Béke és Szocializmus, 1989. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
1989-01-01 / 1. szám
lom iránti kötelezettségeiket az ifjúság sajátos érdekeinek kielégítésével, többet kell foglalkozni az ifjúság mindennapi gondjaival. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kommunista ifjúság szövetségének, mely a fiataloknak körülbelül 30%-át tömöríti, az országban egyelőre korlátozott a befolyása. A szövetség az élet több területén nem tudott a felnövekvő nemzedék aktivitásának katalizátorává válni. Hiszen éppen a Kommunista Ifjúsági Szövetség - mutat rá a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Nguyen Van Linh - az ifjúság élcsapata, és a párt igen nagy követelményeket támaszt vele szemben. Ezért kell nagymértékben javítani politikai, szervező, nevelő munkánk stílusát és módszereit. Előfordul, hogy kiüresedett lelkű fiatalok maradi eszmék hirdetőivé válnak. Ezért fontos, hogy jól ismerjük a fiatalok hangulatát. Ne mondjunk nekik hangzatos frázisokat, hanem őszintén beszélgessünk el velük, alakítsunk ki baráti kapcsolatokat, és a bizalom légkörében együtt keressük a nehéz helyzetekből kivezető utat. Nyilvánvaló, hogy mindeddig nem megfelelően végeztük ezt a munkát. A Kommunista Ifjúsági Szövetség V. kongresszusához 150 000 észrevétel és javaslat érkezett a tagságtól és a szövetségen kívüli fiataloktól. A párt és az állam ifjúságpolitikájának fejlesztésére vonatkozó kérdéseken túlmenően ezek az üzenetek számos, sok esetben indokolt követeléseket tartalmaztak magával a szövetséggel és tevékenységének minőségével szemben. Nyugtalanító az ifjú kommunisták egy részének erkölcsi felfogása; ezek a fiatalok a kommunista ifjúsági szövetséget ugródeszkának kívánják felhasználni, hogy bekerüljenek egyetemre vagy külföldi tanulmányutakra utazhassanak. Állandó gondunk az ifjúsági élcsapat minőségének összetétele, az alsóbb szervezetektől kezdve a vezetők csoportjáig. Az V. kongresszust követő időszakban a Kommunista Ifjúsági Szövetség kereste a megújulást célzó elvi irányvonal realizálásának konkrét útjait. A kitűzött feladat: előmozdítani minden újat és pozitívat, leküzdeni a régi tudat maradványait, a társadalomellenes viselkedést, a fiatalok apátiáját és passzivitását. Szervezeti síkon ez elsősorban az alsóbb sejtek hatékonyságának és kezdeményező szerepének növelését jelenti. Hiszen itt mutatkozik meg igazán, milyen az ifjú ember, mennyire aktív tagja a társadalomnak. Az alapszerv képviseli és védi meg a fiatalok jogos érdekeit, összekötő láncszem a kommunista fiatalok szövetsége és a párt között. Alsóbb szervezeteinket úgy kell megváltoztatnunk, hogy helyreállíthassuk a bennük rejlő életerőt, mely a bürokrácia, a formalizmus és a látszatmunka miatt részben veszendőbe ment. Híven a lenini eszmékhez arra törekszünk, hogy visszaadjuk az ifjúságnak a jogot az önállóságra, mindent megtegyünk, hogy az ifjúság kommunista szövetsége a szó szoros értelmében autonóm legyen. Az új gondolkodás nagy követelményeket támaszt szövetségünk kádereivel szemben. Még sokan hajlamosak a bürokratizmusra és az aktatologatásra, pedig ezek a módszerek lejáratták magukat, alkalmazóik pedig elszakadtak a tömegektől. Ez az oka az unalmas, szürke rendezvényeknek, gyűléseknek és konferenciáknak is, melyeken tartalmatlan beszédek hangzanak el, üres jelszavakat és frázisokat pufogtatnak. A Szovjetunióban a Komszomol XX. kongresszusán elmondott beszédében Mihail Gorbacsov képletesen azt mondta, hogy a Komszomol vezető munkatársai és egyszerű tagjai olyanok, mint két, egymással szemben haladó emberáradat, amely ugyanannak az utcának két járdáján megy. Úgy vélem, hogy az elmondottak ránk is vonatkoznak. Nyilvánvaló, hogy ennek az elfogadhatatlan helyzetnek a megszüntetésére különböző intézkedéseket kell tenni. Ugyanakkor - véleményem szerint - a legfontosabb az, hogy jogot biztosítsunk a komszomolistáknak és általában a fiataloknak ahhoz, hogy maguk választhassák meg saját vezetőiket. Más szavakkal: demokrácia, nyíltság nélkül szó sem lehet az ifjúsági szövetség tevékenységének - nevezetesen kádermunkájának - megújulásáról. A Kommunista Ifjúsági Szövetség V. kongresszusán Nguyen Van Linh élesen bírálta azokat a pártmunkásokat, akik nem tisztelik kellőképpen az ifjúságot, nem hisznek szervezőkészségében és alkotóerejében. Sőt, korábban sok esetben kicsinyesen gyámkodtak a szövetség fölött, beavatkoztak az ügyeibe, s megpróbálták aktív szervezetből passzív szervezetté változtatni. Ebből a bírálatból most levonjuk a következtetéseket. Szövetségünk egyik alapvető feladatának tartja, hogy a párt segítségére legyen a felnövekvő nemzedék nevelésében. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy a Kommunista Ifjú