Békés Megyei Nap, 1999. november (6. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-29 / 278. szám
6 BÉKÉS MEGYEI LAP DQAPTYS 1999. NOVEMBER 29., HÉTFŐ Alig több mint egy évvel azután, hogy megalakultak a regionális idegenforgalmi bizottságok és azok munkaszervezetei, személyi összetételük és felépítésük máris megváltozik. A Békés megyét is magába foglaló dél-alföldi régió bizottságának új elnöke Babák Mihály, Szarvas fideszes polgármestere lett. A munkaszervezet élén év végéig dr. Albel Andor marad, ám januártól pályázati úton töltik be a munkaszervezetek helyett létrehozni tervezett regionális marketingigazgatóságok (RMI) vezetői tisztét. A változásokról, illetve a turisztika jövőképéről kérdeztük a hivatalba lépett elnököt és a távozó főtitkárt. Ma a Babák Mihállyal, következő számunkban az Albel Andorral készített interjút olvashatják. - Júniusban, amikor napvilágot látott, hogy Domokos László megyei elnöknek ön a jelöltje a DARIB élére, komoly vita volt a megyegyűlésben. Ezt hogyan értékeli? - Nézze, a RIB-elnök kinevezése a gazdasági miniszter joga, mely jogát a régióba tartozó megyék elnökeinek javaslata alapján gyakorolja. Vagyis a megyei önkormányzatnak, a megyei közgyűlésnek, mint testületnek a döntési folyamatba semmilyen beleszólási lehetősége nincs. A megyei elnökök személyemben megegyeztek, a kompromisszumnak köszönhetően a jövőben is Békés adhatja a RIB-elnököt és itt lesz a bizottság székhelye is. Ugyanakkor az ominózus nyári vita során szakmai szempontok alapján is megkérdőjelezték az ön kinevezését... Véleményem szerint az idegenforgalom egy „termék”, amit el kell adnunk. Ehhez infrastruktúra kell, jó érdekérvényesítő képesség kell, ehhez utak kellenek, tisztán és rendben tartott városok, falvak kellenek. Az idegenforgalmi kínálatunk, amibe regionális szinten a Tisza éppúgy beletartozik, mint a bugaci puszta vagy a gyulai vár, egy piacképes árucikk, annyi könnyítéssel, hogy nem nekünk kell elvinni, hanem ide jönnek azok, akiknek erre szükségük van. A turisztikának nem a magát szakmainak mondó gittegyletekre van szüksége, ami szállodásokból és vendéglátósokból áll össze - magát a „szakma” és a „szakma krémje” kifejezést is fogalmi hibának tartom hanem komoly érdekérvényesítő grémiumra. Megbocsásson, ezek szerint akkor nincs is semmi specialitása annak, amit általában idegenforgalomnak hívunk? - Uram, ezt ön mondta ki... - Ebben az esetben viszont kikkel képzeli el az együttműködést a bizottságon belül? Konkrétabban: kiket látna szívesen a RIB-ben? - Politikusokat és gazdasági szakembereket. Úgy vélem, hogy rájuk van igazán nagy szükség, ha előrelépést szeretnénk elérni és sikeresen akarunk lobbizni. A megújuló bizottságban egyébként a három megye négy-négy személlyel képviselteti magát, illetve személyemben Békésnek lesz egy ötödik delegáltja is. Fontosnak tartom kiemelni, hogy elnökként a regionális területfejlesztési tanácsnak is tagja leszek, az alelnökök pedig a megyei fejlesztési tanácsok tagjai lesznek. - Mennyiben eredményezi az ön által képviselt szemlélet az újjászerveződő bizottság működésének megváltozását? - Úgy érzem, két nagyon fontos feladatot kell ellátni. Az egyik az idegenforgalomhoz kötődő marketingtevékenység, a másik pedig az idegenforgalomhoz kötődő fejlesztések előmozdítása. Szerintem ezt a munkát más-más módon kell végezni, ezért is tartom jó ötletnek azt a kormányzati elképzelést, mely szerint január elsejétől a bizottságoktól külön, a Magyar Turizmus Rt. szervezeti egységeiként létrehoznák a regionális marketingigazgatóságokat (RMI-ket). A mi munkánk főként a fejlesztésekkel függ majd össze, a régió marketingstratégiájának kidolgozása ugyanis az RMI-k feladata lesz. - Milyen szervezeti, illetve munkakapcsolat lesz a két testület, a decemberben felálló DARIB és a januártól működő marketingigazgatóság között? - Ennek pontos szabályozása még nem készült el, az anyag a minisztériumban van. Azonban a munkamegosztás elvét a marketing- és fejlesztési feladatok kettéválasztása már jelzi. A bizottság élén és a napokban újjáalakuló regionális fejlesztési tanács tagjaként milyen idegenforgalmi fejlesztésekért szeretne elsődlegesen lobbizni? Másrészt mennyire elégedett azzal a szereppel, amelyet a regionális területfejlesztési koncepció az idegenforgalomnak szán? Örömmel mondhatom, hogy a koncepcióban igen komoly súlya van az idegenforgalomnak, amiért elismerés illeti a bizottság korábbi tagjainak munkáját. A fejlesztések terén a megye számára nemcsak idegenforgalmi célból fontos programokat, mint például az út- vagy a kerékpárútépítést tartom elsődlegesnek. Ezek ugyanis szintén alapfeltételei az idegenforgalom fejlődésének. Jó, akkor úgy kérdezem, hogy milyen konkrét és közvetlen idegenforgalmi projektek beindítását tartaná fontosnak? Hiszen csak a régiós gyógy- és termálfürdőkre több tízmilliárdot kellene költeni... - Szerintem ezekre a projektekre leggyakrabban helyben és nem régiós szinten kell megoldást találni. A fürdőket például legtöbb esetben gazdasági társaságok üzemeltetik, természetszerűleg ezeknek a társaságoknak kell majd megtalálniuk a forrásteremtés módját is. - Ám a RIB-nek az előző évekhez hasonlóan idén is lesz támogatásra fordítható kerete. Ezt akkor mire és milyen koncepció szerint költik el? - Azt hiszem, hogy a majdan beérkező pályázatok ismeretében lehet majd eldönteni, melyik ágazatot, az agro- és falusi turizmust vagy a gyógyturizmust támogassuk-e jobban, és mennyivel. Erre nagy valószínűséggel ki kell jelölnünk bizonyos prioritásokat, ez azonban még a jövő zenéje. Mindenesetre remélem, hogy jól döntünk majd... Haász János (Folytatjuk) Szakmai csoport vagy gittegylet? 1. Két beszélgetés az idegenforgalomról • A fürdőket gazdasági társaságok üzemeltetik, nekik kell megtalálniuk a forrásteremtés módját KISS ZOLTÁN FELVÉTELE Szamosújváron jártunk 1. Tudományos konferencia a csángó-magyarokról Az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola szervezésében november elején előadást hallgattam meg a moldvai, bukovinai csángókról. Egy ideje mélyebben foglalkozom az erdélyi magyarság, székelység történetével, s érdekel a Kárpátokon túl rekedt, oda települt, menekült csángó magyarok sorsa is. Érdekelt Halász Péternek, a Duna Televízió főszerkesztőjének előadása, mely a csángó néphagyományokról, kultúráról szólt. Egy héttel később, november 12-14. között személyesen, testközelből is meggyőződhettem eme archaikus magyar népcsoport életével, szokásaival, hiedelemvilágával, népművészetével, táncaikkal Szamosújváron. Azért ott, mert ott működik egy Téka Alapítvány, ott is élnek szórványban magyarok, akik sorsa sokban hasonlítható, azzal a kivétellel, hogy az itteniek magyarnyelv-oktatása nem jelent problémát. A népfőiskola vezetőjének, Harangozó Imrének a szervezésében, a Duna Televízió, Kallós Zoltán fővédnöksége alatt, a helyi Téka Alapítvánnyal közösen rendezték meg a jó kétnapos, tudományos konferenciát, melynek témája a moldvai és bukovinai csángók népviselete, népművészete a textileken. Sok jó előadást hallgathattunk meg e témakörökben is, de szó volt társadalmi helyzetükről, vallásukról, hiedelmeikről, népi szokásaikról, kultúrájukról. „Csángó probléma nem létezik” - jelentette ki nemrégen egy sajtótájékoztatón a bukaresti apostoli nuncius. Viszont tény, hogy a bukovinai, moldvai csángók katolikusok, anyanyelvükön - magyarul - mégsem hallgathatnak szentmisét, nincs anyanyelvi oktatás olyan településeken sem, ahol a magyar nyelvű lakosság létszáma elérte a 20 százalékot. Klézsén szeretnének magyar általános iskolát létesíteni, ami eleddig akadályokba ütközik, pedig törvény írja elő, hogy ez megoldható. Ezek az embercsoportok évszázadok óta élnek a Kárpátokon túl, szerény körülmények között, kettős identitásban, vagy úgy se. Magyarul egyre kevesebben beszélnek, keverik a román szavakkal az archaikus magyar nyelvüket, mivel az újabb századok nyelvújításai nem értek el hozzájuk. Elszegényedtek, kitörési pontjaik minimálisak, magyarsághoz való tartozástudatuk erős. „Nincs megrajzolva a moldvai csángóság tudati határa. Az egyház értelmezésében a római katolikus hit a moldvai csángók ismérve... etnográfiai alapon északi (bukovinai), déli, székelyes és Alsó-Tatros-völgyi csángókról” beszélhetünk - állapítja meg a kolozsvári Művelődésben James Kapala. A csángók eredetét tekintve homályos, többrétegű a kép. „A kutatók többsége a csángókat a Szamos-völgyi és Felső- Tisza-vidéki magyarokkal hozzák rokonságba.” A tatárvész után IV. Béla telepített magyar csoportokat a Kárpátokon túli területekre, hasonlóan a székelyekhez, hogy védjék az ország határait az esetleges újbóli tatár betörések ellen. Ez az évszázadok folyamán Erdélyt és Kunországot (Kumániát) tekintve többször meg is történt. Kumániában (Etelköz nyugati részén) éltek a csángók. A 15. században felvidéki magyar husziták is ide menekültek, a Kárpátokon túlra, az északkeleti területekre, megalapítva Húsz városát. A madéfalvi veszedelem után is menekültek székelyek keletre (déli, székelyes csángók). Mindvégig kiszolgáltatottan éltek, élnek ma is. Ma körülbelül 62 ezer ember beszél még magyarul, legrosszabbul az északi csángók, de az ő nyelvezetük a legarchaikusabb. A három csoportot népviseletük jól elkülöníthetővé teszi, de az egyes falvak népviselete között is van néhány jellegbeli különbség. „Ma is nagyrészt falvakban élnek... Az értelmiség a lakosság egy százaléka.” (Agyagási Levente, Művelődés, Kolozsvár). A néphitben leginkább Szent István királyunk és Szent László királyunk legendája él, de keverednek a személyek és az idősíkok is. Írásbeliségük (rovásírásuk) megszűnt, de sok az analfabéta vagy a félanalfabéta, hiedelemviláguk, gyönyörű énekeik, imádságaik csak szájhagyomány útján terjedtek, maradhattak fenn. Duma György, idős csángó szerint „Há ma úgy kaptuk, úgy éltük Tátáink, tátáink tátáik! Százesztendők, valamik... Há, itt vótunk örökké mák. Há én itt kaptan tátámat, tátám a tátáját.” Kőszegi Barta Kálmán ( Folytatjuk) Kallós Zoltán előadását tartja Moldvai csángó asszony népviseletben a szerző felvételei