Békés Megyei Nap, 2001. augusztus (8. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-17 / 192. szám
2001. AUGUSZTUS 17., PÉNTEK © OüüüL^'-P ÍUAP Elek Város Önkormányzata meghívja Önt az „Országos emlékhely a németek kiűzésének emlékére" emlékmű ünnepélyes avatására. Alkotó: Kligl Sándor szobrászművész Helyszín: Elek város főtere Időpont: 2001. augusztus 18., 10 óra Program: 10.00: Német nyelvű ünnepi mise a római katolikus templomban 11.00: Országos emlékhely avatása, szentelése Ünnepi beszédet mond: Várhegyi Attila államtitkár, NKÖM, Heinek Ottó elnök, Magyarországi Németek Országos Önkormányzata, Josef Schneider Eleker Heimatkomitee Emlékhelyet felszenteli: Dr. Gyulay Endre Szeged-Csanád megyei megyés püspök Emlékhely ökumenikus megáldása 12.30: Német helytörténeti kiállítás megtekintése Helyszín: Reichel Mihály Művelődési Központ 13.00 Állófogadás a meghívott vendégek részére Kísérő rendezvények: 16.00: Német folklórműsor és térzene Támogatóink: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala, Békés Megye Önkormányzata, magyarországi német kisebbségi önkormányzatok, németországi települési önkormányzatok és egyesületek, magyarországi települési önkormányzatok, kiűzött magánszemélyek Az országban egyedülálló Olyan szoborkompozíciót avatnak Eleken augusztus 18-án, amely az országban ez idáig egyedülálló. Erre büszkék is lehetünk attól függetlenül, hogy tragikus történelmi dolgokról van szó. Miért pont Eleken kerül sor egy emlékmű avatására? Konkrétan mire emlékezünk a mai napon? Ezekre a kérdésekre ma sem könnyű egyértelműen válaszolni. Ami biztos: 1946. január 19-én Budaörsön kezdődött a magyarországi németség kiűzetése. 1996-ban az 50. évfordulón ezért rakták le ott az alapjait annak az emlékműnek, ami máig sem készült el. Az viszont tényleg óriási dolog, hogy egy alföldi kisvárosban, Eleken mégis megvalósul egy emlékhely, de most már az 55. évfordulóhoz is kapcsolódóan. Folytassuk egy másik nem különben fontos kérdéssel. Minek nevezhetjük az 1946-48 között a magyarországi németekkel történt dolgokat? Németországban ma is három szót használnak a közép-európai németség háború utáni sorsához kapcsolódóan: Flucht-menekülés, Vertreibungelűzetés, Aussiedlung-kitelepítés. Érdekes, hogy sajnos Magyarországon inkább az utóbbit használják, pedig szerintünk a magyar nyelvben a kitelepítés szó teljesen mást jelent: pl.: árvízi kitelepítések. (Valószínűleg utólag így akarják tompítani azokat a dolgokat, amelyek például akkor történtek!) Hazánkban a németséghez kötődően nem használják a Flucht kifejezést. Ez érthető is, mert például a többmilliós sziléziai németség nagy része menekültként kényszerült elhagyni szülőföldjét a II. világháború végén, és utána ez a haza elveszett számukra! A hazai németség 1946-48-as tragédiája inkább tekinthető kiűzetésnek Vertreibung, mert 1945-ben július 17.-augusztus 2., Potsdam) a győztes nagyhatalmak USA, SZU, Anglia együtt!) úgy döntöttek, hogy például Közép- Európában nincs helyük a némeeknek. Érdemes elolvasni aegyzőkönyvből egy részletet mas: „A három kormány minden vonatkozásban megvizsgálva a kérdést elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lkosságnak vagy egy részének Németországba történő áttelepítsére vonatkozóan intézkedéseket kell foganatosítani. Egyetértenek abban, hogy bármilyen áttelepítés történjék is, annak szervezetten és emberséges módon kell végbemennie.” Ez a megfogalmazás önmagáért beszél, mint ahogy az is, hogy például a nyugati demokráciák a II. világháború idején össze tudtak fogni azzal a Szovjetunióval, amely pl. 1939-1941-ben a nácikkal jól együtt tudott működni! A győztesek 1946-47-ig gyakorlatilag bűnösként tekintettek minden németre. Ez igaztalan, mert nem minden német volt náci, mint ahogy az is igaz, hogy Eleken sem szimpatizált mindenki a Völksbunddal, de az igaz, hogy az I. világháborút lezáró versailles-i békerendszer szintén hibáztatható a későbbiekben történtekért, ez persze nem menti a II. világháború alatt elkövetett emberiségellenes bűnöket. Ezért kellett elűzni Magyarországról a 300 ezer németből 200 ezret, de ezért kellett a mintegy hatezres eleki németségből négyezernek elmennie. (Eleken 1940-ben éltek a legtöbben, körülbelül 10 ezren, de Lökösházával együtt.) Érdekes tanulmány jelent meg 1999 októberében az Unsere Postban (Németország) Josef Brasch tollából: Vertreibung der Deutschen aus Ungarn. Az írásból megtudhatjuk, hogy 1946-1948- ban Békés megyéből „csak” Almáskamarásról, Elekről és Mezőberényből indultak szerelvények németekkel az óhazába, Gyuláról és Gyoméról azonban senkit sem vittek el! Brasch szerint Almásról és Mezőberényből az első transzport 1946. április 12-én indult, a második pedig április 19-én. Elekről 1946 tavaszán összesen hat szerelvény indult, az utóbbival almásiak és herényiek is mentek. A különböző helyen megjelent visszaemlékezésekből az derül ki, hogy az akkori hatalom erőszakot nem alkalmazott a németekkel szemben. (1946. április 9-én az eleki németek már tudták, hogy menniük kell.) 1946-ban a távozó eleki németeket akkor szinte mindenki siratta. Ők sem a magyarokra haragudtak. Érdemes idézni Ruck György eleki plébános szavait. „Nem a magyar nemzet utasított ki minket, hanem az akkori hatalmon lévők Moszkva nyomására a potsdami szerződésre hivatkozva... nem a magyar nép a hibás.” Itt kell megemlíteni, hogy például akkor a magyar katolikus egyház elutasította a magyarországi németek „kitelepítését”, az akkori magyar kormány nem volt abban a helyzetben, hogy lelkiismerete szerint cselekedjen. A „kinti” elekiek sohasem szakították meg kapcsolatukat a szülőfölddel (a Németországban meghaltak neveit mind a mai napig kitűzik az eleki templomajtóra). 1976-tól létezik az Eleker Heimatkomitee is. Magyarország 1946-48-ban sokat veszített azáltal, hogy kiűzték területéről a németség kétharmadát, de ugyanígy sokat veszített Elek is. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 1947 után a Magyarországon maradók is szembesülhettek a keserű valósággal. Az 1989-90-es évektől kezdődően igencsak fellendülőben van a hazai német kultúra. (A rendszerváltás adta lehetőségeket az eleki németek is jól ki tudják használni. 1994 óta kisebbségi önkormányzatok is működnek.) Egyre többen tanulnak németül, Magyarországon az angol és a német holtversenyben van! Emlékezzünk most is. Reméljük, sohasem fog hasonló igazságtalanság megtörténni sehol sem, így Eleken sem. Valószínűleg az elekiek még nagyon sokáig fognak emlékezni erre az ünnepélyre, hisz az elekiek is mindig szerettek ünnepelni. így volt ez 1896-ban, amikor a millenniumot ünnepelték, vagy 1924-ben, amikor az újratelepítés 200. évfordulójára emlékeztek, vagy pedig 1934-ben, amikor a római katolikus plébánia alapításának a 200. évfordulóját ünnepelték meg, de ünnepélyes a jelenünk is. (1996-ban Elek város lett, 1998- ban ünnepi megyegyűlést tartottak, 2000-ben pedig Magyarország miniszterelnöke személyesen adta át a millenniumi emlékzászlót.) Remélhetőleg a mostani emlékműavatás jobban ráirányítja a figyelmet Elekre, illetve erre a térségre is. Végül talán azt lehetne mondani, hogy a helyi németség által megfogalmazott népi bölcsességet mára minden eleki magáénak vallhatja, azonosulhat vele. Az ősök megismerték a halált (Tod), az utánuk jövők a szükséget (Not) és csak az utánuk jövőknek jutott kenyér (Brot). Köszönet azoknak, akik sokat tettek azért, hogy ez az emlékhely megvalósuljon Eleken. Rapajkó Tibor BÉKÉS MEGYEI NAP 7 Az emlékmű filmszerű és közérthető Beszélgetés Kecskeméti János eleki polgármesterrel A sebek még nem hegedtek be teljesen, és ezt jól mutatja, hogy a történtek megnevezése körül ma sincs közmegegyezés. Magyarországon kitelepítésnek nevezik az 1946-os történéseket, míg a németek következetesen kiűzetésről vagy menekülésről beszélnek. Mindezt azzal indokolják, hogy közel háromszáz éves magyarországi tartózkodásuk után rendkívül rövid idő alatt, kényszerűen, minden valós ok nélkül és mindössze húszkilós csomagokkal kellett elhagyni hazájukat - nyilatkozta a Békés Megyei Napnak Kecskeméti János eleki polgármester abból az alkalomból, hogy augusztus 18-án a kisvárosban leleplezik Magyarország első olyan emlékművét, amely a honi németek második világháború utáni kiűzetésére emlékeztet minden felelősen gondolkodót. - A mintegy kétszázezer, Magyarországról a második világháború után kiűzött német embernek állítanak - ötvenöt év elteltével - emlékművet augusztus 18-án Eleken. Milyen történelmi előzményei vannak ennek a szomorú eseményre emlékező, mégis felemelő gesztusnak? - Ez a kisváros különösen megszenvedte a történelmi traumát. A valaha csaknem tízezres, virágzó településről 1946 tavaszán több mint négyezer embert telepítettek ki a kollektív bűnösség hamis vádjával Németország nyugati részébe. Jellemző, hogy egyes híradások szerint hat és fél ezer eleki került fel nem sokkal a második nagy világégés után a lakóhelyüket kényszerűen elhagyók listájára. A szám csupán azért csökkent mintegy kétezerrel, mert sokakat elvittek málenkij robotra a Szovjetunióba, mások a fenyegető veszély miatt önként hagyták el lakóhelyüket, és nem kevesen a fronton estek el. - Milyen előzménye van Eleken, a megye egyik legszínesebb nemzetiségi településén annak, hogy a súlyos történelmi múlt ellenére nem szakadt el egymástól az itt maradott és az elűzött népesség? - Településünkön a kilencvenes évek elejétől rendezik meg az Elekiek Világtalálkozóját, ami kimondva, kimondatlanul az innen elűzött németség és a helyiek rendszeres, kétévenkénti találkozójának számít. Ennek révén 1996-ban jutottak el odáig, hogy a katolikus templom falán a szomorú esemény fél évszázados évfordulóján - emléktáblát avattak. 2001. augusztus 18-ától pedig Magyarország, e nemben első emlékműve figyelmeztet a múltra. - Megfigyeltem, hogy rendhagyó módon olykor a szavak és a kifejezések között is nehezen igazodik ki az ember. Mi erre a magyarázat? , - A sebek még nem hegedtek be teljesen, és ezt jól mutatja, hogy a történtek megnevezése körül ma sincs közmegegyezés. Magyarországon kitelepítésnek nevezik az 1946-os történéseket, míg a németek következetesen kiűzetésről vagy menekülésről beszélnek. Mindezt azzal indokolják, hogy közel háromszáz éves magyarországi tartózkodásuk után rendkívül rövid idő alatt, kényszerűen, minden valós ok nélkül és mindössze húszkilós csomagokkal kellett elhagyni hazájukat, ahol a városok, a falvak és a földek szorgos munkájukról árulkodtak. Tudomásom szerint a magyarországi németek kiűzésének emlékművét elsőként egy másik honi településen akarták megvalósítani, mi az, amit tudni lehet ebben az ügyben? - A magyarországi németek kitelepítése/kiűzetése 1946 januárjában Budaörsön kezdődött, ezért még az előző kormányzati ciklusban letették annak az emlékműnek alapját a Pest megyei településen. Az alkotás azonban - nem tudni, pontosan, miért - máig sem készült el, ezért a Szent István-nap előtti eleki szoboravató jelentősége többszörösen is országos. Azért, mert erre emlékező műalkotást elsőként a Békés megyei kisvárosban lepleznek le, de azért is, mert a szoborcsoport nem csak az eleki, hanem az összes magyarországi német kiűzésének kíván emléket állítani. - Mi az itteni kezdeményezés fejlődéstörténete, hogyan jutottunk el addig, hogy egyetlen nap van hátra, és leleplezik a műalkotást? - Helyi ötletről és elhatározásról van szó, amelyről szóltam Várhegyi Attilának, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma politikai államtitkárának, egyben a segítségét kértem. A magas rangú politikus jelezte: a törekvés egybevág a kormány elképzeléseivel. A tervezés időszakában nyilvánvalóvá vált, hogy a művészetileg értékes alkotás létrehozása, az ehhez szükséges tereprendezéssel, nem úszható meg tízmillió forintos költség alatt. A végösszeg ennél kétmillióval több lett. A felmerülő költségeket hogyan sikerült előteremteni? - A pénz felét a kultusztárca biztosítja, amelyhez a város is hozzátette a maga részét. Emellett támogatási akció indult meg Magyarországon és Németországban. Ennek révén sikerült a forrásokat biztosítani. Az elekiek segítségért fordultak minden hazánkban működő német kisebbségi önkormányzathoz, hogy jelképesen, ötezer forinttal támogassák a nemes ügy megvalósítását. Csaknem minden testület pozitívan válaszolt, miközben a külföldi gyűjtések eredményeképp csaknem négymillió forintnyi összeg jött össze. De nem voltunk restek, és a második világháborúban győztes nagyhatalmak budapesti nagyköveteihez is fordultunk anyagi segítségért. Ugyanis a kitelepítés/kiűzetés nem volt független a győztesek érdekeitől sem. Azonban csalatkoznunk kellett. Senkitől nem kaptunk semmilyen támogatást. - Mit kell tudni magáról az emlékműről? - A magyarországi németek kiűzetése című emlékművet a szegedi Kligl Sándor készítette el, amelyet a Képző- és Iparművészeti Lektorátus jóváhagyott. Az ötfigurás szoborkompozíció hátteréül egy hat méter magas, jellegzetesen sváb ház homlokzata szolgál. A tető magasságában, egy arkangyal kezében pallossal sújt le a fal előtt álló idős házaspárra, valamint egy német népviseletbe öltözött fiatalasszonyra, aki előtt egy kisgyermek áll. A műalkotást hat méter átmérőjű kör alakban lerakott bazalt kiskocka kőre helyezik. A lektorátus szakvéleményében a kompozíció filmszerűségét és közérthetőségét hangsúlyozza. Bod Tamás Az ötfigurás szoborkompozíció hátteréül egy jellegzetesen sváb ház homlokzata szolgál NÉPSZABADSÁG FOTÓ Pillanatkép egy korábbi találkozóról Fazekas ferenc felvétele