Békés Megyei Nap, 2001. augusztus (8. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-17 / 192. szám

2001. AUGUSZTUS 17., PÉNTEK © OüüüL^'-P­­ ÍUAP Elek Város Önkormányzata meghívja Önt az „Országos emlékhely a németek kiűzésének emlékére" emlékmű ünnepélyes avatására. Alkotó: Kligl Sándor szobrászművész Helyszín: Elek város főtere Időpont: 2001. augusztus 18., 10 óra Program: 10.00: Német nyelvű ünnepi mise a római katolikus templomban 11.00: Országos emlékhely avatása, szente­lése Ünnepi beszédet mond: Várhegyi Attila államtitkár, NKÖM, Heinek Ottó elnök, Magyarországi Németek Országos Önkormányzata, Josef Schneider Eleker Heimatkomitee Emlékhelyet felszenteli: Dr. Gyulay Endre Szeged-Csanád megyei megyés püspök Emlékhely ökumenikus megáldása 12.30: Német helytörténeti kiállítás megte­kintése Helyszín: Reichel Mihály Művelődési Központ 13.00 Állófogadás a meghívott vendégek ré­szére Kísérő rendezvények: 16.00: Német folklórműsor és térzene Támogatóink: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Magyar Millennium Kor­mánybiztos Hivatala, Békés Megye Önkor­mányzata, magyarországi német kisebbségi önkormányzatok, németországi települési önkormányzatok és egyesületek, magyaror­szági települési önkormányzatok, kiűzött magánszemélyek Az országban egyedülálló Olyan szoborkompozíciót avat­nak Eleken augusztus 18-án, amely az országban ez idáig egyedülálló. Erre büszkék is le­hetünk attól függetlenül, hogy tragikus történelmi dolgokról van szó. Miért pont Eleken kerül sor egy emlékmű avatására? Konkré­tan mire emlékezünk a mai na­pon? Ezekre a kérdésekre ma sem könnyű egyértelműen vála­szolni. Ami biztos: 1946. január 19-én Budaörsön kezdődött a magyarországi németség kiűzeté­se. 1996-ban az 50. évfordulón ezért rakták le ott az alapjait an­nak az emlékműnek, ami máig sem készült el. Az viszont tény­leg óriási dolog, hogy egy alföldi kisvárosban, Eleken mégis meg­valósul egy emlékhely, de most már az 55. évfordulóhoz is kap­csolódóan. Folytassuk egy másik nem kü­lönben fontos kérdéssel. Minek nevezhetjük az 1946-48 között a magyarországi németekkel tör­tént dolgokat? Németországban ma is három szót használnak a közép-európai németség háború utáni sorsához kapcsolódóan: Flucht-menekülés, Vertreibung­­elűzetés, Aussiedlung-kitelepí­­tés. Érdekes, hogy sajnos Ma­gyarországon inkább az utóbbit használják, pedig szerintünk a magyar nyelvben a kitelepítés szó teljesen mást jelent: pl.: árví­zi kitelepítések. (Valószínűleg utólag így akarják tompítani azo­kat a dolgokat, amelyek például akkor történtek!) Hazánkban a németséghez kötődően nem használják a Flucht kifejezést. Ez ért­he­tő is, mert például a több­milliós sziléziai németség nagy része menekültként kényszerült elhagyni szülőföldjét a II. világ­­háború végén, és utána ez a haza elveszett számukra! A hazai né­metség 1946-48-as tragédiája in­­kább tekinthető kiűzetésnek Vertreibung­, mert 1945-ben július 17.-augusztus 2., Pots­­dam) a győztes nagyhatalmak USA, SZU, Anglia együtt!) úgy döntöttek, hogy például Közép- Európában nincs helyük a néme­­eknek. Érdemes elolvasni a­egyzőkönyvből egy részletet ma­s: „A három kormány minden vonatkozásban megvizsgálva a kérdést elismeri, hogy a Lengyel­­országban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lkosságnak vagy egy részének Németországba történő áttelepí­­tsére vonatkozóan intézkedése­ket kell foganatosítani. Egyetér­tenek abban, hogy bármilyen át­telepítés történjék is, annak szer­vezetten és emberséges módon kell végbemennie.” Ez a megfogalmazás önmagá­ért beszél, mint ahogy az is, hogy például a nyugati demokráciák a II. világháború idején össze tud­tak fogni azzal a Szovjetunióval, amely pl. 1939-1941-ben a ná­cikkal jól együtt tudott működni! A győztesek 1946-47-ig gyakor­latilag bűnösként tekintettek minden németre. Ez igaztalan, mert nem minden német volt ná­ci, mint ahogy az is igaz, hogy Eleken sem szimpatizált minden­ki a Völksbunddal, de az igaz, hogy az I. világháborút lezáró versailles-i békerendszer szintén hibáztatható a későbbiekben tör­téntekért, ez persze nem menti a II. világháború alatt elkövetett emberiségellenes bűnöket. Ezért kellett elűzni Magyarországról a 300 ezer németből 200 ezret, de ezért kellett a mintegy hatezres eleki németségből négyezernek elmennie. (Eleken 1940-ben éltek a legtöbben, körülbelül 10 ezren, de Lökösházával együtt.) Érdekes tanulmány jelent meg 1999 októberében az Unsere Postban (Németország) Josef Brasch tollából: Vertreibung der Deutschen aus Ungarn. Az írásból megtudhatjuk, hogy 1946-1948- ban Békés megyéből „csak” Al­máskamarásról, Elekről és Mező­­berényből indultak szerelvények németekkel az óhazába, Gyuláról és Gyoméról azonban senkit sem vittek el! Brasch szerint Almásról és Mezőberényből az első transz­port 1946. április 12-én indult, a második pedig április 19-én. Elek­ről 1946 tavaszán összesen hat sze­relvény indult, az utóbbival al­­másiak és herényiek is mentek. A különböző helyen megjelent visszaemlékezésekből az derül ki, hogy az akkori hatalom erőszakot nem alkalmazott a németekkel szemben. (1946. április 9-én az eleki németek már tudták, hogy menniük kell.) 1946-ban a távozó eleki németeket akkor szinte min­denki siratta. Ők sem a magya­rokra haragudtak. Érdemes idézni Ruck György eleki plébános sza­vait. „Nem a magyar nemzet uta­sított ki minket, hanem az akkori hatalmon lévők Moszkva nyomá­sára a potsdami szerződésre hi­vatkozva... nem a magyar nép a hibás.” Itt kell megemlíteni, hogy például akkor a magyar katolikus egyház elutasította a magyaror­szági németek „kitelepítését”, az akkori magyar kormány nem volt abban a helyzetben, hogy lelkiis­merete szerint cselekedjen. A „kinti” elekiek sohasem szakítot­ták meg kapcsolatukat a szülő­földdel (a Németországban meg­haltak neveit mind a mai napig kitűzik az eleki templomajtóra). 1976-tól létezik az Eleker Heimatkomitee is. Magyarország 1946-48-ban sokat veszített azáltal, hogy kiűz­ték területéről a németség kéthar­madát, de ugyanígy sokat veszí­tett Elek is. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 1947 után a Magyarországon maradók is szembesülhettek a keserű való­sággal. Az 1989-90-es évektől kezdődően igencsak fellendülő­ben van a hazai német kultúra. (A rendszerváltás adta lehetőségeket az eleki németek is jól ki tudják használni. 1994 óta kisebbségi önkormányzatok is működnek.) Egyre többen tanulnak németül, Magyarországon az angol és a német holtversenyben van! Emlékezzünk most is. Remél­jük, sohasem fog hasonló igaz­ságtalanság megtörténni sehol sem, így Eleken sem. Valószínű­leg az elekiek még nagyon soká­ig fognak emlékezni erre az ün­nepélyre, hisz az elekiek is min­dig szerettek ünnepelni. így volt ez 1896-ban, amikor a millenniu­mot ünnepelték, vagy 1924-ben, amikor az újratelepítés 200. év­fordulójára emlékeztek, vagy pe­dig 1934-ben, amikor a római ka­tolikus plébánia alapításának a 200. évfordulóját ünnepelték meg, de ünnepélyes a jelenünk is. (1996-ban Elek város lett, 1998- ban ünnepi megyegyűlést tartot­tak, 2000-ben pedig Magyaror­szág miniszterelnöke személye­sen adta át a millenniumi emlék­zászlót.) Remélhetőleg a mostani­ emlékműavatás jobban ráirányít­ja a figyelmet Elekre, illetve erre a térségre is. Végül talán azt lehetne monda­ni, hogy a helyi németség által megfogalmazott népi bölcsessé­get mára minden eleki magáénak vallhatja, azonosulhat vele. Az ősök megismerték a halált (Tod), az utánuk jövők a szükséget (Not) és csak az utánuk jövőknek jutott kenyér (Brot). Köszönet azoknak, akik sokat tettek azért, hogy ez az emlékhely megvaló­suljon Eleken. Rapajkó Tibor BÉKÉS MEGYEI NAP 7 Az emlékmű filmszerű és közérthető Beszélgetés Kecskeméti János eleki polgármesterrel­ ­ A sebek még nem hegedtek be teljesen, és ezt jól mutatja, hogy a történtek megnevezése körül ma sincs közmegegyezés. Magyarországon kitele­pítésnek nevezik az 1946-os történéseket, míg a németek következetesen kiűzetésről vagy menekü­lésről beszélnek. Mindezt azzal indokolják, hogy közel háromszáz éves magyarországi tartózkodá­suk után rendkívül rövid idő alatt, kényszerűen, minden valós ok nélkül és mindössze húszkilós csomagokkal kellett elhagyni hazájukat - nyilatkozta a Békés Megyei Napnak Kecskeméti János eleki polgármester abból az alkalomból, hogy augusztus 18-án a kisvárosban leleplezik Magyarország első olyan emlékművét, amely a honi németek második világháború utáni kiűzetésére emlékeztet minden felelősen gondolkodót. - A mintegy kétszázezer, Ma­gyarországról a második világ­háború után kiűzött német em­bernek állítanak - ötvenöt év elteltével - emlékművet au­gusztus 18-án Eleken. Milyen történelmi előzményei vannak ennek a szomorú eseményre emlékező, mégis felemelő gesz­tusnak? - Ez a kisváros különösen megszenvedte a történelmi trau­mát. A valaha csaknem tízezres, virágzó telepü­lésről 1946 tavaszán több mint négyezer em­bert telepítettek ki a kollektív bűnösség ha­mis vádjával Németor­szág nyugati részébe. Jellemző, hogy egyes híradások szerint hat és­­ fél ezer eleki került fel nem sokkal a második nagy világégés után a lakóhelyüket kénysze­rűen elhagyók listájára. A szám csupán azért csökkent mintegy két­ezerrel, mert sokakat el­vittek málenkij robotra a Szovjetunióba, mások a fenyegető veszély mi­att önként hagyták el la­kóhelyüket, és nem ke­vesen a fronton estek el. - Milyen előzménye van Ele­ken, a megye egyik legszíne­sebb nemzetiségi településén annak, hogy a súlyos történel­mi múlt ellenére nem szakadt el egymástól az itt maradott és az elűzött népesség? - Településünkön a kilencvenes évek elejétől rendezik meg az Ele­kiek Világtalálkozóját, ami ki­mondva, kimondatlanul az innen elűzött németség és a helyiek rendszeres, kétévenkénti találko­zójának számít. Ennek révén 1996-ban jutottak el odáig, hogy a katolikus templom falán­­ a szo­morú esemény fél évszázados év­fordulóján - emléktáblát avattak. 2001. augusztus 18-ától pedig Magyarország, e nemben első em­lékműve figyelmeztet a múltra. - Megfigyeltem, hogy rend­hagyó módon olykor a szavak és a kifejezések között is nehe­zen igazodik ki az ember. Mi erre a magyarázat? , - A sebek még nem hegedtek be teljesen, és ezt jól mutatja, hogy a történtek megnevezése körül ma sincs közmegegyezés. Magyarországon kitelepítésnek nevezik az 1946-os történéseket, míg a németek következetesen kiűzetésről vagy menekülésről beszélnek. Mindezt azzal indo­kolják, hogy közel háromszáz éves magyarországi tartózkodá­suk után rendkívül rövid idő alatt, kényszerűen, minden valós ok nélkül és mindössze húszkilós csomagokkal kellett elhagyni ha­zájukat, ahol a városok, a falvak és a földek szorgos munkájukról árulkodtak.­­ Tudomásom szerint a ma­gyarországi németek kiűzésé­nek emlékművét elsőként egy másik honi településen akarták megvalósítani, mi az, amit tud­ni lehet ebben az ügyben? - A magyarországi németek kitelepítése/kiűzetése 1946 janu­árjában Budaörsön kezdődött, ezért még az előző kormányzati ciklusban letették annak az em­lékműnek alapját a Pest megyei településen. Az alkotás azonban - nem tudni, pontosan, miért - máig sem készült el, ezért a Szent István-nap előtti eleki szoborava­tó jelentősége többszörösen is or­szágos. Azért, mert erre emléke­ző műalkotást elsőként a Békés megyei kisvárosban lepleznek le, de azért is, mert a szoborcsoport nem csak az eleki, hanem az összes magyarországi német ki­űzésének kíván emléket állítani. - Mi az itteni kezdeményezés fejlődéstörténete, hogyan jutot­tunk el addig, hogy egyetlen nap van hátra, és leleplezik a műalkotást? - Helyi ötletről és elhatározás­ról van szó, amelyről szóltam Várhegyi Attilának, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériu­ma politikai államtitkárának, egyben a segítségét kértem. A magas rangú politikus jelezte: a törekvés egybevág a kormány el­képzeléseivel. A tervezés idősza­kában nyilvánvalóvá vált, hogy a művészetileg értékes alkotás lét­rehozása, az ehhez szükséges te­reprendezéssel, nem úszható meg tízmillió forintos költség alatt. A végösszeg ennél kétmillióval több lett.­­ A felmerülő költségeket hogyan sikerült előteremteni? - A pénz felét a kultusztárca biztosítja, amelyhez a város is hozzátette a maga részét. Emel­lett támogatási akció indult meg Magyarországon és Németor­szágban. Ennek révén sikerült a forrásokat biztosítani. Az elekiek segítségért fordultak minden ha­zánkban működő német kisebb­ségi önkormányzathoz, hogy jel­képesen, ötezer forinttal támo­gassák a nemes ügy megvalósítá­sát. Csaknem minden testület po­zitívan válaszolt, miközben a külföldi gyűjtések eredménye­képp csaknem négymil­lió forintnyi összeg jött össze. De nem voltunk restek, és a második vi­lágháborúban győztes nagyhatalmak budapesti nagyköveteihez is for­dultunk anyagi segítsé­gért. Ugyanis a kitelepí­­tés/kiűzetés nem volt független a győztesek érdekeitől sem. Azon­ban csalatkoznunk kel­lett. Senkitől nem kap­tunk semmilyen támo­gatást. - Mit kell tudni magá­ról az emlékműről? - A magyarországi né­metek kiűzetése című emlékművet a szegedi Kligl Sándor készítette el, amelyet a Képző- és Iparművészeti Lektorá­tus jóváhagyott. Az ötfigurás szoborkompozíció hátteréül egy hat méter magas, jellegze­tesen sváb ház homlokzata szolgál. A tető magasságában, egy arkangyal kezében pallos­sal sújt le a fal előtt álló idős házaspárra, valamint egy német népviseletbe öltözött fiatal­­asszonyra, aki előtt egy kis­gyermek áll. A műalkotást hat méter átmérőjű kör alakban le­rakott bazalt kiskocka kőre he­lyezik. A lektorátus szakvéle­ményében a kompozíció film­­szerűségét és közérthetőségét hangsúlyozza. Bod Tamás Az ötfigurás szoborkompozíció hátteréül egy jellegzetesen sváb ház homlokzata szolgál NÉPSZABADSÁG FOTÓ Pillanatkép egy korábbi találkozóról Fazekas ferenc felvétele

Next