Béke és Szocializmus, 1982. január-június (25. évfolyam, 1-6. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Az establishment ellenére „Az Egyesült Államok népének története’]1 c. könyv, melynek szerzője Howard Zinn, a politikai tudományok tanára a í Kranstoni egyetemen, jelentősen eltér a hivatalos amerikai polgári történetírástól, amely főleg az államférfiakat, politikusokat és katonai vezetőket dicsőíti, egyébként pedig féligazságok, ferdítések, hamisítások és hazugságok keveréke. A polgári történetírók művei lényegében két célt szolgálnak: egyrészt azt sugalmazzák, hogy az ország tőkés fejlődése kifogástalan és eszményi, magasztalják katonai hatalmát, terjeszkedését és az „amerikai életformát”; másrészt, rágalmazzák az elnyomott nemzetek proletariátusának harcát, kisebbítik szerepét a múlt haladó vívmányainak megvalósításában, elpalástolják az uralkodó osztály kizsákmányoló jellegét. Egyébként már az 1929—1933-as gazdasági világválság után egyes polgári liberális tudósok reálisabban kezdték tárgyalni az Egyesült Államok történetét. De a legtöbbet ebben a tekintetben a haladó szellemű történészek tették, kivált a marxisták. William Dubois, Herbert Aptheker, John Hope Franklin, Philip Fower, Anthony Bimba és mások műveiben először kapott méltó helyet a munkásosztály harca, az afroamerikai és más elnyomott nemzeti kisebbségeknek, valamint a lakosság demokratikus rétegeinek küzdelme. Ezek a tudósok, a múlt tanulmányozását szilárd tudományos alapra helyezve, tovább folytatták a „Muckrakers”12 leleplező hagyományait, sőt messze túlhaladták őket (lásd például Gustavus Myers „A nagy amerikai vagyonok története” c. művét). Országunk történetéről mindmáig a legjobb munka William Z. Fost Howard Zinn: A People’s History of the United States. London, Longman 1980. 614 pp. 2 Írók, újságírók, szociológusok csoportja (1902—1917), akik a felvilágosodás eszméire és az amerikai demokrácia elveire támaszkodva leleplezték az amerikai társadalom társadalmi és politikai hibáit. — A szerk. tét könyve: „Az amerikai földrész rövid politikai története.” Ez a haladó irányzat erősödött a második világháború után, különösen az Egyesült Államok szégyenletes vietnami veresége nyomán. A dicstelen vietnami háború, a Watergate-ügy és más események bizalmatlanságot keltettek a „hivatalos” történetírás iránt. Számos kiadvány jelent meg, melyek objektívebben értékelték egyes térségek, a néger és a latin-amerikai néprétegek, az indiánok történetét, továbbá az „amerikai életforma” gondosan titkolt oldalait, például az erőszakot, a nincstelenséget stb. Az általunk ismertetett könyv egyike a legutóbbi néhány átfogó munkának, amely e vezető tőkés nagyhatalom általános történetét dolgozza fel a gyarmati időktől a nyolcvanas évek küszöbéig. Minden fogyatékossága ellenére (ezekről alább szó lesz) hasznosan kiegészíti azt a gyarapodó irodalmat, amely bemutatja, hogy mi rejlik az Egyesült Államok homlokzata mögött. Howard Zinn megjegyzi, hogy olyan könyvet akart alkotni, amely „illő tisztelettel foglalkozik a népi ellenállási mozgalmakkal”, segít ellensúlyozni annak a „tengernyi történelmi műnek” a nyomasztó hatását, amelyek „erőnek erejével próbálnak bennünket a másik irányban befolyásolni” (570. old.). A szerző nem rejti véka alá, hogy elfogult, de munkájának éppen ez az érdeme. Ez a mű képet ad — ha nem is teljes körképet — azokról a küzdelmekről, melyeket a munkásosztály fiai, az afroamerikai és más nemzeti kisebbségek, valamint a nők folytattak jogaikért. A szerző határozottan elítéli a fajgyűlöletet, amelyet a kizsákmányolok fegyverének minősít. A számos rabszolgafelkelést, az elnyomott nemzetiségek harcát leíró fejezetekben a történész leleplezi az Egyesült Államok