Békés Megyei Nap, 2000. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-17 / 90. szám

2000. ÁPRILIS 17., HÉTFŐ BÉKÉS MEGYEI NAP 7 Szeghalom városa a megye egyik legrégebbi települése és rö­vid történeti áttekintés nélkül aligha érthető meg az itt élő emberek sor­sa. Szeghalom neve tősgyökeres magyar név; a honfoglalók arról a barna földből álló halomról nevez­ték el, melyen ma a katolikus temp­lom áll.­A régi magyar nyelvben ugyanis szeg-, szög- barna színt je­lent, így adta a halom földjének szí­ne a község nevét. Az írásos emlé­kekben a település már 1063-ban említésre kerül, régi okleveleink­ben Zeguholmu (1200) Zegholm, (1333) Zughalom (1339) néven szerepel. 1339. szeptember 27-én Károly Róbert király Szeghalmon tartózkodott. Itt adta ki egyik, Sáros megyéhez szóló rendeletét. Béla király jegyzője szerint a honfoglaló magyarok tetteiről 1203 körül írt könyvében már mint létező települést említi, s elmondja, hogy a mai Várhelynél ütköztek össze Tas és Szabolcs csapatai Maróth fegyvereseivel, kik meggá­tolták a Körös kiszélesült, mocsa­ras medrén való átkelést .Vér Miklós 1397-ben Zsig­­mond király ellen gonosz praktiká­ba keveredvén, az akkori törvények szerint fej- és jószágvesztésre ítél­tetett. A szeghalmi birtok ekként ki­rályi tulajdonná lett, de nem sok ideig, mert Zsigmond 8 évvel később, 1405-ben hűséges szolgá­latai jutalmául ...ID. Maróthy Já­nosnak adományozza­­ a XIV. századvég, s a XV. századelő egyik legkiválóbb magyar vitéze, Zsig­mond király testőre volt. Szeghalmi birtokos, 1415-ben a törökök-bos­­nyákok elleni harcokban fogságba kerül, melyből csak 3 évvel később 40 ezer arany váltságdíj lefizetése után szabadult meg. 1435-ben ő építette fel a gyulai várat, me­gyénknek ezt az egyetlen kővárát. Életének utolsó idején Anna nevű lányát Csáky Ferenc bihari főispán­hoz adta nőül, így Szeghalom a Csáky család tulajdonába került. Csáky Gábor idejében történt, hogy a XV. század végén városi rangra emelkedett Szeghalom.” A település a középkorban több­ször elpusztult, de az itt élő embe­rek élni akarása, helyszeretete és tettrekészsége újra benépesítette ezen területet. A gyulai vár bukása (1566) után egy ideig még élt a település, de 1598-ban a Várad ostromától erre­felé kalandozó tatár sereg Szeghal­mot teljesen feldúlta, lakosait na­gyobbrészt levágta, elhurcolta vagy elszélesztette, úgy hogy Szeghalom legalább 44 esztendeig lakatlan pusztaság volt, 1635-ben „puszta falu­­hely”-nek nevezték. A török kiűzése után alig néhány évig ma­radhattak csak az újra­­települők a településen, mert 1703-ban Rákóczi parancsára ki kellett üríteniük a települést, és lakosai a Berettyó jobb oldalán húzódtak meg. Nyolc évig tehát lakatlan volt Szeghalom és az elmenekült lako­sok csak a szatmári békekötés után, 1711 őszén szánhatták meg ismét. 1720-ban házasság, örökösödés révén a Wenckheim, Festetics, D’Orsay és Kárász családokra száll a szeghalmi birtok. A tenni akaró szeghalmiak a tér­ség felemelkedéséért mindent meg­tettek, s a település rövid időn belül a térség központja lett. A ’48-as szabadságharc szellemiségét s an­nak magyarságtudatát valló szeg­halmiak létrehozták 1858-ban a Szeghalmi Kaszinót. Ez a kaszinó volt az, mely a nemzeti elnyomás szomorú éveiben azzal a titkos cél­lal alakult, hogy a cseh-osztrák be­­amterek nemzetölő politikájával szemben erőteljesen védje, ápolja a nyelvet és terjesztője legyen mind­annak, ami magyar. A mai nemze­dék talán nem is tudja kellőképpen méltányolni, hogy a börtön, akasz­tófa, s golyó korszakában mit jelen­tett ez a szellemi vállalkozás. Nagy mértékben hozzájárultak a térség fejlődéséhez azok a nagylel­kű és nemes szándékú emberek, kik a saját vagyonukból a térség felemelkedését szolgáló intézmé­nyeket hoztak létre. Sinay János volt megyei csendbiztos alapítvá­nyából Kisded-Óvó épült. Fennkölt gondolkozású nagy fundátora a te­lepülésnek Péter András szeghalmi földbirtokos, ki a vidéke kultúrájá­nak emelését célzó középiskola lé­tesítésére hagyományozta vagyo­nát Szigeti István szeghalmi birto­kos saját vagyonából a mezőgaz­daság felemelkedését célzó és segítő mezőgazdasági középiskolát alapított. Nem kisebb az érdeme J. Túri Ferencnek, ki elemi iskolát épített a településen. Ambrus Imre az általa létrehozott Ambrus Mozgót (film­színházat) ajándékozta a település­nek. Valamennyi köztéri szobrát a századfordulón közadakozásból valósította meg a település. A szeghalmiak a fenti nemes cselekedetet követve Olvasókört, Kisbirtokos Székházat, Gazdakört, Munkásegyletet, Ipar­testületet, Kaszinót ala­pítanak és működtet­nek, ami igazolja az itt élő emberek tudás­szomját és tenniakará­­sukat a település fel­­emelkedéséért és az itt élő emberek boldogu­lásáért. A II. világháborút követően sem változott a településen élő emberek igyekezete, bár a gazda­sági lehetőségek a korábbi ütemű fejlődést nagymértékben korlátoz­ták. A mezőgazdaság átszervezése, valamint a ’60-as évek iparpolitiká­ja munkahelyeket teremtett ugyan és megtartotta azokat az értékeket, melyeket a település létrehozott, de sajnos csak a központi szerepkör­ből adódó fejlesztések eredménye­ként létrejött korszerűtlen technoló­giák telepítése történt meg, melyek a rendszerváltást követően részben tudták csak megtartani a korábban foglalkoztatott létszámot. A település változatlan központi szerepkört tölt be a megye északi részén, hiszen 50 kilométeres kör­zetben csak itt működnek középfo­kú ellátást szolgáló egészségügyi és kulturális, valamint jelentősebb ok­tatási intézmények. A szeghalmi emberek töretlen optimizmusa a grancia arra, hogy az ezredfordulót követően is a tér­ség központi szerepét Szeghalom adja, hiszen olyan dicséretes alap-és középfokú intézményeket mű­ködtet, melyek a megyében, sőt országosan is meghatározó ered­ményeket értek el. Büszkék a város lakói arra, hogy az alapfokú oktatási intézmények­ben országos helyezéseket értek el matematikában, fizikában, kémiá­ban, történelemben és egyéb tanul­mányi versenyeken is. Közlekedés­re nevelés területén pedig nemzet­közi sikereknek a birtokosai. A Péter András Gimnázium és Szigeti Endre Szakképző Iskola - melynek működtetését a város megtartotta, biztosítva ezzel a mű­ködéshez szükséges stabil, de nem bőséges gazdasági hátteret - a megye északi részén élő gyerekek sikeres és magas szintű középfokú képzését biztosítja. Az érettségiző tanulóknak több mint fele sikeres nyelvvizsgát tesz és a felsőoktatási intézményekben jelentkező tanu­lóknak több mint 80 százalékát fel is veszik. A középiskola diákjai is sikereket érnek el a tanulmányi ver­senyeken, különösen a nyelv- és a természettudományos ismeretek terén. A művészeti képzés hagyomá­nyossá vált, a művelődési központ és Alapfokú Művészeti Iskola ré­vén, melynek sikereit bizonyítja az országos és nemzetközi versenye­ket nyert Sárréti Társastáncklub, a városi Ifjúsági Fúvószenekar, a néptánccsoportok, a Népdalkör és egyéb művészeti csoportjai. Ugyancsak országos első helye­zést ért el a magánvállalkozásként működő Plastic mozgásstúdió mazsorettcsoportja. A helyi közművelődéshez nagy­mértékben hozzájárul a Nagy Mik­lós Városi Könyvtár és a megyei működtetésű Sárréti Múzeum. A megyei működtetésű és 50 kilométeres körzetben szerepet vállaló egészségügyi létesítmé­nyek is próbálnak segíteni a me­gye északi részén élő lakosság egészségmegőrzésében, életfel­tételeinek javításában. A hét házi­orvos eredményes tevékenységét igazolja, hogy közel 6 százalék­kal magasabb az itt élő emberek életkora a megyei átlagnál. Az új évezredben sem veszítjük el optimizmusunkat, hiszen mind­azok az értékek, melyeket a fenti­ekben említettünk, garanciát biz­tosítanak ahhoz, hogy a szeghalmi emberek tenni, dolgozni és élni akarnak. A sikeres évezred záloga számunkra a megfogalmazott kul­turális és művészeti igények lehetőségeinek mind teljesebb ki­elégítése a sikeres intézmények működtetése révén, melynek kö­vetkezménye, hogy a szeghalmiak iskolázottsága jobb a megyei át­lagnál. A gazdálkodó szervezetekkel, gazdálkodókkal, vállalkozókkal együttműködve próbáljuk meg ki­használni mindazon lehetősé­geket, melyeket mint kedvezmé­nyezett térség érvényesíteni tu­dunk. Folytatni kívánjuk az infra­strukturális hálózat fejlesztését, mert ebben sajnos a megyei váro­sok jobban ellátottak nálunk. Szeghalom város és lakossága igényes a saját településével szem­ben, büszke a város múltjára és si­kereikre, azért küzd, hogy a város ne csak lakóhelyünk, hanem ottho­nunk is legyen. Reméljük, hogy az igényesen megfogalmazott jövőkép megva­lósításában nem csak a küzdés marad maga és a szeghalmi em­berek tenniakarása nem lesz hiá­bavaló. Kosaras Béla polgármester Szeghalom 2000 A katolikus templom azon a halmon áll, amelyről a nevét nyerte, a település Az utolsó sárréti boszorkány elégetésére emlékeztet a tábla Nehéz hónapokat élt át az elmúlt évben a kórház A szakképző iskola modern épülete A nagy múltú Péter András Gimnázium

Next