalmából Heydte feltételezte, hogy a halott Bem tábornok közeli embere. Az egyik írás például Hétúr község segédcsapatának parancsnokáé volt, aki kérdést intézett Bemhez, hogy mikor támadjon. Annak idején ebből a leírásból valamennyi fogoly kijelentette, hogy ez csak Petőfi lehet. A spárgára fűzött érmék is ezt bizonyították, ugyanis, ha valakit kitüntettek — mivel Bem nem tudott magyarul —, Petőfi beszélt a kitüntetetthez és ő adta át a kitüntetést. Román jobbágy telkén hantolták el Hogyan halt meg Petőfi? Heydte feljegyzése szerint a dárda mellén találta. Este 6 óra volt. A csata után eső mosta a véráztatta tájat. Amikor elcsendesedett a harci zaj, Fehéregyházáról emberek, nagyobb részben jobbágyok mentek ki a csatatérre, hogy összeszedjék a sebesülteket és halottakat. Csontea fehéregyházi földműves fiú, Haller gróf jobbágya is azok között volt, akik a halottakat összeszedték. A holttestekkel megrakott szekérrel Ciontea szüleinek kertjéhez mentek és az országút felé néző kerítés tövében ástak tömegsírt. A román jobbágyfiú elbeszéléséből kiderült, hogy Petőfi holttestét a fiú szüleinek telkén ásott tömegsírban helyezték el sok honvéddel együtt. Ezt az is alátámasztja, hogy ez a tömegsír van a legközelebb ahhoz a helyhez, ahol Petőfit utoljára látták. A másik tömegsír, ahol jelenleg az emlékmű emelkedik, néhány kilométerrel beljebb van. Szinte kizárt dolog, hogy azoknak holttestét, akik a kaptatón túl estek el, oda vitték volna. A harmadik tömegsír még távolabb esik. Valószínű tehát, hogy Petőfi Sándor Csontea kertje tövében alussza örök álmát. Amit a fehéregyházi parasztok tudnak A 86 éves Birsan Ion, a legöregebb fehéregyházi földműves még emlékszik arra, hogy hatvan esztendővel ezelőtt két faágyú és kis síremlék állott ezen a sírhanton. Visszaemlékszik arra is, hogy még gyermekkorában, amikor a jelenlegi emlékművet felállították, egy öreg paraszt azt mondta a fehéregyháziaknak: — Nem jó helyen állítják fel az oszlopot, mert Petőfi a Csontea jobbágy földjében fekszik. Én ott voltam az eltemetésnél, emlékszem rá. Petőfinek «dupla« foga volt... Az öreg Birsan elmondása szavahihető, mert megegyezik a már megállapított tényekkel. Petőfinek valóban volt egy farkasfoga és erre mondta a jobbágy, hogy duplafog. (Ez megkönnyíti majd a kutatók munkáját.) Beszélgettünk a Ciontea jobbágy leszármazottjával, Cointea Ioannal és családjával. Érdekes beszélgetés volt. A felszabadult paraszt földje ma is ott húzódik a kert mellett s a kert, amelyik lassan történelmi nevezetességre emelkedik, felszántatlanul marad minden évben. A román parasztember, Ciontea loan, tiszteli az emlékeket és lángoló híve a nagy Petőfinek, akinek — noha nyelvét nem érti, de — ismeri verseit, ismeri eszméit. Ciontea loan hallotta dédnagyapja történetét, de semmi bizonyosat nem tud. Ciontea loan anyja még emlékszik a tömegsírra. A fiatalok már csak a hírét tudják. De mindnyájuk szívében ott él a nagy Petőfi Sándor. * Most került sor arra, hogy egy közös román— magyar bizottság induljon útnak és feltárja a Ciontea-kerti közös sírt. A román hatóságok a legmesszebbmenően támogatják ezt a tudományos akciót. A bizottságban román és magyar tudósok, antropológusok, irodalmárok, katonai szakértők vesznek részt. A terv szerint végigjárják Petőfi utolsó útját: Kolozsvár, Torda, Marosvásárhely, Székelykeresztúr, Fehéregyháza. Itt kezdik meg az ásatásokat. A közeljövőben tehát feleletet kaphatunk a több mint százéves kérdésre. ... Mint a felszabadulás után minden évben, ebben az esztendőben is magyarok, románok, németek közösen emlékeztek meg július 31-én a szabadsághős Petőfiről. Mint minden esztendőben, most is kimentek Fehéregyházára és bár három nyelven beszéltek, de ugyanazzal a szeretettel, rajongással, a nagy szabadsághősöknek kijáró tisztelettel emlékeztek meg róla s fejet hajtottak a halhatatlan Petőfi emléke előtt. Dános Miklós — Pintér Lajos Százhét esztendeje halott a nagy költő. Csontea Jobbágy dédunokája, a 17 éves Anna még Petőfi dalt is tud Segesvár—Fehéregyháza, 1956 július. Tömegsír a Csontea-kertben, itt fekszik — a feltevések szerint — Petőfi Sándor Petőfi síremléke Fehéregyházán